Bár évekkel ezelőtt mi is megkereszteltettük a saját gyermekeinket - mivel ez a szokás, velünk is ezt tették annak idején, és ehhez a hagyományhoz mi magunk is alkalmazkodtunk -, akkoriban fogalmam sem volt sem nekem, sem a gyermekeim apjának arról, hogy mi is tulajdonképpen a keresztség. Csak egyszerűen elvittük őket a templomba, ahol a papok megkeresztelték őket, utána pedig néhány vendéggel megünnepeltük, ahogy azt szokták tenni más családok is.

Ám nemrég azt érthettem meg a jóságos Atya kegyelméből, hogy ez egy teljesen fölösleges kör volt mind a saját életünkben, mind a gyermekek életében. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész "felhajtás" nem ért semmit valójában. Egyrészt azért, mert fogalmunk sem volt arról, hogy mire is való a keresztség, másrészt meg azért, mert még túl korai volt. Hiszen az életükben a kísértések és az elbukások még azután volt esedékes, hogy bekövetkezzenek, nem azelőtt történtek meg velük mindezek. Ahhoz, hogy mindenki számára teljesen érthető legyen az, amiről itt "beszélhetek", pillantsunk vissza egy kicsit arra a részre a Bibliában, amely arról szól, hogy János idejében hogyan nézett ki a keresztség:

"Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.

Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket." (Máté 3:1-8)

Ha megfigyeljük, János nem engedte, hogy a megkeresztelkedés csupán egy képmutató szertartássá alacsonyodjon le. Ő egyenesen megtagadta a keresztséget azoktól, akik nem bánták meg a bűneiket és nem akartak valóban megtérni Istenhez.

Tehát, akkor miért is fölösleges a kisgyermekek megkeresztelése? Egyrészt azért, mert a csecsemő vagy kisgyermek, akit éppen megkeresztelnek, mit sem tud az egészről, nem érti, hogy mi miért zajlik körülötte, csak amolyan elszenvedője az egész szertartásnak, a tárgya és nem az alanya. Mert ő nem döntött úgy, hogy márpedig ő mostantól megbánja bűneit, amik esetleg neki még nem igazán vannak, ugyebár, hiszen csecsemőkről vagy kisgyermekekről van szó - így jóformán megbánnivalója sincs még. Nem döntött úgy, hogy meg akar tisztulni az eddig felhalmozott bűneitől, és Istenhez akar megtérni, neki felajánlani a még hátralévő életét, és ennek felvállalásaként és kinyilvánításaként meg akar keresztelkedni. Hanem a szülei vagy a rokonai döntöttek úgy, hogy márpedig a gyermeket meg kell keresztelni, mert így a szokás, és pont. Így pedig pontosan az nem történik meg, az vész el, ami a keresztség lényege volna. Így csak egy üres, valódi tartalom nélküli, vallásos szertartásról, utána pedig az azt követő "eszem-iszom-dínom-dánom" ünneplésről beszélhetünk.

Ma már nem kereszteltetném meg a gyermekeinket, csak felnőtt vagy tinédzser korukban. És csakis akkor, ha ők döntenének úgy, saját önszántukból, hogy komolyan gondolják és akarják a keresztséget, és csakis úgy, ha már tisztában vannak a keresztség jelentésével, lényegével és céljával.