Ebben az írásban azt az elég gyakran észlelhető tévhitet szeretném eloszlatni, amely szerint az asszonyok nem lehetnek tanítók, mert a Biblia ezt írja. Sokan ezért úgy érzik, hogy, mivel ők nők, vagyis, mert női testbe születtek, ezért nekik hallgatniuk kell, nem beszélhetnek Istenről vagy Jézus Krisztusról, vagy arról, amit Lélek által kaptak az Atya kegyelméből. Így aztán nem is tesznek bizonyságot, mert hiszen Pál megmondta a Timóteushoz írt első levelében, hogy:

"Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazonáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben, és a szent életben mértékletességgel." (1. Timóteus 2:11-15)

Pálnak ezzel a kijelentésével csak egy apró probléma van: mégpedig az, hogy elég könnyen félreérthető. Hiszen sem az asszonyok, sem a férfiak nem taníthatnak. Mert Jézus Krisztus megmondta, hogy egy a mi tanítónk, a Krisztus, és senki más:

"Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." (Máté 23:8-12)

Tehát, ha megfigyeljük, a fenti idézetből is egyértelműen azt láthatjuk, hogy Jézus Krisztus már Pál apostol előtt, jóval korábban kijelentette, hogy senki nem lehet lelki értelemben tanító, hiszen egy a mi tanítónk: maga Krisztus. Ezért, ilyen értelemben senki nem lehet tanító, függetlenül attól, hogy az illető férfi vagy nő. Mert mindannyian elbukott, bűnös emberek vagyunk, és ember nem követhet embert, mert az olyan lenne, mint amikor a vak vezeti a világtalant: 

"Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek." (Máté 15:14)

Azonban ez a kijelentés, miszerint nem taníthatunk, nem jelenti azt, hogy nem tehetünk bizonyságot arról, amit Atyánk lelke által kapunk, sőt, Jézus maga is erre buzdította az apostolokat, és buzdít minket is mind a mai napig, hogy tegyünk bizonyságot embertársaink számára mindenről, amit Tőle kapunk, hogy minél többen megkapják az elhívást:

"A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek." (Máté 10:27)

Ami pedig a nők, asszonyok bizonyságát illeti, emlékezzünk arra, hogy Krisztus nem személyválogató: Jézus nem tett ilyen értelemben különbséget a nemek között sem. Hiszen Ő maga volt az, aki megszólította Samáriában a Jákób forrásánál a samáriai asszonyt, és megbízta azzal, hogy hívja oda a samáriaiakat Őhozzá:

"Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!

Felele az asszony és monda: Nincs férjem.

Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.

Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

(...)

Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.

Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.

Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

Kimenének azért a városból, és hozzá menének. 

(...)

Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.

A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

És sokkal többen hivének a maga beszédéért, És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus." (János 4:16-19, 4:25-30, 4:39-42)

Mit figyelhetünk meg tehát a fenti történetben? Azt, hogy Krisztus megbízta a samáriai asszonyt azzal, hogy hívja oda Őhozzá az embereket. Az asszony pedig elment az emberek közé, és bizonyságot tett arról, hogy Krisztussal találkozott, aki mindent tudott őróla. És átadta Jézus meghívását embertársainak, akik elhitték neki, hogy az tényleg Krisztus, mert hiszen mindent megmondott az asszonyról, anélkül, hogy ismerték volna egymást. És így odamentek az emberek, és ezáltal ők is találkozhattak Krisztussal. És azután már nem az asszonynak kellett többé hinniük, hiszen elfogadták Krisztus hívását, amelyet az asszony átadott. Így ők személyes kapcsolatot létesítettek Krisztussal, és magát Krisztust hallhatták és felismerték benne az Üdvözítőt.

Tehát, amint láthatjuk a fenti történetből, a samáriai asszonynak sem kellett senkit tanítania, de bizonyságot kellett tennie, és a meghívót át kellett adnia az embertársainak. Ugyanígy, mi sem kell, hogy tanítsunk senkinek semmit a saját fejünk szerint, sem a férfiak, sem a nők. De bizonyságot kell tennünk, az Atya elhívását át kell adnunk, és meg kell osztanunk embertársainkkal mindazt, amit Krisztus Lelke által kapunk, hogy minél több ember dönthessen az ő saját szabad akarata szerint arról, hogy fogadja-e ezt az elhívást. Így teszek most éppen én is, ezzel az írással, nem tanítok senkit a saját akaratom szerint, saját "kútfőből", és nem is mondok semmi újat, ami nincs megírva már a Bibliában, hanem csak bizonyságot teszek arról a megértésről, amelyet Lélek által megkaphattam, a jóságos Atyánk kegyelméből.