Az újjászületésről kaptam megértéseket Atyánk kegyelméből. A János Evangéliumában olvashatunk leginkább magáról az újjászületésről és ennek fontosságáról. Nikodémusnak, az éjjel Őt titokban meglátogató farizeusnak beszél erről Jézus. Ám a Bibliát olvasó embernek nem biztos, hogy azonnal teljesen érthetővé válnak Jézus szavai, amelyekkel Nikodémushoz beszél. Ezért éreztem Lélek által késztetést arra, hogy leírjam mindazt, amit megérthettem e témával kapcsolatban.

A János Evangéliumának 3. fejezetében ezt olvashatjuk Nikodémus és Jézus találkozásáról, párbeszédéről:

"Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: 

Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e  jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan  nem születik, nem láthatja az Isten országát.

Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.

Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született." (Ján 3:1-8)

A fenti párbeszédből kiderül az, hogy újjászületés nélkül nem láthatjuk meg Isten országát. Azt is megtudhatjuk belőle, hogy - a mindenféle tévtanításokkal ellentétben - nincs reinkarnáció, mert senki nem mehet be másodszor is az anyaméhbe, hogy újra megszülessen, egy új testbe. Mert az újjászületés nem egyenlő az újraszületéssel, nem arról szól az újjászületés, hogy ismét (re=ismét, újra) leszületünk ide a Földre egy új testben (in carne= húsban), és kezdünk megint mindent előlről. Mert ennek semmi értelme nem lenne, hiszen ugyanúgy testiek lennénk, mint ahogyan eddig is azok voltunk.

Amint Jézus mondja: ami testtől született, test az, és, ami Lélektől született, lélek az. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy aki testi embertől született, az testi, azonban, miután a Szentlélektől lelkileg újjászületünk, ugyanebben a testben maradunk, de lelkivé válunk. Már nem a test dominál többé a lélek fölött, hanem fordítva: a lélek dominál a test fölött. Megváltozik az életfelfogásunk, már nem a testi örömök lesznek fontosak számunkra, mint eddig, hanem a lelki öröm, lelki béke, amit magától az Atyától kapunk. Ezért mindazok számára, akik nem születtek újjá, felfoghatatlan lesz ez a változás, nem értik, hogy miért változtunk így meg, és elkezdenek félteni minket, azt hiszik, hogy megbolondultunk. Ezért megpróbálnak visszacsábítani bennünket a világi életbe, a régi életmódunkba, a régi felfogásunkba, a testiségbe, földhözragadtságba.

A János Evangéliumának elején ezt olvashatjuk Jézusról - és ez megmagyarázza azt is, ami velünk is történik újjászületéskor:

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (Ján 1:9-13)

Tehát, amint a fenti idézetben is látható, Krisztust nem fogadta be a világ, és ugyanígy bennünket sem tud már elfogadni a világ, miután újjászületünk. Krisztus hatalmat adott azoknak, akik valóban befogadják őt az ő szívükbe, lelkükbe, hogy Isten fiaivá legyenek, azaz újjászülessenek, mint Isten gyermekei, nem a test akaratából, sem a férfi indulatából, azaz nem a földi apa nemi vágyából, hanem Istentől, Szentlélek által. Így, bár ugyanabban a testben maradunk földi életünk hátralevő részében, mégsem ugyanazok az emberek leszünk, mert a lelkünk újjászületése után megváltozunk lelkileg.

A Máté Evangéliumában a következőket olvashatjuk:

"Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?

És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.

A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában." (Mát 18:1-4)

A fenti idézetből is láthatjuk, hogy ahhoz, hogy megláthassuk a mennyek országát, olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek - de nem testileg, hanem lelki értelemben véve (pl. alázatosnak kell lennünk, többek között, azaz nem az egónk szerint cselekszünk többé, hanem lélek szerint, hit által).

Pál apostol megmagyarázza mindezt, a következő sorokkal, amelyeket a Korinthusbeliekhez írt, első levelében (Ádám=ember):

"Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő lélekké.

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test  és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk." (1.Kor. 15:45-51)

Miután újjászületünk, és "elváltozunk", többé nem a földi létünket tartjuk igazán fontosnak, és nem a földi otthonunkat tekintjük az igazi otthonunknak, hanem úgy fogjuk fel, hogy mi itt a Földön csak ideiglenesen, úgymond "átutazóban" vagyunk, hasonlóképpen ahhoz, mint ahogyan Jézus mondta Pilátusnak: 

"Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való." (Ján 18:36)

Tehát, mint ahogyan az Úr Jézus mondta magáról, ugyanúgy, a mi országunk (otthonunk) sem e világból való, és majd az Atyánál lesz az igazi otthonunk, országunk. Mert Jézus helyet készít nekünk az Atyánál:

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek." (Ján 14:1-3)

Aki pedig megkapja az újjászületés ajándékát, az megkapja a Szentlelket az Atyától, a Krisztus nevében. A Szentlélek pedig tanítani és vezetni fog bennünket a továbbiakban:

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Ján 14:26-27)

Ehhez azonban fontos, hogy mindenki, aki még nem tette meg, elolvassa legalább az Újszövetségből a négy Evangéliumot (Máté, Márk, Lukács, János), és kérje az Atyától a Lélek általi megértést is ahhoz, amit olvas. Mert ha el sem olvastuk, nem ismertük meg a Krisztus szavait, tanításait, hogyan tudná mindazokat a Vigasztaló, a Szentlélek eszünkbe juttatni?

Mindezek után pedig már nem lesz szükség arra, hogy emberek, vallások tanítsanak és vezessenek bennünket, hiszen ott lesz nekünk a Szentlélek, aki Vigasztal és tanít majd minket személyesen, egyenként vezet minket (ha hagyjuk), és eszünkbe juttatja Jézus szavait, mindent, a maga idejében, amikor az éppen aktuális, releváns, soron következő. Ez a tanítás vagy vezetés többféle módon nyilvánulhat meg felénk: álmok által, látomások, megértések, megérzések, jelek által, lelkiismeret jelzései által, stb.

Jézus ezt a következő szavakkal mondta el:

"Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő." (Ján 6:45)

Mint tudjuk, a Teremtő Atya gondját viseli az Ő gyermekeinek, és oltalmazza őket, illetve megfeddi vagy figyelmezteti is őket, szükség szerint. A következő történet, amelyről most írni fogok, a valóságban történt meg velem. 

Egyik reggel, miután autóval elfuvaroztam a gyerekeket iskolába, eldöntöttem, hogy hazafelé teszek egy kis kerülőt, és elmegyek a Lidl-be bevásárolni, mivel előző nap láttam, hogy több olyan termék lesz aznap akciós áron, amit amúgy is szoktunk fogyasztani. Az iskola utcájától a jelzőlámpás kereszteződésnél balra kellett volna a főútra ráfordulni ahhoz, hogy a Lidl felé haladjak. Ám, amint a piros lámpánál álltam sorban, valahogy megfeledkeztem arról, hogy a Lidl-be tervezek menni, és amint zöldre váltott a lámpa, véletlenül jobbra kanyarodtam, az Aldi felé. Miután haladtam körülbelül 30 métert, eszembe jutott, hogy nem jó irányba kanyarodtam, mert én most nem az Aldiba akarok menni, hanem a Lidl-be. Ahhoz, hogy ne kényszerüljek arra, hogy túl sokat haladok ellenkező irányba, mielőtt megfordulhatnék a főúton, eszembe jutott, hogy a következő mellékutcánál ismét bekanyarodok jobbra, és teszek egy kört, hogy visszajussak az iskola elé, majd onnan ugyanahhoz a lámpás kereszteződéshez, ahonnan most már jobban odafigyelve, tényleg balra fogok fordulni...

Ezért bekanyarodtam ismét jobbra, a legközelebbi mellékutcába. Amint haladtam előre a göröngyös, kátyús, fekvőrendőrökkel gazdagon ellátott úton lassítva, megpillantottam azt az autóvillamossági műhelyt, amelyben néhány éve lecseréltettem az autóm megkopott, homályos fényszóróit. Nyugtáztam magamban, hogy a műhely most is ott van, működik, mint régen, majd haladtam tovább. Miután körbekerültem, visszatértem a lámpás kereszteződéshez, ahol most már tényleg balra fordulva, elmentem a Lidl-be, ahol bevásároltam, majd hazamentem.

A ház előtt leparkolva azonban megtorpantam, mert valami azt sugallta, hogy tegyek fel magamnak néhány kérdést: vajon valóban véletlenül kanyarodtam először jobbra, amikor én balra akartam kanyarodni a Lidl felé, vagy ennek valami oka volt? Vajon tévedésből kellett nekem ott körbemenni az utcákon, vagy Isten vitt arra? Ha pedig esetleg Isten vitt arra, akkor vajon miért? És ekkor eszembe jutott, hogy a mellékutcában lelassítottam és ránéztem az autóvillamossági műhely bejáratára, ahol régen nekem fényszórókat cseréltek, és nyugtáztam magamban, hogy ma is működik a műhely...

És ekkor jött a következő sugallat: nézd meg, hogy égnek-e a fényszórók! Kiszálltam az autóból, körbejártam, megvizsgálva minden fényszórót, és kiderült, hogy 4 darab izzó nem világít! Ekkor már biztosan tudtam, hogy nem véletlenül mentem én ma a műhely felé, hanem Isten vezetett arra, hogy felhívja a figyelmemet a fényszórókra... mert amikor megyek délután a gyerekekért, ismét arra kell mennem, hogy a műhelyben égőket cseréljenek! Gyorsan vettem is a telefont, felhívtam a műhelyt, és délutánra kaptam is időpontot izzócserére, pontosan fél órával azelőtti időpontra, mielőtt a gyerekeket el lehetne hozni az iskolából. 

Ekkor már az is eszembe jutott, hogy előző nap, amikor mentem a gyermekekért a suli felé, hatalmas esőben haladtam a főúton, és a szembejövő autósok közül ketten is rámvillogtak a reflektorukkal. Ekkor azt hittem, hogy azért villognak, mert rendőrök vannak valahol a közelben, és ahogy ez ilyenkor szokás, az autósok előre figyelmeztetik egymást, hogy nehogy túllépjék a sebességhatárt. Ugyanakkor, arra is gondoltam, hogy milyen hősi rendőrök lehetnek azok, akik ilyen zuhogó esőben is képesek mérni vagy igazoltatni... Mint később kiderült, nem volt az úton egyetlen rendőr sem a közelben. De akkor miért villogtak rám?

És ekkor jutott eszembe, hogy előző nap valószínűleg azt jelezhették a villogó autósok, hogy nem égnek a fényszóróim, és az esőben nem vagyok elég jól látható! Csakhogy nekem akkor ez meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg erre szeretnék felhívni a figyelmemet... Így lassan rájöttem arra, hogy már azelőtt egy nappal sem égtek az autó fényszórói, sőt, az is lehet, hogy némelyik már néhány napja nem világít, de mivel mostanában nem mentem sötétben sehová, így nekem ez fel sem tűnt... Bevallom, nem szoktam mindennap leellenőrizni, körülbelül egy-két hetente jut ilyesmi eszembe, illetve, ha sötétben kell autót vezetnem. Így történhetett meg az, hogy már legalább kéthete nem néztem rá...

Ám a Gondviselő Atyánk gondoskodott arról, hogy ha nekem magamtól nem jutott eszembe megnézni, sőt, az emberek jelzéséből sem értettem meg, hogy rá kellene nézni a fényszórókra, akkor legalább az Ő vezetésével és figyelmeztetésével rájöjjek erre... És lám-lám, Neki sikerült ez is, dicsőség és hála Atyánknak ezért is!

Otthon elmeséltem néhány családtagomnak, hogy hogyan jártam, bizonyságot tettem nekik is Isten vezetéséről. Ők csodálkozva hallgatták a történetet, sőt, egyikük később azt is elmondta, hogy milyen hálával gondolt Istenre ezért, hogy így vezet engem, és olyan jó érzés öntötte el a szívét!

Délután a műhelyben, miközben cserélték a fényszórókban az izzót, elmeséltem az ezzel foglalatoskodó embernek is azt, hogy hogyan jártam aznap délelőtt, és hogyan vettem észre, hogy nem égnek az izzók. De az emberke sajnos nem vette a lapot, nekem úgy tűnt, hogy csak fél füllel hallotta, amit mondhatok. Szegény szenvedett az izzók cseréjével, mert úgy tervezték meg ezt az autómodellt, hogy elég nehéz hozzáférni az izzókhoz... 

Tanulság: minden szempontból érdemes figyelnünk Atyánk jelzéseire, hallgatnunk a Lélek hangjára, mert gyakran még ilyen hétköznapi, gyakorlatias kérdésekben is segíti, vezeti, figyelmezteti az Ő gyermekeit, hogy elkerülhessük a veszélyt, a bajt (vagy akár csak egy pénzbírságot is).

Ám e történetnek van egy átvitt értelemben vett tanulsága, egy lelki tanítása is: ugyanis, amint másnap forgattam magamban e történéseket, a Lélek eszembe juttatta Jézusnak a tíz szűzről szóló példabeszédét is, amelyet alább idézek:

"Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, [Luk. 12,35.36. Jel. 19,7.] kimenének a vőlegény elé.

Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!

Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd [Luk. 13,25.27.] meg mi nékünk.

Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, [rész 7,23.] nem ismerlek titeket.

Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem [rész 24,42.] tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő." (Mt 25:1-10)

Így figyelmeztet tehát Atyánk arra bennünket, még e velem megesett történet által is arra, hogy vigyázzunk, figyeljünk oda arra, hogy mindig legyen olaj a lámpásunkban és világítson, mert nem tudjuk, hogy mikor érkezik a vőlegény. Égjenek azok az izzók ne csak az autóban, hanem a mi szívünkben, lelkünkben is, legyen világosság bennünk, és világítsunk mások számára is! Vigyázzak/vigyázzunk arra, hogy nehogy úgy járjunk lelki értelemben véve is, mint ahogyan én jártam, hogy kiégtek az izzók, és nem világítottam, nem voltam látható a szembejövők számára, illetve a mögöttem haladók számára sem eléggé, mert az egyik hátsó féklámpa és a tolatólámpa sem égett...

Tegyünk bizonyságot mindarról, amit Istentől kapunk, és legyünk mi a világ világossága! Égjenek a mi lelki lámpásaink is, tükrözzük Isten dicsőségét embertársaink számára is! Ahogy az Úr Jézus beszélt erről:

"Ti vagytok a világ [Ján. 8,12.] világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.

Gyertyát [Márk. 4,21. Luk. 8,16.11,33.] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy [Eféz. 5,8.9. 1 Pét. 2,12.] lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5:14-16)

Ezért írtam hát le ezt a történetet és tanulságait, hogy másoknak is "világítson", építő jellegű legyen, tanulságul, azaz lelki eledelként szolgáljon. Azért, hogy teljesüljön Atyánk akarata.

"A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek." (Mt 10:27)

 Ma hajnalban talán három álomképet láthattam, de ebből már csak kettő jut eszembe, az első és a harmadik. A másodikat sajnos elfelejtettem, így arról nem tudok írni jelenleg. A következő álomképekre emlékszem:

1. Az első álomképben az exférjemnél voltam, aki az álom szerint azonban nem az exem volt, hanem a férjem, mert még házasok voltunk. Valamelyikünknek születésnapja volt, és azt szándékoztuk „megünnepelni”. A tervek szerint az ajándék az lett volna, hogy hármasban paráználkodjunk, megkérnénk még egy nőt, aki beszállna a légyottba. Meg is volt erre a célra a kiszemelt partner, egy fiatal hölgy, aki beleegyezését is adta a dologhoz. Mielőtt a dologra sor került volna, észrevettem, hogy a páromnak valami barna piszok van a lábai között, olyan helyen, ahol nem igazán látszik, csak akkor, ha az ember ezt a részt különösen megfigyeli. Elküldtem tehát zuhanyozni, és mondtam, hogy alaposan mosakodjon meg. Ő el is ment zuhanyozni, ám amikor kijött a zuhany alól, nem a saját törölközőjét vette el, hanem az új törölközőt, ami a vendég számára volt kitéve. Emiatt bosszankodtam egyet magamban, de talán csak annyit kérdeztem, hogy miért az újat vette el, a sajátja helyett, de nem volt kedvem vitatkozni emiatt különösebben. Időközben, amíg a férjem lezuhanyzott, a fiatal hölgy kiment a házból. Én elgondolkodtam, hogy nekem igazából ehhez az egészhez nincs is kedvem, csak a férjem kedvéért mentem bele ebbe a hármasba, hogy a kedvére tegyek, mert szülinap van. És egyfajta undor fogott el attól a gondolattól, hogy mi most nemsokára mit fogunk csinálni. Ezután kimentem, hogy hívjam vissza a fiatal hölgyet a házba, gondoltam, hogy elküldöm őt is zuhanyozni, mert már felszabadult a fürdőszoba. Odakint a fiatal hölgy közölte, hogy most még nem tud jönni, mert valahová eltűnt a gyermeke, és őt keresi. És kereste az udvaron, meg a környéken mindenfelé, de a gyermek nem került elő. A férjem közben kezdett méltatlankodni, hogy akkor most mi van, lesz már valami az egészből, vagy semmi? Mondtam neki, hogy „nem látod, hogy most nem tud jönni, mert elveszett a gyermeke, és most neki őt kell keresni?” És elindultam én is a gyermek keresésére, de nem találtam én sem. Eddig tartott ez az álomkép.
2. A következő álomképben, amire emlékszem, azt láthattam, hogy új laptopot készültem vásárolni. Az ismerősök pedig a lelkemre kötötték, hogy figyeljek oda, hogy mit veszek, nehogy valami vacak hamisítványt vegyek. Nagyon fontos, hogy figyeljem meg, hogy a laptopon legyen feltüntetve a márkanév és a típusszám. Ha ezek nem lesznek láthatók rajta, akkor nehogy megvegyem azt! Ennyire emlékszem ebből az álomképből. Megértést még nem kaptam rá sajnos…

Az első álomképre az a megértés jött, hogy az exférjem, aki az álom szerint még a férjem volt, a régi életemet jelképezte, és, valamilyen szinten, a régi énemet, jellememet is. A piszok, amelyet rajta megláttam egy alig észrevehető helyen, a rejtett, leplezett bűnöket jelképezi. Sajnos, ezt a problémát testi módon próbáltam orvosolni, beküldtem a zuhany alá, és nem arra a döntésre jutottam, hogy lefújni az egész bűnös programot, amelyre készültünk. Pedig ez lett volna a helyes megoldás, nem csak a testet kellett volna megtisztítani, hanem sokkal inkább a lelket a paráznaság bűnétől és más rejtett bűnöktől. A parázna lelkület egyértelműen megmutatkozik abban, hogy a születésnapot egy „édeshármassal” akartuk megünnepelni. Bár a valóságban én soha nem vettem részt ilyenben, és nem is szerettem volna… Az azonban tagadhatatlan, hogy parázna lelkületben éltem én is. Az a tény, hogy az álomban a párom kedvéért belementem egy ilyen dologba, még akkor is, ha én magam undorodtam ettől, arra utal, hogy még mindig lehetnek bennem olyan tulajdonságok, amelyek a régi énemből még mindig bennem vannak, amelyektől még nem sikerült teljesen megtisztulni, megszabadulni. Ilyenek lehetnek pl. a lelki paráznaság és a megfelelési kényszer. Habár manapság testi értelemben már nem paráználkodom, lelkileg még kísérthető vagyok, és előfordulhat, hogy lelki értelemben elbukom, és esetleg olyasmit teszek, ami nem Istentől van, hanem emberektől, ez pedig Isten előtt nem kedves. És ezt valóban jól mutatta az álom, hogy a régiek által vagyok kísérthető, mert a régi életemből származó emberek és szellemiségek által vagyok provokálható, hiszen nekik is kedvezni akarok, és még mindig meg akarok valamilyen szinten felelni az ő emberi, testi gondolkodásból származó elvárásaiknak.

Ha pedig én még mindig emberek elvárásainak akarok megfelelni, nem pedig Istennek, akkor annak az lehet a szomorú következménye, ami az álomban is történt: eltűnt, elveszett a gyermek, aki a lelket, a lelkünket jelképezi az álmokban. Így lélektelenedünk el, ha nem az Atyához vagyunk hűségesek, hanem a régi énünk által megkísértve, az „óember” elgondolásainak engedelmeskedünk, és ezért akár testi, akár lelki paráznaságba keveredünk. Mert nem a Teremtő Atyánknak, hanem embereknek akarunk megfelelni. Ez az álom tanulsága.

Ehhez kérem Atyánk segítségét, hogy tisztítsa ki belőlem, a lelkemből azt, ami bűn, piszok, szennyeződés maradt még rajta, szabadítson meg ezektől a régi „programoktól”, beidegződésektől, és fogja a kezemet, vezessen, és oltalmazzon meg, ha új kísértések jönnek velem szembe, hogy ne essek a bűnnek semmilyen csapdájába, még gondolati szinten sem, hanem szabad lélek lehessek.

„Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.

Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.

Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!

Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.

Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.

A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik. (Ésa 55:6-13)

Éjszaka és hajnalban több álmot is kaptam, amelyek többségére nem emlékszem már. Annyira viszont emlékszem, hogy az egyik álomképben egy focipályán voltam. Valahogy odacsöppentem egy edzésre, mint játékos. Kissé zavarban voltam, mert nem igazán tudtam, hogy konkrétan mi is a feladatom játékosként. Ezt kissé restelkedve nyilvánvalóvá is tettem, kijelentettem ott helyben, hogy én nem értek a focihoz és annak szabályaihoz, nem biztos, hogy jó helyen vagyok én itt, a focipályán, nem valószínű, hogy idevaló vagyok... Gondoltam, hogy így majd letessékelnek a pályáról. De nem így történt, hanem továbbra is a pályán maradtam, és a többiekkel folytattam az edzést. Kissé "bénáztam", csetlettem-botlottam, és nem igazán tudtam, hogy mi az én szerepem, de azért néha nekem is sikerült labdába rúgni. Ennél részletesebben nem emlékszem a pályán való edzésem sikeres vagy sikertelen pillanataira, ha egyáltalán láthattam részletesebben az álomban ilyesmit...

A következő álomképben már azt láthattam, hogy edzés után az öltözőben voltam. Valaki egy nagy köteg pénzt adott a kezembe, ami be volt csomagolva papírba, de tudtam, hogy sok pénz van benne, és ez a játékosoknak járó honorárium volt. Ugyan nem láttam, de az álomban tudtam, hogy minden játékos megkapta egyenként a maga jussát, külön-külön. És ez a köteg pénz csak az enyém volt. Azt is tudtam, hogy már a játék előtt is kaptam egy kisebb pénzösszeget, amit betettem korábban a pénztárcámba. Így betettem az újabb köteg pénzt is ugyanabba a pénztárcámba, csomagostul. Össze akartam húzni rajta a cipzárt, de annyira megdagadt a pénztárca a benne lévő sok pénztől, hogy alig bírtam bezárni. Amikor végre sikerült, láttam, hogy annyira tele van a tárca, hogy csoda, hogy egyáltalán be tudtam cipzárolni és nem ment szét a cipzár. Gondoltam magamban, hogy nahát, ha ilyen jól megfizetik a focistákat, akkor igazán megéri futballjátékosnak lenni, még akkor is, ha nem értek hozzá! Eszembe jutott, hogy ki kellene szedni a pénztárcából a vastag pénzköteg csomagolását, hogy csak maga a pénz maradjon benne, mert a fölösleges csomagolás csak még inkább terheli, feszíti a pénztárcát. És, ha már kicsomagolom, akkor egyúttal meg is számolhatom, hogy mennyi pénz gyűlt össze mostanig a pénztárcámban. Így hát ismét széthúztam a cipzárt, és láttam, hogy ott van a korábbi, kisebb adag pénz, amit megszámoltam, és, bár az összegre magára nem emlékszem, de arra igen, hogy már ez sem volt igazából kevés. Mennyi lehet akkor a nagyobb kötegben!  Kivettem a másik adagot, és láthattam, hogy valóban túl nagy helyet foglal a vastagabb pénzköteg csomagolása. Hozzáfogtam kicsomagolni és megszámolni... és itt ért véget az álom...

Felébredtem, és gondolkodtam, hogy ez vajon mit jelenthet, de hiába gondolkodtam, nem jöttem rá. Reggeli közben bekapcsoltam a telefont, és meghallgattam egy újabb bizonyságot, ami, a dátum alapján, pár napja elérhető már  az interneten, de én még nem hallottam, mert nem volt időm meghallgatni. És ez a bizonyság megadta a megértést az álmomra! Amint hallgattam, egyre világosabbá vált számomra, hogy igen, ez az! Erről szól az én álmom is! Aki szeretné, meghallgathatja ezt a bizonyságot az alábbi linken:

https://kialtoszo.hu/celba-loves/

Hallgatva a fenti bizonyságot, magamra ismerhettem az elhangzottak azon részében, amely arról szólt, hogy sokan hajlamosak vagyunk a kapott kevés kenyeret nem megosztani, a keveset elrejteni, elhallgatni "az egy talentumot elásni", azt nem befektetni, így lehetetlenné téve azt, hogy szaporodjon, kamatozzon. Sajnos ez rám is jellemző, hogy elhalasztom a bizonyságtételt, mert vagy a mindennapi rohanás miatt éppen "nem érek rá ezzel foglalkozni", vagy azért, mert nem értem az álmot, amit kaptam, és arra várok, hogy hátha jön majd megértés rá. Végül pedig vagy jön rá megértés, vagy nem... És ilyenkor megesik, hogy végül elfelejtem magát az álmot is, amit kaptam, nemhogy megértést kapjak rá. Így veszítem el a kapott "egy talentumot" is, az Úr irgalmazzon nekem!

Márpedig csak a kevésen is hű szolga kaphat többet, aki befekteti a kapott kevés talentumot, aki megtöri a mindennapi lelki kenyeret, táplálékot, és szétosztja a szolgatársai között, hogy mindenkinek táplálékul szolgálhasson. Igen, még akkor is fontos lenne ezt megtenni, ha egyelőre nem értjük magát az álmot. Mert lehet, hogy éppen a "szolgatársak" közül valaki megérti azt. A hűtlen szolgától pedig az a kevés is elvétetik, amit kapott. Erről olvashatunk egyébként a Bibliában is, a Jézus egyik példázatában:

"Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Mert épen úgy van ez, mint az az ember,  a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." (Máté 25:13-30)

Az álomban tehát azt láthattam meg, hogy hogyan jár az a "focista", aki, bár nem ért a "focihoz", mégis "marad a pályán" és "játszik tovább", ha már odacsöppent. Végül a jutalma, a kisebb pénzösszeg mellé, a vastag köteg pénz lesz. Vagyis a jelképekkel ábrázolt álomképekben azt láthattam meg, hogy hogyan jár a hű szolga, aki bár nem vett részt hivatalos képzésen, és nem szerzett teológiai diplomát, hanem egyszerűen csak egy laikus "gyermek", akit minden képzetlensége ellenére is (vagy talán éppen ezért!) Isten odahelyezett, ahol ő most éppen van, hogy ott tegyen bizonyságot, ahol csak lehet, úton, útfélen, alkalmas és alkalmatlan pillanatban. Pál apostol szavaival élve:

"Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.

Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;

És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak." (2.Tim.4:2-4)

Jézus szavaival élve, a következőképpen hangzik ez:

"A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek." (Máté 10:27)

Az álom tehát valójában nem a pénzről vagy az anyagi értelemben vett meggazdagodásról szól, ez csak jelképes ábrázolás, amit láthattam. A jelentése igazából lelki kincsekről szól, arról, hogy, ha nem engedjük magunkat a saját agyunk által, vagy más emberek által lebeszélni a bizonyságtételről, hanem ehelyett engedjük inkább magunkat Isten által vezérelve beszélni vagy írni, akkor bőséges jutalmunk lesz a Mennyben. Isten egyre több ilyen lelki táplálékkal áld meg minket, és ily módon egyre több lelki kincset gyűjtünk a Mennyekben, amely lelki táplálékként szolgálhat még sok más embertársunknak is. Ez olyan kincs, ami - a földi kincsekkel ellentétben - nem vész el, nem lopható el, és nem válik az enyészet martalékává. Jézus szavait idézve:

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6:19-21)

Hajnalban egy olyan álmot kaptam Atyánk jóvoltából, amelyben két papot láttam. Mindkettő hosszú, papi reverendában volt, és nem igazán emlékszem, hogy milyen valláshoz tartoztak. Arra sem emlékszem, hogy a két pap egy valláshoz tartozott-e egyáltalán.

Az első álomképben még csak az egyik papot láttam, aki arról beszélt, hogy neki már csak kb. másfél éve van hátra a nyugdíjig, de ő ezt valószínűleg nem várja meg, hamarabb visszavonul a munkából. Így viszont nem fog nyugdíjat kapni. Én és még valaki más is ott volt, akivel ezt megvitatta, de nem tudom, hogy ki volt az a másik személy. Mondtam, hogy nem hiszem, hogy ez így lenne, mert jogilag akkor is jár a nyugdíj, csak akkor valamivel kevesebb, mivel nem dolgozta végig az aktív korát. De ha csak másfél év fog hiányozni, akkor valószínűleg csak annyival fog kevesebb nyugdíjat kapni.

Ezután, a második álomképben láttam a másik papot is, aki ismerte az előző álomképben látott papot. Találkoztak ketten valami épületben, ami lehetett valamilyen templom, de nem tudom, hogy milyen vallású templom lehetett ez. Ekkor ez a második álomképben megjelenő pap hirtelen elkezdett vért hányni. Az első álomképből már ismert pap pedig meglepődött, talán meg is ijedt, de megpróbálta támogatni ezt a papot, hogy talpon tartsa, ne essen el.

Ennyire emlékszem az álomból.

Megértésként egyelőre annyit kaptam, hogy a két pap a különféle vallásokat képviselik világszerte. A nemrég lezajlott pápaválasztás miatt aktuális nagyon e téma. Erről már írhattam korábban, még a pápaválasztás előtt, egy másik írásban - akit érdekel, az alábbi linken elolvashatja:

https://samariai-asszony.blog.hu/2025/05/02/kereszt_a_tornyon

Visszatérve a különféle vallásokra: a világon jelenlévő vallások vezetői, képviselői ismerik egymást, sőt, egyfajta szövetségben (lelki paráznaságban) is vannak már egy ideje egymással, sőt, nemcsak egymással, hanem a politikai hatalom képviselőivel is. Már nincsenek meg azok a nézeteltérések egymás között, mint amilyenek voltak régen pl. a katolikus és a protestáns vallások között, mert ma már a feltétel nélküli szeretet és elfogadás nevében működnek ők is, ökuménia van, és gyakran előfordul, hogy együtt is tartanak ökumenikus istentiszteleteket.

Érdekes módon, nem az a pap kapott gyomorrontást, aki kiábrándult hivatásából, és már úgy érezte, hogy csömört kapott a hivatásától, belefáradt, elege lett az egészből, és fel akarta adni a munkáját, hanem a második pap, akinél úgy tűnt, hogy minden rendben van - ő volt az, akinél a gyomorrontás igen durva tünetei jelentkeztek. De mitől kaphatott gyomorrontást? A hívek lelkének kiszipolyozásától! Bár nagyon durván hangzik, mégis ezt kaptam, hogy a papok nagy része (tisztelet a kivételnek, ha van ilyen...) és vallási vezetők a hívek lelkéből, figyelméből, idejéből és életerejéből élnek, kiszipolyozva és a kárhozat útjára terelgetve sokuk lelkét. Beékelik magukat Isten és ember közé, azt sugalmazva, hogy Istennel nem lehet egyenként személyes kapcsolata mindenkinek, hanem feltétlenül szükség van vallásokra, közvetítőkre, közbenjárókra. Így zárják el rengeteg ember elől Krisztust, Istent. A szóban forgó pap az álomban azért hányt vért, mert a lélek a vérben van.

Nézzük meg, hogy a Bibliában milyen erre utaló részeket találhatunk. Nekem több ilyen részt is eszembe juttatott a Lélek.

Az egyik ilyen rész az, amit Jézus maga mondott az írástudóknak és farizeusoknak, az akkori vallási vezetőknek (bár ez ugyanígy érvényes a maiakra is). Ez a Máté Evangéliumának 23. fejezetében olvasható (4-15. bekezdés):

"Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.

Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;

És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést.

És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!

Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van."

Itt meg kell állnom egy picit, mert már valószínűleg megütközés keletkezett az értelmes olvasókban... Gondoljunk csak bele: hogyan is hívják a pápát? "Szent Atya"! Azt hiszem, hogy ehhez nem is szükséges további kommentárt fűznöm, mert e szavak magukért beszélnek...

Tovább folytatom a fenti idézetet:

"Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.

Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

Mert a ki magát  felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál."

A következő idevágó rész a Bibliából a Jelenések könyvének a nagy paráznáról szóló részében, a 17. fejezetében található (1-18. bekezdéseket idézem):

"És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül; 

A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának  borával megrészegedtek a föld lakosai.

És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala.

Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,

És az ő homlokára egy név vala írva: Titok;  a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.

És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.

És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.

A fenevad,  a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.

Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül;

Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.

A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.

A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.

Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.

Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.

És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek  azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.

És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.

Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.

És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain."

Melyik lehet ez a nagy város? A Vatikánról ezt olvashatjuk a Wikipedián:

"A Vatikán, hivatalos nevén Vatikánvárosi Állam, gyakran Vatikánváros (latinul: Status Civitatis Vaticanae, olaszul: Stato della Città del Vaticano) független városállam, teokratikus, választásos abszolút monarchia^{[2][5][6][7][8]} Európában, az Appennini-félszigeten. A világ legkisebb területű (0,44 km²) és népességű független állama, melyet teljes egészében körülvesz Róma (→ enklávé), Olaszország fővárosa.^[2][9] Államfője a pápa.^[2] " (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vatikán)

A Vatikán ez a nagy város, amely nem a mérete miatt tekinthető nagynak, hanem a hatalma miatt, amely hatalom alatt tömörülnek az országok és azok mindenkori politikai és vallási vezetői, illetve, amely hatalommal paráználkodnak más vallások is... És e nagy parázna már részeg a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől, amint a fenti idézetben is láthatjuk. Tehát, e dobzódás és a részegség következménye lesz majd a gyomorrontás és a hányás.

A következő idevágó rész szintén a Jelenések könyvében található, annak 6. fejezetében (9-11. bekezdések):

"És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.

És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?

Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek."

Az idő tehát szűkre van már szabva, közel van az ítélet, mert, ha nem így lenne, akkor nem kaptam volna most e figyelmeztető álmot Atyánk kegyelméből. Erre a szűkre szabott időre utalhat az álomban az is, hogy az egyik papnak még másfél éve volt hátra a nyugdíjig. Ami persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy akkor most tényleg pontosan másfél év van hátra az ítéletig (ezt csak Isten tudhatja), hanem csupán egy utalás lehet arra, hogy már kevés idő van addig.

Az álomban az a kép, amelyben azt láthattam, hogy az egyik pap megelégelte mindazt, ami a vallásokban zajlik, és hajlandó lett volna idő előtt felhagyni a hivatásával még akkor is, ha esetleg nem kap majd nyugdíjat, arra enged következtetni, hogy nem veszett el még minden remény, vannak még a vallásokban is olyan papok, lelkipásztorok, akik jóravaló, menthető lelkek, és nem hajlandóak bármire a pénzért, a mammonért. Ők, ha meglátják, hogy miben vannak, és valójában milyen hatalmat szolgálnak, őszintén Istenhez fordulhatnak és kiálthatnak. Az Atya pedig válaszol nekik, és örömmel fogadja vissza őket az Ő "elveszett bárányai" közé, mint ahogyan Jézus példázatában is tette az apa az ő tékozló fiával (Luk 15:10-32). Ebben az esetben az ő lelkük is megmenekülhet a közelgő veszedelem és ítélet elől, és mindenki másé is, aki őszinte alázattal és bűnbánattal Őhozzá fordul bocsánatért és irgalomért, mint ahogyan történt az a jobb oldali latorral is a kereszten. Mert az Atya mindenkinek válaszol, aki Őhozzá kiált.

"Kiálts hozzám, és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz." (Jeremiás 33:3)

(A kép forrása: wikipedia)

Tegnap, azaz május 1-én reggel különös szavakra riadtam fel az alvásból. Nem tudom, hogy ezeket a szavakat hallottam-e, vagy csak az elmémbe bevillantak, de a lényeg az, hogy felriasztottak, és nem tudtam ezután már visszaaludni. Töprengtem rajtuk, hogy vajon mit jelenthet ez, és, hogy miért kaptam én most ezeket a szavakat. Majd kimentem a mosdóba, és ott is ezen töprengtem. Majd vissza az ágyba, és ott is tovább töprengtem, de nem jöttem rá a jelentésére sem, és arra sem, hogy miért kaptam.

A különös szavak pedig ezek voltak: "Éjfél volt, bezárult a retesz, megfordult a tornyon a kereszt."

Amint töprengtem, eszembe jutott, hogy ez nem más, mint egy idézet, egy régi, elég durva Pokolgép-dalból. Majd a hideg is kirázott, mert az is eszembe jutott, hogy a sorok így folytatódnak a dalban: "Éjfélkor megkondult a harang, földre szállt egy sátáni hang." Ám ezeket a további sorokat már nem csak úgy kaptam, mint az előzőeket, hanem eszembe jutottak, amint gondolkodtam rajta.

Egész nap nem sikerült rájönnöm arra, hogy miért kaptam ezeket a szavakat. Utánanéztem a Pokolgép dalszövegnek, és ott így szerepel pontosan idézve:

"Késő volt bezárni a reteszt,
Megfordult a tornyon a kereszt."

De én nem pontosan így kaptam, hanem úgy, ahogy már leírtam: "Éjfél volt, bezárult a retesz..."

Ebből annyit megérthettem, hogy az, hogy "éjfél volt", az emberek szívében, elméjében lévő sötétséget jelentheti. És az, hogy megfordult a tornyon a kereszt, valamiféle sátáni idők közeledtét jelezhetik előre. De ennél többre nem jött aznap nekem megértés.

Este aztán elmondtam két embernek. E két ember közül az egyik azt mondta, hogy neki az jön erről, hogy ez a figyelmeztetés kapcsolatos lehet a konklávéval, ami nemsokára kezdődik, mert meghalt Ferenc pápa, és új pápát fognak választani helyette. A konklávén pedig bezárkóznak a kápolnába, és addig nem jönnek ki onnan, amíg nem választják meg az új pápát. Ezért kaphattam azt, hogy bezárult a retesz. Az, hogy megfordult a tornyon a kereszt, semmiképpen nem jelent jót, mert a fordított kereszt a sátánisták jele, ugyebár, tehát, a Jelenések könyvében megírt fenevad eljövetelét (megválasztását?!) jelentheti. 

Ezt hallgatva, igencsak meglepődtem, mivel ugyan tudtam a pápa haláláról, nem különösebben foglalkoztatott ez a téma, mivel katolikus sem vagyok, és más templomba sem járok, sőt, semmilyen vallási közösségbe, így egyáltalán nem voltam tájékozott a témában. Azt sem tudtam, hogy a pápaválasztás a konklávén történik, és azt sem, hogy ilyenkor bezárkóznak a Sixtus-kápolnába, akár napokra, amíg nem sikerül az új pápát megválasztani.

Másnap utánanéztem a pápaválasztás folyamatának a Wikipedia-n, ahol többek között, a következőket olvashatjuk a konklávé folyamatairól:

"A pápaválasztás egyik fontos kelléke a Sixtus-kápolnában egy öntöttvas kályha és a kályha ideiglenesen megépített kéménye. Az 1800-as éveket megelőzően a sikertelen választást követően égették el a szavazólapokat, tehát ekkoriban még a füst hiánya jelezte azt, hogy sikerrel jártak.

Csak 1914-től véglegesült, hogy a sikertelen szavazást a fekete füst, a sikereset a fehér füst jelenti. (...)

A fekete, illetve fehér színek egyértelműségének érdekében, vegyi anyagokat is hozzáadnak az égő szalmához: a fekete esetében kálium-perklorát, antracén és kén került felhasználásra, a fehérhez pedig kálium-klorát, laktóz és kolofónium. 2005-től kezdődően a Szent Péter-bazilika harangjai is megszólalnak ekkor."

Nem tudom, hogy miért, de nekem ez a füst, meg a kén, amit a szavazólapok meggyújtásához használnak, a Jelenések könyvéből a következő idézetet juttatja eszembe:

"E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki." (Jel. 9:18)

Még egy érdekesség ezzel kapcsolatban: miközben utánanéztem a konklávénak, kiderült, hogy bár már az előkészületek és a bíborosok rendgyűlése már most zajlik, de igazából május 7-én kezdődik meg maga a konklávé, vagyis ekkor zárkóznak be a Sixtus-kápolnába, és ekkor veszi kezdetét ténylegesen a pápaválasztás folyamata.

Ekkor az is eszembe jutott, hogy pontosan ez a személy, aki megfejtésként a konklávéra gondolt, kicsit több, mint egy éve mesélte, hogy egy lakatot meg egy kulcsot látott álmában, amelyekre a következő számok voltak felírva: az egyikre az 5-ös, a másikra pedig a 7-es szám. Ám akkoriban egyikünknek sem jött semmiféle megértés e számok kapcsán...

Most viszont, amint elolvastam a konklávé kezdetének dátumát, rögtön eszembe jutott, hogy akár erre is figyelmeztethetett bennünket az az álom, az 5. hó 7. napjára!

Úgy gondolom, hogy az már csak a "hab a tortán", hogy a fenti képen is, amely a Sixtus-kápolna tetejét ábrázolja, a kereszt tényleg fordítva van (nem én módosítottam a képen, hanem így szerepel a wikipedia oldalán)...

Egyelőre ennyit tudok erről írni, de ha kapok Atyánk kegyelméből több megértést is ezekre vonatkozóan, akkor frissítem majd ezt a blogbejegyzést.

Atyánk ismét csodát tett velem - erről szeretnék most bizonyságot tenni. Egy olyan esetről írok most, ami a valóságban megtörtént, hogy más is érzékelhesse azt, hogy Isten hogyan, milyen dicsőséges módon egyengeti az Ő gyermekeinek életét, útját.

Történt nemrég, hogy az egyik szomszédos faluban egy embernek leégett a háza. Hogy mi okozta a tüzet, nem igazán tudom, de azt igen, hogy mindenképpen egy élet munkája veszett oda a tűzkár miatt. A ház tulajdonosa és lakója már nem fiatal, és kétkezi munkával keresi kenyerét, tehát nem gazdag emberről van szó. Ennek ellenére gyönyörű volt a tűzeset előtt a ház, szépen karbantartott udvarral. Amikor megtudtam, hogy melyik ház égett le, fájó szívvel néztem róla a képeket, annak ellenére, hogy nem az enyém volt, sőt, a tulajdonost sem ismerem.

Mivel a Facebook-on közzétették a tulajdonos bankszámlaszámát is, hogy aki szeretne adakozni, anyagilag hozzájárulni a ház újjáépítéséhez, az tudjon utalni rá, nekem azt adta a Lélek, hogy - noha nem ismerem a károsultat - én is utaljak egy kis pénzt. Azt is "súgta" a Lélek, hogy ez az összeg tízezer forint legyen. Bár nem vagyok gazdag, és szinte hónapról hónapra élek a jövedelmemből, nem éhezünk és nem fázunk a gyerekeimmel, megvan minden, amire szükségünk van. Bár most a lakás ablakainak cseréjére gyűjtöm a pénzt (mivel régi faablakok, és nem záródnak rendesen, télen nagyon süvít be rajtuk a hideg), ezért igencsak megnézem azt, hogy mire adom ki a pénzt, nem szórhatom két kézzel. Mégis, megtehettem azt, hogy miután befizettem a rezsit, elutaltam a 10 ezer forintot a tűzeset károsultjának, ahogyan azt a Lélek adta. Gondoltam, legfeljebb most nem teszek félre semmi pénzt az ablak árába, majd teszek félre máskor, ha Isten is úgy akarja...

Eltelt 4-5 nap, és éjszaka egy olyan álmot kaptam Atyánktól, amit sehogy sem értettem, hogy mit jelenthet, de végül beletörődtem, hogy nem értem, és kész. Az álomból nem emlékszem mindenre, de annyira igen, hogy valami bulira készültünk, és annak a helyszínét készítettük elő. A helyiségben, ahová a bulit szervezték, valami állványokon vagy létrákon állva, valakikkel a falak egyenetlenségeit tapasztottuk be, egyenlítgettük valami furcsa, színes anyaggal, ami inkább hasonlított gyurmára, mint gipszre vagy glettre. Ezt eléggé furcsállottam már az álomban is, de amikor felébredtem, akkor még inkább.

Nem sok idő telt el, és még aznap délelőtt hívott a volt anyósom, mondván, hogy nézzem meg, hogy megérkezett-e, mert utalt a számlámra húsvéti ajándékként tízezer forintot, hogy vegyek sonkát belőle magamnak meg a gyerekeknek! Megnéztem, és megérkezett. Miután elköszöntünk és letettük a telefont, akkor már rögtön megjött az álomra a megértés is: Atyám azt üzente az álommal, hogy visszaadja nekem a tízezer forintot, amit a tűzkár enyhítésére adakoztam! Ezt jelentette a falak egyengetése a buli előtt (húsvét előtt). Azt, hogy Atyánk úgy intézi a dolgokat, hogy kiegyenlítse azt a hiányt, ami az én számlámon keletkezett, amennyi összeggel kevesebb lett rajta, az "extra kiadás" révén! És pontosan 10 ezer forint érkezett váratlanul a számlámra, és pont húsvét előtt (ünnep, más szóval: buli előtt)! Mennyire dicsőséges!

Két idézetet juttatott még erről az eszembe a Szentlélek. Az egyik Keresztelő János által hangzott el, a következőképpen:

"Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.

Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;

És meglátja minden test az Istennek szabadítását. (...)

És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?

Ő pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék." (Luk 3:4-6,10-11)

A másik idézet pedig, amelyet eszembe juttatott a Lélek, Jézus tanításaiból való:

"Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek. (Luk 6:36-38)

Atyánk ismét megmutatta, hogy hogyan vezeti az Ő gyermekeit, vigyázva az ő lelki egészségükre. Nemrég történt velem ugyanis az, hogy jelentkeztem egy álláshirdetésre, irodai munkára. Mivel a lakóhelyemhez viszonylag nincs messze, és a munkaidő is körülbelül megfelelne, gond nélkül tudnám a gyerekeket iskolába vinni és hazahozni, gondoltam, hogy jó lenne, ha felvennének erre az állásra... De Atyánk nem így gondolta, és mindjárt kiderül az is, hogy miért, mert ennek is megvan az oka.

Nem sok idővel később, talán egy vagy két nap múlva már hívtak is telefonon, hogy egyeztessünk időpontot az állásinterjúra. Adtak egy időpontot, és elmondták azt is, hogy hová kell menni, milyen céget kell keresni (merthogy az álláshirdetésben nem szerepelt a cég neve és profilja). Ekkor derült ki az is, hogy az adott cég tulajdonképpen egy végrehajtó iroda. Ám a telefonbeszélgetés olyan hirtelen lezajlott, hogy valahogy nem kapcsoltam időben, a telefonáló hölggyel pedig már el is köszöntünk egymástól, és le is tettük a kagylót. Ám ezután rögtön kellemetlen érzéseim támadtak: végrehajtó iroda? Ez most komoly? Biztos, hogy kell ez nekem? Rögtön el is kezdtem bosszankodni amiatt, hogy miért is nem kapcsolt az agyam időben, miért nem mondtam meg azonnal a telefonban, hogy akkor köszönöm, inkább mégse mennék, átadom a lehetőséget másnak... Meg, hogy egyáltalán, ez az apró, de fontos információ miért nem szerepelt az adott álláshirdetésben?! Talán, mert ha előre tudnák az esetleges jelöltek ezt is, valószínűleg nem sokan jelentkeznének az állásra - gondoltam magamban...

Ekkor már gyorsan átgondoltam azt is, hogy mivel foglalkozik egy végrehajtó iroda: jogosan vagy jogtalanul, igazságosan vagy igazságtalanul, végrehajt bizonyos jogi szervek, hatóságok által hozott döntéseket, végzéseket, és elveszi bizonyos emberek tulajdonát, ami lehet bármi, lakás vagy ház is, így akár utcára is kerülhetnek emiatt emberek, családok, gyermekek. Jó, jó, de nekem nem biztos, hogy közöm lesz az ilyesmikhez, hogy foglalkoznom kell majd ezekkel az ügyekkel személyesen is! - gondoltam magamban. Ám rögtön azt súgta egy belső hang, hogy dehogynem, ne ámítsd magad! Még, ha nem is te fogsz végrehajtani, akkor is, ha te ott fogsz dolgozni ebben az irodában, akkor az ilyen ügyekhez tartozó dokumentációk is a te kezeiden fognak átmenni valamilyen formában - legyen az csak egy gépírás, nyomtatás, fénymásolás vagy iktatás, bármi. Tehát, mindenképpen részt vennél a végrehajtásban valamilyen formában, közvetlenül vagy közvetve...Meg az is felötlött bennem, hogy Isten gyermekének nem valószínű, hogy egy ilyenfajta rendszert kellene kiszolgálnia, bármilyen formában is. 

Ilyen és hasonló gondolatokkal viaskodtam magamban. Vajon Istennek mi a véleménye erről az egészről? Fohászkodni kezdtem Atyánkhoz, hogy adjon valami útmutatást, hogy most mit kellene tennem? Hívjam fel őket, és mondjam meg, hogy meggondoltam magam, és mégsem megyek, ne várjanak az interjúra? De valamilyen állás mégiscsak kellene, és ez időben is pont megfelelő volna nekem... Így vívódtam sokáig magamban, este pedig, lefekvés előtt imában megkértem Atyánkat, hogy segítsen nekem ebben is, eldönteni, hogy mit tegyek, mi lenne helyes az Ő akarata szerint? Mert oké, hogy megvan a mindennapi szükségletünk, van, amit együnk-igyunk, van, amit felvegyünk, stb, de nagyon fontos lenne már lecserélni az ablakokat és ajtókat az egész lakásban, mert egész télen úgy jött be rajtuk az a hideg huzat, hogy sokkal többet kellett fűteni - és így a fűtésre fizetni is - ahhoz, hogy ne fázzunk meg, mint ami normális lenne egy ekkora lakásban. Márpedig milyen sokba kerülnek az új ablakok, ajtók, ezeket pedig nem tudom csak úgy lazán, plusz pénzforrás nélkül megfizetni. Tehát, mindenképpen kellene már egy olyan munkahely, ami beilleszthető a napirendünkbe. Ha ezt a munkát mégis elvállalnám, akkor viszont már különösebb gond nélkül el tudnám végeztetni ezeket a felújítási munkálatokat...

Éjszaka pedig egy olyan álmot kaptam, amit reggel felébredve nem értettem. Azt láthattam, hogy hazajöttem Amerikából, és mivel ott jól kerestem, tudtam elég sok pénzt hazahozni ahhoz, hogy jómódban éljünk, még arra is futotta, hogy drága pisztáciakrémet hozzak a családnak. Ott álltam az asztalnál, ahol mosolyogva porcióztam ki üvegből készült kelyhekbe a szép, zöld színű, drága pisztáciakrémet, és osztottam szét a gyerekeknek. Mert most már ezt is megengedhetjük magunknak...

Reggel, miután felébredtem, ezen morfondíroztam magamban, hogy vajon mit jelenthet ez az álom. Netán azt, hogy fogadjam el ezt az állást, mert így jobb lesz az életszínvonalunk?

Ugyanakkor, az is felötlött bennem hirtelen, hogy Jézus azt tanította, hogy inkább adjunk embertársainknak, semmint, hogy elvegyünk tőlük. Márpedig miből él egy ilyen iroda? Abból, hogy elvesz másoktól! Ebben pedig én nem vehetek részt, ha Isten gyermeke szeretnék lenni. Ezt mondta erről az Úr Jézus:

"És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.

És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.

A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól." (Máté 5:40-42)

Tehát, Jézus tanítását figyelembe véve, egyértelmű, hogy nekem egy ilyen munkahelyen semmi keresnivalóm... De akkor mit jelent ez az álom, amit az éjszaka kaptam? Hiába törtem az agyam, nem értettem.

Megpróbáltam felhívni az irodát azon a vezetékes telefonszámon, amelyen hívtak az interjúra. Gondoltam, hogy visszamondom az időpontot, hogy ne várjanak rám, mert lemondom az interjút. De nem vette fel senki, csak az automata válaszolta azt, hogy "jelenleg nem érhető el egy ügyintézőnk sem, kérjük, próbálja meg később". Az interneten keresgélve sem találtam semmi információt az adott cégről, még egy mobilszámot sem.

A következő estén, a másnap reggeli állásinterjú előtt, így imádkoztam (többek között) Atyánkhoz: "legyen meg a Te akaratod, Atyám mindenben és mindörökké, így a holnapi napon is!" Ezen az éjszakán pedig egy olyan álmot kaphattam Atyánktól, amelyben egyértelműen világossá vált számomra az, hogy Atyánk előtt nem lenne kedves az, ha elvállalnék egy ilyen munkát. Az álomban több minden is történt, de ezeknek nagyrészét elfelejtettem. Csak annyi maradt meg belőle reggelre, ami a legfontosabb: mégpedig az, hogy Angelina Jolie-val voltam parázna kapcsolatban ebben az álomban. Hűha! Ez nagyon durva, gondoltam magamban, mert ez nem jelent mást, mint azt hogy lelki értelemben paráználkodnék, ha ilyen helyen dolgoznék! Nem kicsit, hanem nagyon! Hiszen nem is egy "simán parázna" kapcsolatban voltam az álomban, hanem még ennél is fertelmesebb: egy leszbikus parázna kapcsolatban! Azt mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni itt, hogy mostanában semmilyen formában nem találkoztam Angelina Jolie-val kapcsolatban semmilyen információval, sem filmmel, sem hírrel, sem cikkekkel, de még gondolatban sem jutott eszembe sem az ő neve, sem a személye, és leszbikus hajlamaim sincsenek (hála Istennek!) - tehát, nem ezért álmodtam vele, hanem egyértelműen lelki értelemben elkövetett paráznaságról lett volna itt szó.

Így vált teljesen világossá számomra Atyánk akarata. Fogtam is a telefont, és gondoltam, még időben visszamondom az időpontot, ne várjanak rám feleslegesen, mégiscsak így tisztességes, hogy legalább szólok előtte, hogy nem megyek. Ám a telefont megint nem vették fel, ismét csak az automata fújta ugyanazt a szöveget, amit az előző napon is. Így hát nem tudtam jelezni a változást, ami miatt kissé kellemetlenül éreztem magam. Gondoltam, ha látják, hogy nem érkezem, majd lehet, hogy felhívnak ők, és akkor megmondom, hogy mi a helyzet. De nem hívtak ők sem. Valószínűleg azt gondolták, hogy ilyen komolytalan jelentkezőkkel nem is érdemes foglalkozni, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy jelezzék, ha valami közbejött. Az már mellékes, hogy ők nem tették ezt lehetővé semmilyen formában...

Eltelt egy újabb nap, és ekkor megjött a megértés az előző álomra is: az amerikából hozott pisztáciakrémről. Én, aki az álom szerint korábban Amerikában dolgoztam, onnan hazajőve, elég jól megszedtem magam pénzzel, és már megengedhettem magunknak azt is, hogy drága pisztáciakrémet is hozzak a családnak Amerikából. A pisztácia, mint tudjuk, elég drága, mivel a világon viszonylag kevés helyen terem meg: az arab országok némelyikében termesztik, illetve Amerika egyes, melegebb részein. A termés hozama is viszonylag korlátolt, tehát, mindenképpen drága, és, mivel messziről importálják Európába, ezért itt nálunk még drágább. Az álom jelentésének a lényege viszont nem ez, hanem az, hogy hol dolgoztam én: Amerikában! És honnan hoztam a csemegét? Amerikából! És kiknek adagoltam az amerikai csemegét? A gyerekeimnek! És mit jelképez itt Amerika? A mai Babilont, avagy a mai Szodomát és Gomorrát. Az anyagias és a parázna, szodomai és gomorrai szellemiséget - ezt szedtem az álom szerint magamra Amerikában, a mai Szodomában és Gomorrában, és ezt hoztam haza, hogy büszkén és önelégülten mosolyogva továbbadjam majd a gyermekeimnek is, hogy őket is megfertőzzem ezzel a mentalitással! Miközben azt hittem, hogy jól teszem, ez a helyes! A gyermekeim pedig itt, ugyebár a lelkemet jelképezik, tehát, a lelkemet fertőztem volna meg.

Tanulság: ha én ezt a munkát elvállaltam volna, Isten akaratával mentem volna szembe, Aki adta a figyelmeztetéseket, és így megóvott ettől engem, mert különben az a közeg és az a munka sok kárt tehetett volna az én lelkivilágomban, megfertőzte, paráznává tette volna, beszennyezte volna a gyermekeimet, a lelkemet. Bár meg voltam kísértve ezzel a munkahellyel, de végül mégis Atyánk akarata győzött, és hála Neki, nem mentem bele. Hála és dicsőség Atyánknak azért, hogy ilyen gondosan és szeretetteljesen terelgeti az Ő gyermekeit!

(A kép forrása: https://www.blikk.hu/sztarvilag/hoppa-magyar-foszereplok-a-vilaghiru-lord-of-the-dance-ben/9blherg)

Nem sok mindenre emlékszem az éjszakai álmomból, de annyira igen, hogy egy tánccsoportban voltam, ahol valamiféle csoportos táncműsorra gyakoroltunk, vagy esetleg már magát a műsort adtuk elő, egy elég szokatlan helyszínen: egy város vasutai mellett. Nem tudom, hogy milyen tánc volt ez, modern vagy népi, de mintha nem párban táncoltunk volna. És azt sem tudom, hogy miért pont egy ilyen helyszínen táncoltunk.

Egyszercsak hirtelen az egyik táncos közülünk beesett a vasúti sínek közé, amelyek lentebb voltak, mint a peronok. Segítségére siettünk, hogy húzzuk ki onnan, mielőtt vonatok jönnének errefelé. Nem tudom, hogy végül ennek mi lett a vége, hogy sikerült-e időben kihúzni onnan őt, már csak annyira emlékszem, hogy olyasmit nem láthattam, hogy vonat jött volna és elgázolta volna...

A következő álomképben már bent voltam egy épületben, ahol a tánccsoport alapítványának egy csomó pénzt adományoztak jómódú emberek. Én pedig csodálkozva néztem ezt, hogy milyen sok pénzt áldoznak egy olyan célra, ami az én szemszögemből nézve nem is tűnt igazából életbevágó fontosságúnak, inkább csak a kulturális élet egy kis morzsájaként tekintettem rá... Arra gondoltam, hogy jól el vagyunk látva, úgy néz ki, hogy a tánccsoportnak nem lesznek anyagi nehézségei, és elgondolkodtam, hogy vajon miért olyan fontos ezeknek az embereknek az, hogy egy ilyen tánccsoportot ennyire bőkezűen támogassanak anyagilag? Ennyi volt az álom, amelyhez a következő megértést kaphattam Lélek által: 

A tánc maga itt a testiség megnyilvánulását jelképezte, mivel a táncot magát, a táncmozdulatokat a testünkkel hajtjuk végre, és aki nézi a táncot, az is testi szemek által nézi, az ő testi szemeinek kívánságát elégíti ki bizonyos formában azzal, ha egy táncműsort néz. A táncműsorra (nem eredeti sorra, hanem műre!) pedig hogyan készülnek az előadók? Úgy, hogy betanulnak vezényszóra egy koreográfiát, egy mű mozdulatsort, amit folyamatosan gyakorolnak, aztán, ha már sikerült jól begyakorolni azt, akkor számot adnak a mű-sor nézőinek (és, ami a legfontosabb: az azt szponzorálóknak, az alapítvány adományozóinak!) arról, hogy mivel foglalkoztak mostanig, és mennyire ügyesen sikerült a "kiképzésük".

A szponzorok, vagyis, jelen esetben az adományozók a pénzükkel járultak hozzá ahhoz, hogy a testiség megnyilvánulását minél mű-vész-ibb szinten tudják a táncosok előadni - vagyis a pénzükkel tartották benne őket a testiségben, mint ahogyan ez történik általában ebben az elbukott világban. Azok az emberek, akiknek sok pénzük van, általában földhözragadt, testi emberek, és a pénzüket is testiekre áldozzák, illetve arra, hogy másokat is a testiségbe vigyenek, és testiségben tartsanak. Így manipulálják - "money-pulálják" - a pénzükkel azokat az embereket, akik azt elfogadják, anélkül, hogy észrevennék, hogy "mire megy ki a játék", pontosabban: a játszma. Merthogy itt játszmákról van szó, elbukott emberi játszmákról.

Ezáltal visznek sok embert a veszedelembe, rosszabb esetben a vesztébe, a pusztulásba. Ezt szemléltette az álomban az a jelenet, amelyben az egyik táncos beesett a vasúti sínek közé, ahonnan, ha nem tud időben kimenekülni, az arra jövő vonat egyenesen elgázolhatja őt.

Merthogy testi emberektől semmi sincs ám ingyen, még az sem, amit ők pusztán adományként tüntetnek fel. Hiszen cserébe elvárásaik vannak, még akkor is, ha csak burkolt elvárások ezek, mert akkor még nem nyilvánítják ki... Előbb-utóbb mindenképpen kiderülnek hátsó szándékaik: fogják éreztetni a másik féllel az "adósságát", fognak célzásokat tenni arra, hogy az adomány elfogadója részéről "hogyan illene, hogy kimutassa háláját" feléjük. Erre mondja azt a szólás-mondás, hogy: "úgy táncol, ahogy fütyülnek neki", mert a szerencsétlen ember a megfelelési kényszer miatt nem tud másként tenni.

Ezzel pedig gyökeresen szembemennek azzal, amit Krisztus tanított, amikor ezt mondta:

"Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.

Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;

Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." (Máté 6:1-6)

Mit takar egészen pontosan itt az a rész, hogy "amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a jobb? Azt, hogy ne azért tegyünk jót embertársainkkal, hogy ő majd hálából viszonozza a jóságunkat valamilyen formában! Hanem épp ellenkezőleg, a népmesékben is elterjedt gondolkodásmódnak pontosan az ellenkezője az igaz: jótét helyébe jót ne várj! Mert, ha jót vársz a te jótettedért cserébe, és megkapod embertársadtól azt a jót, amit elvársz, akkor nem történt más, mint egy üzlet: te adtál valamit, amiért ő is adott neked valamit cserébe. Ebben az esetben szó sincs itt jótéteményről, csak üzletről, csere-beréről vagy csere-kereskedelemről. Ne legyél képmutató, és ne várd azt, hogy Isten majd megjutalmaz érte bármilyen módon is! (Ez nekem is szól, éppúgy, mint mindenki másnak.)

Ezért mondja az Úr Jézus, hogy Atyánk csak azt jutalmazza meg, aki nem azért cselekszik jót, hogy az emberek körülrajongják őt, hanem csendben, "titkon", azaz semmit sem várva cserébe. Mert csak az ilyen nem veszi el még itt a Földön a jutalmát, és az Atya ezt látva majd megjutalmazza Őt. Mert az Atya látja nemcsak azt, hogy jót tettünk valakivel, hanem azt is, hogy milyen szándékkal tettük azt, hogy mi van a mi szívünkben. Mert Atyánk a szívek és a vesék vizsgálója, aki méltón megfizet úgy az adakozónak, az ő szíve szándéka szerint, mint az adomány fogadójának az ő szíve bizalma szerint (aszerint, hogy kibe helyezi az ő bizalmát: emberekbe vagy az Úrba). Ezt írja minderről a próféta:

"Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.

Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;

Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint." (Jeremiás 17:5-10)

(A kép forrása: https://www.youtube.com/watch?v=Urw-iutHw5E)

Éjszaka ismét kaptam álmokat, de reggel, amikor felébredtem, semmire nem emlékeztem ezekből. Amint kinyitottam szemeimet, egy részlet jutott eszembe egy viszonylag régi dal refrénjéből. Fogalmam sincs azonban, hogy az éjszaka látott álmoknak van-e bármi köze ehhez a pár sor refrénhez...

A pár sor refrén így szól:

"Jeanny, quit livin′ on dreams,

Jeanny, life is not what it seems (...)"

Ennyi jutott csak az eszembe ébredéskor, ez a pár sor, de ez a egész nap a fejemben járt, bármit is csináltam. Pedig már nagyon régóta nem hallottam ezt a dalt, és fogalmam sem volt, hogy miért pont ezt hozta fel bennem Atyánk. Arra emlékeztem, hogy valamikor a '80-as/'90-es években volt sláger ez az elég fura hangulatú, nem mindennapi, félig német, félig angol nyelvű dal, és arra is emlékeztem, hogy az osztrák Falco volt az előadója, aki ma már nincs a Földön élők sorában. Valamiért mégis ezt hozta elém ma reggel a Lélek, ezt adta a gondolataimba.

Ezért elgondolkodtam, hogy vajon mit akar üzenni nekem/nekünk Atyánk ezzel a dallal. Jött is valamiféle megértés hozzá egy idő után, de mivel nem voltam biztos abban sem, hogy jól emlékszem a szövegre, ezért úgy gondoltam, hogy jobb, ha utánanézek ennek a dalnak, hogy hogyan is hangzik egészen pontosan, és miről is szól.

Találtam az Interneten egy olyan  dalszöveget, amelyhez a magyar fordítását is mellékelték, így vált érthetőbbé a teljes szöveg számomra, mivel a refrén kivételével minden más német nyelven van, csupán a refrén szól angolul. Én pedig nem tudok németül...

A két sor, amivel ébredtem, kb. így hangzik magyarul:

"Jeanny, ne az álmaidban (/álmaidnak) élj!

Jeanny, az èlet nem az, aminek làtszik."

A refrén maga így folytatódik angolul:

"Jeanny, quit livin′ on dreams

Jeanny, life is not what it seems.

Such a lonely little girl in a cold, cold world,

There's someone who needs you.

Jeanny, quit livin′ on dreams,

Jeanny, life is not what it seems.

You're lost in the night,

don′t wanna struggle and fight.

There's someone, who needs you."

Magyarul:

"Jeanny, ne az álmaidban (/álmaidnak) élj!

Jeanny, az èlet nem az, aminek làtszik.

Ily magányos kislány a hűvös, hűvös vilàgban!

Van valaki, akinek szüksège van rád.

Jeanny, ne az álmaidban élj,

Jeanny, az èlet nem az, aminek làtszik.

Elvesztél az éjszakában,

nem akarsz küzdeni és harcolni.

Van valaki, akinek szüksège van rád."

Maga a dal és a hozzá tartozó klip egy eltűnt fiatal lány történetét mutatja be röviden, akit keres a rendőrség. Ezt a lányt egy elmezavarban szenvedő férfi rabolta el, és a dal története szerint azóta nem találják. A teljes dalszöveggel nem kívánok foglalkozni, mivel egyrészt, túl hosszú lenne, másrészt pedig már magában a refrénben is benne van a lényeg, amely a mi szempontunkból érdekes lehet. Ha esetleg valaki mégis szeretné a dalszöveget teljes terjedelmében elolvasni, az alábbi linkre kattintva megteheti:

https://www.musixmatch.com/lyrics/Falco/Jeanny-Part-1/translation/hungarian

Most pedig nézzük meg azt, hogy mit is üzenhet nekünk a Lélek ezzel a refrénnel: azt hogy mindannyian hagyjuk abba az álmodozást, az "amerikai álmok" kergetését, mert igazából semmi nem az, aminek látszik. Ne ezeknek a földi, elbukott álmoknak szenteljük az életünket, ne a testi ember álmainak a megvalósítására törekedjünk. Ne ilyenfajta célokért robotoljunk nap, mint nap, mert mindez csak a látszat, amelyet a testi szemeinkkel látunk kintről, "a külső sötétségből". Bár mi ezt látjuk követendő példának, mert ezt hitették el velünk, és azt hisszük, hogy a földi jólét megteremtése, elérése az élet értelme, ám ez egyáltalán nem így van. Az élet nem erről kell, hogy szóljon. Ahogy a dalszöveg is mondja: "az élet nem az, aminek látszik". Kissé átfogalmazva, ezt úgy is mondhatjuk, hogy: nem az az élet, ami annak látszik. (Mindkét megfogalmazás megállja a helyét.)

Atyánk nem ezért teremtett bennünket, nem ezért adta nekünk az életet, hogy mi a testi szemeink látványának éljünk, hogy a földi mennyország megvalósítását hajszoljuk, hanem azért, hogy, ha el is buktunk, de életünk folyamán megismerjük Őt, és, hogy kérjünk Tőle igazi látást, mert Ő ezt a látást megadja a lelki szemeinkre. Így megláthatjuk azt, hogy miben éltünk mindeddig, megbánhatjuk mindezt, és bocsánatot kérhetünk Teremtőnktől. Majd ezek után legyünk megpróbálva a hitünkben is, hogy fény derüljön hitünk erejére, és, hogy meg is erősítse azt, majd, hogy visszataláljunk Atyánkhoz, az Ő házába, országába. Mert "aki mindvégig kitart, az üdvözül", ezt mondja az Úr Jézus. És, végül - de nem utolsósorban - azért is, hogy mindezt embertársainknak is tudomására hozzuk, hogy ők is akarják megismerni Istent és a mi Megváltónkat személyesen.

Ezért fontos, hogy bizonyságot tegyünk Istenről, és mindarról, amit Tőle kapunk. Mert ezáltal "folyik át rajtunk" az "Élő Vizek buzgó forrása", ezáltal maradunk meg és erősödünk a hitben, ha a magot elvetjük, és hagyjuk azt növekedni, avagy, ha a kapott "talentumokat befektetjük és kamatoztatjuk". Erről Krisztus többek között a magvető példázatában (Máté 13), illetve a talentumokról szóló példabeszédében is beszél (Máté 25:14-30).

Ennek a dalnak a refrénje nemcsak azoknak szól, akik még nem fordultak Istenhez, és nem látták meg az élet valódi értelmét, hanem ugyanúgy szól hozzánk, a bizonyságtevőkhöz is. Ugyanis, Atyánk arra hívja fel a figyelmünket e dal által is, hogy ne aludjunk vissza a világ hamis, halált hozó álmába, hanem ébredjünk fel a langyosságból, mert vannak még "magányos kislányok a hideg (ridegszívű) világban". Ezek olyan (gyermeki) lelkek, akik még menthetők (lennének), akiknek szükségük van ránk ahhoz, hogy ne vesszenek el. Egészen pontosan nem is ránk van szükségük, hanem arra, hogy hallják meg általunk az élet szavát, azt, amit Krisztus tanított és adott nekünk, hogy ők is felébredhessenek halált hozó álmukból.

Ne vesszünk el az éjszakában, a sötétségben, hanem harcoljunk és küzdjünk a "kétélű éles karddal", Krisztus életet adó beszédével. Ahogy Pál apostol fogalmazott: vívjuk meg a hit nemes harcát, hogy, amikor eljön az idő,  békés lélekkel, nyugodt lelkiismerettel, megboldogulva távozhassunk e múló földi létből az örökkévalóságba.

"Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:

Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését." (2.Tim. 4:7-8)