(A kép forrása: nlc.hu)

Újabb álomsorozatot kaphattam a jóságos Atyánk kegyelméből. Az első álmot, amely két álomképből állt, egy éjszakával korábban kaptam, mint a második álmot, amely három álomképből állt. És bár külön álmok voltak, mégis összefüggésben állnak egymással, ha a jelentésüket nézzük.

Az első álomban azt láthattam, az első álomképben, hogy valakivel paráználkodtam, de nem tudom azt, hogy kivel és hol. Nem is ez a lényeg, hanem maga a paráználkodás ténye, és az, hogy én ezt élvezettel tettem, önként. A második álomképben viszont mentem egy viszonylag széles út szélén, egy babakocsit tolva magam előtt. Majd hirtelen jött hátulról egy autó, amely egyenesen nekem jött, és elütötte a bal lábamat. Pedig elég széles volt az út, és szemből sem jött senki, simán kikerülhetett volna az az autó, de ő mégis nekem jött és elütött, mintha szándékosan így akart volna tenni. Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy most mit kell intézni, ilyen esetben, mert azt tudtam álomban, hogy van biztosítása az autómnak, és akkor a biztosító fizet, de mi a teendő, ha olyankor okoznak kárt vagy sérülést nekem, amikor gyalog vagyok? Töprengve álltam ott, egymást kergették a gondolatok a fejemben, és ezzel véget is ért ez az álom...

A második álmot, amely jelentésében kapcsolódik az első álomhoz, egy-két éjszakával később kaptam. Ebben is az első álomkép paráznasággal kapcsolatos volt, arról szólt, hogy az exférjem újra el akart csábítani, és, bár már nem voltunk házastársak, paráználkodásra akart rávenni. Én viszont már nem akartam ebben részt venni, mert tudtam az álomban is, hogy én már nem akarok senkivel testi kapcsolatban lenni, a volt férjemmel meg végképp semmi értelme nem volna ennek. Nem akartam többé parázna lenni, hiszen én már Krisztushoz szeretnék tartozni, és a szívemben úgy éreztem, hogy most, hogy már megvan nekem Ő, az igazi vőlegény, akkor hozzá kell hűséges lennem, és az általa kapott lelki örömökre van szükségem, nem testi örömökre, élvezetekre. De mivel az álomban még a régi lakóhelyemen voltam, a volt férjem házában, ráadásul még közös gyerekeink is voltak, ki voltam neki szolgáltatva testileg, és nem tudtam elmenekülni. Ő pedig a szavaimból sem, és a jelekből sem értette meg, hogy én már nem akarom többé vele az együttlétet. Továbbra is erőszakosan közeledett felém, mint aki biztos a dolgában, abban, hogy tulajdonképpen én is akarom, csak nem vallom be. És amint letepert, és a kezeivel kissé agresszív módon tolakodva "becézgetett", én magamban fohászkodtam, hogy "Atyám, szabadíts meg, kérlek, segíts, hogy ne bukjak el, és ne zuhanjak vissza a testiségbe, mert én már nem akarom ezeket a testi élvezeteket, hanem a lelki örömöt, amit csak Te adhatsz nekem igazán!" És valóban nem is élveztem a dolgot egyáltalán, amit az exférjem is észrevett, ezért abba is hagyta a dolgot, és elengedett, mivel rá kellett jönnie, hogy minden erőlködése ellenére sem sikerült elcsábítania. Én pedig örültem, hogy végre megszabadultam a kezei közül.

A második álomképben egy bank épületében voltam, amelyet bankrablók támadtak meg. Volt ott egy hosszú hajú, kissé szakállas biztonsági őr is, aki védte az épületben lévők épségét. Az exférjem pedig kívülállóként szemlélhette az eseményeket, talán valami képernyőn keresztül láthatta az egészet. Közben pedig gúnyos, lekicsinylő megjegyzéseket tett, valami olyasmit, hogy ő megnézné magának, ahogy ez az "ürge" (vagyis a biztonsági őr) megmenti a bent lévők életét, meg, hogy kicsi ő ehhez a nagyszabású feladathoz... Arra nem emlékszem, hogy hogyan történtek a dolgok a továbbiakban, a bankrablás során, és arra sem, hogy mi lett a bankban lévő pénzvagyon sorsa, de a lényeg az, hogy megúsztuk épen és sérülés nélkül az egész támadást, én pedig összejöttem a biztonsági őrrel. Csak arra emlékszem, hogy megcsókolt, és összeölelkeztünk, majd randira hívott.

A harmadik álomképben pedig már tudtam, hogy házasok vagyunk a biztonsági őrrel, és már közös gyerekeink is vannak. Az exférjem pedig a ház előtt várta a vele közös gyerekeket (a nagyobbakat), hogy adjam át neki, láthatásra. Nagy meglepetésére azonban nem csak a vele közös gyerekeink jöttek elő közeledtek felé, hanem a kisebbek is, akiknek az apjuk a biztonsági őr volt: egy kislány (aki kissé távolabb volt), és a legkisebb, egy kisfiú, aki bár még csak totyogni tudott, de mégis jött ő is felé, bájos, gyermeki mosollyal az arcán. Az exférjem pedig nem is a saját gyerekeit vette fel, hanem mosolyogva felkapta ezt a kisfiút a karjába, és mondta neki, hogy "Nahát, te kisember, pont olyan vagy, mint apád!" És valóban, én magam is csodálkozva néztem, hogy a kisfiú pontosan úgy néz ki, mint az apja, a biztonsági őr, aki védelmezett bennünket a bankrablás idején, és aki nekem már a házastársam, a gyerekeim apja. A különbség csak annyi volt kettejük között, hogy a kisfiú kis méretű volt, és még csak totyogva tudott járni, de még a haja is olyan hosszú volt, mint az apjának, és - kiskora ellenére - ugyanolyan kis szakálla volt, mint az apjának. Még én is elcsodálkoztam álmomban azon, hogy tényleg, az megszokott dolog, hogy a kisfiú formája hasonlít az apjáéra, és még akár hosszú is lehet a haja, de hogyan lehetséges az, hogy már most szakállas, mint az apja? Ekkor felébredtem, és eltöprengtem azon, hogy mit jelenthet ez a fura álom...

Pár napig nem is értettem, hogy mit jelenthettek ezek az álmok, csak annyit éreztem, hogy a második álomnak a harmadik álomképe mennyire dicsőséges. Később álltak össze bennem a képek, és később jöttem rá arra is, hogy ezek az álmok összefüggenek, és a jelentésükre is később vezetett rá a Lélek.

A két álom egy-egy lehetőséget, és azoknak lehetséges következményeit mutatta meg. Az első álom, amelyet egy-két nappal korábban kaptam, az elbukást és annak gyümölcsét mutatta meg: röviden és tömören azt, hogy ha elcsábulunk a világ felé, igencsak megüthetjük a bokánkat. Ezért történt az álomban az, hogy miután paráználkodtam, a testiségnek testi gyümölcse lett. Így a baba, aki ennek eredményeként megszületett, és akit tologattam a babakocsiban, az én lelkem bukott állapotát jelképezte, ezért sétáltam vele a széles úton. És bár széles volt az út, hiába volt elég hely rajta, mert mégis sérülés kellett, hogy történjen, el kellett, hogy üsse a gyermek anyjának lábát az autó, hogy az anya megláthassa, hogy rossz úton, tévúton jár. A testi fájdalom révén a gyermek anyja megláthatja, hogy veszélyben van az ő gyermeke, a lelke, és még örülhet annak, hogy csak testileg sérült egy kicsit, és nem igazán történt még baja az ő gyermekének, még van kegyelem az ő lelke számára. Mint ahogy Jézus mondta:

"Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre." (Máté 18:8)

A második álomban pedig azt mutatta meg Atyánk, hogy bár mindannyian meg vagyunk próbálva, és a világ próbál csábítani maga felé, ne engedjünk a kísértésnek. Ha már megkaptuk Atyánk elhívását, ne menjünk vissza a világba és a testiségbe, bármilyen erőszakosan tolakodik is a világ, és próbál visszaszippantani magába, mint egy sötét, fekete lyuk... Ne zuhanjunk vissza a testiségbe, a múlandóságba, hanem kérjük a Atyánk segítségét, hogy Krisztus által tartson meg a keskeny úton, hogy maradjunk Lélekben vele, bármi is történjék. Mert aki mindvégig kitart, az üdvözül (Máté 10:22).

Aki fogadja az elhívást, és Krisztussal, Atyánkkal kíván Lélekben lenni, és úgy dönt, hogy ebben szeretne megmaradni, és nem a testiség, a világ dolgai iránt érdeklődik, hanem az igazság iránt, a Lélek dolgai iránt, az megkapja az újjászületés ajándékát. "Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Máté 7:7)

Ezt jelképezte az álomban az, hogy miután én nem estem kísértésbe a világ (az exférjem ugyanis a világot jelképezte) csábításai ellenére sem, mert Atyánk megtartotta bennem a Lelket, végül összejöttem a biztonsági őrrel, aki oltalmazott a bajban, veszélyben, és aki Krisztust magát jelképezte - ezért volt hosszú haja és szakálla, mert leginkább így szokták Őt ábrázolni (bár valójában egyáltalán nem biztos, hogy így nézett ki). Mivel megmaradtam a Lélekben, és kitartottam Krisztus mellett, aki az igazi vőlegény, Ő lehetett végül az én párom, és újjászülethetett a lelkem. Ezt a lelki újjászületést jelképezték a kisgyermekek, az a kislány és a kisfiú, aki odatotyogott, és aki annyira hasonlított az apjára, a biztonsági őrre, vagyis Krisztusra, mivel az én lelkem is krisztusivá válhatott. A krisztusi Lélek pedig világosság a sötétségben lévő világ számára, ezért vonzotta a volt férjemet is az a kisfiú, aki bár nem is az ő gyermeke volt, mégis fel tudta kelteni az ő érdeklődését is.

Ez az álomkép ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha a régieket elhagyjuk a Krisztusért, új családot kapunk az Atyától. Ez persze nem úgy értendő, hogy hagyjuk magukra a gyerekeinket és többé ne törődjünk velük, vagy hagyjuk cserben a vér szerinti családtagjainkat, hanem ezt Lélek által kell érteni. Ha pl. az történik, hogy családtagjaink ellenzik a Krisztussal való kapcsolatunkat, vagy visszahúznának a régi életünkbe, akkor nekünk ne az ő akaratuk legyen fontosabb, hanem a Teremtő Atyánk akarata, mert mi már nem rájuk kell, hogy hallgassunk, hanem a Lélek szavára.  Ha a régi, testi énünket, egónkat, világias identitásunkat feladjuk, Atyánktól kapunk egy új identitást és egy új értékrendet, amely már nem hasonló a régihez, hanem sokkal közelebb áll Krisztushoz.

"Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, a ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet." (Márk 10:29-30)

 Az új családunk pedig Istennek azon gyermekei lesznek, akik fogadták Atyánk elhívását, és a keskeny úton járnak. Akiknek nem a testiekre, nem a múlandó földi kincsekre van a legfőbb gondjuk, hanem az örökkévaló mennyei kincsekre, az igazságra: a lelkiekkel foglalkoznak, igyekeznek megismerni és megcselekedni Krisztus tanításait, Atyánk akaratát. Krisztus maga jelentette ki, hogy kik az Ő csaljádtagjai, és miután mi Őt követjük, ez nálunk sem működhet másként:

"Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám." (Máté 12:48-50)