A napokban több olyan cikk is elém került, amelyekben arról írnak, hogy Magyarországon több településen is szennyezett csapvíz, ivóvíz folyik a vezetékeken. Korábban arról olvashattunk, hogy a legtöbb településen a megengedett határértéknél jóval magasabb az ivóvíz nitrát- és más, egészségre káros anyagtartalma, most, a legújabb hírek szerint pedig férgeket találtak némely Pest megyei települések csapvizében, és, hogy az önkormányzatok palackos ivóvizet biztosítanak a lakók számára a helyzet rendezéséig. A hozzászólók közül többen felháborodásuknak adtak hangot, és valószínűleg többekben felmerült az a kérdés is, hogy ilyenformán ki tudja, hogy még hány település vize lehet férgekkel szennyezett... Többen írták, az ország különböző részeiről, hogy a csapvíz már régóta nem megbízható minőségű, és saját tisztító berendezés nélkül nem javasolják a fogyasztását senkinek. A közfelháborodás, tehát, óriási méreteket öltött, ez látható a rengeteg hozzászólás alapján.

Persze, a cikkeket olvasva, először belőlem is felháborodást váltott ki, és el is kezdett pislákolni bennem a lázadás parázsa, de mielőtt túlságosan fellángolt volna bennem a lázadás tüze, Atyánk hangja, amely "megszólalt" a lelkemben, lecsillapított. És azt adta nekem Lélek által, hogy tekintsek el most annak vizsgálatától, hogy kinek vagy kiknek az anyagi érdekeit szolgálhatja az, hogyha országos szinten megrendül a bizalom a csapvíz minősége iránt, és egyre többen átállnak az immár mindenhol betétdíjassá vált palackos vizek fogyasztására... mert most nem ez a legfontosabb. Hanem inkább arról írjak, hogy mit üzen számunkra ez a jelenség lelki értelemben, és, hogy valójában kell-e nekünk igazán félni mindettől? 

Tehát, figyeljük meg a jelenség lelki jelentését: vajon miért engedhette meg Isten, hogy megtörténjen mindez? És mit jelképezhet az, hogy szennyezett és férges a csapvíz, amely a közműszolgáltatóktól a vízvezetékeken keresztül jut el az azt fogyasztó emberek számára? 

Az első kérdésre a válasz az, hogy Isten azért engedhette meg, hogy mindez megtörténjen, hogy nyilvánvalóvá váljon az, hogy mit fogyaszt a mai ember, mindenféle vezetéken és csatornán keresztül, mi folyik be az ő szívébe, az ő elméjébe, a tiszta víz helyett: a szennyezett víz. Ezek a vezetékek, csatornák pedig nem másak, mint az emberek beszédei, a média mindenféle verziója és a vallások. Ezek mind-mind megfertőzik, beszennyezik a rájuk figyelő, őket hallgató, és a belőlük táplálkozó emberek szívét, lelkét, gondolkodásmódját és tetteit, azaz az egész életét. Mert az emberek inkább a szennyezett vizet választják, sőt, fizetnek is a szennyezett vízért, hogy inkább ezt kaphassák meg, az ingyen is elérhető, Élő Víz helyett...

De miféle Élő Vízről beszélhetek itt mégis? Arról az Élő Vízről, amelyet Jézus beszéde, az Ő tanításai adnak nekünk, amely tiszta, és tápláló nemcsak a testnek, hanem a léleknek méginkább... Mert mindannyian hajlamosak vagyunk csak a testünkre figyelni, és megfeledkezni arról, hogy mi valójában nem is testek, hanem lelkek vagyunk, és a testünk csak a külső burok, az eszköz, amelynek valójában az lenne a feladata, hogy a lélek akaratát hajtsa végre. Ehelyett mi teljesen a testünkkel azonosultunk, folyton csak a testünkre figyelünk, a testünket féltjük, és az életcélunkká is az vált, hogy a testünket éltessük, minél tovább életben és egészségben tartsuk. Arra pedig ma már szinte senki nem figyel, hogy mi lesz a lélekkel, hogy a lélek mindeközben teljesen eltorzul, és "zombivá", menthetetlenné válik. 

Teljesen elfeledkeztünk arról, hogy Jézus azt tanította, hogy "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet." (János 6:63)

De térjünk vissza az Élő Vízre, amely szintén Jézus lelket éltető beszéde, nézzük meg, hogy hol találkozhatunk ezzel a Bibliában: a samáriai asszony történetében.

"Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.

 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.

Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!" (Ján. 4:5-16)

A fentiek fényében, kedves embertársak, nincs más teendőnk, mint az Élő Vizet, azaz Krisztus beszédét választani, ahelyett a víz helyett, ami az emberektől származik, szennyezett, és "minden csapból az folyik". Mert az, aki az Élő Vízzel táplálkozik, annak van Élteltője, Gondviselője, mert maga az Úr táplálja és tisztítja, mossa annak lelkét éltető vízzel, az Úr viseli annak gondját mindenféle szempontból. Az ilyennek nem kell aggódnia a teste miatt sem, mert tudja az Atya, hogy mire van az ő gyermekeinek szüksége nemcsak lelkileg, hanem testileg is, és azt is megadja az Atya. Félnünk és aggodalmaskodnunk tehát teljesen felesleges, mert:

"Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;

De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát;  és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert  a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:27-34)

Ám, ha netán még mindig félne és aggódna valaki a testi épsége, egészsége miatt, erre az esetre Jézusnak még az alábbi szavait is eszembe juttatja a Lélek, ez szintén a témához kapcsolódik:

"Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé,  megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.

És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?

Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.

Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.

Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,

Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:

Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert." (Márk 7:15-23)