(A kép forrása: index.hu/techtud/2020/02/04/egyre_tobbet_sejtetnek_az_uj_lopakodo_bombazorol/)

Újabb figyelmeztető álmot kaptam a jóságos Atyánktól, arra vonatkozólag, ami a címben már olvasható. Miután megkaptam ezt az álmot, egy nap múlva be is teljesült egy része, a valóságban is... Bár egyelőre, hála Istennek, nem tört ki még a háború a környékünkön, Isten megerősítette a figyelmeztetést a valóságban is, hogy nehogy figyelmen kívül hagyjam, és nehogy elmulasszam közzétenni, megosztani embertársaimmal. Mert be kell vallanom szégyenkezve, hogy olyan hitvány és gyarló, Isten kegyelmére érdemtelen vagyok, hogy elkövettem már nem egyszer ezt a hibát, és, talán éppen ezért elképzelhető, hogy Isten már úgy is készült, hogy utólag még "oldalba kell bökdösni" engem napközben is, amikor ébren vagyok, mert hajlamos vagyok pont annyira elsiklani a figyelmeztetés fölött, mint az álomban azok az emberek, akiket én magam figyelmeztettem... Következzen tehát az álom, amit azért kaptam, hogy továbbadjak:

Álmomban azt láthattam, hogy egy másik lakásban laktam, nem ebben, ahol jelenleg élek, nem tudom, hogy pontosan hol. Valakikkel együtt laktam, de nem az én vér szerinti családtagjaimmal, hanem olyan személyekkel, akikről nem tudom, hogy a valóságban léteznek-e, mivel nem ismerem őket. A szobámban voltam, ami teljesen másképpen nézett ki, mint a valóságban, és nem volt sem sötétítő, sem függöny az ablakomon, tehát teljesen be lehetett látni kintről a szobámba. Nappal volt és tiszta, világos volt az égbolt, én pedig ott ültem vagy heverésztem az ágyamon, a szobámban. És egyszercsak észrevettem, hogy az égbolton valami gépek jelennek meg, és közelednek a házunk felé...

Először ufóknak néztem őket, mert olyan szokatlan, fura alakjuk volt, nem olyanok voltak, mint a repülők. Majd eszembe jutott, hogy nem lehetnek mégsem ufók, mivel azok nem is léteznek, és űrlények sem léteznek, tehát valószínűleg valami nagyon modern katonai gépek lehetnek. Annyira modernek, hogy én olyanokat még nem is láttam, és ezért olyan furák számomra. Úgy tudnám leírni, hogy nagyon futurisztikus stílusú megjelenéssel rendelkeztek, mintha valami sci-fi filmből jöttek volna elő... Rossz előérzetem támadt, gondoltam, jobb lesz vigyázni, mert lehet, hogy az ellenség harci gépei jönnek kémkedni és esetleg támadni.

Először csak egy jött, aztán kettő, aztán fokozatosan jött legalább 4-5 darab is. És mind ott köröztek, kémkedtek a házunk fölött, többször közel jöttek az ablakomhoz is, és tudtam, hogy benéznek és belátnak a szobámba is... Megijedtem, és kirohantam a szobámból a többiekhez, hogy szóljak nekik, de őket nem nagyon izgatta a közölnivalóm, jóformán nem is figyeltek rám, és nyugodtan beszélgettek tovább az étkezőben, talán még kávéztak is mindeközben...

Aztán visszamentem a szobámba, és láttam, hogy a gépek még mindig ott ólálkodnak. Egyre gyanúsabbak lettek, egyre közelebb merészkedtek, és végül elkezdtek lövöldözni is az ablakomon keresztül be a szobámba, egyenesen énrám. Érdekes módon egy golyó sem talált el, de nagyon megijedtem, és megint kirohantam a szobámból, hogy ismét szóljak a többieknek, hogy hahó, ébresztő, ennek már a fele sem tréfa, mert már golyózáport is zúdítanak a nyakamba!

Amint ezt kimondtam, a ház összes ablakán elkezdett zúdulni befelé a golyózápor, oda is, ahol ők voltak. Ekkor már ők is megijedtek, mindenki elkezdett futni kifelé a házból, menekülni. Érdekes módon, egyikünket sem találtak el a lövedékek ekkor sem.

Ezután valami sötét, szűk, sikátorokon keresztül menekültünk a támadó repülők elől, akik folyamatosan követtek minket, de még mindig nem találták el egyikünket sem, mert annyira szűkek voltak a sikátorok, hogy nem igazán láthattak be oda a magasból.

Addig menekültünk, míg valami barlangszerű házikóig értünk, ahová bekopogtunk. Egy öregasszony lakott ott, aki ajtót nyitott, és beengedett minket az ő kis egyszerű, szerény, régimódi, barlangszerű házikójába. Valami okból kifolyólag, ott úgy éreztük, hogy biztonságban leszünk, hogy ott nem találnak meg minket...

Ennyi volt az álom. Miután felébredtem, nem igazán értettem, hogy mit jelent ez az álom, de azt már sejtettem, hogy valamiféle veszélyre, esetleg a közelgő háborúra figyelmeztethet. És nem sokkal rá megerősítést kaptam arra vonatkozólag, hogy igen, ez egy figyelmeztetés volt Istentől, hogy lelkileg felkészülhessünk arra, hogy egyre inkább közeledik a háború az országunk felé is, és vigyázzunk, hogy nehogy váratlanul érjen minket majd az utolsó óra...

Kb. egy bő nap múlva, egy része már be is teljesült az álomnak, amit hajnalban kaptam. Nem rögtön aznap, hanem másnap dél körül, de a valóságban is történtek szokatlan, figyelemfelhívó dolgok a környéken, ahol élek:

Ültem a szobámban, és éppen egy korábbi történetet írtam meg itt, a blogon. Szépen sütött a nap, tiszta volt az égbolt is... és egyszercsak odakint, az utcák között végigment egy autó, amelyet nem láthattam, csak hallhattam, amint közeledik a hangereje, merthogy hangosbemondóba kiabált valamit. Először nem értettem, hogy mit, azt hittem, hogy már megint jött valami cirkusz a városba, és azt jelentik be éppen, mert azokat szokták így hangosbemondóval hirdetni, miközben autóval végigmennek a város utcáin, és bejelentik az érkezésüket meg az előadásaikat...

Ám amikor közelebb ért, annyit megértettem, hogy azt jelenti be, hogy valami próba következik... És, amint ezt kimondta, felhangzott a légiriadó hangja! Gondoltam, úgy néz ki, hogy ebből hamarosan baj lesz, mert már igencsak készülnek a háborúra, és valószínűleg megvan az okuk rá, mert csak úgy nem szoktak máskor ilyeneket csinálni, nem lesz ennek jó vége...

Csak egy kis időre hangzott fel a légiriadó szirénázó hangja, talán egy perc volt mindössze, és akkor ismét bemondta a hangosbemondóba, hogy a próba véget ért, majd távozott... Amióta "az eszemet tudom", nem volt ilyesmiben részem, és bevallom, hogy most sem volt valami megnyugtató, felemelő érzés megtapasztalni ezt. Magamban fohászkodtam, hogy "Uram, irgalmazz!"

Ezután elment az autó, és nekem eszembe jutott ez az álom, amit azelőtt egy nappal láthattam, Isten kegyelméből... Majd az is eszembe jutott, hogy az álomban először ufóknak néztem a röpködő gépeket, de utána rájöttem, hogy mégsem lehetnek ufók meg űrlények azok, mivel ilyesmik valójában nem léteznek, hanem nagyon modern, támadó katonai gépek lehetnek...

És ekkor az is eszembe jutott, hogy mit jelent az ufó kifejezés, ami valójában egy angol nyelvű rövidítés: UFO= Unidentified Flying Object... Ami viszont tulajdonképpen nem is azt jelenti, hogy feltétlenül űrlények utaznak vele, hanem annyit tesz magyarul, mint: Azonosítatlan Repülő Tárgy. Tehát, bármilyen repülő szerkezet, amit nem tudunk beazonosítani, hogy az micsoda, nevezhető azonosítatlan repülő tárgynak, vagyis ufónak... És pontosan így történt a valóságban is: nem tudtam beazonosítani, hogy miféle légitámadás elől kellene menekülni, mivel nem láttam semmi repülőfélét, igazából nem is tudom, hogy jött-e egyáltalán repülő a próba kedvéért, vagy csak az autó jött... de még magát az autót sem tudtam beazonosítani, mivel azt sem láthattam, hogy pontosan honnan jelentette be a légiriadót, csak annyit érzékelhettem, hallhattam, hogy valahonnan a közelből.

Majd mindezek után, Jézus szavai is eszembe jutottak, amint arra figyelmeztet, ami a végidők során eljövendő:

"Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. 

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.

És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül." (Máté 24:6-13)

És még egy nagyon fontos figyelmeztetés, szintén Jézustól, ezekre az időkre vonatkozólag:

"De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásának, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lukács 21:34-36)