Mivel manapság elég sok félreértés, félremagyarázás és misztikus hiedelem kapcsolódik a nyelveken szóláshoz, azt adta a Lélek, hogy tisztázzam e fogalom jelentését, írjam le azt, hogy mi is ez a jelenség konkrétan, nyissam fel a megtévesztésben tartott szemeket ennek kapcsán.

Sajnos elég gyakran találkozhatnak némelyek az úgynevezett újkeresztény karizmatikus gyülekezetekben bizonyos nyelveken szólásnak nevezett jelenséggel, amely akkor történik, amikor azt a bizonyos „szent szellemet” megidézik, lehívják a tömegbe, és ezzel a „szent szellemnek” nevezett valamivel betöltekezik a tömeg. Ekkor a tömegből többen is elkezdenek úgy viselkedni, mint aki megrészegedett, van, aki rángatózik, földre esik, van, aki hangosan nevetgél akkor is, ha semmi vicces nem hangzott el, és van, aki pedig elkezd össze-vissza halandzsázni. Az ilyen helyeken a hívők és a „pásztoraik” azt állítják, hogy ők mindezt a „szent szellemmel” történő betöltekezés következtében teszik. És azt, hogy számunkra és számukra is ismeretlen nyelveken beszélnek ők, mert megszállta őket a „szent szellem”…

Ám, ha valaki ilyennel találkozik, az meneküljön onnan mielőbb, és többé vissza se térjen oda, mert könnyen bedarálhatja őt is az a szellemiség, amit ők „Szent Szellemnek” neveznek, és a megtévesztés áldozatává válhat. Egy percig se higgyünk ezeknek a kijelentéseknek, ugyanis ilyenkor nem a szent szellem szállta meg őket, hanem afféle tömeghipnózis lett úrrá rajtuk, és annak lehetünk éppen a szemtanúi.

Hogy milyen alapon állítom mindezt? Több okból is! Vizsgáljuk meg azt, hogy miket ír a Biblia erre vonatkozóan, és vessük össze mindazzal, amit az ilyen vallásokban vagy szektákban láthatunk. Így hamar fény derülhet állításaik hamisságára, és a tömeges megtévesztésekre.

Kezdjük Jézus kijelentéseivel a vizsgálódást. Ugyanis, a közhiedelemmel ellentétben, nem az apostolok kezdtek először nyelveken szólni, amikor megkapták a Szentlélek ajándékát, hanem már Jézus is nyelveken szólt mindannyiszor, ahányszor példázatokban beszélt. Merthogy ezt jelenti valójában a nyelveken szólás: az, hogy, nem a te saját nyelved szerint mondod el azt, amit te kaptál Istentől - az Örömhírt, az Evangéliumot -, hanem olyan nyelvezettel, amelyet a téged hallgató személyek megértenek.

Nézzünk néhány példát, hányféle nyelven is beszélt Jézus, anélkül, hogy tanulta volna azokat a nyelveket? Mert Jézus legtöbbször példázatokban beszélt az emberekhez:

„Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.” (Máté 13:34-35)

Talán a legnépszerűbb ilyen példa a magvető példázata, amely egy olyan példabeszéd, amelyet leginkább a földművesek érthetnek (Márk 4). De nem csak ez, hanem pl. a szőlőgazda története is idetartozik (Máté 20). Ide nem idézem mind be ezeket, mert akkor túl hosszú lenne ez az írás. Ha viszont valaki még nem ismeri e példázatokat, és szeretné, olvassa el a Márk Evangéliumának 4. fejezetét, illetve a Máté Evangéliumának 20. fejezetét, innen megismerheti ezeket. Ezekben a példabeszédekben tehát Jézus a földművesek, parasztok, gazdák nyelvén szólt, noha Ő maga nem volt egyik sem ezek közül.

Nézzünk más példázatot is Jézustól. A tálentumok példázatában pedig a pénzügyekben jártas hallgatói számára beszélt érthető nyelvezettel, annak ellenére, hogy Ő maga nem foglalkozott pénzügyekkel. A tálentumok példázatát a Máté 25. fejezetében olvashatjuk.

Továbbá, beszélt Jézus a pékek nyelvén is: „Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.” (Máté 13:33)

Vagy nézzük a kereskedők nyelvezetén mondott példázatot: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; a ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. (Máté 13:45-46)

A halászok nyelvén pedig így szólt:

„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 13:47-50)

A szabással-varrással foglalkozók nyelvén pedig így szólt, annak ellenére, hogy Ő nem volt sem szabó, sem varró:

„Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.” (Luk 5:36)

A borászok és borkedvelők nyelvén pedig ezt mondta:

„És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek.

Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.” (Luk 5:37-39)

Azt hiszem, hogy ennyi példa szemléltetésként elég is a Jézus beszédeiből ahhoz, hogy tisztán megláthassuk azt, hogy a nyelveken szólás nem úgy működik, mint ahogy azt egyes vallások állítják és művelik, és elkezdenek mindenki számára érthetetlen módon össze-vissza halandzsázni, mert ennek valójában semmi értelme nem volna. Ugyanis, ha azt adja a Szentlélek, hogy nyelveken szóljon valaki, azt pontosan azért adja, hogy a beszéd hallgatói megérthessék azt, amit Isten szólni akar hozzájuk a beszélő által.

Amint Jézus kijelentette, úgy meg is történt az apostolokkal is a későbbiekben a nyelveken szólás:

„Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.” (Márk 16:17).

Amint az Apostolok Cselekedeteiben is olvashatjuk, mindez úgy történt, hogy az apostolok olyan nyelveken szólaltak meg, amely nyelveken ők maguk korábban nem beszéltek, nem tanulták azt. A hallgatóságuk viszont értette azt, amit ők mondanak nekik. Ily módon is lehetővé tette a Szentlélek az Evangélium terjesztését olyan népek számára is, amely népek nem az apostolok nyelvével azonos nyelvet beszéltek.

Így történt például akkor is, amikor többféle nemzetből egyszerre gyűltek össze emberek, és az apostolok minden jelenlévő nyelvén tudták terjeszteni az Igét:

„És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.

Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.

Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?

Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?

Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,

Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,

Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?

Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!

Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;

Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.

És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.

A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (ApCsel 2:4-21)

Amint a fentiekből is egyértelműen látható, a Szentlélek nem csak úgy, céltalanul adja a nyelveken szólást, hogy érthetetlen módon halandzsázzanak az emberek mindenfélét, hanem éppen azért, hogy az igehirdetést megérthessék mindazok, akik érdeklődnek aziránt, és a nyelvi különbségek ne jelentsenek akadályt ebben a számukra.