Az újjászületésről kaptam megértéseket Atyánk kegyelméből. A János Evangéliumában olvashatunk leginkább magáról az újjászületésről és ennek fontosságáról. Nikodémusnak, az éjjel Őt titokban meglátogató farizeusnak beszél erről Jézus. Ám a Bibliát olvasó embernek nem biztos, hogy azonnal teljesen érthetővé válnak Jézus szavai, amelyekkel Nikodémushoz beszél. Ezért éreztem Lélek által késztetést arra, hogy leírjam mindazt, amit megérthettem e témával kapcsolatban.

A János Evangéliumának 3. fejezetében ezt olvashatjuk Nikodémus és Jézus találkozásáról, párbeszédéről:

"Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: 

Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e  jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan  nem születik, nem láthatja az Isten országát.

Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.

Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született." (Ján 3:1-8)

A fenti párbeszédből kiderül az, hogy újjászületés nélkül nem láthatjuk meg Isten országát. Azt is megtudhatjuk belőle, hogy - a mindenféle tévtanításokkal ellentétben - nincs reinkarnáció, mert senki nem mehet be másodszor is az anyaméhbe, hogy újra megszülessen, egy új testbe. Mert az újjászületés nem egyenlő az újraszületéssel, nem arról szól az újjászületés, hogy ismét (re=ismét, újra) leszületünk ide a Földre egy új testben (in carne= húsban), és kezdünk megint mindent előlről. Mert ennek semmi értelme nem lenne, hiszen ugyanúgy testiek lennénk, mint ahogyan eddig is azok voltunk.

Amint Jézus mondja: ami testtől született, test az, és, ami Lélektől született, lélek az. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy aki testi embertől született, az testi, azonban, miután a Szentlélektől lelkileg újjászületünk, ugyanebben a testben maradunk, de lelkivé válunk. Már nem a test dominál többé a lélek fölött, hanem fordítva: a lélek dominál a test fölött. Megváltozik az életfelfogásunk, már nem a testi örömök lesznek fontosak számunkra, mint eddig, hanem a lelki öröm, lelki béke, amit magától az Atyától kapunk. Ezért mindazok számára, akik nem születtek újjá, felfoghatatlan lesz ez a változás, nem értik, hogy miért változtunk így meg, és elkezdenek félteni minket, azt hiszik, hogy megbolondultunk. Ezért megpróbálnak visszacsábítani bennünket a világi életbe, a régi életmódunkba, a régi felfogásunkba, a testiségbe, földhözragadtságba.

A János Evangéliumának elején ezt olvashatjuk Jézusról - és ez megmagyarázza azt is, ami velünk is történik újjászületéskor:

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (Ján 1:9-13)

Tehát, amint a fenti idézetben is látható, Krisztust nem fogadta be a világ, és ugyanígy bennünket sem tud már elfogadni a világ, miután újjászületünk. Krisztus hatalmat adott azoknak, akik valóban befogadják őt az ő szívükbe, lelkükbe, hogy Isten fiaivá legyenek, azaz újjászülessenek, mint Isten gyermekei, nem a test akaratából, sem a férfi indulatából, azaz nem a földi apa nemi vágyából, hanem Istentől, Szentlélek által. Így, bár ugyanabban a testben maradunk földi életünk hátralevő részében, mégsem ugyanazok az emberek leszünk, mert a lelkünk újjászületése után megváltozunk lelkileg.

A Máté Evangéliumában a következőket olvashatjuk:

"Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?

És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.

A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában." (Mát 18:1-4)

A fenti idézetből is láthatjuk, hogy ahhoz, hogy megláthassuk a mennyek országát, olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek - de nem testileg, hanem lelki értelemben véve (pl. alázatosnak kell lennünk, többek között, azaz nem az egónk szerint cselekszünk többé, hanem lélek szerint, hit által).

Pál apostol megmagyarázza mindezt, a következő sorokkal, amelyeket a Korinthusbeliekhez írt, első levelében (Ádám=ember):

"Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő lélekké.

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test  és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk." (1.Kor. 15:45-51)

Miután újjászületünk, és "elváltozunk", többé nem a földi létünket tartjuk igazán fontosnak, és nem a földi otthonunkat tekintjük az igazi otthonunknak, hanem úgy fogjuk fel, hogy mi itt a Földön csak ideiglenesen, úgymond "átutazóban" vagyunk, hasonlóképpen ahhoz, mint ahogyan Jézus mondta Pilátusnak: 

"Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való." (Ján 18:36)

Tehát, mint ahogyan az Úr Jézus mondta magáról, ugyanúgy, a mi országunk (otthonunk) sem e világból való, és majd az Atyánál lesz az igazi otthonunk, országunk. Mert Jézus helyet készít nekünk az Atyánál:

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek." (Ján 14:1-3)

Aki pedig megkapja az újjászületés ajándékát, az megkapja a Szentlelket az Atyától, a Krisztus nevében. A Szentlélek pedig tanítani és vezetni fog bennünket a továbbiakban:

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Ján 14:26-27)

Ehhez azonban fontos, hogy mindenki, aki még nem tette meg, elolvassa legalább az Újszövetségből a négy Evangéliumot (Máté, Márk, Lukács, János), és kérje az Atyától a Lélek általi megértést is ahhoz, amit olvas. Mert ha el sem olvastuk, nem ismertük meg a Krisztus szavait, tanításait, hogyan tudná mindazokat a Vigasztaló, a Szentlélek eszünkbe juttatni?

Mindezek után pedig már nem lesz szükség arra, hogy emberek, vallások tanítsanak és vezessenek bennünket, hiszen ott lesz nekünk a Szentlélek, aki Vigasztal és tanít majd minket személyesen, egyenként vezet minket (ha hagyjuk), és eszünkbe juttatja Jézus szavait, mindent, a maga idejében, amikor az éppen aktuális, releváns, soron következő. Ez a tanítás vagy vezetés többféle módon nyilvánulhat meg felénk: álmok által, látomások, megértések, megérzések, jelek által, lelkiismeret jelzései által, stb.

Jézus ezt a következő szavakkal mondta el:

"Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő." (Ján 6:45)