Álmomban valami emeletes épületben voltunk, amely talán egy felnőttképzési intézmény, vagy valami hasonló lehetett. Én egy asztalnál ültem valakikkel, a felső emeleten. Odajött még két valaki, akik ilyen nem hivatalos, "feketén" kereskedők lehettek, talán az ott dolgozók közül. Mindketten, egymás után, a kezembe nyomtak egy-egy zacskót, amelyekben egy-egy vastag arany nyaklánc lapult. Azért nyomták a kezembe, hogy tekintsem meg, és, ha tetszik valamelyik, vegyem meg tőlük. Ezzel le is léptek, nem tudom, hogy hová tűntek.

Mire felfogtam, hogy mi történt, miket nyomtak a kezembe, nekik már hűlt helyük volt. Megnéztem, csak úgy felületesen a láncokat, de tudtam, hogy nem érdekelnek, mert sosem szerettem a vastag aranyláncokat, túl hivalkodónak tartottam mindig az ilyent, meg amúgy sem vagyok oda az aranyért. Már régóta nem nagyon viselek  ékszereket, legfeljebb fülbevalót, de az sem arany, hanem csak bizsu.

Szóval, mihamarabb vissza akartam adni azoknak, akik el akarták adni nekem az aranyukat. Gondoltam, hogy jobb, ha mielőbb megszabadulok tőlük, nehogy még azt higgyék, hogy meg akarom őket tartani, és kérjék tőlem az árát, ha nem adom vissza az árut huzamosabb ideig. Elindultam, hogy keressem meg mindkét eladót, akik rám akarták sózni a portékájukat. De a felső emeleten nem találtam egyiket sem. Lejjebb mentem a középső emeletre, ahol jöttem-mentem, tovább keresve őket. Valakik ültek ott is egy asztalnál, és egyikük megkért, hogy segítsek neki. El akarta mondani a problémáját, hogy hátha tudok rá valami megoldást. Nem emlékszem, hogy mi volt a problémája. Kicsit leültem hozzájuk is, és gyorsan meghallgattam, de nem igazán tudtam megoldást adni, és amúgy sem tudott lekötni a téma, mert továbbra is kerestem azt a két kereskedőt, akiket ezen a szinten sem találtam. Mondtam, hogy, ha úgy lesz időm, visszajövök nemsokára, és megpróbálok segíteni, ha tudok. Aztán lementem a földszintre is, hogy nézzem meg, hogy ott vannak-e esetleg ezek az emberek, akiket keresek. Ennyire emlékszem az álomból, talán ekkor felébredtem.

Az a megértés jött lélek által az álomra: hogy ne gyűjtögessünk és ne fogadjunk el másoktól sem fölösleges földi kincseket, mert ez csak megzavarja a lelkünket, eltereli a figyelmünket, és teher a léleknek, ami nem engedi a lelket szabadon haladni a keskeny úton. Legyünk résen, figyeljünk oda arra, hogy ki mit kínál számunkra, akár a kereskedelem, akár a rendszer, mert egyik sem fog ingyen adni semmit, még akkor sem, ha az általa felkínáltakért nem kéri meg azonnal az árát. Az álomban egyértelmű volt számomra is, hogy semmi szükségem nincs ezekre az aranyláncokra, és nem is akartam sem elfogadni, sem megvásárolni. Viszont nem voltam elég figyelmes, és ők ezt ügyesen kihasználva, mégis ide tudták adni nekem azt, ami nem kellett nekem. Minden, amire valójában nincs szükségünk, ami fölösleg, de mégis elfogadjuk, adósukká tesz bennünket, ami valójában burkolt rabszolgaságot jelent: elveszi a szabadságunkat, megkötöz. Amit láthattam, azt tulajdonképpen egy egyszerű szójátékba is bele lehet foglalni: a lánc, ami leláncol.

Azonban itt nem csak láncokról, aranyláncokról van szó, hanem arról, hogy minden földi kincs figyelmet és törődést igényel, elveszi az időnket, és így kevesebb idő és energia jut arra, hogy a lélek dolgaival foglalkozzunk, és, hogy Atyánk tanításaira figyeljünk. Ez megnehezíti Atyánk számára is, hogy formáljon bennünket, és, ha Atyánk küldene valahová, ha valakinek a segítségünkre lenne szüksége, rajta sem tudunk segíteni, mert a saját többlet-gondjainkkal, anyagiakkal kapcsolatos feladataink plusz terhet rónak a vállunkra, megkötöznek, fogvatartanak, elveszik a lélek szabadságát, és vakvágányra terelnek, nem engednek azon az úton továbbhaladni, amelyen elindultunk.

Jézus sem ok nélkül élt teljes egyszerűségben, zsákruhában járva-kelve és végezve a dolgát, hanem azért, hogy ezzel is példát mutasson számunkra. Azért, hogy megmutassa nekünk, hogy minél egyszerűbben igyekezzünk élni, Isten kegyelméből, mert csak így tudunk elindulni és megmaradni az üdvösség útján, ha nem tereli el a figyelmünket sok minden, és nem terheli vállunkat túl sok fölösleges gond, amelyek közül a legtöbbet a földi kincsek szoktak okozni.