A következő álmot a kis 8 éves gyermekem (a lelkem) kapta ajándékba a jóságos Atyánk kegyelméből. Mivel a drága gyermek elmesélte álmát nekünk, ezáltal Atyánk minket is megajándékozott azzal az örömmel, amely átjárt bennünket, amint megértettük az álom jelentését.

Gyermekem azt láthatta álmában, hogy én egy hatalmas, gyönyörű, luxusházba költöztem. Ehhez a házhoz én nem vásárlás által jutottam hozzá, hanem kaptam valakiktől vagy valakitől, nem kellett fizessek érte. Csupán annyit kellett tennem, hogy ezt a lakást, ahol most élek a valóságban is, el kellett hagynom mindenestől, és nem vihettem innen semmit magammal. Amikor a gyermekem eljött hozzám, ebbe a házba, ahogyan ő mondta, "annyira luxus volt minden, és, mintha aranyból lett volna, olyan fényes, hogy alig láttam a szemeimmel".

Körülbelül ennyi volt az álom, és nekem rögtön jött is hozzá a megértés. Elmondtam neki, hogy a Mennyországot mutatta meg neki Isten ebben az álomban. Mert a leírás is teljesen illik arra, amiket a Bibliában, a Jelenések könyvének végén olvashatunk, és még sok minden más is erre utal az álomban. A luxusházban a nagy fényesség Isten dicsőségét jelképezi. Mert, ahogy olvashatjuk az Írásban, nem lesz szükség sem napra, sem holdra, sem semmilyen fényforrásra, hogy azok világítsanak, hiszen Isten dicsősége fog világítani mindig (Jelenések 22:5). A testi szemeink ezt a nagy fényt nem is tudják elviselni, de nem is lesz rá szükség, mert a Mennyek Országában már a lelki szemeinkkel kell, hogy lássunk.

Továbbá, az is teljesen klappol, hogy amikor Atyánk magához vesz, itt kell hagynunk mindent, amit a földi életünkben összegyűjtöttünk magunknak, semmi földi kincset nem vihetünk innen magunkkal, sem pénzt, sem lakást, sem vagyont, de még a személyes használati tárgyainkat sem. Ezeket Atyánk elveszi tőlünk, de ha mindvégig kitartunk és hűek maradunk hozzá, akkor ad nekünk ajándékba mindezek helyett sokkal jobbat, sokkal szebbet, sokkal dicsőségesebbet, és egyáltalán nem bánjuk már azt, hogy a régit, a földit, a testit - ami amúgy is múlandó, és pusztulásra van ítélve - elhagytuk ezért a sokkal jobbért, a tökéletesért, amely örökkévaló.

Amikor mindezt elmondtam, együtt örömködtünk, és hangosan dicsőítettem Atyánkat, megköszönve azt, hogy ilyen gyönyörűséges, és dicsőséges álmot adott nekünk! És, hogy mindezt egy olyan gyermeknek mutatta meg, aki nem is olvasta még a Bibliát, és a Jelenések könyvében leírtakat! Ugyanakkor, fohászkodnom is kell Atyánkhoz, hogy legyen irgalmas hozzám, és tartson alázatban, hogy el ne bizakodjak, fel ne fuvalkodjak ettől a hatalmas lelki ajándéktól, amelyet - bár nem vagyunk méltók rá, és mégis - ma Tőle, az ő jóságából és kegyelméből kaphattunk...

A minap olvastam egy bizonyságtevő bejegyzését, amelyben többek között arról is írt, hogy Isten személyesen szól, és lehajol mindenkihez, aki az Ő segítségét kéri, megbocsátja a bűneinket is, ha azokat valóban megbánjuk, mert Krisztus kifizette a bűneinkért a váltságdíjat a legdrágább vérrel. És mindehhez nincs szükség másra, csak őszinte bűnbánatra és alázatra, vagyis két hajlékony térdre és alázatos szívre.

Erre aztán érkezett egy olyan hozzászólás, amely miatt tulajdonképpen írom most ezt a blogbejegyzést. Ebben a hozzászólásban azt írja az illető személy, hogy Istent szeretni kell, nem arra van szükség, hogy megalázkodjunk előtte.

Ekkor megszólalt bennem a Lélek hangja, és azt mondta, hogy ez egy hatalmas, és igen népszerű téveszme, amely különféle megtévesztő mozgalmak, irányzatok (pl. ezotéria, New Age tanok, stb.) révén bele lett ültetve az emberek fejébe: az emberi egót felemelik, felmagasztalják, és azt hitetik el az emberekkel, hogy ők is istenek. A Lélek pedig eszembe juttatta mindazokat, amiket Jézus Krisztus tanított nekünk az alázat fontosságával kapcsolatban. Merthogy Ő ezt mondta és mondja ma is, mert valóban így is történik mindmáig:

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek." (János 14:26)

Na, de miket is tanított Krisztus az Ő tanítványainak, és ezáltal nekünk is, az alázattal kapcsolatban? Jézusnak a következő mondatait juttatta eszembe a Lélek:

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Máté 11:28-29)

"Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, [rész 18,14. Jób. 22,29. Máté. 23,12.] megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Lukács 14:11)

Vajon miért tanít arra minket Jézus, hogy legyünk alázatos szívűek, alázzuk meg magunkat? Legalább két okból is fontos ez (lehet, hogy több is van, de nekem most erre a kettőre hívta fel a figyelmemet Atyánk, Lélek által).

Egyrészt azért, hogy az önzőségünket és az egyre inkább növekvő, versengő, dicsőségre és hatalomra vágyó, felfelé törő, és más embertársunkat eltipró egónkat lefegyverezze. Másrészt pedig azért, mert, ha egyáltalán nem vagyunk hajlandóak megalázkodni, akkor nem tudjuk belátni hibáinkat, és nem tudunk szembesülni a bűneinkkel. Ha pedig nem szembesülünk a bűneinkkel, akkor nem tudjuk megbánni sem azokat, és nem tudunk bocsánatot kérni sem, nem tudjuk Isten irgalmát és kegyelmét kérni sem. Mert a felemelt, felmagasztalt egónk nem engedi meg nekünk ezt a "luxust", hogy meglássuk, hogy mi milyen alávalók és bűnösök vagyunk, Isten pedig mennyire jó és tökéletes. Nem vesszük észre, hogy az alázatra nekünk van szükségünk, nem pedig Istennek van szüksége arra, hogy mi megalázkodjunk előtte. Nem látjuk meg, hogy az ilyen bűnösöknek, mint amilyenek mi vagyunk, azért van szükségünk arra, hogy megalázkodjunk, hogy Atyánk előtt fejet és térdet hajtva, az Ő irgalmáért és szabadításáért esedezhessünk. Mert Isten, a mi szívünk szándékát látva, az Ő atyai jóságával és szeretetével, kegyelmével, örömmel bocsátana meg nekünk, ha mi kérnénk azt Tőle. Ámde, akiben nincs alázat, az nem igazán tud kérni sem Tőle.

Ily módon, ha netán megszólalna bennünk a lelkiismeret, akkor az agyunk rögtön felpörög, és gyorsan hárításba kezd, indokokat keresve, és megmagyarázva, hogy amit tettünk, az nem is a mi bűnünk, hanem mindig valaki másé, vagy pedig a körülményeké... de semmiképpen sem mi vagyunk a hibásak, bűnösek. Ennek eredményeképpen, saját magunkat hamis nyugalomban tartva, ismét hátradőlhetünk, mert nem kell megalázkodnunk, nem esett csorba a mi egónkban. Így zárjuk el magunkat a szembesülés és a bűnbánat elől, és így történik meg az, hogy elzárjuk magunkat Atyánk közelségétől, az Ő jóságától, kegyelmétől és szeretetétől, mert megmaradnak bennünk a bűneink, nem kérünk bocsánatot sem embertársainktól, sem Atyánktól, és így nem is tisztulhatunk meg azoktól, nem szabadulhatunk meg a Krisztus által.

Figyeljük meg Jézusnak az alábbi példabeszédében, a tékozló fiú történetében elhangzottakat is, mert ebben is azt mutatja meg nekünk Jézus, hogy a tékozló fiú azután nyerte el az ő atyjának bocsánatát és kegyelmét, miután bűneit meglátva és azokat megbánva, megalázta magát, és visszatért az ő atyjához. Az ő atyja pedig mekkora örömmel fogadta őt vissza ezek után! Pontosan úgy, mint ahogy a mi Teremtő Atyánk is teszi, amikor visszafogad bennünket!

"Monda pedig: Egy embernek vala két fia; és monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.

Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.

Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.

Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!

Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.

És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!

Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.

Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.

És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?

Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.

Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.

Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.

Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.

Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!

Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott." (Lukács 15:11-32)

Éjszakai álmomban a városban gyalog mentem egy utca járdáján. Egyforma, cserepes tetejű, valószínűleg tégla építésű társasházak sorakoztak egymás után az utcában, és az egyik társasház felé közeledve, bámészkodó sokaságot pillantottam meg, amint a járdán álltak és izgatottan beszélgettek. Odaérve megkérdeztem valakitől, hogy mi történt. Azt a választ kaptam, hogy leesett az egyik társasház tetejéről egy ember. Valamit dolgozott odafent, megcsúszott, és a levegőben szaltózva zuhant lefelé. Elvitte a mentő, de valószínűleg meghalt az ember. Mondtam, hogy lehet, mert sajnos, az ilyen típusú házak tetején veszélyes tartózkodni, mivel a cserepes, lefelé nagyon lejtős cseréptetőn könnyen meg lehet csúszni. Az emberek szörnyülködtek, még megkérdeztem, hogy milyen cégnek dolgozott ez az ember, és mondták is a cég nevét, de erre a névre már nem emlékszem. Elmentem ennek a cégnek az irodaházához, és az irodában dolgozóknak elújságoltam, hogy mi történt. Megbeszéltük ugyanazt, amit az utcán bámészkodó emberekkel is beszéltünk, és sajnálkoztunk a baleset elszenvedőjén.

Ennyire emlékszem ebből az álomból. Azt a megértést kaptam az álomról, hogy a társasház tetején dolgozó ember, aki állítólag leesett a tetőről és meghalt, a bizonyságtevőket jelképezi. Jézus ezt mondta tanítványainak és követőinek (a bizonyságtevőknek), hogy:

"A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.

És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik  meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté 10:27-28)

Ez a háztetőkön hirdetés korunkban azt jelenti, hogy amit álmokban, látomásokban, Lélek általi megértésekben kapunk Atyánktól, Krisztustól, azt az Internetről kürtöljük világgá. Ez az ember pedig éppen ezzel foglalatoskodhatott a ház tetején, amikor leesett onnan.

Az álomban a társasház a közösségi médiát jelképezte (Facebook), és az, hogy ennek a társasháznak a tetejéről leesett egy odafent dolgozó ember (vagy legalábbis ezt mondták nekem az emberek az álomban) azt jelenti, hogy a Facebook az utóbbi időben nagyon ráállt a bizonyságtevőkre, különösen a Kiáltó Szó bizonyságait szokta nagy előszeretettel eltávolítani a látható és megosztható tartalmak közül, de nem csak az övét, hanem a másokét is.

Mint valószínűleg sokan tudják már, a Facebook mostanában a mesterséges intelligenciával (AI) moderáltatja a tartalmakat, és amit az AI nem megfelelő tartalomnak ítél, azt eltávolítja a Facebook-ról, illetve, ha úgy gondolja, le is tiltja a neki nem tetsző tartalmakat megosztók profilját, fiókját. Fellebezni lehet, de szintén az AI fogja ezt is elbírálni, tehát, emberrel nincs kommunikációs lehetőség.

Érdekes azonban az AI ízlése, mert szerinte nyugodtan maradhatnak a felületen az erőszakot, pornográfiát tartalmazó reklámok, videók, posztok, és mindenféle ízléstelen tartalmak, de azt, hogyha valaki Istenről tesz bizonyságot, azt felettébb nehezen viseli. Sokakban felmerülhet tehát az a kérdés, hogy vajon kit vagy mit szolgálnak a közösségi médiaplatformok: a jót vagy a rosszat?

Visszatérve az álomra: én nem láttam ezt az embert leesni, és a holttestét sem láthattam az álomban, minden, amiről értesültem, azt az emberek elmondása alapján hallhattam. Magyarul: egyáltalán nem biztos, hogy meghalt ez az ember, vagyis, nem biztos, hogy a bizonyságtevők a továbbiakban nem tudnak majd megosztani bizonyságokat a közösségi médiában.

Nem kell tehát megijedni, a munkát nyugodtan tovább lehet folytatni, amíg van rá bármilyen mód, lehetőség, hogy minél több ember lelke megmenekülhessen, minél több emberhez eljussanak a bizonyságok, az Örömhír, és ami nagyon fontos: hogy minél többen megtudják, hogy Isten ma is él és beszél Lélek által személyesen bárkihez, aki őszinte és alázatos szívvel kéri ezt Tőle, és személyes kapcsolatra vágyik az Atyával.

Ha pedig az AI eltávolít egy-egy megosztott tartalmat, ám tegye... mire ő észreveszi, leellenőrzi és eltávolítja, addig már valószínűleg sokan láthatták, hallhatták azt a bizonyos tartalmat azok közül, akiket érdekelt.

Ne feledjük, amit Jézus mondott az utolsó időkre vonatkozóan: "A ház tetején  levő ne szálljon alá (...)" (Máté 24:17)

Fontos tehát folytatni a bizonyságtevést úton-útfélen, Interneten, bárhol, ahol csak lehetőség van rá, osztogatni az arra éhes embereknek a "kenyeret", a lelki táplálékot. Akit pedig nem érdekel, nyugodtan görgessen tovább, Isten sem erőszakolja rá magát senkire, aki elutasítja Őt.

"Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.

Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt." (Máté 24:45-47)

Éjszaka egy olyan álmot láthattam, amelyben meg voltam kísértve egy férfi által. Ám ezt megelőzően, a valóságban is meg voltam kísértve egy másik férfi által. Az álom pedig ennek a történésnek lehet a folytatása...

Történt ugyanis, hogy néhány napja rám írt Messengeren egy számomra ismeretlen férfi. Azt kérdezte udvariasan, hogy bejelölhet-e ismerősnek Facebook-on, így ismeretlenül. Persze, csak akkor, ha nincs párom, mert nem szeretne beleavatkozni egy kapcsolatba.

Ezen én eléggé meglepődtem, mert nem regisztráltam semmilyen társkereső oldalra, mivel nem is keresek társat. Persze, ha akarnám, megtehetném, hogy keresek, mivel elváltam már jó ideje, és a szó szoros, fizikai értelmében nincs párom sem. Ám ennek nem is érzem hiányát, mivel néhány éve Istenhez fordultam, és Ő betöltötte, és ma is betölti a lelkemben lévő űrt, így nem érzem magamat sem egyedül, sem "félembernek" fizikai értelemben vett párkapcsolat nélkül. Azért fogalmazom így, hogy fizikai értelemben vett, mert lelki értelemben viszont van kapcsolatom magával az Atyával, Jézus Krisztussal! És nekem éppen ez az, amire szükségem van.

Isten, a vele való személyes kapcsolatom során, az Ő Örömhíre, megváltása mellé megadta nekem azt a kegyelmet is, hogy fokozatosan elvette tőlem a szexualitást is. Így ma már ennek hiányát sem érzem, erre sincs szükségem, hála és dicsőség a jóságos Atyánknak! Érzem és tudom, hogy ezért én sosem tudok elég hálás lenni Neki, mert ez egy akkora kegyelmi ajándék! Ki sem tudom fejezni azt, hogy mekkora megkönnyebbülést jelent ez, mekkora terhet vesz le Atyánk a vállairól annak, akinek ezt megadja, mekkora szabadság ez!

Visszatérve az üzenetre, amelyet ettől a férfitól kaptam, a meglepettség után a következő reakcióm az volt, hogy elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon hogyan is tudnám úgy lerázni, hogy hazudnom se kelljen, meg ne is sértsem meg... hiszen végülis udvarias volt, nem tűnt sem túl tolakodónak, sem rosszindulatúnak, a szavai alapján. Aztán arra gondoltam, hogy talán nem is kell semmit reagálnom rá, csak simán úgy kell tennem, mintha meg sem kaptam volna az üzenetet, és el sem olvastam volna. Ezt is megtehetem, hiszen, mivel nem volt ismerős, még csak az engedélykérések között volt az üzenete, így, amíg nem válaszolok, addig nem láthatja azt sem, hogy elolvastam-e az üzenetét. 

Persze, azért kíváncsiságból megnéztem a profilképét, meg néhány könnyen fellelhető információt róla. Ebből az  derült ki, hogy valamely környékbeli településen lakik, valószínűleg egyedülálló, van néhány közös ismerősünk is, sportos megjelenésű, és az arca alapján korban is körülbelül hozzám illő lehet.

És ekkor megkísértett az agyam. Az a hosszú, szürke, tekervényes kígyó... Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehetne, ha összejönnék ezzel a pasival. Vagy, ha vele nem jönne össze a dolog, akkor esetleg valaki mással... Talán tudna pár dologban segíteni, hiszen egy háztartásban, főleg ott, ahol gyerek is van, gyakran jól jönne még két segítő kéz. Nem úgy gondoltam rá, mint nő a férfira, nem a nemiség szempontjából gondolkodtam el ezen, hanem teljesen gyakorlatias szempontból. Például ilyenekre gondoltam, mint, hogy ha lenne egy társam, egy férfi, talán ő meg tudna esetleg szerelni ezt-azt a lakásban szükség esetén, vagy reggel el tudná fuvarozni iskolába a gyerekeket, így én könnyebben beérhetnék a munkahelyre, vagy, ha netán beteg a gyerek és nem mehet iskolába, esetleg könnyebb lenne megszervezni azt, hogy valaki itthon maradjon vele. Vagy, ha együtt élnénk, akkor még a rezsit is közösen fizethetnénk, nem egyedül kellene mindennel megbirkóznom. Egyszóval, bizonyos szempontokból könnyebbséget jelentene...

Ám ugyanakkor azt is eszembe juttatta a Lélek, hogy ezek a gondolatok ugyanazok, mint a Teremtés Könyvében, amikor Ádám elbukott: ő is úgy gondolta, hogy szüksége van egy segítőtársra! Mert nem volt elég neki Isten segítsége, Isten társasága! Hanem kellett neki emberi segítség, egy ember, mint segítőtárs! Aki fölött aztán uralkodhat, vagy rosszabbik esetben, a másik fél fog uralkodni felette, vagy akár felváltva uralkodnak egymás felett. Az is eszembe jutott, hogy akkor viszont testiségre, nemi érintkezésre is szükség lenne közöttünk, hiszen manapság melyik férfi jönne össze és maradna meg egy olyan nő mellett, akitől ezt nem kaphatja meg? És így már neki, a férfinak, az emberi társnak igyekeznék tetszeni és megfelelni. Ezért már nem tudnék Isten dolgaival foglalkozni, és arra törekedni, hogy Istennek tetsző életet éljek. Magyarul: eldobnám az Atyánktól kapott kegyelmet, és visszamennék a törvény alá. Az alá a törvény alá, ami a házasságokra vonatkozik, és a párkapcsolatokra is ugyanúgy, még akkor is, ha hivatalosan nem házasodnak össze a felek... Vajon képes lennék eldobni ezt a hatalmas kegyelmet, amikor nekem az Úr maga a segítőtársam? Hiszen Ő ma is gondot visel ránk, megvan mindenünk, amire szükségünk van, miért lenne hát szükségem nekem segítőtársra egy férfi személyében, miért keresném a bajt magamnak? Hiszen megtapasztalhattam már párszor, hogy mennyire rosszul működtek hosszú távon a párkapcsolataim eddig is!

Amint mindezek a gondolatok pár másodperc alatt lejátszódtak a fejemben, és elképzeltem mindezt, egyre inkább kirázott a hideg az egésztől. Mik is jutnak nekem eszembe, hogyan merült fel bennem ez az egész? Hiszen már régóta tisztában vagyok azzal, hogy nekem nincs szükségem ilyen értelemben segítőtársra, egy gyarló férfira! Amikor itt van nekem Krisztus! És a saját női gyarlóságomra sincs szükség egy férfival szemben sem. Nem akarom többé eldobni magamtól Isten kegyelmét, amelyet nem érdemeltem meg, de Ő mégis megadta nekem ajándékba! Nem akarok hűtlen menyasszony lenni, nem akarom elhagyni Krisztust, a Megváltót, mert Ő számomra az igazi, Ő az igaz vőlegény, akiben sosem kell csalódnom, mert Ő valóban önzetlen, mindig csak jót adott az embereknek, és az életét adta értem, értünk!

Eszembe jutottak Pál apostol szavai is a férfi-női kapcsolatról, a házasságról. Kissé hosszú, de mindenképpen érdemesnek tartom elolvasni, ezért idézem ide:

"A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.

A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.

A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.

Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.

Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék.

Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.

Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.

Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.

Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?

Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.

Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körül.

A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.

Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.

Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal.

Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.

Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.

Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.

A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.

Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni.

Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget.

De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.

Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.

És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.

És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.

Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak;

A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.

Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.

Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.

De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.

A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.

Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.

Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.

De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van." (1. Kor. 7.)

Tehát, amint Pál is leírta, jobb az embernek egyedül lenni, csak a paráznaság, a testiség miatt engedte meg Isten a házasságot, mert jobb házasságban élni, mint égni. Ám, mivel én ilyen problémákkal már nem küzdök, Atyám kegyelméből, ezért számomra ez sem lehet ok arra, hogy bárkivel is összejöjjek. És valójában, a lelkem mélyén nem is akartam most sem semmi ilyesmit, ezért rázott ki a hideg még a gondolatától is. De azért az agy mégis bepróbálkozik, meg akar kísérteni, eljátszik a gondolattal. Viszont ezúttal, hála Istennek, nem járt sikerrel a kígyó!

Ismét elgondolkodtam, hogy kell-e írnom ennek a pasinak valami finom, visszautasító szöveget, vagy tegyek úgy, mintha nem is láttam volna azt, hogy rám írt. Attól tartottam, ha túl finom lesz a válaszom, hogy ne legyen sértő, akkor esetleg nem veszi komolyan az elutasító választ. Akkor viszont hazudnom kellene, hogy van párom, hazudni viszont nem akartam. Ezért egyelőre nem írtam semmit, ez tűnt a legjobb megoldásnak pillanatnyilag. Aztán, ahogy teltek-múltak az órák, azt adta a Lélek, hogy nincs más feladatom ezzel kapcsolatban, mint teljesen őszintének lenni. Megírni azt, hogy van már egy igaz Vőlegényem, és, hogy kicsoda ez a Vőlegény! Így hazudnom sem kell, viszont ezek után már biztosan nem lesz kedve tovább próbálkozni! Legfeljebb azt gondolja, hogy ez a nő teljesen megbolondult, hogy ilyeneket írkál neki... de én ezt szívesen vállalom, hogy én vagyok Isten bolondja, az Ő bolond gyermeke! Mi baj lehet tehát? Így hát Lélek által vezetve, őszinte gondolataimat közölve, megírtam neki a következő választ:

"Szia! Köszönöm a jóindulatodat, hogy nem szeretnél egy kapcsolatba beleavatkozni. Igazából én már nem keresek társat, mert már megtaláltam az Igazit, a Vőlegényt, akit úgy hívnak, hogy Jézus Krisztus! Mivel Ő a tökéletes, igaz Vőlegény, és én rátaláltam (vagy Ő talált rám), így én már nem tudom ennél lejjebb tenni a mércét, és nem tudnék senki más társat elfogadni, csak Őt, mert senki nem tudná megadni nekem azt a lelki örömet és lelki békét, amit Ő adhat nekem. Kívánom, hogy te is találd meg az Igazit! "Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik." (Lukács 11:10)"

Ennyit írtam neki válaszul, magamban előre szórakozva, és nevetgélve azon, hogy mekkora bolondnak fog most engem elkönyvelni, ezek után biztos nem lesz kedve tovább próbálkozni velem. Sőt, inkább szidni fogja magát valószínűleg, hogy minek kellett ráírjon egy ilyen ütődött nőszemélyre... És úgy látszik, hogy tényleg bejött ez az ötlet, mert eltelt már azóta majdnem két nap, és semmi reakció! Most meg ő tesz úgy, mintha nem is látta volna a válaszomat!

Visszatérve arra, amivel kezdtem ezt az írást: éjszaka egy olyan álmot kaptam mára, amelyben én és az exem együtt fürödtünk egy fürdőkádban, teljesen pucéran. Az álomban is tudtam, hogy mi már nem vagyunk egymással párkapcsolatban, és azt is tudtam, hogy neki van már másvalakivel kapcsolata. Ám ő valamiért mégis ki akart velem kezdeni az álomban. Így, amikor én megláttam rajta, hogy miben sántikál, feltápászkodtam, hogy szálljak ki a kádból. Ezt látva, ő megpróbált visszatartani, és megkérdezte, már nem tudom, milyen szavakat használt, de a lényege az volt, hogy nem lenne kedvem vele egy kis "légyottra"? Mire én gyorsan kiszálltam a kádból, és miközben megtörölköztem, határozottan rávágtam, többször is, hogy "Nem, nem, nem, nem!" Ám, miközben felöltöztem, azon gondolkodtam, hogy vajon miért utasítottam el így zsigerből? Nem jobb lett volna egyet élvezkedni együtt, mint a régi szép időkben, csak most az egyszer, mindenféle kötelezettség nélkül? És ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy neki van már valakivel kapcsolata, és még ki tudja, hogy azon kívül kikkel fekszik le, hiszen, amíg együtt voltunk, hozzám is hűtlen volt. És ez a szó jutott eszembe: tisztátalan! Meg az, hogy ha én újra lefeküdnék vele, megfertőzne engem, és ismét tisztátalanná válnék ezáltal én is. Ennyire emlékszem ebből az álomból.

Amikor felébredtem, eltöprengtem ennek az álomnak a jelentésén, és a Lélek rávezetett arra, hogy azért kaptam ezt az álmot, mert Isten visszaigazolást adott arról, hogy jól tettem, hogy elutasítottam, és azt is, hogy így utasítottam el ezt a férfit, aki próbálkozott nálam. És egyúttal figyelmeztetni akar arra is, hogy az embert az agya mennyire próbálja megkísérteni. Mert, ha azok után, hogy Isten engem már megtisztított ilyen szempontból, én ismét érintkeznék bárki férfival, akkor Atyánkhoz, Krisztushoz lennék hűtlen ezáltal, mert az Ő bennem elvégzett munkáját tenném semmissé. Mert Ő elvette tőlem a nemiséget, és gyermekévé tett, és valamelyest gyermeki lelkületet adott nekem. Megtisztított ettől a bűntől engem úgy, hogy nem is vágyom rá, és határozottan örülök is ennek, hogy elvette tőlem ezt a függőséget. Mert legyünk őszinték, a nemi vágy nem más, mint egy függőség.

Nem állítom, hogy én mindenféle szempontból és mindenféle függőségtől megtisztultam már, de ebből a szempontból igen. És jobban teszem, ha másféle megfontolásból sem állok szóba semmilyen férfival, sem újjal, sem régivel, de még csak gondolat szintjén sem fut át ilyesmi az agyamon.

Az álom által azonban nem csak erre hívja fel Atyánk a figyelmünket. Hiszen másfajta testiség is megkísértheti az embert, nem csak a nemi vágy. Gyakran előfordul az is, hogy miután az ember Istenhez fordult, és elindult a keskeny úton, Isten megváltoztatja az ő gondolkodását, formálja, vezeti, és megadná neki az újjászületés ajándékát, akkor az ember azzal van megkísértve embertársai által, hogy visszamenjen a régi életébe, hogy újra olyan legyen, úgy éljen és úgy viselkedjen, mint régen. Erre utal az álomban az exem jelenléte, aki megpróbált újra elcsábítani.

Ilyenkor, amikor kísértés éri az embert, akkor az agya rendszerint működésbe lendül, és próbálja megmagyarázni, okokat találni magának arra, hogy miért is kell ő ezt megtegye. Másfajta kísértések esetén is ugyanígy működünk, legyen szó akár az anyagiasságról, a kényelem szeretetéről, a torkosságról, az utazgatások és más élményszerzés szeretetéről, internetfüggőségről, stb. A testiségnek rengeteg verziója van, és én sem vagyok még minden függőségtől, megkötözöttségtől szabad. Például szeretek jókat enni, így a torkosság bűnébe én is gyakran beleesek. Sajnos, ennek a fajta kísértésnek nem tudok mindig ellenállni, de bízom abban, hogy Isten ezt a függőséget is elveszi, amikor elérkezik az ideje ennek is.

Befejezésül, álljanak itt Jakab apostol szavai e témára vonatkozóan:

"Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. 

Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jakab 1:12-17)

Éjszakai álmomban azt láthattam Atyánk kegyelméből, hogy hoztak egy olyan új törvényt, miszerint mindenki a személyi igazolványával el kellett, hogy menjen egy hivatalba, talán az okmányirodába vagy kormányablakba, mert valamit újítást, módosítást kellett bele írni, és az mindenkinek benne kellett, hogy legyen a személyiben.

Hosszú sorbanállás volt a hivatal előtt, mire sorra kerültünk, mert sokan voltunk. Sorbanállás közben néztem, hogy több olyan ügyintéző is volt közöttük, akik egy régebbi munkahelyemen, az akkori ügyfélszolgálaton kollégáim voltak anno, de nem mindenki, mert voltak új arcok is közöttük. (Azonban egyikük sem az az ember volt, akik a valóságban tényleg kollégák voltak, hanem más arcok voltak az álomban...) Csodálkoztam álmomban, hogy mi történhetett, talán azt a csoportot kérték fel erre a feladatra?

Aztán az is előfordult egy-két alkalommal, hogy amikor tudtam volna, hogy én kerülök sorra, engem hátrébb soroltak, és másokat szólítottak az ablakhoz az ügyintézők. Meg akartam kérdezni tőlük, hogy emlékeznek-e még rám, mert együtt dolgoztunk annak idején. Arra azonban nem emlékszem, hogy végül ezt a kérdést megtárgyaltuk volna, amikor végre, hosszas várakozás után én is sorra kerültem. Csak arra emlékszem, hogy valamit írtak a személyi igazolványba, amely nem ilyen személyigazolványkártya volt, mint manapság, hanem az a régi fajta, több lapból álló kis könyvecske volt a személyi igazolvány.

Mire feleszméltem, gyorsan túl is voltam az ügyintézésen, és miután távoztam az ügyintéző ablakától, próbáltam felfedezni, hogy mi változott a személyimben. Valami bélyegzővel nyomott, kis zöldes színű pecséteket láttam a kis könyvecskében, amik elég furák voltak, olyan négyzet alakúak voltak, mint a QR kódok, de nem QR kódok voltak, hanem csak az alakjuk hasonlított rá. Tehát, igazából akár bélyegnek is nevezhetem őket, mert olyan alakjuk volt, mint a bélyegnek, bár nem teljesen olyanok voltak, mint a postai levélbélyegek, mert talán nem ragasztották őket, hanem mintha irodai bélyegzővel nyomták volna rá a lapokra. És amikor megnéztem alaposabban, közelebbről, akkor észrevettem, hogy a bélyegek közepében van egy-egy apró betűs írás, amit alig lehetett elolvasni, annyira apró betűkkel volt írva. Ám amint mégis sikerült elolvasnom, meglepődtem és meg is ijedtem attól, amit láttam: valami ilyesmit írt: "Lehetsz te is jó magyar kisördög"!

Ekkor elgondolkodtam azon, hogy ezek vajon régi pecsételések lehetnek rajta, vagy újak? Vagy van közöttük olyan, amelyik régi, és van, amelyik új, most bélyegezték rá? Ezzel a töprengéssel véget ért az álom, mert felébresztett az ébresztőóra...

A megértés, ami jött erre az álomra, szerintem elég egyértelmű, valószínűleg sokan rájönnének a jelentés lényegére akkor is, ha ezt az írást most nem olvasnák tovább... De nézzük, hogy egészen pontosan mire is figyelmeztethet a jóságos Atyánk ezáltal? 

Az új törvényről, az ügyfélszolgálatról, a személyiről és a bélyegzésről, valamint a ráírt "Lehetsz te is..." szlogenről egyértelműen a digitális állampolgárság és/vagy az Ügyfélkapu+ juthat eszünkbe, és valójában erről is van szó. Hiszen a lépten-nyomon fellelhető nagy plakátokon is az a szlogen szerepel, hogy: "Legyél te is digitális állampolgár!"

A bélyegről és a ráírt kisördögös szlogenről pedig a fenevad bélyegére asszociálhatunk. Ám nekem a hosszú sorbanállásról még azt is eszembe juttatta a Lélek, hogy pár éve még az oltásért álltak ugyanilyen hosszú sorban a magyar emberek, ami szintén sokakat úgy sodorta a vesztükbe, hogy nem is sejtették azt. Tehát, nyilvánvaló, hogy ez az egész folyamat, a megpróbáltatások sorozata már akkor elkezdődött. Vagyis, igazából nem is akkor, hanem már azelőtt, jóval korábban megtörtént mindannyiunkkal, amikor még csak lelki szinten vettük fel a fenevad bélyegét azzal, hogy bűnbe estünk, és bűnt bűnre halmoztunk. Erre utalhat az álom végén az a jelenet, amelyben azon töprengek, hogy vajon melyik bélyeg került most bele a személyibe, és melyik lehet régi...

Ezek a történések, amelyek az utóbbi években tesznek bennünket próbára, és fizikai szinten is ennyire láthatóvá váltak, már csak a hab a tortán, hogy minden nyilvánvaló legyen, és, hogy könnyebben megláthassuk azt, hogy miben vagyunk, és, hogy mi mellett tesszük le a voksunkat újra és újra.

Tovább vizsgálgatva a bélyegen látott szlogent, amely így szólt: "Lehetsz te is jó magyar kisördög!", az a megértés is jött, hogy itt már minden mindennel összefügg. Mert itt már nem csupán a digitalizációról és a vele járó diktatúráról van szó, hanem ennél is többről: a közelgő háborúról! Mert ki lehet a "jó magyar kisördög"? Ki más, mint, a jó magyar hazafi, egészen pontosan: a fiatal, jó magyar katona! Kicsit kutakodtam ma a hasonló hangzású szlogenek után, és rájöhettem, hogy mostanában a fiatalokat is hasonló szlogenekkel toborozzák tartalékos katonának! Hogy csak hármat említsek ezek közül, a teljesség igénye nélkül:

"Szeretem, megvédem! Csatlakozz a területvédelmi tartalékosokhoz, és legyél te az, akire mindenki felnéz!"

"Legyél te is acélkocka!"

"Legyél te is ambiciózus és magabiztos a tatai tüzérosztálynál!"

Közben pedig azt is megtudtam, hogy a toborzás nagy sikernek örvend, annál is inkább, mivel magyarországi szinten elég magasnak számító havi jövedelemmel honorálják azt, ha valaki vállalja a kiképzést és a tartalékos katonai szerepet. Ha egy fiatal vállalja mindezt, akkor még inkább úgy tűnhet számára, hogy megéri, hiszen, mivel a 25 év alattiak adókedvezményében is részesül, sokkal magasabb nettó jövedelmet kaphat kézhez, mint egy idősebb sorstársa. Az már egy másik kérdés, hogy, ha nemsokára háborúra kerül sor - márpedig ez egyre valószínűbbnek tűnik - akkor sajnos nem sokáig élvezhetik ezt a jövedelmet, már, ha egyáltalán sikerül túlélni azt...

"Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. 

De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. 

Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! 

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.

Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,

A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele." (1.Thess 5:3-10)

Miután lejegyeztem ezt az álmot, megtudtam, hogy nem csak én kaptam az éjszaka, mára virradólag ilyen figyelmeztető álmot, hanem velem együtt legalább négyen kaptunk hasonló jelentéssel bíró álmot mára, és ezek csak azok, amelyekről értesültünk és tudunk, de vajon még hányan kaphattak most hasonlókat, akikről nem tudunk?

A következő hangfelvétel készítője az egyike azoknak, akik ilyen álmot kaptak, érdemes meghallgatni az alábbi linkre kattintva:

https://www.youtube.com/watch?v=zNWwuOMUuSY

A napokban több olyan cikk is elém került, amelyekben arról írnak, hogy Magyarországon több településen is szennyezett csapvíz, ivóvíz folyik a vezetékeken. Korábban arról olvashattunk, hogy a legtöbb településen a megengedett határértéknél jóval magasabb az ivóvíz nitrát- és más, egészségre káros anyagtartalma, most, a legújabb hírek szerint pedig férgeket találtak némely Pest megyei települések csapvizében, és, hogy az önkormányzatok palackos ivóvizet biztosítanak a lakók számára a helyzet rendezéséig. A hozzászólók közül többen felháborodásuknak adtak hangot, és valószínűleg többekben felmerült az a kérdés is, hogy ilyenformán ki tudja, hogy még hány település vize lehet férgekkel szennyezett... Többen írták, az ország különböző részeiről, hogy a csapvíz már régóta nem megbízható minőségű, és saját tisztító berendezés nélkül nem javasolják a fogyasztását senkinek. A közfelháborodás, tehát, óriási méreteket öltött, ez látható a rengeteg hozzászólás alapján.

Persze, a cikkeket olvasva, először belőlem is felháborodást váltott ki, és el is kezdett pislákolni bennem a lázadás parázsa, de mielőtt túlságosan fellángolt volna bennem a lázadás tüze, Atyánk hangja, amely "megszólalt" a lelkemben, lecsillapított. És azt adta nekem Lélek által, hogy tekintsek el most annak vizsgálatától, hogy kinek vagy kiknek az anyagi érdekeit szolgálhatja az, hogyha országos szinten megrendül a bizalom a csapvíz minősége iránt, és egyre többen átállnak az immár mindenhol betétdíjassá vált palackos vizek fogyasztására... mert most nem ez a legfontosabb. Hanem inkább arról írjak, hogy mit üzen számunkra ez a jelenség lelki értelemben, és, hogy valójában kell-e nekünk igazán félni mindettől? 

Tehát, figyeljük meg a jelenség lelki jelentését: vajon miért engedhette meg Isten, hogy megtörténjen mindez? És mit jelképezhet az, hogy szennyezett és férges a csapvíz, amely a közműszolgáltatóktól a vízvezetékeken keresztül jut el az azt fogyasztó emberek számára? 

Az első kérdésre a válasz az, hogy Isten azért engedhette meg, hogy mindez megtörténjen, hogy nyilvánvalóvá váljon az, hogy mit fogyaszt a mai ember, mindenféle vezetéken és csatornán keresztül, mi folyik be az ő szívébe, az ő elméjébe, a tiszta víz helyett: a szennyezett víz. Ezek a vezetékek, csatornák pedig nem mások, mint az emberek beszédei, a média mindenféle verziója és a vallások. Ezek mind-mind megfertőzik, beszennyezik a rájuk figyelő, őket hallgató, és a belőlük táplálkozó emberek szívét, lelkét, gondolkodásmódját és tetteit, azaz az egész életét. Mert az emberek inkább a szennyezett vizet választják, sőt, fizetnek is a szennyezett vízért, hogy inkább ezt kaphassák meg, az ingyen is elérhető, Élő Víz helyett...

De miféle Élő Vízről beszélhetek itt mégis? Arról az Élő Vízről, amelyet Jézus beszéde, az Ő tanításai adnak nekünk, amely tiszta, és tápláló nemcsak a testnek, hanem a léleknek méginkább... Mert mindannyian hajlamosak vagyunk csak a testünkre figyelni, és megfeledkezni arról, hogy mi valójában nem is testek, hanem lelkek vagyunk, és a testünk csak a külső burok, az eszköz, amelynek valójában az lenne a feladata, hogy a lélek akaratát hajtsa végre. Ehelyett mi teljesen a testünkkel azonosultunk, folyton csak a testünkre figyelünk, a testünket féltjük, és az életcélunkká is az vált, hogy a testünket éltessük, minél tovább életben és egészségben tartsuk. Arra pedig ma már szinte senki nem figyel, hogy mi lesz a lélekkel, hogy a lélek mindeközben teljesen eltorzul, és "zombivá", menthetetlenné válik. 

Teljesen elfeledkeztünk arról, hogy Jézus azt tanította, hogy "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet." (János 6:63)

De térjünk vissza az Élő Vízre, amely szintén Jézus lelket éltető beszéde, nézzük meg, hogy hol találkozhatunk ezzel a Bibliában: a samáriai asszony történetében.

"Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.

 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.

Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!" (Ján. 4:5-16)

A fentiek fényében, kedves embertársak, nincs más teendőnk, mint az Élő Vizet, azaz Krisztus beszédét választani, ahelyett a víz helyett, ami az emberektől származik, szennyezett, és "minden csapból az folyik". Mert az, aki az Élő Vízzel táplálkozik, annak van Élteltője, Gondviselője, mert maga az Úr táplálja és tisztítja, mossa annak lelkét éltető vízzel, az Úr viseli annak gondját mindenféle szempontból. Az ilyennek nem kell aggódnia a teste miatt sem, mert tudja az Atya, hogy mire van az ő gyermekeinek szüksége nemcsak lelkileg, hanem testileg is, és azt is megadja az Atya. Félnünk és aggodalmaskodnunk tehát teljesen felesleges, mert:

"Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;

De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát;  és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert  a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:27-34)

Ám, ha netán még mindig félne és aggódna valaki a testi épsége, egészsége miatt, erre az esetre Jézusnak még az alábbi szavait is eszembe juttatja a Lélek, ez szintén a témához kapcsolódik:

"Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé,  megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.

És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?

Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.

Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.

Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,

Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:

Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert." (Márk 7:15-23)

A napokban több olyan cikk is elém került, amelyekben arról írnak, hogy Magyarországon több településen is szennyezett csapvíz, ivóvíz folyik a vezetékeken. Korábban arról olvashattunk, hogy a legtöbb településen a megengedett határértéknél jóval magasabb az ivóvíz nitrát- és más, egészségre káros anyagtartalma, most, a legújabb hírek szerint pedig férgeket találtak némely Pest megyei települések csapvizében, és, hogy az önkormányzatok palackos ivóvizet biztosítanak a lakók számára a helyzet rendezéséig. A hozzászólók közül többen felháborodásuknak adtak hangot, és valószínűleg többekben felmerült az a kérdés is, hogy ilyenformán ki tudja, hogy még hány település vize lehet férgekkel szennyezett... Többen írták, az ország különböző részeiről, hogy a csapvíz már régóta nem megbízható minőségű, és saját tisztító berendezés nélkül nem javasolják a fogyasztását senkinek. A közfelháborodás, tehát, óriási méreteket öltött, ez látható a rengeteg hozzászólás alapján.

Persze, a cikkeket olvasva, először belőlem is felháborodást váltott ki, és el is kezdett pislákolni bennem a lázadás parázsa, de mielőtt túlságosan fellángolt volna bennem a lázadás tüze, Atyánk hangja, amely "megszólalt" a lelkemben, lecsillapított. És azt adta nekem Lélek által, hogy tekintsek el most annak vizsgálatától, hogy kinek vagy kiknek az anyagi érdekeit szolgálhatja az, hogyha országos szinten megrendül a bizalom a csapvíz minősége iránt, és egyre többen átállnak az immár mindenhol betétdíjassá vált palackos vizek fogyasztására... mert most nem ez a legfontosabb. Hanem inkább arról írjak, hogy mit üzen számunkra ez a jelenség lelki értelemben, és, hogy valójában kell-e nekünk igazán félni mindettől? 

Tehát, figyeljük meg a jelenség lelki jelentését: vajon miért engedhette meg Isten, hogy megtörténjen mindez? És mit jelképezhet az, hogy szennyezett és férges a csapvíz, amely a közműszolgáltatóktól a vízvezetékeken keresztül jut el az azt fogyasztó emberek számára? 

Az első kérdésre a válasz az, hogy Isten azért engedhette meg, hogy mindez megtörténjen, hogy nyilvánvalóvá váljon az, hogy mit fogyaszt a mai ember, mindenféle vezetéken és csatornán keresztül, mi folyik be az ő szívébe, az ő elméjébe, a tiszta víz helyett: a szennyezett víz. Ezek a vezetékek, csatornák pedig nem másak, mint az emberek beszédei, a média mindenféle verziója és a vallások. Ezek mind-mind megfertőzik, beszennyezik a rájuk figyelő, őket hallgató, és a belőlük táplálkozó emberek szívét, lelkét, gondolkodásmódját és tetteit, azaz az egész életét. Mert az emberek inkább a szennyezett vizet választják, sőt, fizetnek is a szennyezett vízért, hogy inkább ezt kaphassák meg, az ingyen is elérhető, Élő Víz helyett...

De miféle Élő Vízről beszélhetek itt mégis? Arról az Élő Vízről, amelyet Jézus beszéde, az Ő tanításai adnak nekünk, amely tiszta, és tápláló nemcsak a testnek, hanem a léleknek méginkább... Mert mindannyian hajlamosak vagyunk csak a testünkre figyelni, és megfeledkezni arról, hogy mi valójában nem is testek, hanem lelkek vagyunk, és a testünk csak a külső burok, az eszköz, amelynek valójában az lenne a feladata, hogy a lélek akaratát hajtsa végre. Ehelyett mi teljesen a testünkkel azonosultunk, folyton csak a testünkre figyelünk, a testünket féltjük, és az életcélunkká is az vált, hogy a testünket éltessük, minél tovább életben és egészségben tartsuk. Arra pedig ma már szinte senki nem figyel, hogy mi lesz a lélekkel, hogy a lélek mindeközben teljesen eltorzul, és "zombivá", menthetetlenné válik. 

Teljesen elfeledkeztünk arról, hogy Jézus azt tanította, hogy "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet." (János 6:63)

De térjünk vissza az Élő Vízre, amely szintén Jézus lelket éltető beszéde, nézzük meg, hogy hol találkozhatunk ezzel a Bibliában: a samáriai asszony történetében.

"Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.

 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.

Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!" (Ján. 4:5-16)

A fentiek fényében, kedves embertársak, nincs más teendőnk, mint az Élő Vizet, azaz Krisztus beszédét választani, ahelyett a víz helyett, ami az emberektől származik, szennyezett, és "minden csapból az folyik". Mert az, aki az Élő Vízzel táplálkozik, annak van Élteltője, Gondviselője, mert maga az Úr táplálja és tisztítja, mossa annak lelkét éltető vízzel, az Úr viseli annak gondját mindenféle szempontból. Az ilyennek nem kell aggódnia a teste miatt sem, mert tudja az Atya, hogy mire van az ő gyermekeinek szüksége nemcsak lelkileg, hanem testileg is, és azt is megadja az Atya. Félnünk és aggodalmaskodnunk tehát teljesen felesleges, mert:

"Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;

De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát;  és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert  a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:27-34)

Ám, ha netán még mindig félne és aggódna valaki a testi épsége, egészsége miatt, erre az esetre Jézusnak még az alábbi szavait is eszembe juttatja a Lélek, ez szintén a témához kapcsolódik:

"Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé,  megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.

És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?

Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.

Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.

Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,

Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:

Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert." (Márk 7:15-23)

A következő álmot egy kedves hölgy családtagom kapta az Úr kegyelméből. Ő másnap reggel elmesélte nekem, és ekkor rögtön, egyszerre, jött is ugyanaz a megértés mindkettőnknek, Lélek által.

Az álomban ez a hölgy családtagom egy kórházba ment vizsgálatra, a neurológiára. Amint a rendelő előtt várakozott, kijött a folyosóra az asszisztensnő, és két fecskendőt, vagyis kétféle oltást hozott magával, és közölte, hogy a vizsgálat előtt mindkét fajta oltást be kell adniuk. A hölgy meglepődve válaszolta, hogy ő bizony egyiket sem engedi, hogy beadják neki. Ekkor az asszisztensnő megkérdezte, hogy a koronavírus elleni oltást felvette-e? A hölgy erre is nemmel válaszolt, amire az volt a reakció, hogy sajnos, akkor nem mehet be, és nem vizsgálhatják meg.

A hölgy elindult kifelé, és a folyosón szembejött vele egy ápolónő, aki egy cserepes virágot adott a kezébe, mondván, hogy ezt vigye az épület előtti virágágyásokhoz, és ültesse ott el a földbe. Ő el is fogadta a virágot, de az épület előtt kivette a cserépből, és nem a talajba ültette, hanem a gyökeréről eltávolította a földet, majd egy nagy edény vízbe állította.

Ezután azon gondolkodott, hogy így, föld nélkül, vajon hogy fog életben maradni a virág, és növekedni? Ennyi volt az álom.

Amint elmondta az álmot, rögtön az ügyintézés digitális módjának két új verziója jutott eszembe, amelyek felváltják az eddigi, január közepétől megszűntetett  verziót. De még nem voltam teljesen biztos abban, hogy ezt jelenti, ezért kicsit tágabbról közelítettem meg, és kezdtem mondani a megfejtést...

Tehát, elkezdtem magyarázni, hogy lehet, hogy valami újabb fajta terrorintézkedéseket fognak bevetni az emberek ellen, rendszerszinten, és zsarolni őket, mint a koronavírus idején. Amint ezt kimondtam, ő rögtön rávágta egyenesen, hogy neki az jutott eszébe, hogy megszűnik az ügyfélkapu, és helyette kétféle ügyintézési lehetőség lesz, a digitális állampolgárság, és az ügyfélkapu plusz... Mondtam erre, hogy igen, nekem is rögtön ez jött, mert most ez a két újdonság van, ami felé nagy erőkkel próbálják az embereket terelni, holott biztos, hogy hosszútávon ennek sem lesz jó vége, mint ahogy az oltásoknak sem lett.

Miután mindketten egyetértettünk ebben, nemsokár befejeztük a beszélgetést. Ez a beszélgetés pár napja, egy reggel történt, és még aznap este Atyánk megerősítette a megfejtést, amit mindketten Lélek által kaptunk, egy újabb bizonysággal, amikor elindítottam a YouTube-ot... Merthogy ebben a bizonyságban - ami szintén egy álom volt, egy számunkra ismeretlen ember álma - ugyanerről a témáról beszél ez az ember, hogy az ő álma ezt jelenti.

Ezt a videót ide, lentebb be is linkelem, hogy aki szeretné, meghallgathassa:

https://www.youtube.com/watch?v=vdjWLkkG8hY&t=1s

Alább hét bibliai jelet láthatunk felsorolva, amelyek Ray Comfort összeállítása alapján az utolsó időkre utalnak.

Vajon hány jel érvényes napjainkra ezek közül?

1. „Jövendölés Damaskus ellen. Ímé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz” (Ézsaiás 17:1) Csak érdekességképpen, egy újságcím 2024.12.13-áról: Szíriai friss hírek: Robbanások Damaszkuszban, amint Izráel több légicsapást mért rá
2. „Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya. (Zakariás 12:2-3)
3. „Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.” (Dániel 12:4)
4. „Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2. Péter 3:3-9)
5. „És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” (Ezékiel 36:24-26)
6. „A gonosz emberek pedig, és az ámítók, növekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.” (2. Tim. 3:13)
7. „És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24:14)

 Forrás: Living Waters, https://www.youtube.com/watch?v=iemFZDtOvRE

Éjszaka három olyan álomképet kaptam, amelyek által nagyon durva dolgokra hívta fel Atyánk a figyelmemet. Olyan dolgokra, amelyekkel mindeddig nem igazán foglalkoztam. Persze - mint ahogyan ez gyakran lenni szokott - reggel, amikor felébredtem, először ezúttal sem igazán értettem, hogy miért kaptam én most ezeket az álmokat, és, hogy mi közöm nekem mindehhez.

Ámde következzenek először maguk az álomképek, azután majd elmesélem azt is, hogy milyen megértésekre, és hogyan vezetett rá Atyánk.

Az első álomban azt láthattam, hogy felfelé törekvő fiatalok - akik között voltak fiatal felnőttek is és tinédzser korúak is: művészek, előadók, színészi és zenészi pályán indulók, stb - meghívást kaptak egy olyan buliba, amelyet gazdag, híres-neves, és nagy befolyással rendelkező személyek szerveztek. Hogy konkrétan kik voltak ezek a szervezők személyesen, arra vonatkozólag nem kaptam látást az álomban. A lényeg az volt, hogy a fiatal meghívottak mind elfogadták azt a meghívást, akár volt kedvük a bulihoz, akár nem, azzal az indokkal, hogy csak így válhatnak híressé és befutott sztárokká, ha ilyen körökben megjelennek és jó kapcsolatot ápolnak az ilyen ismert és befolyásos emberekkel, mint amilyenek azok, akik a bulit szervezték.

Elérkezett a szóban forgó este, így elkezdődött tehát a buli. Az érdekessége, ami először szembeötlött nekem, az volt, hogy minden résztvevőn fehér felső volt: ing, póló vagy blúz, és fekete nadrág vagy szoknya. Arra nem emlékszem, hogy milyen arányban voltak fiúk vagy lányok, de mintha vegyes összetételű lett volna a társaság. A buli maga pedig nem csak a zenéről, táncról, evésről, ivásról és beszélgetésről szólt, hanem mintha amolyan beavatásféle is lett volna egyúttal: a szervezők minden résztvevő fiatalnak kiosztottak egy-egy adag papírba tekert drogot is az itala mellé, amit el kellett fogyasztaniuk. Emellett valami fekete, festékszerű anyagot is kiosztottak nekik, amit ki-ki a saját mellkasára kellett, hogy öntsön, úgy, hogy a mellkasán, a fehér felsőjén egyenesen fusson végig ez a fekete festék. Akinek nem sikerült egyenesen önteni végig a festéket a felsőjén, azt megdorgálták, hogy ne ügyetlenkedjen, hanem fogyassza el a kapott szert, és úgy ismételje meg a folyamatot, mondván, hogy azért nem sikerül neki, mert nem fogyasztotta el az adagját. És mutatták nekik, hogy azoknak, akik már elfogyasztották a "csodaszert", azoknak milyen szép szabályosan, egyenesen sikerült végigönteni magukon a fekete festékanyagot. Ezeket hallva és látva, már mindenki, aki eddig még nem tette meg, az is elfogyasztotta a neki kiosztott anyagot, és mindenki elvégezte "tisztességesen" a kapott feladatot, mivel senki nem akart szégyenben maradni, kilógni a sorból. Miután ez megtörtént, hallhattam, amint az egyik szervező mondja valakinek a részt vevők közül, hogy most már elköteleztétek magatokat nekünk, semmilyen titkot, ami itt zajlik, nem mondhattok el sehol máshol, és azt kell tennetek, amit mondunk nektek, mert hanem bajba kerültök a rendőrség előtt. És mutatott neki egy listát, a névsort arról, hogy fel van írva minden meghívottnak a neve, aki jelen volt és drogot fogyasztott. Számomra, és azon résztvevők számára, akik ezt látták, egyértelművé vált már ekkor, hogy a fiatalok ezzel lesznek zsarolva majd, ha ellenszegülnek a szervezők akaratának. 

Amint a buli véget ért, éjszaka vagy hajnal felé, a még nem felnőttkorú résztvevőkért megérkeztek a szüleik, hogy autóval hazafuvarozzák őket. Még bent voltak a teremben, amikor az egyik fiú amolyan segélykérést próbált intézni az érte érkező szülőhöz. Nem tudom, hogy a zene nagy hangereje miatt nem mondta-e ki szóban, amit akart, vagy nem merte mondani, mert attól félt, hogy meghallják. Mindenesetre ő inkább trükkös módon próbálkozott: egy összetekert papírfecnit tett a felsőjére, amelynek belsejére ráírta, hogy drogot adtak nekik, és rábírták őket, hogy fogyasszák el azt. Amikor úgy látta, hogy a szervezők távolabb mentek, és biztosan nem láthatják, akkor ezt a papírfecnit szétnyitotta, és intett az anyjának, hogy olvassa el. A jelenet azzal ért véget, hogy az anyja próbálta elolvasni a papírfecnire írottakat.

A következő álomképben egy teremben, padokon ülő gyermekeket láttam, akiknek kezében valami nyomtatványok voltak. Velük szemben állt egy felnőtt, talán az oktatójuk vagy tanárjuk lehetett, ő pedig ezekről a nyomtatványokról trágár, obszcén és perverz tartalmú vicceket olvastatott fel velük, amit a jelenlévők közül többen is hangos hahotázással fogadtak. Voltak azonban olyan gyermekek is, akik bár nem szívesen tették, de amikor őket szólították fel, a megfelelési kényszer miatt, szintén felolvasták a soron következő trágár viccet, annak ellenére, hogy kínosnak érezték a helyzetet. Ezzel véget is ért ez az álomkép.

A következő álomképben valami értekezletfélét láthattam, amelyen az összeült felnőttek a környéken zajló gyermekmunkáról tárgyaltak. Néhányan kifejtették, hogy be kellene tiltani azt, hogy gyermekeket éjszaka dolgoztassanak, mert azok a gyermekek, akik ebben benne vannak, egyre kevésbé bírják, és mind testileg, mind lelkileg tönkremennek a sok munkától és az éjszakázástól. Volt, aki megemlítette, hogy ezen gyermekek között olyan is van, akinek már a lába is vérzik a sok hajszától. Ennyi volt a harmadik, és egyben utolsó álomkép, amelyre emlékszem.

Mint már írtam, amikor felébredtem, nem értettem, hogy miért kaptam most ezeket az álmokat, és, hogy mit jelenthetnek. Amint ébredéskor visszaidéztem a látottakat, még ezeket a szavakat kaptam Lélek által: páholy, speed, kokain és extasy. Gondoltam, hogy biztosan ezeket a fajta drogokat oszthatták szét a fiataloknak az első álomképben látott bulin, és a szervezők valami titkos szervezetbe, páholyba avathatták be ezeket a fiatalokat, ezért kaphattam ezeket a szavakat az álmok mellé. Aztán, amint tovább elmélkedtem magamban az álmok jelentéséről, annyi megértés jött még, hogy Isten azt mutatta meg ezen álmok által, hogy mi, felnőttek, hogyan rontjuk meg a gyermekeket. 

Leültem reggelizni, és evés közben, ahogy telt az idő, lassan még jöttek további megértések is az álomról. Például az, hogy az az álomkép, amelyet a buliról és a beavatásról láttam, valószínű, hogy a valóságban a gyakorlatban is megtörténik. Az, hogy már egészen fiatalkorúakat is, akik híressé szeretnének válni, hasonló beavatásoknak vethetnek alá befolyásos emberek ilyen-olyan titkos szervezetekbe, úgynevezett páholyokba. Bár én eddig még csak a szabad kőművesek páholyáról hallottam, és azzal a témával sem igazán foglalkoztam, létezhetnek másféle titkos páholyok is a világon, amelyek létezéséről egyáltalán nem hallottam még soha.

Mindemellett eszembe jutott az is, hogy az álmokban a gyermekek a saját lelkünket is jelképezik. Tehát, ha az álomban a gyermekek rossz irányba lettek terelve befolyásos emberek által, akkor az a mi lelkivilágunkat jelképezve azt jelenti, hogy mi magunk, a felnőttek is rossz irányba vagyunk befolyásolva a vezetők és befolyásos emberek által, és a bennünk lévő megfelelési kényszer, valamint a tömegszellem által. Ugyanis a felnőttekre is az a jellemző, hogy emberek szavára hallgatnak, embereket követnek, a tömegszellem útján járnak, és ugyanúgy nem akarnak kilógni a sorból, mint azok a drogfogyasztásra rávett fiatalok, akiket álmomban láthattam. És, mivel nem Atyánknak, hanem a világ által belénk sulykolt saját elképzeléseinknek, valamint más emberek elvárásainak akarunk megfelelni, ezért ugyanúgy elkábítjuk magunkat ilyen-olyan hiú ábrándokkal, és beszennyezzük a lelkünket különféle bűnökkel, mint azok a fiatalok, akik először vezényszóra elfogyasztották a kábítószereket, majd a fehér felsőjüket leöntötték fekete festékkel, azaz beszennyezték magukat.

Ezen gondolatok után, még mindig reggeli közben, gondoltam, hogy meghallgatok valami jó kis bizonyságot. Ezért elindítottam a YouTube-ot, és a Kiáltó Szó egyik tegnap feltöltött videója jött elém, amelynek címe: Miért zuhannak le a repülőgépek? Amint ezt meghallgattam, további megértéseket is kaphattam az álmokra. Aki szeretné meghallgatni ezt a tartalmat, az alábbi linken megtalálja:

https://www.youtube.com/watch?v=D_xv9s9ZXzM

E bizonyság meghallgatásával megérthettem, hogy a világ által kínált hamis magaslatok miatt történik az, hogy megrontjuk a gyermekeket mi, felnőttek, és a saját lelkünket is ugyanúgy. Elkezdjük a hajszát a hamis magaslatok felé, amelyet a világ kínál: pénz, gazdagság, hírnév, siker, karrier, jólét, stb. És ebből bizony hatalmas zuhanás következhet be, a saját lelki épségünk látja ennek kárát, a testi egészségünkről nem is beszélve... És ugyanezt tesszük a gyerekekkel is, hiszen őket is ebbe neveljük bele, azt sugalljuk feléjük, hogy ők is ezeknek a társadalmi elvárásoknak, mintáknak kell, hogy megfeleljenek. Valamint azt, hogy, ha nem lesznek sikeresek valamiben, akkor tulajdonképpen senkik lesznek. Ezért belemennek sokmindenbe, amibe nem kellene, a siker (hamis magaslat) reményében belesétálhatnak olyan csapdákba is, mint amilyent az álomban láthattam. Isten nélkül pedig, ebből a legtöbb esetben nincs kiút, csak valamilyen komoly lelki sérüléssel vagy legrosszabb esetben akár öngyilkossággal.

Nemcsak az első, hanem az utána következő két álomkép is a fenti megértéseket erősítette meg, és tovább fokozta, mert az, hogy egy intézmény termében, a padokban ülő gyermekekkel obszcén, perverz vicceket olvastatott fel a felnőtt, az is arra utal, hogy a közoktatásban, a vallásokban, a nevelésben és gyakorlatilag mindenütt, mindenféle emberek által alapított intézményben, ahol felnőttek tanítanak vagy oktatnak gyermekeknek bármit, minden tévútra vezet, ha nem Isten felé vezet. Nekem itt még akaratlanul is eszembe jutott az is, hogy sok helyen már az óvodákban, iskolákban LMBTQ propagandát szerveznek a gyermekek elméjének és lelkének megfertőzésére, amelyet rózsaszín csomagolásba burkolva közvetítenek az emberek felé, olyan hangzatos szavakkal felcímkézve, mint "érzékenyítés", "empátiára és elfogadásra nevelés", stb. 

Sajnos, még a vallások is csak hamis magaslatokat tudnak nyújtani, mert elhitetik az emberekkel azt, hogy ők jó úton járnak, ha templomba járnak, és azt, hogy így ők már jóban vannak Istennel. Ám valódi megtérésre nem vezetik az embereket, és valójában nem is Isten felé terelik az embereket, a gyermekeket sem, hanem csak be a vallásba, a templom padjai közé, ahol részt vesznek egy-egy misén vagy istentiszteleten, bedobják a pénzüket a perselybe, és ezután megy ki-ki a maga dolgára és éli tovább életét ugyanúgy, ahogyan eddig tette. Viszont igaz, Isten szerint való, helyes értékrendet nem nyújt, és valódi változást nem hoz egyik vallás sem az emberek életébe, lelkébe, szívébe. Sem a felnőttekébe, sem a gyermekekébe... Azt sem tanítják meg az embereknek, hogy személyes kapcsolatra törekedjenek Krisztussal, és azt sem, hogy Isten ma is él és beszél, nem csak a bibliai időkben, hanem ma is ugyanúgy. Az újjászületés fontosságára szintén nem hívják fel a hívek figyelmét, pedig Jézus háromszor is kihangsúlyozta a János evangéliumában azt, hogy enélkül nem láthatjuk meg a Mennyek Országát. A harmadik álomkép is még ráerősített a már leírtakra: a gyermekek, és a felnőttek lelke tönkremegy abba, hogy a hiábavalóságot hajszolja állandóan, ahelyett, hogy Isten országát keresné, ahol lelki békességet kaphatna.

Miután lejárt a Kiáltó Szó hangfelvétele, a YouTube egy másik videót is elém hozott, amelyet először ki akartam nyomni, de Lélek által azt éreztem, hogy olvassam el a címét. Amikor megláttam, hogy mi a címe a videónak (A páholy tanúja kitálal: a kereskedelmi tévé vezetői is érintettek; titkos drogos orgiák), már rögtön értettem azt is, hogy azért kell meghallgatnom, mert hasonló témáról szólhat, mint amiről álmodtam. És ekkor leesett az állam... Mert pont arról szólt, amiről az éjszaka álmodtam! Gyermekek, fiatalok megrontásáról, drogokról és pedofíliáról, éjszakai, lelket megölő "munkáról", és arról, hogy miként cserkészik be a hamis ambíciókkal megfertőzött, hírnév és siker reményében önmagukat beáldozó fiatalkorúakat bizonyos páholyokba. Majd arról, hogy mindennek a következménye az lesz, hogy a különféle sérelmeket elszenvedő fiatalok hogyan torzulnak el lelkileg, hogyan csúsznak le, és lesznek alkohol- és drogfüggők. Még a felvételen elhangzó drogok neve is ugyanaz, mint amit én kaptam felébredéskor! És az is kiderült, hogy sajnos, a valóság még ennél is sokkal rosszabb, sokkal durvább, mint az, amit láthattam az álomban!

Aki szeretné ezt a videót is megtekinteni, az alábbi linkre kattintva megteheti:

https://www.youtube.com/watch?v=iEE9W_LJ5kE

A videóval kapcsolatban megjegyezném, hogy az itt elhangzottak sem teljesen tiszták, mert, bár a mai társadalom által egyre elfogadottabbá válik, Isten szemszögéből nézve azonban nincs olyan, hogy "normális homoszexualitás". Sőt, a heteroszexualitás maga sem normális dolog ilyen szempontból nézve, sem semmilyen szexualitás, mert, bár az Édenben való elbukás után Isten megengedte az embereknek, ha már annyira igényt tartanak a heteroszexualitásra, hogy törvényes keretek között (házasságban) tegyék, amíg meg nem látják annak is a hiábavalóságát, és elegük nem lesz belőle, azonban a Mennyek Országában nincs semmi ilyesmi. Hanem, úgy van, mint ahogy Jézus mondta: 

"Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben." (Máté 22:29-30)

A homoszexualitást pedig fertelmességnek nevezi a Biblia, erről Pál apostol Rómaiakhoz írt levelében olvashatunk:

"Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:

Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, [3 Móz. 18,22.23. 1 Kor. 6,9.] férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban." (Róm. 1:26-27)

Itt megjegyezném azt is, hogy én korábban nem foglalkoztam ezekkel a témákkal, és nem is érdeklődtem irántuk, bár néhány hete érintőlegesen hallottam arról, hogy némely ismert emberek körül, akiknek neve a videóban is elhangzik, pedofil botrányok robbantak ki. Ezek közül én csak kettőről hallottam mindeddig, a stylist-ról, illetve az  orgonaművészről, de velük kapcsolatos műsorokat sem néztem végig soha, mert egyszerűen nem érdekeltek. A többi embernek a létezéséről sem tudtam mindezidáig. Nem olvastam korábban el egy cikket sem ezekről, a botrányokról sem, és nem néztem híreket, riportokat sem. Az ezzel kapcsolatos álmokat sem én kértem, de Isten ezt adta most nekem, és a lelkemre kötötte, hogy fontos, hogy írjak róla. Mert a probléma súlyosabb, mint gondoltam, olyannyira, hogy ez már nem is a probléma szintjén van, hanem egyenesen tragédia! De jaj azoknak, akik ezt teszik a gyermekekkel, fiatalokkal! Mert, ha netán a földi életükben megússzák is az elszámoltatást, amikor ütött az utolsó órájuk, Isten nem hagyja büntetlenül az ilyesmit! Jézus ezt mondta erről:

"Lehetetlen dolog, hogy botránkozások [Mát. 18,7.] ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. Jobb annak, ha egy [Mát. 18,6. Márk. 9,42.] malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson." (Lukács 17:1-2)

Talán úgy tűnik nekünk, kívülállóknak, hogy nem sok közünk van mindehhez. Azonban mégis van, ha nem is közvetlenül, csak közvetve: mindaddig, amíg hamis értékrendet közvetítünk a fiatalok felé a saját életünkkel, ezt mutatjuk be, ezt adjuk át a gyerekeknek, a fiatalabb generációnak, addig mi is "sárosak vagyunk" ebben az ügyben. Amíg sikerorientált nevelés zajlik a családokban, iskolákban, és a különféle intézményekben, vagy amíg arra bátorítjuk a fiatalokat, hogy a hírnevet, a sztárságot keressék az igazság helyett, Isten országa helyett... addig borítékolható, hogy rossz útra tereljük a fiatalokat. Sőt, mondok egy még keményebbet, amivel sokan nem fognak egyetérteni: már azzal is, hogy mi magunk is nézzük a sztárok, celebek műsorait, ezzel is egy hamis értékrendet adhatunk a fiataloknak, akik akár emiatt is a híressé, sztárrá válást láthatják követendő példának. Ám a sztárok világába vezető út sajnos általában sok istentelenségen keresztül vezet. Élő példa erre az is, amit a Barátok közt c. filmbe való bejutásról elmondanak a fenti videóban... Lehet, hogy én voltam túl naiv, de nem gondoltam eddig, hogy itt, Magyarországon is így lehet bekerülni a filmszereplők közé... 

Sajnos, mi felnőttek, ha nem kérünk Istentől látást a szemeinkre, nem látjuk meg azt, hogy a saját mentalitásunk és példamutatásunk által a fiatalabb korosztályt megfertőzzük a siker, pénz, csillogás illúziójával, amelyek elérésére sokan nem látnak más reményt, és nem találnak rá más módot, mint azt, hogy mindezek érdekében beáldozzák önmagukat "a Sátán oltárán", és a lelküket ily módon a kárhozat útjára taszítják. Ezt mutatta meg Atyánk az éjszakai álomképekben.

Aki megértette, ossza meg, hogy minél többen elolvashassák, szembesülhessenek, megláthassák az igazságot, és a világosság vegye át az emberekben lévő sötétség helyét. Jézus szavaiból idézve:

"Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.

A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek." (Máté 10:26-27)