Egy rövidke álomképre emlékszem az éjszakából, amelyben azt láthattam, hogy egy apuka beszél egy rendőrrel egy iskolában. A rendőr pedig számonkéri az apukát, hogy ha kikérte a gyermekét az iskolai oktatásból, hogy otthon tanulhasson, arra hivatkozva, hogy az iskola veszélyt jelent a fia számára, akkor mégis miért viszi vissza rendszeresen a fiát az iskolába? Az apuka azt válaszolta, hogy csak olyankor mennek oda, amikor egy-egy ünnepély vagy rendezvény van. A rendőr pedig tovább kérdezgette, hogy ilyenkor miért jelennek meg rendszerint, apa és a fia, vagy ilyenkor már nem jelent veszélyt az iskola? Hogyan tudja ő, mint rendőr megvédeni őket, hogyan vállalhat a biztonságukért felelősséget, ha visszajárogatnak ilyen alkalmakra az iskolába?

Körülbelül ennyire emlékszem az álomból. Azt a megértést kaptam rá Lélek által, hogy a rendőr Istent jelképezte, az apuka pedig az én/a mi testi énemet/énünket, az Isten gyermekeinek a testét és az egóját, míg az apuka iskoláskorú gyermeke a mi lelkünket. Isten hívására kijöttünk a világi életből és/vagy a vallásokból. Atyánk többünket elkülönített, „kivitt a pusztába”, a világ behatásaitól és a vallások hatalma alól (a „közoktatási intézményekből”), valamint a testi, világi életet élő emberektől távolabb helyezett, hogy tudjon minket „otthon tanítani”, vagyis lelkileg formálni, hogy ne keveredjünk a széles úton járó tömeggel, mert akkor újra visszaszippant magába a világ, és visszaformál minket a saját képére, olyanok leszünk újra, mint régen amilyen az óemberünk volt, mielőtt meghallottuk és elfogadtuk Isten hívását. Akkor pedig kárba veszhet minden, amit Atyánk elvégzett bennünk, visszakerülhet a lelkünkbe minden szennyeződés, bűn, amitől Krisztus már megtisztított, amit a Szentlélek kimunkált eddig belőlünk.

Ezért Atyánk számonkér bennünket, hogy miért táncolunk újra és újra vissza a világba, miért vagyunk még mindig ennyire testiek? Miért nem a Lélek dolgaival foglalkozunk többet, a testiekkel pedig egyre kevesebbet, és nem fordítva?  Így Ő nem tudja garantálni az üdvösségünket, a biztonságunkat, sem a lelki egészségünket, és ennek következményeként a testi egészséget sem, hiszen a Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit (Ján. 6:63). Ha tehát a lelkünk nem egészséges, a testünk sem lehet az.

„Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1.Ján. 2:15-17)

Az Úr irgalmazzon nekünk!