Március másodikáról harmadikára virradó éjszakán kaptam egy elég ijesztő álmot, amelyről fontosnak tartom írni, hogy más embertársakhoz is eljuthasson a figyelmeztetés. Annak ellenére, hogy éreztem, hogy fontos mondanivalója van az álomnak, nem jött számomra semmi konkrét megértés arról, hogy mit akar a jóságos Atyánk közölni ezzel az álommal.

Az álmot pedig a következőképpen láttam:

"Be kellett oltatni magunkat, mert hanem kirúgtak volna a munkahelyünkről. Én, hogy ne rúgjanak ki, levágattam a jobb karomat, hogy abba adják be az oltást, de az mégse kerüljön belém. És úgy visszaillesztettem magamhoz, mintha nem is lenne levágva. Majd ebbe beadták az oltást. Amikor adták be, az volt az érdekes, hogy nem vállba, hanem kézfejbe adták be, és talán kettő vagy három (erre nem emlékszem, hogy pontosan hány) piros pötty volt benne, az oltás folyadékában. Az volt a gondolatom álmomban, hogy ezek a pöttyök a microchipek. De amúgy az egész oltás folyadéka olyan pirosas árnyalatú volt. Na, mindegy, gondoltam, mert mivel le van vágva a karom, úgysem jut belém az anyag.

Miután beadták, elmentünk valakivel (nem tudom már, hogy kivel), beültünk valahová enni, és az éttermekbe is csak oltással lehetett bemenni (mint tavaly május környékén). Volt rajtam egy farmerdzseki, amely alatt oda volt illesztve hozzám végig a levágott kar, és amely alól nem látszott ki az, hogy az a kar már csak egy különálló végtag, nem egy hozzám tartozó testrész.

Fájdalmat egyáltalán nem éreztem, és nem is vérzett egyáltalán, csak időnként megigazítottam a kabát alatt a kart, hogy ne nagyon mozduljon el a helyéről, a vállamtól.

Evés meg csevegés közben azon gondolkodtam, hogy, ha hazamegyek, vajon meddig és hogyan tudom majd eltitkolni a férjem előtt, hogy levágattam a karomat, hiszen úgysem értené meg, hogy miért tettem..."

Ennyi volt az álom. Egyetlen dolog jutott csupán eszembe az álommal kapcsolatban, mégpedig az, amit Jézus mondott a tanítványainak a Máté 18:8-ban:

"Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre."

Mindazonáltal, éreztem, hogy ebben az álomban - bár ez a mondanivaló is benne van - de mégis, ezenkívül még más üzenet is kell, hogy legyen számunkra.

Így aztán elküldtem családtagjaimnak és ismerősöknek is, akikkel már korábban több, más álmainkat is megbeszéltük közösen, és általában jött is valami megértés azokról mindig valakinek a társaságból. De ezúttal őnekik is csak ugyanaz jutott róla eszükbe, ami nekem is: a fent idézett rész Jézus tanításaiból, a Máté 18:8-ban.

Mivel azonban, az egyik kedves ismerősöm szintén érezte, hogy ez az álom fontos üzenetet tartalmaz, a jóságos Atyánk kegyelméből, megosztotta egy másik kedves "útitárssal" (értsd: olyan személy, aki a Krisztus által kijelölt keskeny úton kíván járni), akinek többen is küldtek be hasonló tartalmú álmokat más-más, számomra ismeretlen emberek. Így aztán, őnála összeállt a kép, a többi álommal együtt kerek lett az üzenet. És így utólag visszagondolva, megérthettem azt is, hogy valószínűleg azért nem igazán érthette meg szűkebb körben az álom jelentését senki, mert az Úr azt akarta, hogy több emberrel is megosszuk az álmot és együtt gyarapodjunk. Mert ezáltal több embertársunk szerezhet róla tudomást, és hallhatja a figyelmeztetést.

Azt még szintén érdekesnek találom, hogy ezt az álmot éppen azon az éjszakán láttam, mielőtt napközben bejelentette a magyar kormány, hogy visszavonja azt a rendeletet, miszerint a munkáltatók dönthetnek a dolgozóik oltási kötelezettségéről.

Az a kedves útitárs, aki megkapta ehhez az álomhoz - meg a többi, ehhez kapcsolódó álomhoz együttvéve - a megértést, a következőket mondta: ezekkel az álmokkal Isten arra figyelmeztet bennünket, hogy nehogy azt higgyük, hogy ezzel most vége a terrornak, mert a kormány már visszavonta a járványügyi korlátozásokat, és így, a fent említett rendeletet is, az oltással és a munkahellyel kapcsolatban. Mert ősztől újra elkezdik majd erőszakos intézkedésekkel rákényszeríteni az embereket az oltás beadatására, sőt, most még erőszakosabb intézkedésekkel fogják ezt kikényszeríteni az emberekből. Ezt az is alátámasztja, hogy az álomban ahhoz, hogy megtarthassam a munkahelyemet, levágattam a karomat, és oda adattam be az oltást. Nem volt például olyan lehetőségem, mint eddig, hogy sokan, akik nem akarták az oltást, de védettségi igazolványt akartak szerezni, korrupció által, pénzzel megvásárolhatták azt egy-egy orvostól, az oltás beadatása nélkül. Tehát, ez azt is előrevetíti, hogy most már szigorúbban fogják ellenőrizni azt, hogy az oltás valóban be legyen adva mindenkinek, és erre alkalmasak lesznek az újabb oltások, amelyekben nem kizárt, hogy alkalmazásra kerül valami microchip-szerű - ha nem is konkrétan microchip - azonosításra és ellenőrzésre alkalmas technológia.

Amit még szintén fontos tudni, az az, hogy most a háborúval elterelik a figyelmünket erről a témáról, de a háború leple alatt előkészítik az újabb járványhullámot, amelyre hivatkozva fogják majd mindezt kikényszeríteni újabb szigorításokkal, rendeletekkel. És teszik mindezt úgy, hogy a legtöbb ország a WHO kezébe adja majd át a járványügyi rendeletek meghozásának jogát. Ez utóbbiról már több helyen is olvasható, hogy folyamatban van.

Aki bővebben is szeretne hallani a fenti témáról, az alábbi linkeken megteheti:

https://kialtoszo.hu/osztol-egy-ujabb-eroszakos-oltashullam-veszi-kezdetet/

https://kialtoszo.hu/egeszsegugyi-vilagdiktatura-figyelmeztetes/

Ezt az álmot nem én kaptam, csak a megértést hozzá, de valójában anyám álma volt. Ő kapta az álmot, de nem értette, csak érezte, hogy valami fontos jelentése van. Aztán elmesélte nekünk: nekem és testvéreimnek (más szóval: megosztotta velünk a fentről kapott kenyeret). Először értelmetlennek tűnt, de aztán pár perc múlva jött nekem a megértés.

Íme, az álom: "Egy nagy cserépben volt egy nagy Aloe Verám, és valahogy odakeveredett egy kövirózsa, amit valamikor oda tettem. És az a kövirózsa, ami maga is az Aloe Vera egy kisebb rokon fajtája, rátapadt a nagy Aloe Verára, és ott szépen éldegélt anélkül hogy meglocsoltam volna. Gondoltam magamban: milyen tápláló ez az Aloe Vera, hogy rajta meg tud élni locsolás nélkül ez a rátapadt kövirózsa. Mindkettő gyönyörű, egészséges és zöld volt!"

Nekem az a megértés jött, hogy az a nagy Aloe Vera Krisztus beszéde, a mindennapi kenyér, a lelki táplálék, amely az övéit, a kövirózsákat képes lesz megtartani életben (zölden, egészségesen). Vagyis, minket - mi hasonlatosak vagyunk Istenhez, mert Isten az embert a saját hasonlatosságára teremtette, de mivel mi kisebbek vagyunk Őnála, ezért érthető, hogy mi egy hasonló, de kisebb rokon növényfajta által lettünk ábrázolva az álomban.

Ez a megtartó erő persze csak akkor fog működni, ha mi az Ő szavaira tapadunk, rajta csüngünk, és csak őrá figyelünk, tőle kérjük és kapjuk a mindennapi kenyeret (a lelki táplálékot). Ily módon, ha nem kapunk máshonnan táplálékot (locsolást), Ő akkor is, csodálatos módon képes lesz minket táplálni és éltető erőt adni, hiszen Ő az Élő Vizek Forrása.

Bátyám válasza az volt erre, hogy ő kiemelné a következő részt: "és csak őrá figyelünk". Mert a gonosz minden gonoszkodásával megpróbálja elterelni a figyelmünket róla. Például járványok, azok elleni intézkedések, kényszeroltások, ki lesz a miniszterelnök, az új világrend - mikor és hogyan, mik a háttérhatalmak tervei, stb. Ezek a hírek mind azért vannak, hogy eltereljék a figyelmünket Jézus tanításairól.

Nekem még a következők jutottak eszembe az álommal kapcsolatban: Jézus ezt mondta a Máté 6: 25-34-ben:

"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?

Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak;

De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."

Az álom tanulsága tehát az, hogy nem az a jó megoldás, hogy aggodalmaskodunk a jövőnk felől, hanem keressük Isten országát, forduljunk őszintén Istenhez, és keressük az Ő igazságát. Kérjünk tőle személyes kapcsolatot Krisztussal, kérjük a tisztánlátást, a bölcsességet és a megértéseket az Ő kijelentéseivel és tanításaival kapcsolatban. Majd olvassuk el a Bibliából János Evangéliumát, Márk, Máté és Lukács Evangéliumát, és végül a Jelenések Könyvét is, mert ezek mind előrevetítik a mai és a jövőbeli történéseket. És bízzuk a gondviselést a Mindenható Istenre, mert Ő megadja az ő gyermekeinek mindazt, amire szükségük van, amint azt egy jóságos apuka is teszi az ő gyeremekeivel.

Egyik délben, amikor leültünk ebédelni, úgy éreztem, hogy agyvérzést kapok.

A bal szemem fölött, fentről valami fura érzés jött lefelé a bal szememre, és egy homályos, fénypöttyös folt ereszkedett a szememre, mintha egy fátyoltekercset tekertek volna le rá, és közben zúgott a fejem. Ha nem ültem volna le épp az asztalhoz ebédelni, ájultan estem volna le a padlóra. Kezdett elsötétülni velem a világ. Nem tudom, mi volt ez a jelenség, sosem volt még ilyen, és hipochonder sem vagyok.

Én akkor rögtön Istenbe kapaszkodtam: gondoltam magamban, hogy Atyám, tudom, hogy velem vagy, és ha te nem akarod, akkor úgysem lesz nekem most semmi bajom!

És csodák csodája, ahogy erre gondoltam, azonnal jött gondolatban a válasz Tőle: "Igyál!"

Bár nem tudtam róla, hogy szomjas vagyok, de megfogadtam a tanácsát: gyorsan megittam egymás után két pohár vizet, szerencsére ott volt éppen kéznél az asztalon a kancsóban a víz, és pohár is volt már előttem.

Nem szóltam senkinek semmit erről, a családtagjaim sem vették észre, hogy mi zajlott le bennem. És nem is akartam őket megijeszteni, így nem mondtam róla senkinek semmit.

Megettem az ebédet és utána ledőltem az ágyra, elkértem anyámtól az okoskarkötőjét, megmértem a vérnyomást vele, és akkor már teljesen rendben volt a vérnyomás, pulzus, és a véroxigénszint. Minden a legtökéletesebb eredményt mutatta. Nagyon furcsa volt ez az egész.

Mindemellett, még azt is eszembe juttatják a történtek, amit Jézus a samáriai asszonynak mondott a Jákób forrásánál:

János 4:14 "de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."

Dicsőség Atyánknak! Mert ismét megmutatta az ő kegyelmét, és azt, hogy nem hagyja cserben az Ő gyermekét, aki hisz Őbenne, és hozzá fordul segítségért!

A következő álmot egy ismerősöm 7 éves kisfia kapta a jóságos Isten kegyelméből. Azért tartom fontosnak ide leírni ezt az álmot, mert bár sokaknak ez csupán egy kalandos gyermeki álomnak tűnhet, az a megértés jött, hogy fontos figyelmeztetés lehet a magyarok számára, a jövővel kapcsolatban.

A kisfiú álmában az apukája elment egy nagy felhőkarcolóba, amelyben boltok voltak, vásárolni. Megvette mindazt, amit akart, és vett egy plüssmacit is, majd kijött a boltból, és a parkoló felé haladva látta az apuka, hogy hatalmas tűz közeledik éppen arrafelé. Menekültek az emberek a tűz elől. Apuka beszállt a kocsijába, hogy gyorsan induljon hazafelé, de kifogyott a benzin az autóból. Majd, amikor ki akart szállni, beragadt a kocsi ajtaja. Közben hazatelefonált a feleségének, a kisfiú anyukájának, hogy menjen érte ő a saját kocsijával. Ő a gyerekekkel (a kisfiúval és testvérével) elindult, hogy felvegye apukát. Nagy nehezen valami feszítővassal az apukának sikerült felfeszíteni a kocsija ajtaját, és amikor anyuka meg a gyerekek odaértek, átszállt az anyuka kocsijába és elindultak hazafelé. Amikor beszállt az apuka a kocsiba, a macit oda akarta adni a kisfiúnak, de ahogy ő át akarta venni, leszakadt a maci egyik lába. A gyermek mondta az anyukájának, hogy majd varrja meg a maci lábát, ő pedig mondta, hogy rendben, majd otthon megvarrja. Amikor a kocsival hazaértek mindannyian, akkor aztán megvarrta a maci lábát is.

Az álom üzenetéről azt a megértést kaptuk (többen is), hogy a felhőkarcoló (ahol a tűz van), Amerikát jelképezi, hiszen az ottani nagyvárosokban található a legtöbb felhőkarcoló. Arról, hogy Amerika égni fog, már mások is kaptak figyelmeztető álmokat.

Az, hogy az apuka az amerikai (bibliai értelemben véve, a jelen korszak Babilonjában, vagy Szodomában és Gomorában), nagyvilági felhőkarcolóban van, mint az olyan emberek, akik nem ismerik Jézust, és az, hogy anyuka által menekül meg a tűztől, azt az üzenetet hordozza magával, hogy csak az menekülhet meg a pusztulásból, aki őszinte szívvel fordul Istenhez, és kéri az Ő segítségét. Ugyanis, anyukáról azt kell tudni, hogy pár éve megtért, ő is Isten egyik olyan gyermeke, aki Istenhez fordult, az Úr oltalmát kérte, és, mint a tékozló fiú az ő jóságos atyjától, ő is megkapta az Úr, a jóságos Teremtő Atya kegyelmét. (Anyuka is kapott már több jelentőségteljes álmot Isten kegyelméből, amióta Őhozzá fordult, de ezekről majd más posztokban lesz szó.)

Mindezeket összegezve, én fontosnak tartottam átadni a következő figyelmeztetést, röviden és tömören: kedves magyar emberek, térjetek meg az Úrhoz, amíg még nem késő, és maradjatok ki a háborúból, mert csak így menekülhettek meg!

Ha valakit érdekel, nézze meg az alábbi videót, amely szintén arról szól, hogy Amerika (a jelenlegi Babilon, avagy a mostani Szodoma és Gomora) égni fog. Ebben kissé részletesebben dolgozzák fel a témát, és talán többeknek segíthet jobban megérteni a fenti álmot is:

Felmerülhet a kedves olvasókban az a kérdés, hogy miért lett a blog neve a samáriai asszony.

Erre a válasz a következő történet:

Amikor Istenhez fordultam és kértem tőle a személyes kapcsolatot Krisztussal, a megértéseket és a tisztánlátást, jóságos Atyánk még aznap éjszaka válaszolt nekem, mégpedig álomban szólt hozzám, és kezdett tanítani engem. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy én azelőtt nem voltam soha egy álmodós típus, általában úgy aludtam éjszaka, hogy nem álmodtam semmit, ha pedig esetleg mégis álmodtam valamit, akkor felébredéskor nem emlékeztem arra, hogy mit álmodtam. Ettől az éjszakától kezdve viszont megváltozott minden: gyakran kapok valami furcsa álmot, amivel általában nem tudok először semmit kezdeni, aztán, kis idő múlva jön a megértés is hozzá, vagy nekem, vagy valaki másnak, akinek éppen elmesélem az álmot.

De következzen az első álmom, amelyet fentebb említettem:

Álmomban azt a társasházat látogattuk meg, én és a bátyám, ahol gyerekkorunkban nevelkedtünk. Valami olyasféle gondolattal mentünk oda, hogy valamelyik lakást meg szeretném venni abból a házból. 

Ebben viszont az volt az érdekes, hogy nem belülről tekintettük meg a lakásokat, hanem a ház hátsó felének a falán mentünk fel, a teraszokon, meg itt-ott, kapaszkodva másztunk fel, és az ablakokon belesve néztünk be a lakásokba: abba is, amelyik a miénk volt, meg a többi szomszédos lakásba is, az alatta lévő emeleteken is (a miénk a másodikon volt). 

Valamiért nem lehetett bemenni megnézni, valószínűleg meghirdetve sem voltak azok a lakások, csak a kíváncsiság vezetett minket oda. Egyszercsak benéztem az egyik széles ablakon, talán épp ugyanannak a lakásnak az egyik ablaka volt, amelyik a gyerekkori otthonunk volt.

A szomszédos terasz korlátján pedig ott üldögélt a bátyám, és mellette Jézus (hogy hogyan és mikor került oda, azt nem tudom, és azt sem tudom megmondani, hogy hogyan nézett ki, csak a zsákruhájára emlékszem, és talán épp emiatt tudtam, hogy Ő van ott velünk). És amikor ezen a széles ablakon belestem, meglepődve láttam, hogy az ablak mögött egy nagy szoba van, amely tele van sok-sok állattal: bezárt macskákkal és kutyákkal. 

Főként macskák voltak, de akadt kutya is közöttük. Kicsik is, nagyok is egyaránt, az egészen fiatal, 1-2 hetes kölyökmacskáktól kezdve a felnőtt korúakig, illetve nagyobb testű kutyát is láttam közöttük, nem tudom pontosan, hogy hányat, talán kettőt-hármat.

Jöttek is mindketten, és megküzdöttek az ablakkal, amely nehezen felfeszíthető volt, de egy kis erőlködés után, sikerült nekik kívülről feszíteni és felnyitni az ablakot. Amint kinyitották, kiszaladtak a macskák meg a kutyák onnan. A továbbiakban nem tudom, hogy ki hová lett.

Miközben a kismacska sebét letisztogattam, mondtam neki, hogy: „Hát te meg miért csak most jössz, miért nem akkor mutattad a sérülésedet, amikor itt volt még Jézus? Ő biztosan nálam jobban tudta volna, hogy mit kell tenni ezzel a sebbel, hiszen Ő a Gyógyító.” Aztán végül arra gondoltam, hogy talán nem is kell nagyon semmit csinálni vele, mert nem vérzik és nem tűnik annyira komoly sebnek, esetleg bekötözni, hogy ne menjen bele piszok vagy ne érje újabb sérülés azt a részt. 

Ennyi volt az álom, utána felébredtem, megnéztem, hogy hajnali 4 óra van, és eltöprengtem egy ideig azon, hogy ez mit jelenthet, mielőtt visszaaludtam.

Nekem, mivel a "kovid" idején kaptam ezt az álmot, valami ilyesmi megértés jött az álom kapcsán: Isten azt üzeni, hogy ne féljünk attól, amik jönnek, mert Jézus megszabadítja az övéit végül, akkor is, ha esetleg tényleg bezárják őket majd valahová.

Később viszont jöttek még további megértések is ehhez az álomhoz. Az egyik ilyen megértés az, hogy, ha esetleg mégsem leszünk bezárva, akkor is, a bűneink rabságából csak Jézus tud megszabadítani minket. Csakis az Ő szavai, az Ő tanítása és az Ő értünk hozott áldozata által menekülhetünk meg.

A sérült könyökű macskáról az a megértés jött, hogy aki későn ébred vagy későn tér meg, minél később fordul Istenhez, és kér segítséget, annál nehezebb dolga lesz. Ha jönnek majd a nehézségek, több sérülést szenvedhet, de talán még ő is megszabadulhat, mert a szenvedések hatására az ember hajlandóbbá válik arra, hogy alázatos legyen az ő Istenéhez, és hozzá forduljon. Hiszen a sérült lábú macska is már kint volt, és életben volt, amikor odajött hozzám.

Másrészről, jelképesen, a mostani, rendszerbe zártságunkról is szól az álom, mivel innen is csak az Úr lesz az, aki bennünket meg tud szabadítani majd, amikor itt lesz az ideje...

Az állatok közül az egyik bezárt kutya vagy macska valójában én lehettem, egy olyasféle személy, mint a samáriai asszony (János 4:5-42), aki ugyan korábban is hitt Isten létezésében, és tudta, hogy jönni fog majd a Messiás, de nem az Úr törvényei szerint élt mégsem (akárcsak én magam tettem korábban). Hiszen a Bibliában a kutyák több helyen is vagy pogányokat, hitetleneket, vagy "kutya lelkületű", bűnös embereket jelképeznek. A macskákról pedig, mint tudjuk, öntörvényű állatok, amikor lehetőségük van rá, azt cselekszik, amit ők akarnak, nem azt, amit a gazdájuk (vagy jelképesen: Isten) mond nekik.

Mi volt a samáriai asszony szerepe a bibliai történetben?

Az volt a szerepe, hogy odahívja a samáriai embereket Jézushoz, elmondja, hogy Ő az Üdvözítő, és, hogy felhívja a figyelmét a többi embernek Jézusra, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy Ő valóban a Krisztus, hiszen megmondott mindent, amit a samáriai asszony korábban tett (azt, hogy már öt férje volt, és akivel éppen akkor élt, az nem férje).

Ehhez hasonlókppen, úgy érzem, hogy nekem is az a feladatom most, hogy felhívjam embertársaim figyelmét, bizonyságot tegyek Krisztusról, és hozzá irányítsam mindazokat az embereket, akiknek lelke még megmenekülhet, hogy forduljanak Istenhez. Mint, ahogyan tettem ezt az álomban is, a kutyákkal meg a macskákkal, megmutattam nekik Jézust, aki ki tudja szabadítani őket a rabságukból...

Mert Jézus azt mondta a Máté 5:14 - 16 -ban: "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

„Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: »Az utolsó napokban így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstoszlopot. A nap elsötétül, és a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.«" (ApCsel 2:15-21)

A fenti szavakat Péter apostol nem ok nélkül mondta, ugyanis ránk vetítve is érvényes, amit mondott: most van itt ez az időszak, amelyről beszél. Egyre többen fordulunk Istenhez, kapunk álmokat, látomásokat és megértéseket tőle. Persze, csak azok az emberek, akik kérik ezt az Úrtól. Mert Isten Mindenható, és a tévhitekkel ellentétben, ma is él és beszél mindazokhoz, akik keresik Őt - de senkihez sem szól erőszakkal, aki nem kíváncsi rá, hiszen Ő maga adta az embereknek a szabad akaratot, és azt szeretné, ha mi önszántunkból, a saját akaratunkból fordulnánk hozzá.

Amikor őszinte, alázatos szívvel és lélekkel imádkozunk, fohászkodunk Istenhez, és kérjük tőle a személyes kapcsolatot Krisztussal, a látást, a megértéseket a világunkban végbemenő történésekkel vagy a Bibliában olvasottakkal kapcsolatban, mindez megadatik nekünk, Isten kegyelméből. Mindehhez azonban fontos az is, hogy kérjük tőle a bűneinkkel való szembesítést, hogy valóban megbánjuk azokat, és kérjük az Úrtól a feloldozást, megtisztulást is. Kérjük, hogy tanítson és vezessen minket a Lélek által. Olvassuk el Krisztus tanításainak alapjait: a János, Máté, Márk, és Lukács evangéliumát, és a Jelenések könyvét.

Fontos tudni, hogy a Bibliában leírtak mondanivalóját csak úgy érthetjük meg, ha kérjük és megkapjuk Isten segítségét hozzá, mert emberi ésszel nem igazán lehet a Biblia mondanivalóit megérteni. Jézus maga mondta ezt, a  Lukács 10:21-ben: „Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted." - Itt, a kisdedek kifejezés alatt nem a szó szerinti értelemben vett kisdedekre, csecsemőkre kell gondolni, hanem azokra, akik Isten által, lelkileg újjászülettek és az Ő szelíd, alázatos lelkű gyermekeivé lettek.