A következő álmot a kis 8 éves gyermekem (a lelkem) kapta ajándékba a jóságos Atyánk kegyelméből. Mivel a drága gyermek elmesélte álmát nekünk, ezáltal Atyánk minket is megajándékozott azzal az örömmel, amely átjárt bennünket, amint megértettük az álom jelentését.
Gyermekem azt láthatta álmában, hogy én egy hatalmas, gyönyörű, luxusházba költöztem. Ehhez a házhoz én nem vásárlás által jutottam hozzá, hanem kaptam valakiktől vagy valakitől, nem kellett fizessek érte. Csupán annyit kellett tennem, hogy ezt a lakást, ahol most élek a valóságban is, el kellett hagynom mindenestől, és nem vihettem innen semmit magammal. Amikor a gyermekem eljött hozzám, ebbe a házba, ahogyan ő mondta, "annyira luxus volt minden, és, mintha aranyból lett volna, olyan fényes, hogy alig láttam a szemeimmel".
Körülbelül ennyi volt az álom, és nekem rögtön jött is hozzá a megértés. Elmondtam neki, hogy a Mennyországot mutatta meg neki Isten ebben az álomban. Mert a leírás is teljesen illik arra, amiket a Bibliában, a Jelenések könyvének végén olvashatunk, és még sok minden más is erre utal az álomban. A luxusházban a nagy fényesség Isten dicsőségét jelképezi. Mert, ahogy olvashatjuk az Írásban, nem lesz szükség sem napra, sem holdra, sem semmilyen fényforrásra, hogy azok világítsanak, hiszen Isten dicsősége fog világítani mindig (Jelenések 22:5). A testi szemeink ezt a nagy fényt nem is tudják elviselni, de nem is lesz rá szükség, mert a Mennyek Országában már a lelki szemeinkkel kell, hogy lássunk.
Továbbá, az is teljesen klappol, hogy amikor Atyánk magához vesz, itt kell hagynunk mindent, amit a földi életünkben összegyűjtöttünk magunknak, semmi földi kincset nem vihetünk innen magunkkal, sem pénzt, sem lakást, sem vagyont, de még a személyes használati tárgyainkat sem. Ezeket Atyánk elveszi tőlünk, de ha mindvégig kitartunk és hűek maradunk hozzá, akkor ad nekünk ajándékba mindezek helyett sokkal jobbat, sokkal szebbet, sokkal dicsőségesebbet, és egyáltalán nem bánjuk már azt, hogy a régit, a földit, a testit - ami amúgy is múlandó, és pusztulásra van ítélve - elhagytuk ezért a sokkal jobbért, a tökéletesért, amely örökkévaló.
Amikor mindezt elmondtam, együtt örömködtünk, és hangosan dicsőítettem Atyánkat, megköszönve azt, hogy ilyen gyönyörűséges, és dicsőséges álmot adott nekünk! És, hogy mindezt egy olyan gyermeknek mutatta meg, aki nem is olvasta még a Bibliát, és a Jelenések könyvében leírtakat! Ugyanakkor, fohászkodnom is kell Atyánkhoz, hogy legyen irgalmas hozzám, és tartson alázatban, hogy el ne bizakodjak, fel ne fuvalkodjak ettől a hatalmas lelki ajándéktól, amelyet - bár nem vagyunk méltók rá, és mégis - ma Tőle, az ő jóságából és kegyelméből kaphattunk...
