Álmomban megint ott jártam a gyerekkori társasházunk mögött, lent az udvaron, az ablakok alatt, ahol a kis konyhakertünk volt régen. Sok paradicsom volt oda ültetve az álomban, meg paprikák is. Ősz volt, szép napos idő volt, és anyámmal voltam a kertben, SZÜRETeltem a termést.
A sorok között sétálgatva, kezemben egy kosárral, nézegettem a paradicsomokat: voltak szép nagyok és szép pirosak is, de mindegyiknek egy kissé zöld foltos, vagy fonnyadt volt a teteje. Szóval, egyik sem volt olyan friss, pirospozsgás, étvágygerjesztő paradicsom, amilyent az ember szívesen enne nyersen, vagy amelybe az ember ott helyben szívesen beleharapna. Mindegyikben volt valami folt, vagy fonnyadtság, vagy zöldes, egyszóval, valamilyen hiba. Én meg csak sétálgattam a növények között, nézegettem a paradicsomokat meg a paprikákat, amelyek, szintén a paradicsomokhoz hasonlóan néztek ki mind, egyik sem volt makulátlan. Mindet úgy szedtem le, hogy közben mondtam a Maminak, hogy "hát, ez se tökéletes, hiába olyan szép nagy, mégsem az igazi, de lecsónak még jó lesz." És ezzel betettem a kosaramba.
Majd tovább haladva, a kert egyik sarkában, a földön is találtam egy nejlonzacskóban kis paradicsomokat, amelyeket kissé megemeltem, belenéztem, és láttam, hogy sok-sok kis zöld, apró paradicsom van benne összerohadva, még ilyen rohadt levet is eresztettek, és büdös meg penészes volt. Mondtam, hogy "fujj", és visszadobtam a földre. Ennyi volt lényegében az álom.
A következő megértés jött ezzel kapcsolatban nekem: a szüretelés előtt a válogatás az pontosan az, ami most zajlik éppen: a szétválasztás, amikor a konkoly a búzától különválik (avagy a szétválasztódás: bárányok jobbra, kecskék balra). Amikor pedig leszedtem a növényekről a paradicsomokat meg a paprikákat, és a kosaramba tettem, az jelképezte azokat, akik felvétetnek: egyik sem makulátlan, bűntelen, valójában mind csak "lecsónak való". Ez a szomorú valóság: ilyenek vagyunk mi is, csak "lecsónak valók", és csak az Úr kegyelmének köszönhető az, ha megbocsátást kapunk és felvétetünk majd, ha eljön az idő.
Másik gondolat, a Bibliából, Jézus szavaiból, az utolsó időkre vonatkozólag: akkora lesz a bűn, a megtévesztés, a hamisság és a megpróbáltatás, hogy még a választottak is alig, csak az Úr kegyelme által tartatnak meg. A Máté 24:21-25-ben olvasható ez a figyelmeztetés:
" Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek."
A zacskóban lévő rohadt paradicsomok a "konkolyt" jelképezhetik, ahogy a Bibliában olvashatunk róla, a Máté 13:24-30-ban, amint Jézus példabeszédekben beszél a mennyek országáról:
"Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe."
"Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők."
Ezek a még zölden megrohadt, zacskóba tett paradicsomok azok, akiket az aratás idején az aratók kévékbe kötnek és megégetnek. Ők azok, akik bent maradnak a sátáni rendszerben, a világban, nem fordulnak Istenhez, nem kérik a bűnbocsánatot és a feloldozást, megtisztítást Jézus Krisztustól, az ő áldozata által. Mert nem hisznek Istenben, vagy mert túl nagy az egójuk. Így ők a kegyelmet nem is kaphatják meg, nem vétetnek fel. Ezért dobtam vissza zacskóstul a földre. Ezek a már lélek nélküli, élő halottak: még zöldek, de már rohadnak, büdösek, és már "leveznek" is, én meg ezért mondtam álmomban olyan utálattal, hogy "fujj", amikor ledobtam... Mint, ahogyan Jézus a következő példázatban mondja, a Máté evangéliuma 7:21-23-ban:
"Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők."
