Atyánk ismét megmutatta, hogy hogyan vezeti az Ő gyermekeit, vigyázva az ő lelki egészségükre. Nemrég történt velem ugyanis az, hogy jelentkeztem egy álláshirdetésre, irodai munkára. Mivel a lakóhelyemhez viszonylag nincs messze, és a munkaidő is körülbelül megfelelne, gond nélkül tudnám a gyerekeket iskolába vinni és hazahozni, gondoltam, hogy jó lenne, ha felvennének erre az állásra... De Atyánk nem így gondolta, és mindjárt kiderül az is, hogy miért, mert ennek is megvan az oka.
Nem sok idővel később, talán egy vagy két nap múlva már hívtak is telefonon, hogy egyeztessünk időpontot az állásinterjúra. Adtak egy időpontot, és elmondták azt is, hogy hová kell menni, milyen céget kell keresni (merthogy az álláshirdetésben nem szerepelt a cég neve és profilja). Ekkor derült ki az is, hogy az adott cég tulajdonképpen egy végrehajtó iroda. Ám a telefonbeszélgetés olyan hirtelen lezajlott, hogy valahogy nem kapcsoltam időben, a telefonáló hölggyel pedig már el is köszöntünk egymástól, és le is tettük a kagylót. Ám ezután rögtön kellemetlen érzéseim támadtak: végrehajtó iroda? Ez most komoly? Biztos, hogy kell ez nekem? Rögtön el is kezdtem bosszankodni amiatt, hogy miért is nem kapcsolt az agyam időben, miért nem mondtam meg azonnal a telefonban, hogy akkor köszönöm, inkább mégse mennék, átadom a lehetőséget másnak... Meg, hogy egyáltalán, ez az apró, de fontos információ miért nem szerepelt az adott álláshirdetésben?! Talán, mert ha előre tudnák az esetleges jelöltek ezt is, valószínűleg nem sokan jelentkeznének az állásra - gondoltam magamban...
Ekkor már gyorsan átgondoltam azt is, hogy mivel foglalkozik egy végrehajtó iroda: jogosan vagy jogtalanul, igazságosan vagy igazságtalanul, végrehajt bizonyos jogi szervek, hatóságok által hozott döntéseket, végzéseket, és elveszi bizonyos emberek tulajdonát, ami lehet bármi, lakás vagy ház is, így akár utcára is kerülhetnek emiatt emberek, családok, gyermekek. Jó, jó, de nekem nem biztos, hogy közöm lesz az ilyesmikhez, hogy foglalkoznom kell majd ezekkel az ügyekkel személyesen is! - gondoltam magamban. Ám rögtön azt súgta egy belső hang, hogy dehogynem, ne ámítsd magad! Még, ha nem is te fogsz végrehajtani, akkor is, ha te ott fogsz dolgozni ebben az irodában, akkor az ilyen ügyekhez tartozó dokumentációk is a te kezeiden fognak átmenni valamilyen formában - legyen az csak egy gépírás, nyomtatás, fénymásolás vagy iktatás, bármi. Tehát, mindenképpen részt vennél a végrehajtásban valamilyen formában, közvetlenül vagy közvetve...Meg az is felötlött bennem, hogy Isten gyermekének nem valószínű, hogy egy ilyenfajta rendszert kellene kiszolgálnia, bármilyen formában is.
Ilyen és hasonló gondolatokkal viaskodtam magamban. Vajon Istennek mi a véleménye erről az egészről? Fohászkodni kezdtem Atyánkhoz, hogy adjon valami útmutatást, hogy most mit kellene tennem? Hívjam fel őket, és mondjam meg, hogy meggondoltam magam, és mégsem megyek, ne várjanak az interjúra? De valamilyen állás mégiscsak kellene, és ez időben is pont megfelelő volna nekem... Így vívódtam sokáig magamban, este pedig, lefekvés előtt imában megkértem Atyánkat, hogy segítsen nekem ebben is, eldönteni, hogy mit tegyek, mi lenne helyes az Ő akarata szerint? Mert oké, hogy megvan a mindennapi szükségletünk, van, amit együnk-igyunk, van, amit felvegyünk, stb, de nagyon fontos lenne már lecserélni az ablakokat és ajtókat az egész lakásban, mert egész télen úgy jött be rajtuk az a hideg huzat, hogy sokkal többet kellett fűteni - és így a fűtésre fizetni is - ahhoz, hogy ne fázzunk meg, mint ami normális lenne egy ekkora lakásban. Márpedig milyen sokba kerülnek az új ablakok, ajtók, ezeket pedig nem tudom csak úgy lazán, plusz pénzforrás nélkül megfizetni. Tehát, mindenképpen kellene már egy olyan munkahely, ami beilleszthető a napirendünkbe. Ha ezt a munkát mégis elvállalnám, akkor viszont már különösebb gond nélkül el tudnám végeztetni ezeket a felújítási munkálatokat...
Éjszaka pedig egy olyan álmot kaptam, amit reggel felébredve nem értettem. Azt láthattam, hogy hazajöttem Amerikából, és mivel ott jól kerestem, tudtam elég sok pénzt hazahozni ahhoz, hogy jómódban éljünk, még arra is futotta, hogy drága pisztáciakrémet hozzak a családnak. Ott álltam az asztalnál, ahol mosolyogva porcióztam ki üvegből készült kelyhekbe a szép, zöld színű, drága pisztáciakrémet, és osztottam szét a gyerekeknek. Mert most már ezt is megengedhetjük magunknak...
Reggel, miután felébredtem, ezen morfondíroztam magamban, hogy vajon mit jelenthet ez az álom. Netán azt, hogy fogadjam el ezt az állást, mert így jobb lesz az életszínvonalunk?
Ugyanakkor, az is felötlött bennem hirtelen, hogy Jézus azt tanította, hogy inkább adjunk embertársainknak, semmint, hogy elvegyünk tőlük. Márpedig miből él egy ilyen iroda? Abból, hogy elvesz másoktól! Ebben pedig én nem vehetek részt, ha Isten gyermeke szeretnék lenni. Ezt mondta erről az Úr Jézus:
"És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól." (Máté 5:40-42)
Tehát, Jézus tanítását figyelembe véve, egyértelmű, hogy nekem egy ilyen munkahelyen semmi keresnivalóm... De akkor mit jelent ez az álom, amit az éjszaka kaptam? Hiába törtem az agyam, nem értettem.
Megpróbáltam felhívni az irodát azon a vezetékes telefonszámon, amelyen hívtak az interjúra. Gondoltam, hogy visszamondom az időpontot, hogy ne várjanak rám, mert lemondom az interjút. De nem vette fel senki, csak az automata válaszolta azt, hogy "jelenleg nem érhető el egy ügyintézőnk sem, kérjük, próbálja meg később". Az interneten keresgélve sem találtam semmi információt az adott cégről, még egy mobilszámot sem.
A következő estén, a másnap reggeli állásinterjú előtt, így imádkoztam (többek között) Atyánkhoz: "legyen meg a Te akaratod, Atyám mindenben és mindörökké, így a holnapi napon is!" Ezen az éjszakán pedig egy olyan álmot kaphattam Atyánktól, amelyben egyértelműen világossá vált számomra az, hogy Atyánk előtt nem lenne kedves az, ha elvállalnék egy ilyen munkát. Az álomban több minden is történt, de ezeknek nagyrészét elfelejtettem. Csak annyi maradt meg belőle reggelre, ami a legfontosabb: mégpedig az, hogy Angelina Jolie-val voltam parázna kapcsolatban ebben az álomban. Hűha! Ez nagyon durva, gondoltam magamban, mert ez nem jelent mást, mint azt hogy lelki értelemben paráználkodnék, ha ilyen helyen dolgoznék! Nem kicsit, hanem nagyon! Hiszen nem is egy "simán parázna" kapcsolatban voltam az álomban, hanem még ennél is fertelmesebb: egy leszbikus parázna kapcsolatban! Azt mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni itt, hogy mostanában semmilyen formában nem találkoztam Angelina Jolie-val kapcsolatban semmilyen információval, sem filmmel, sem hírrel, sem cikkekkel, de még gondolatban sem jutott eszembe sem az ő neve, sem a személye, és leszbikus hajlamaim sincsenek (hála Istennek!) - tehát, nem ezért álmodtam vele, hanem egyértelműen lelki értelemben elkövetett paráznaságról lett volna itt szó.
Így vált teljesen világossá számomra Atyánk akarata. Fogtam is a telefont, és gondoltam, még időben visszamondom az időpontot, ne várjanak rám feleslegesen, mégiscsak így tisztességes, hogy legalább szólok előtte, hogy nem megyek. Ám a telefont megint nem vették fel, ismét csak az automata fújta ugyanazt a szöveget, amit az előző napon is. Így hát nem tudtam jelezni a változást, ami miatt kissé kellemetlenül éreztem magam. Gondoltam, ha látják, hogy nem érkezem, majd lehet, hogy felhívnak ők, és akkor megmondom, hogy mi a helyzet. De nem hívtak ők sem. Valószínűleg azt gondolták, hogy ilyen komolytalan jelentkezőkkel nem is érdemes foglalkozni, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy jelezzék, ha valami közbejött. Az már mellékes, hogy ők nem tették ezt lehetővé semmilyen formában...
Eltelt egy újabb nap, és ekkor megjött a megértés az előző álomra is: az amerikából hozott pisztáciakrémről. Én, aki az álom szerint korábban Amerikában dolgoztam, onnan hazajőve, elég jól megszedtem magam pénzzel, és már megengedhettem magunknak azt is, hogy drága pisztáciakrémet is hozzak a családnak Amerikából. A pisztácia, mint tudjuk, elég drága, mivel a világon viszonylag kevés helyen terem meg: az arab országok némelyikében termesztik, illetve Amerika egyes, melegebb részein. A termés hozama is viszonylag korlátolt, tehát, mindenképpen drága, és, mivel messziről importálják Európába, ezért itt nálunk még drágább. Az álom jelentésének a lényege viszont nem ez, hanem az, hogy hol dolgoztam én: Amerikában! És honnan hoztam a csemegét? Amerikából! És kiknek adagoltam az amerikai csemegét? A gyerekeimnek! És mit jelképez itt Amerika? A mai Babilont, avagy a mai Szodomát és Gomorrát. Az anyagias és a parázna, szodomai és gomorrai szellemiséget - ezt szedtem az álom szerint magamra Amerikában, a mai Szodomában és Gomorrában, és ezt hoztam haza, hogy büszkén és önelégülten mosolyogva továbbadjam majd a gyermekeimnek is, hogy őket is megfertőzzem ezzel a mentalitással! Miközben azt hittem, hogy jól teszem, ez a helyes! A gyermekeim pedig itt, ugyebár a lelkemet jelképezik, tehát, a lelkemet fertőztem volna meg.
Tanulság: ha én ezt a munkát elvállaltam volna, Isten akaratával mentem volna szembe, Aki adta a figyelmeztetéseket, és így megóvott ettől engem, mert különben az a közeg és az a munka sok kárt tehetett volna az én lelkivilágomban, megfertőzte, paráznává tette volna, beszennyezte volna a gyermekeimet, a lelkemet. Bár meg voltam kísértve ezzel a munkahellyel, de végül mégis Atyánk akarata győzött, és hála Neki, nem mentem bele. Hála és dicsőség Atyánknak azért, hogy ilyen gondosan és szeretetteljesen terelgeti az Ő gyermekeit!
