Atyánk ismét csodát tett velem - erről szeretnék most bizonyságot tenni. Egy olyan esetről írok most, ami a valóságban megtörtént, hogy más is érzékelhesse azt, hogy Isten hogyan, milyen dicsőséges módon egyengeti az Ő gyermekeinek életét, útját.

Történt nemrég, hogy az egyik szomszédos faluban egy embernek leégett a háza. Hogy mi okozta a tüzet, nem igazán tudom, de azt igen, hogy mindenképpen egy élet munkája veszett oda a tűzkár miatt. A ház tulajdonosa és lakója már nem fiatal, és kétkezi munkával keresi kenyerét, tehát nem gazdag emberről van szó. Ennek ellenére gyönyörű volt a tűzeset előtt a ház, szépen karbantartott udvarral. Amikor megtudtam, hogy melyik ház égett le, fájó szívvel néztem róla a képeket, annak ellenére, hogy nem az enyém volt, sőt, a tulajdonost sem ismerem.

Mivel a Facebook-on közzétették a tulajdonos bankszámlaszámát is, hogy aki szeretne adakozni, anyagilag hozzájárulni a ház újjáépítéséhez, az tudjon utalni rá, nekem azt adta a Lélek, hogy - noha nem ismerem a károsultat - én is utaljak egy kis pénzt. Azt is "súgta" a Lélek, hogy ez az összeg tízezer forint legyen. Bár nem vagyok gazdag, és szinte hónapról hónapra élek a jövedelmemből, nem éhezünk és nem fázunk a gyerekeimmel, megvan minden, amire szükségünk van. Bár most a lakás ablakainak cseréjére gyűjtöm a pénzt (mivel régi faablakok, és nem záródnak rendesen, télen nagyon süvít be rajtuk a hideg), ezért igencsak megnézem azt, hogy mire adom ki a pénzt, nem szórhatom két kézzel. Mégis, megtehettem azt, hogy miután befizettem a rezsit, elutaltam a 10 ezer forintot a tűzeset károsultjának, ahogyan azt a Lélek adta. Gondoltam, legfeljebb most nem teszek félre semmi pénzt az ablak árába, majd teszek félre máskor, ha Isten is úgy akarja...

Eltelt 4-5 nap, és éjszaka egy olyan álmot kaptam Atyánktól, amit sehogy sem értettem, hogy mit jelenthet, de végül beletörődtem, hogy nem értem, és kész. Az álomból nem emlékszem mindenre, de annyira igen, hogy valami bulira készültünk, és annak a helyszínét készítettük elő. A helyiségben, ahová a bulit szervezték, valami állványokon vagy létrákon állva, valakikkel a falak egyenetlenségeit tapasztottuk be, egyenlítgettük valami furcsa, színes anyaggal, ami inkább hasonlított gyurmára, mint gipszre vagy glettre. Ezt eléggé furcsállottam már az álomban is, de amikor felébredtem, akkor még inkább.

Nem sok idő telt el, és még aznap délelőtt hívott a volt anyósom, mondván, hogy nézzem meg, hogy megérkezett-e, mert utalt a számlámra húsvéti ajándékként tízezer forintot, hogy vegyek sonkát belőle magamnak meg a gyerekeknek! Megnéztem, és megérkezett. Miután elköszöntünk és letettük a telefont, akkor már rögtön megjött az álomra a megértés is: Atyám azt üzente az álommal, hogy visszaadja nekem a tízezer forintot, amit a tűzkár enyhítésére adakoztam! Ezt jelentette a falak egyengetése a buli előtt (húsvét előtt). Azt, hogy Atyánk úgy intézi a dolgokat, hogy kiegyenlítse azt a hiányt, ami az én számlámon keletkezett, amennyi összeggel kevesebb lett rajta, az "extra kiadás" révén! És pontosan 10 ezer forint érkezett váratlanul a számlámra, és pont húsvét előtt (ünnep, más szóval: buli előtt)! Mennyire dicsőséges!

Két idézetet juttatott még erről az eszembe a Szentlélek. Az egyik Keresztelő János által hangzott el, a következőképpen:

"Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.

Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;

És meglátja minden test az Istennek szabadítását. (...)

És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?

Ő pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék." (Luk 3:4-6,10-11)

A másik idézet pedig, amelyet eszembe juttatott a Lélek, Jézus tanításaiból való:

"Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek. (Luk 6:36-38)