Éjszaka és hajnalban több álmot is kaptam, amelyek többségére nem emlékszem már. Annyira viszont emlékszem, hogy az egyik álomképben egy focipályán voltam. Valahogy odacsöppentem egy edzésre, mint játékos. Kissé zavarban voltam, mert nem igazán tudtam, hogy konkrétan mi is a feladatom játékosként. Ezt kissé restelkedve nyilvánvalóvá is tettem, kijelentettem ott helyben, hogy én nem értek a focihoz és annak szabályaihoz, nem biztos, hogy jó helyen vagyok én itt, a focipályán, nem valószínű, hogy idevaló vagyok... Gondoltam, hogy így majd letessékelnek a pályáról. De nem így történt, hanem továbbra is a pályán maradtam, és a többiekkel folytattam az edzést. Kissé "bénáztam", csetlettem-botlottam, és nem igazán tudtam, hogy mi az én szerepem, de azért néha nekem is sikerült labdába rúgni. Ennél részletesebben nem emlékszem a pályán való edzésem sikeres vagy sikertelen pillanataira, ha egyáltalán láthattam részletesebben az álomban ilyesmit...

A következő álomképben már azt láthattam, hogy edzés után az öltözőben voltam. Valaki egy nagy köteg pénzt adott a kezembe, ami be volt csomagolva papírba, de tudtam, hogy sok pénz van benne, és ez a játékosoknak járó honorárium volt. Ugyan nem láttam, de az álomban tudtam, hogy minden játékos megkapta egyenként a maga jussát, külön-külön. És ez a köteg pénz csak az enyém volt. Azt is tudtam, hogy már a játék előtt is kaptam egy kisebb pénzösszeget, amit betettem korábban a pénztárcámba. Így betettem az újabb köteg pénzt is ugyanabba a pénztárcámba, csomagostul. Össze akartam húzni rajta a cipzárt, de annyira megdagadt a pénztárca a benne lévő sok pénztől, hogy alig bírtam bezárni. Amikor végre sikerült, láttam, hogy annyira tele van a tárca, hogy csoda, hogy egyáltalán be tudtam cipzárolni és nem ment szét a cipzár. Gondoltam magamban, hogy nahát, ha ilyen jól megfizetik a focistákat, akkor igazán megéri futballjátékosnak lenni, még akkor is, ha nem értek hozzá! Eszembe jutott, hogy ki kellene szedni a pénztárcából a vastag pénzköteg csomagolását, hogy csak maga a pénz maradjon benne, mert a fölösleges csomagolás csak még inkább terheli, feszíti a pénztárcát. És, ha már kicsomagolom, akkor egyúttal meg is számolhatom, hogy mennyi pénz gyűlt össze mostanig a pénztárcámban. Így hát ismét széthúztam a cipzárt, és láttam, hogy ott van a korábbi, kisebb adag pénz, amit megszámoltam, és, bár az összegre magára nem emlékszem, de arra igen, hogy már ez sem volt igazából kevés. Mennyi lehet akkor a nagyobb kötegben!  Kivettem a másik adagot, és láthattam, hogy valóban túl nagy helyet foglal a vastagabb pénzköteg csomagolása. Hozzáfogtam kicsomagolni és megszámolni... és itt ért véget az álom...

Felébredtem, és gondolkodtam, hogy ez vajon mit jelenthet, de hiába gondolkodtam, nem jöttem rá. Reggeli közben bekapcsoltam a telefont, és meghallgattam egy újabb bizonyságot, ami, a dátum alapján, pár napja elérhető már  az interneten, de én még nem hallottam, mert nem volt időm meghallgatni. És ez a bizonyság megadta a megértést az álmomra! Amint hallgattam, egyre világosabbá vált számomra, hogy igen, ez az! Erről szól az én álmom is! Aki szeretné, meghallgathatja ezt a bizonyságot az alábbi linken:

https://kialtoszo.hu/celba-loves/

Hallgatva a fenti bizonyságot, magamra ismerhettem az elhangzottak azon részében, amely arról szólt, hogy sokan hajlamosak vagyunk a kapott kevés kenyeret nem megosztani, a keveset elrejteni, elhallgatni "az egy talentumot elásni", azt nem befektetni, így lehetetlenné téve azt, hogy szaporodjon, kamatozzon. Sajnos ez rám is jellemző, hogy elhalasztom a bizonyságtételt, mert vagy a mindennapi rohanás miatt éppen "nem érek rá ezzel foglalkozni", vagy azért, mert nem értem az álmot, amit kaptam, és arra várok, hogy hátha jön majd megértés rá. Végül pedig vagy jön rá megértés, vagy nem... És ilyenkor megesik, hogy végül elfelejtem magát az álmot is, amit kaptam, nemhogy megértést kapjak rá. Így veszítem el a kapott "egy talentumot" is, az Úr irgalmazzon nekem!

Márpedig csak a kevésen is hű szolga kaphat többet, aki befekteti a kapott kevés talentumot, aki megtöri a mindennapi lelki kenyeret, táplálékot, és szétosztja a szolgatársai között, hogy mindenkinek táplálékul szolgálhasson. Igen, még akkor is fontos lenne ezt megtenni, ha egyelőre nem értjük magát az álmot. Mert lehet, hogy éppen a "szolgatársak" közül valaki megérti azt. A hűtlen szolgától pedig az a kevés is elvétetik, amit kapott. Erről olvashatunk egyébként a Bibliában is, a Jézus egyik példázatában:

"Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Mert épen úgy van ez, mint az az ember,  a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." (Máté 25:13-30)

Az álomban tehát azt láthattam meg, hogy hogyan jár az a "focista", aki, bár nem ért a "focihoz", mégis "marad a pályán" és "játszik tovább", ha már odacsöppent. Végül a jutalma, a kisebb pénzösszeg mellé, a vastag köteg pénz lesz. Vagyis a jelképekkel ábrázolt álomképekben azt láthattam meg, hogy hogyan jár a hű szolga, aki bár nem vett részt hivatalos képzésen, és nem szerzett teológiai diplomát, hanem egyszerűen csak egy laikus "gyermek", akit minden képzetlensége ellenére is (vagy talán éppen ezért!) Isten odahelyezett, ahol ő most éppen van, hogy ott tegyen bizonyságot, ahol csak lehet, úton, útfélen, alkalmas és alkalmatlan pillanatban. Pál apostol szavaival élve:

"Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.

Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;

És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak." (2.Tim.4:2-4)

Jézus szavaival élve, a következőképpen hangzik ez:

"A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek." (Máté 10:27)

Az álom tehát valójában nem a pénzről vagy az anyagi értelemben vett meggazdagodásról szól, ez csak jelképes ábrázolás, amit láthattam. A jelentése igazából lelki kincsekről szól, arról, hogy, ha nem engedjük magunkat a saját agyunk által, vagy más emberek által lebeszélni a bizonyságtételről, hanem ehelyett engedjük inkább magunkat Isten által vezérelve beszélni vagy írni, akkor bőséges jutalmunk lesz a Mennyben. Isten egyre több ilyen lelki táplálékkal áld meg minket, és ily módon egyre több lelki kincset gyűjtünk a Mennyekben, amely lelki táplálékként szolgálhat még sok más embertársunknak is. Ez olyan kincs, ami - a földi kincsekkel ellentétben - nem vész el, nem lopható el, és nem válik az enyészet martalékává. Jézus szavait idézve:

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6:19-21)