Éjszaka egy olyan álmot láthattam, amelyben meg voltam kísértve egy férfi által. Ám ezt megelőzően, a valóságban is meg voltam kísértve egy másik férfi által. Az álom pedig ennek a történésnek lehet a folytatása...

Történt ugyanis, hogy néhány napja rám írt Messengeren egy számomra ismeretlen férfi. Azt kérdezte udvariasan, hogy bejelölhet-e ismerősnek Facebook-on, így ismeretlenül. Persze, csak akkor, ha nincs párom, mert nem szeretne beleavatkozni egy kapcsolatba.

Ezen én eléggé meglepődtem, mert nem regisztráltam semmilyen társkereső oldalra, mivel nem is keresek társat. Persze, ha akarnám, megtehetném, hogy keresek, mivel elváltam már jó ideje, és a szó szoros, fizikai értelmében nincs párom sem. Ám ennek nem is érzem hiányát, mivel néhány éve Istenhez fordultam, és Ő betöltötte, és ma is betölti a lelkemben lévő űrt, így nem érzem magamat sem egyedül, sem "félembernek" fizikai értelemben vett párkapcsolat nélkül. Azért fogalmazom így, hogy fizikai értelemben vett, mert lelki értelemben viszont van kapcsolatom magával az Atyával, Jézus Krisztussal! És nekem éppen ez az, amire szükségem van.

Isten, a vele való személyes kapcsolatom során, az Ő Örömhíre, megváltása mellé megadta nekem azt a kegyelmet is, hogy fokozatosan elvette tőlem a szexualitást is. Így ma már ennek hiányát sem érzem, erre sincs szükségem, hála és dicsőség a jóságos Atyánknak! Érzem és tudom, hogy ezért én sosem tudok elég hálás lenni Neki, mert ez egy akkora kegyelmi ajándék! Ki sem tudom fejezni azt, hogy mekkora megkönnyebbülést jelent ez, mekkora terhet vesz le Atyánk a vállairól annak, akinek ezt megadja, mekkora szabadság ez!

Visszatérve az üzenetre, amelyet ettől a férfitól kaptam, a meglepettség után a következő reakcióm az volt, hogy elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon hogyan is tudnám úgy lerázni, hogy hazudnom se kelljen, meg ne is sértsem meg... hiszen végülis udvarias volt, nem tűnt sem túl tolakodónak, sem rosszindulatúnak, a szavai alapján. Aztán arra gondoltam, hogy talán nem is kell semmit reagálnom rá, csak simán úgy kell tennem, mintha meg sem kaptam volna az üzenetet, és el sem olvastam volna. Ezt is megtehetem, hiszen, mivel nem volt ismerős, még csak az engedélykérések között volt az üzenete, így, amíg nem válaszolok, addig nem láthatja azt sem, hogy elolvastam-e az üzenetét. 

Persze, azért kíváncsiságból megnéztem a profilképét, meg néhány könnyen fellelhető információt róla. Ebből az  derült ki, hogy valamely környékbeli településen lakik, valószínűleg egyedülálló, van néhány közös ismerősünk is, sportos megjelenésű, és az arca alapján korban is körülbelül hozzám illő lehet.

És ekkor megkísértett az agyam. Az a hosszú, szürke, tekervényes kígyó... Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehetne, ha összejönnék ezzel a pasival. Vagy, ha vele nem jönne össze a dolog, akkor esetleg valaki mással... Talán tudna pár dologban segíteni, hiszen egy háztartásban, főleg ott, ahol gyerek is van, gyakran jól jönne még két segítő kéz. Nem úgy gondoltam rá, mint nő a férfira, nem a nemiség szempontjából gondolkodtam el ezen, hanem teljesen gyakorlatias szempontból. Például ilyenekre gondoltam, mint, hogy ha lenne egy társam, egy férfi, talán ő meg tudna esetleg szerelni ezt-azt a lakásban szükség esetén, vagy reggel el tudná fuvarozni iskolába a gyerekeket, így én könnyebben beérhetnék a munkahelyre, vagy, ha netán beteg a gyerek és nem mehet iskolába, esetleg könnyebb lenne megszervezni azt, hogy valaki itthon maradjon vele. Vagy, ha együtt élnénk, akkor még a rezsit is közösen fizethetnénk, nem egyedül kellene mindennel megbirkóznom. Egyszóval, bizonyos szempontokból könnyebbséget jelentene...

Ám ugyanakkor azt is eszembe juttatta a Lélek, hogy ezek a gondolatok ugyanazok, mint a Teremtés Könyvében, amikor Ádám elbukott: ő is úgy gondolta, hogy szüksége van egy segítőtársra! Mert nem volt elég neki Isten segítsége, Isten társasága! Hanem kellett neki emberi segítség, egy ember, mint segítőtárs! Aki fölött aztán uralkodhat, vagy rosszabbik esetben, a másik fél fog uralkodni felette, vagy akár felváltva uralkodnak egymás felett. Az is eszembe jutott, hogy akkor viszont testiségre, nemi érintkezésre is szükség lenne közöttünk, hiszen manapság melyik férfi jönne össze és maradna meg egy olyan nő mellett, akitől ezt nem kaphatja meg? És így már neki, a férfinak, az emberi társnak igyekeznék tetszeni és megfelelni. Ezért már nem tudnék Isten dolgaival foglalkozni, és arra törekedni, hogy Istennek tetsző életet éljek. Magyarul: eldobnám az Atyánktól kapott kegyelmet, és visszamennék a törvény alá. Az alá a törvény alá, ami a házasságokra vonatkozik, és a párkapcsolatokra is ugyanúgy, még akkor is, ha hivatalosan nem házasodnak össze a felek... Vajon képes lennék eldobni ezt a hatalmas kegyelmet, amikor nekem az Úr maga a segítőtársam? Hiszen Ő ma is gondot visel ránk, megvan mindenünk, amire szükségünk van, miért lenne hát szükségem nekem segítőtársra egy férfi személyében, miért keresném a bajt magamnak? Hiszen megtapasztalhattam már párszor, hogy mennyire rosszul működtek hosszú távon a párkapcsolataim eddig is!

Amint mindezek a gondolatok pár másodperc alatt lejátszódtak a fejemben, és elképzeltem mindezt, egyre inkább kirázott a hideg az egésztől. Mik is jutnak nekem eszembe, hogyan merült fel bennem ez az egész? Hiszen már régóta tisztában vagyok azzal, hogy nekem nincs szükségem ilyen értelemben segítőtársra, egy gyarló férfira! Amikor itt van nekem Krisztus! És a saját női gyarlóságomra sincs szükség egy férfival szemben sem. Nem akarom többé eldobni magamtól Isten kegyelmét, amelyet nem érdemeltem meg, de Ő mégis megadta nekem ajándékba! Nem akarok hűtlen menyasszony lenni, nem akarom elhagyni Krisztust, a Megváltót, mert Ő számomra az igazi, Ő az igaz vőlegény, akiben sosem kell csalódnom, mert Ő valóban önzetlen, mindig csak jót adott az embereknek, és az életét adta értem, értünk!

Eszembe jutottak Pál apostol szavai is a férfi-női kapcsolatról, a házasságról. Kissé hosszú, de mindenképpen érdemesnek tartom elolvasni, ezért idézem ide:

"A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.

A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.

A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.

Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.

Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék.

Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.

Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.

Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.

Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?

Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.

Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körül.

A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.

Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.

Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal.

Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.

Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.

Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.

A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.

Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni.

Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget.

De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.

Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.

És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.

És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.

Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak;

A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.

Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.

Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.

De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.

A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.

Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.

Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.

De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van." (1. Kor. 7.)

Tehát, amint Pál is leírta, jobb az embernek egyedül lenni, csak a paráznaság, a testiség miatt engedte meg Isten a házasságot, mert jobb házasságban élni, mint égni. Ám, mivel én ilyen problémákkal már nem küzdök, Atyám kegyelméből, ezért számomra ez sem lehet ok arra, hogy bárkivel is összejöjjek. És valójában, a lelkem mélyén nem is akartam most sem semmi ilyesmit, ezért rázott ki a hideg még a gondolatától is. De azért az agy mégis bepróbálkozik, meg akar kísérteni, eljátszik a gondolattal. Viszont ezúttal, hála Istennek, nem járt sikerrel a kígyó!

Ismét elgondolkodtam, hogy kell-e írnom ennek a pasinak valami finom, visszautasító szöveget, vagy tegyek úgy, mintha nem is láttam volna azt, hogy rám írt. Attól tartottam, ha túl finom lesz a válaszom, hogy ne legyen sértő, akkor esetleg nem veszi komolyan az elutasító választ. Akkor viszont hazudnom kellene, hogy van párom, hazudni viszont nem akartam. Ezért egyelőre nem írtam semmit, ez tűnt a legjobb megoldásnak pillanatnyilag. Aztán, ahogy teltek-múltak az órák, azt adta a Lélek, hogy nincs más feladatom ezzel kapcsolatban, mint teljesen őszintének lenni. Megírni azt, hogy van már egy igaz Vőlegényem, és, hogy kicsoda ez a Vőlegény! Így hazudnom sem kell, viszont ezek után már biztosan nem lesz kedve tovább próbálkozni! Legfeljebb azt gondolja, hogy ez a nő teljesen megbolondult, hogy ilyeneket írkál neki... de én ezt szívesen vállalom, hogy én vagyok Isten bolondja, az Ő bolond gyermeke! Mi baj lehet tehát? Így hát Lélek által vezetve, őszinte gondolataimat közölve, megírtam neki a következő választ:

"Szia! Köszönöm a jóindulatodat, hogy nem szeretnél egy kapcsolatba beleavatkozni. Igazából én már nem keresek társat, mert már megtaláltam az Igazit, a Vőlegényt, akit úgy hívnak, hogy Jézus Krisztus! Mivel Ő a tökéletes, igaz Vőlegény, és én rátaláltam (vagy Ő talált rám), így én már nem tudom ennél lejjebb tenni a mércét, és nem tudnék senki más társat elfogadni, csak Őt, mert senki nem tudná megadni nekem azt a lelki örömet és lelki békét, amit Ő adhat nekem. Kívánom, hogy te is találd meg az Igazit! "Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik." (Lukács 11:10)"

Ennyit írtam neki válaszul, magamban előre szórakozva, és nevetgélve azon, hogy mekkora bolondnak fog most engem elkönyvelni, ezek után biztos nem lesz kedve tovább próbálkozni velem. Sőt, inkább szidni fogja magát valószínűleg, hogy minek kellett ráírjon egy ilyen ütődött nőszemélyre... És úgy látszik, hogy tényleg bejött ez az ötlet, mert eltelt már azóta majdnem két nap, és semmi reakció! Most meg ő tesz úgy, mintha nem is látta volna a válaszomat!

Visszatérve arra, amivel kezdtem ezt az írást: éjszaka egy olyan álmot kaptam mára, amelyben én és az exem együtt fürödtünk egy fürdőkádban, teljesen pucéran. Az álomban is tudtam, hogy mi már nem vagyunk egymással párkapcsolatban, és azt is tudtam, hogy neki van már másvalakivel kapcsolata. Ám ő valamiért mégis ki akart velem kezdeni az álomban. Így, amikor én megláttam rajta, hogy miben sántikál, feltápászkodtam, hogy szálljak ki a kádból. Ezt látva, ő megpróbált visszatartani, és megkérdezte, már nem tudom, milyen szavakat használt, de a lényege az volt, hogy nem lenne kedvem vele egy kis "légyottra"? Mire én gyorsan kiszálltam a kádból, és miközben megtörölköztem, határozottan rávágtam, többször is, hogy "Nem, nem, nem, nem!" Ám, miközben felöltöztem, azon gondolkodtam, hogy vajon miért utasítottam el így zsigerből? Nem jobb lett volna egyet élvezkedni együtt, mint a régi szép időkben, csak most az egyszer, mindenféle kötelezettség nélkül? És ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy neki van már valakivel kapcsolata, és még ki tudja, hogy azon kívül kikkel fekszik le, hiszen, amíg együtt voltunk, hozzám is hűtlen volt. És ez a szó jutott eszembe: tisztátalan! Meg az, hogy ha én újra lefeküdnék vele, megfertőzne engem, és ismét tisztátalanná válnék ezáltal én is. Ennyire emlékszem ebből az álomból.

Amikor felébredtem, eltöprengtem ennek az álomnak a jelentésén, és a Lélek rávezetett arra, hogy azért kaptam ezt az álmot, mert Isten visszaigazolást adott arról, hogy jól tettem, hogy elutasítottam, és azt is, hogy így utasítottam el ezt a férfit, aki próbálkozott nálam. És egyúttal figyelmeztetni akar arra is, hogy az embert az agya mennyire próbálja megkísérteni. Mert, ha azok után, hogy Isten engem már megtisztított ilyen szempontból, én ismét érintkeznék bárki férfival, akkor Atyánkhoz, Krisztushoz lennék hűtlen ezáltal, mert az Ő bennem elvégzett munkáját tenném semmissé. Mert Ő elvette tőlem a nemiséget, és gyermekévé tett, és valamelyest gyermeki lelkületet adott nekem. Megtisztított ettől a bűntől engem úgy, hogy nem is vágyom rá, és határozottan örülök is ennek, hogy elvette tőlem ezt a függőséget. Mert legyünk őszinték, a nemi vágy nem más, mint egy függőség.

Nem állítom, hogy én mindenféle szempontból és mindenféle függőségtől megtisztultam már, de ebből a szempontból igen. És jobban teszem, ha másféle megfontolásból sem állok szóba semmilyen férfival, sem újjal, sem régivel, de még csak gondolat szintjén sem fut át ilyesmi az agyamon.

Az álom által azonban nem csak erre hívja fel Atyánk a figyelmünket. Hiszen másfajta testiség is megkísértheti az embert, nem csak a nemi vágy. Gyakran előfordul az is, hogy miután az ember Istenhez fordult, és elindult a keskeny úton, Isten megváltoztatja az ő gondolkodását, formálja, vezeti, és megadná neki az újjászületés ajándékát, akkor az ember azzal van megkísértve embertársai által, hogy visszamenjen a régi életébe, hogy újra olyan legyen, úgy éljen és úgy viselkedjen, mint régen. Erre utal az álomban az exem jelenléte, aki megpróbált újra elcsábítani.

Ilyenkor, amikor kísértés éri az embert, akkor az agya rendszerint működésbe lendül, és próbálja megmagyarázni, okokat találni magának arra, hogy miért is kell ő ezt megtegye. Másfajta kísértések esetén is ugyanígy működünk, legyen szó akár az anyagiasságról, a kényelem szeretetéről, a torkosságról, az utazgatások és más élményszerzés szeretetéről, internetfüggőségről, stb. A testiségnek rengeteg verziója van, és én sem vagyok még minden függőségtől, megkötözöttségtől szabad. Például szeretek jókat enni, így a torkosság bűnébe én is gyakran beleesek. Sajnos, ennek a fajta kísértésnek nem tudok mindig ellenállni, de bízom abban, hogy Isten ezt a függőséget is elveszi, amikor elérkezik az ideje ennek is.

Befejezésül, álljanak itt Jakab apostol szavai e témára vonatkozóan:

"Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. 

Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jakab 1:12-17)