Egyik délben, amikor leültünk ebédelni, úgy éreztem, hogy agyvérzést kapok.
A bal szemem fölött, fentről valami fura érzés jött lefelé a bal szememre, és egy homályos, fénypöttyös folt ereszkedett a szememre, mintha egy fátyoltekercset tekertek volna le rá, és közben zúgott a fejem. Ha nem ültem volna le épp az asztalhoz ebédelni, ájultan estem volna le a padlóra. Kezdett elsötétülni velem a világ. Nem tudom, mi volt ez a jelenség, sosem volt még ilyen, és hipochonder sem vagyok.
Én akkor rögtön Istenbe kapaszkodtam: gondoltam magamban, hogy Atyám, tudom, hogy velem vagy, és ha te nem akarod, akkor úgysem lesz nekem most semmi bajom!
És csodák csodája, ahogy erre gondoltam, azonnal jött gondolatban a válasz Tőle: "Igyál!"
És, amint megittam a két pohár vizet, pontosan úgy, ahogyan ráereszkedett a szememre fentről lefele a homály, ugyanúgy fokozatosan vissza is húzódott, lentről felfelé. Megint olyan tekercs-szerű volt, mint amikor jött, csak most fordított irányban: mintha egy fátyoltekercs tekeredett volna felfelé, míg eltűnt teljesen, úgy, mintha semmi sem történt volna. A fejzúgás is megszűnt!
Bár nem tudtam róla, hogy szomjas vagyok, de megfogadtam a tanácsát: gyorsan megittam egymás után két pohár vizet, szerencsére ott volt éppen kéznél az asztalon a kancsóban a víz, és pohár is volt már előttem.
Nem szóltam senkinek semmit erről, a családtagjaim sem vették észre, hogy mi zajlott le bennem. És nem is akartam őket megijeszteni, így nem mondtam róla senkinek semmit.
Erről az esetről az jutott eszembe, amit Jézus a századosnak válaszolt, amikor annak beteg volt a szolgája, és kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg a szolgát, de ne menjen be az ő házába, mert ő nem méltó arra, hogy Jézus a házába menjen. Neki elég, ha csak Jézus annyit mond, hogy gyógyuljon meg a szolga, és meg fog gyógyulni. Erre Jézus ezt mondta: "Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában." (Máté 8:13)
Megettem az ebédet és utána ledőltem az ágyra, elkértem anyámtól az okoskarkötőjét, megmértem a vérnyomást vele, és akkor már teljesen rendben volt a vérnyomás, pulzus, és a véroxigénszint. Minden a legtökéletesebb eredményt mutatta. Nagyon furcsa volt ez az egész.
Mindemellett, még azt is eszembe juttatják a történtek, amit Jézus a samáriai asszonynak mondott a Jákób forrásánál:
János 4:14 "de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
Dicsőség Atyánknak! Mert ismét megmutatta az ő kegyelmét, és azt, hogy nem hagyja cserben az Ő gyermekét, aki hisz Őbenne, és hozzá fordul segítségért!
