Samáriai Asszony

Samáriai Asszony

Sehol nincs helye a fehér ruháknak

2022. december 11. - samariai

Jul. 24, 2022

Az alábbi álmot még tavaly ősszel, 2021. október 28-ára virradó éjszaka kaptam a jóságos Atyánk kegyelméből. Akkor nem írtam le, mivel akkor még nem volt lehetőségem rá, meg blogom sem volt még, (ezt a blogot ugyanis jóval azután indítottam). És bár a történés, amelyre ez az álom vonatkozott, még aznap, október 28-án beteljesült, most mégis úgy érzem, hogy meg kell ezt osztanom, mert nemsokára ismét aktuális téma lesz az, amit jóságos Atyánk akkor az álom által előre jelzett.

Az álom lényegében arról szólt, hogy kimostam egy nagy adag fehér meg világos színű ruhát itt, Magyarországon, a lakóhelyemen. Ám itt nem teregethettem ki, valami okból itt nem volt hely, ahová kiteregethettem volna ezeket a mosott ruhákat száradni. Ezért betettem a lavórral az autómba, és elvittem a mosott ruhákat Ausztriába, Bécsbe, hogy ott teregessem ki. De ott, a városban járkálva, és keresgélve, nem találtam sehol egy arra alkalmas helyet, ahová kiteregethetném őket. Ezért fogtam a lavór ruhát ismét, megint betettem az autómba, és elindultam vele vissza Magyarország felé. És a határtól nem messze, valahol a két ország közötti területen, az országútról letérve, egy mezei földúton haladtam egy keveset, amikor egy búzamezőn találtam egy cölöpök közé kifeszített kötelet. Ezt éppen a célra megfelelőnek találtam, és kiteregettem rá a ruhákat, ott, a mezei úton, az országúttól és országhatártól nem messze.

Eközben a mezei úttól nem messze, az országúton jöttek-mentek az autók, és amint továbbhaladtak az úton, az utasok csodálkozva bámultak kifelé az autók ablakain, hogy én mivel foglalkozok ott a mezőn.

Ennyi volt az álom lényegében, ezután felébredtem, hajnal volt még, és elgondolkodtam rajta, de még nem nagyon értettem, hogy miért álmodtam ilyen furcsa dolgokat. Annyi eszembe jutott róla, hogy a tiszta, fehér ruhák mit jelképeznek a Bibliában, de az nem volt világos számomra, hogy miért nem teregethettem ki őket itt, Magyarországon, és miért mentem velük Ausztriáig, onnan miért kellett visszafordulnom velük, ha már odáig elmentem, akkor ott miért nem teregethettem ki. És azt sem értettem, hogy miért kellett a határtól nem messze, egy mezőn kiteregetni ezeket a tiszta ruhákat. Elmondtam az álmot anyámnak is, aki éppen nálunk tartózkodott, de ekkor még ő sem értette, hogy mit jelenthet.

Ám még aznap délben hallhattam a TV híradóban (miközben nem is szoktam TV-t nézni, de anyám bekapcsolta), amint a magyar kormány éppen bejelentette, hogy olyan döntést hoztak, miszerint a munkáltató kötelezővé teheti a "védőoltást" a dolgozók számára, vagyis, aki ennek ellenére sem oltatja be magát, annak fizetetlen szabadságra kell mennie, nem dolgozhat tovább. Anyámmal összenéztünk, és ezt mondta anyám: "Na, tessék, itt az Ausztriás meg a fehér ruhás álmod!" (Tudniillik, Ausztriában épp előttünk kb. egy-két héttel tették több munkahelyen is kötelezővé az oltást.)

Nézzük meg először is, hogy mit jelentenek ezek a tiszta, fehér ruhák, amelyeket az álomban hordoztam, helyet keresve nekik. A Bibliában, pontosabban a János apostol által megírt Jelenések könyvében ezeket olvashatjuk a fehér ruhákról:

Jelenések 3:5 A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.

Jelenések 3:18-20 Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

A fentebb idézettek alapján érthető, hogy nekem az álomról az a megértés jött, hogy Isten ebben az álomban nekem a Krisztus szemszögéből mutatta meg azt, hogy mi történik a világban. Az Ő szerepébe helyezve járkáltam és akartam a fehér ruhákat mindenfelé hordozva elhelyezni, szétteregetni először Magyarországon, majd Ausztriában, de mivel sehol nem volt hely ezeknek, ezért végül a két ország között, a mezőn (a pusztában!) teregettem ki.

Akkor mit is jelképeznek ezek a fehér ruhák? Jézus Krisztus beszédét, az Ő tanításait, amelyekről azt mondta, hogy: "a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet" (János 6:63). Az ezekben a tanításokban való hitet, és ezeknek megcselekvését. Az, hogy hordoztam a fehér ruhákat, és szét akartam teregetni, azt jelképezte, amint Jézus az ajtók előtt áll és zörget. Ha valaki ajtót nyitott volna neki és az Ő szavának, ahhoz bement volna és vele vacsorázott volna, az megtanulhatta volna az ő beszédeit és tanításait, az megkaphatta volna Isten kegyelmét, a bűnbocsánatot és a megtisztulást (a tisztára mosott, fehér ruhákat), az Úr oltalmát, és mindazt, amit Jézus hirdetett azok számára, akik hozzá fordulnak. De mi történt az álomban? Senki nem nyitott ajtót a zörgetésre a városokban, sem Magyarországon, sem Ausztriában! Sehol nem kellett az Úr kegyelme és oltalma (a tiszta, fehér ruháknak nem volt hely)! Ehelyett minek volt hely, mit engedtek be az emberek Magyarországon is meg Ausztriában is? Isten oltalma helyett, az emberek által készített oltásokat! Ezekben bíznak manapság az emberek, ezért állnak sorban, nem az Úr oltalmáért imádkoznak és nem Őbenne bíznak! És aki nem így van ezzel, arra pedig rákényszerítik a munkahelyek által! Hogy az ilyen ember is ijedjen meg attól, hogy nem lesz pénze és éhenhal ő is meg a családja is, és menjen oltatni, akkor is, ha nem akar! És még a képmutató egyházak és vallási felekezetek is ugyanerre biztatják a híveket, az egészség és a szeretet, a másokra vigyázás nevében! Mintha csak azzal vádolnák Istent, hogy amikor megteremtette az embereket, kifelejtett valamit az emberek véréből, amit viszont az embereknek pótolniuk kell emberek által előállított oltásokkal! Pontosan úgy történik mindez most is, mint ahogyan Jézus annak idején a farizeusoknak (képmutatóknak) mondta a Máté 23:13-ban: De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

Ezért fontos üzenet a fenti Jelenések 3:18-20-ban idézett tűzben megpróbált arany is, azok számára, akik Isten oltalmában bíznak, nem az oltásban, hogy a világ általi kísértéseket és a megpróbáltatásokat (igen, az oltás-kényszer általi megpróbáltatásokat is!) ki kell állniuk Isten gyermekeinek ahhoz, hogy ezeket a fehér ruhákat (Isten oltalmát és kegyelmét) megkaphassák, hiszen ha nem kérjük és nem engedjük, hogy Krisztus megtisztítson bennünket és fehér ruhákat adjon nekünk, akkor "kilátszik a mezítelenségünk rútsága", vagyis a mi bűneink nem nyerhetnek megbocsátást.

Még egy másik fontos megértést is kaphattam Atyánk kegyelméből, az álom által: a városok (ahol nem volt hely a fehér ruháknak, vagyis ahol nem kérik az emberek Krisztus beszédét és Isten oltalmát) a nagyvilágot jelképezték, hiszen a nagyvilági életet élő emberek azok, akik továbbra is a nagyvilági életüket szeretnék élni, úgy mint régen, eljárni szórakozni, utazgatni, stb. Ezért ők sokkal több hajlandóságot mutatnak az oltás felvételére is, mint azok, akik csendesen, szerényen, visszavonultan élnek (a pusztában). Ezt a pusztát, a csendes életmódot, a társadalomtól és nagyvilági élettől visszavonult életet jelképezte az álomban a mező, távol a városoktól. Ezen a mezőn, a csendben és nyugalomban van rá lehetőség csupán, hogy a fehér ruhák helyet kapjanak és Krisztus beszéde, az Ő tanításai nyitott ajtókra, halló fülekre és befogadó szívekre találjon. Emlékezzünk arra, hogy amikor Isten kihozta a zsidókat Egyiptomból, 40 évig kellett a pusztában tartózkodniuk, azért, hogy legyen alkalmuk arra, hogy megtisztuljanak a nagyvilági (egyiptomi) élet nyomaitól, bűnös szokásaitól.

Ugyanis, a nagyvárosi zajban az emberek nagyrésze túlságosan el van foglalva minden egyébbel, tele van a fejük mindenféle világi információval (politikusok, média, vallások), és nem hallják Isten személyes hívását, Krisztus "zörgetését", és így nem is nyitnak ajtót neki, nem hallják meg az Ő szavát.

Azért tartottam fontosnak megírni ezt a tavaly őszi álmot most, hogy előre figyelmeztessem ezáltal is embertársaimat, mivel más álmok által is, többen is, nem csak én, olyan figyelmeztetéseket kaptunk Isten kegyelméből, amelyek mind arra utalnak, hogy idén ősztől is (vagy talán már augusztustól kezdődően) ismét elkezdődik az oltás-terror, és lelkileg felkészülhessen mindenki arra, hogy az újabb megpróbáltatásoknak ellen tudjunk állni. Ehhez ugyanis csak Isten által kaphatunk erőt és kitartást.

Mindenkinek választani kell a kettő közül, nem lesz középút vagy harmadik választási lehetőség, csak ez a kettő: oltalom vagy oltás! Te melyiket választod?

Fussatok ki belőle, én népem...

Jul. 9, 2022

Egy nagyon kemény figyelmeztető álmot kaptam jóságos Atyánk kegyelméből. Amikor felébredtem, értetlenül meredtem magam elé, hogy ez most mi volt... De még aznap megkaptam a megértést hozzá. Azt, hogy mennyire meg vagyunk, mi, emberek tévesztve, és, hogy mennyire meg vagyunk kötözve, anélkül, hogy erről tudnánk. Ha Krisztus, aki az út, az igazság, és az élet, nem szabadít meg bennünket ebből a megkötözöttségünkből, akkor nincs esélyünk megmenekülni.

Az álomban a következőket láttam:

Éppen egy mosdóban voltam, kerestem egy szabad WC-t, ahová bemehetnék, ezért több fülke ajtaját is megpróbáltam kinyitni, de mind foglaltak voltak. Elég sötét volt az egész helyiség, olyan kissé rejtélyes, vöröses-feketés fény volt, és sok fülke volt ebben a mosdó helyiségben. Aztán addig keresgéltem, hogy egyszer rossz helyre nyitottam be, mert abban a fülkében a WC mögött ott állt maga az ördög.

Én nagyon megijedtem, mert ronda és ijesztő volt, mint ahogyan azt az emberek ábrázolni is szokták, piros és fekete színű volt. El akartam menekülni, de nem sikerült, mert gyorsan elkapott és megfogott, majd megtermékenyített valahogyan - az, hogy hogyan, az hála Istennek, nem volt benne az álomban.

Ám ennek a következménye az lett, hogy lett egy ördögfióka babám is. Érdekes módon, és hála a magasságos Istennek, nekem ezt a szülést meg terhességet sem kellett átélnem, mindez csak annyiban nyilvánult meg, hogy nemsokkal rá, a kezembe nyomtak egy kis ördög babát azzal, hogy tessék, ez a tied!

A baba szintén olyan ronda fekete meg piros volt, mint maga az ördög, csak kicsiben, mindössze kb 20-25 cm hosszúságú lehetett az egész baba. Rongyokba volt tekerve, mintha valamiféle pólyaszerűben lett volna, de meg sem mozdult, és hangja sem volt. Élettelennek tűnt igazából, csak, mint egy kis csomag, amolyan játékbaba-szerű volt. Én csak a karomba vettem, amikor átadták nekem, és megrökönyödve néztem, nem tudtam vele mit kezdeni. Ennyi volt az álom.

Reggel elgondolkodtam, hogy mit jelenthet ez az elég ijesztő álom. De nem kellett túl sokáig töprengenem, mert jó Atyánk rávezetett erre, az aznapi történések által.

Történt ugyanis, hogy ekkor éppen anyósoméknál tartózkodtunk vendégségben. Anyósom, aki nagyon anyagias és földhözragadt gondolkodású - már felvette a harmadik oltást is - a velem szomszédos szobában panaszkodott éppen a gyerekeimnek, hogy ő milyen beteg, úgy legyengült, hogy mindjárt meghal. Erre a kisfiam, a maga gyermeki ártatlanságával, azt válaszolta neki, hogy "De akkor te mész a mennyországba Istenhez, és ott milyen jó lesz neked!"

Anyósom megrökönyödött ettől, hogy miféle dolgokat beszél ez a gyerek, vajon honnan tanulta ezeket. A férjem is ott volt éppen, abban a szobában, ahol anyósom meg a gyerek, és mondta neki anyósom, hogy hallja-e, hogy mit mond a gyerek, ezt az agymosást biztosan az anyja tanította neki. De ez így nagyon nem jó, mert az ilyenek, akik ebben hisznek, a haláltól sem félnek. Talán mondanom sem kell, hogy a férjem is - aki szintén nagyon anyagias és világi gondolkodású, és már szintén háromszor be van oltva - egyetértett vele.

És akkor anyós átjött abba a szobába, ahol voltam, és azt mondta nekem, hogy nem kellene ilyenekre tanítani a gyerekeket, nem kellene így mosni az agyukat, mert ez káros lehet.

Mondtam neki, hogy miért, ő talán nem hiszi, hogy van mennyország? Azt mondta, hogy ő ilyen hülyeségekben nem hisz, ő is hisz Istenben (?) és imádkozni is szokott néha, de ő itt akar jól élni, ezen a világon, nem érdekli a mennyország, és nem dől be az ilyen agymosásoknak, mert ő tudja, hogy régen, a középkorban is a papok azzal a hazugsággal hülyítették és használták ki a népet, hogy nem baj, ha most szegények, majd a mennyországban jó lesz nekik.

Javasolta számomra, hogy a lelki életemet tudjam le inkább azzal, hogy havi egy-két alkalommal elmegyek vasárnap a templomba, meghallgatom, amit a pap prédikál, és kész, ne olvassak Bibliát, ez legyen a papok dolga. Én ne foglalkozzak az ilyen lelki dolgokkal túl sokat, hanem éljek normális életet, ahogyan ő is meg más normális emberek is teszik.

Gondoltam, hogy nem vitatkozom vele, mert úgy sincs semmi értelme. Őt nem érdekli valójában sem Isten, sem a mennyek országa. Én is így voltam ezzel még pár évvel ezelőtt, úgyhogy meg lehet valamilyen szinten érteni őt is, ha így gondolkodik. Így hát fejcsóválva hallgattam, és arra gondoltam, amit Jézus ezzel kapcsolatban tanított: "Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket." (Máté 7:6)

És a templomok, meg a papok? Hát nem éppen ő mondta el egy-két korábbi mondatával, hogy a papok átverték és kihasználták az embereket? Akkor miért küld engem mégis éppen a templomba, hogy ott "letudjam a lelki életemet", és hogy a papok beszédét hallgassam, amikor ilyen rossz véleménye van róluk, amikor ő maga jelentette ki az imént, hogy a papok hazugságokkal hülyítik az embereket?

De ugyanakkor azt is kérdeztem magamban, hogy vajon hol akar ő még jól élni itt ezen a világon, hát nem látja, hogy már idős is meg beteg is, és nem csak ő, hanem az egész világ egyre betegebb...? Nem látja a figyelmeztetéseket, a "járványokat", a káoszt, a természeti katasztrófákat,a háborúk híreit, a jeleket, amelyek mind azt mutatják, hogy itt már sosem lesz az élet olyan, mint korábban?

Csak ezután kezdett derengeni szép lassan a megértés: az, hogy miről szólt az éjszaka az álom, amit kaptam, jóságos Atyánk kegyelméből. Hát éppen erről szólt, hogy akiket a sátán propagandája elkapott és szellemileg megtermékenyített, azoknak a földi, sátáni rendszerhez illő lesz a felfogása, az lelkileg halott lesz - ezt jelképezte az a néma, élettelen ördögbaba. És mivelünk - akik Istenhez fordultunk - is ugyanez fog történni, ha nem maradunk meg Őbenne, ha nem Őrá figyelünk, hanem "elkap minket a sátáni rendszer propagandája". Jézus azt mondta, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül - tehát nem elég csupán hozzá fordulni, hanem mindvégig csak Őrá kell figyelnünk.

Az emberek elmennek a gyülekezetekbe, templomokba, és mindenféle vallási felekezetekbe, szektákba, és azt hiszik, hogy ők jó úton járnak, és Istennek tetsző cselekedetet hajtanak végre azzal, hogy vasárnaponként beülnek a padba, és hallgatják papok, lelkipásztorok, vallási vezetők beszédét. Ők maguk nem keresik személyesen sem Istent, sem Krisztust, sem az igazságot, megelégednek azzal, amit feléjük a papok és prédikátorok közvetítenek. Hallgatják őket, és felülnek az egyházak propagandájának, a média propagandájának, és mindenféle emberi propagandának, féltik az evilági életüket, a testi egészségüket, és szaladnak oltatni, valahányszor a politikusok, orvosok és egyházi vezetők azt mondják, hogy "oltakozni kell". Aztán meg csodálkoznak, nem értik, hogy miért ilyen gyengék és betegek. Hiszen éppen a gyülekezetek, az egyházak, és a vallási felekezetek vezetői küldték a legerőszakosabban az embereket, hogy "felvegyék az oltást", sok helyen be sem engedték a híveket a gyülekezetbe oltási igazolvány nélkül. Olyan gyülekezet is van, amelyik egyenesen azt mondja, hogy az oltás "Jézus vére" helyett van! Ilyen és ehhez hasonló hazugságokat hallgatnak az emberek némely vallási felekezetben (bár nem mindenhol süllyedtek éppen ilyen mélyre a hazugságban, hogy ilyet állítsanak, de azért általában mindegyik vallási felekezetben azt sugalmazták, hogy becsületbeli kötelességük a híveknek oltakozni, embertársaik védelme miatt is...). És közben nem veszik észre, hogy menetelnek egyenesen a szakadékba, a halálba, a papok és a lelkipásztorok szavát követve. Pedig nem szabad embereket követni és bennük bízni, mert tévútra vihetnek, még akkor is, ha ezek az emberek lelkipásztorok, papok, vagy akár a saját családtagjaink. Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! (Jeremiás próféta könyve 17:5)

Mert az egyházak és vallási felekezetek összefeküdtek az evilági, sátáni rendszerrel, a vezetőkkel, a politikával és a pénzzel, a hatalommal, és nem Istent szolgálják, nem az emberek lelki útját egyengetik a Krisztus által megmutatott "keskeny úton" a mennyek országa felé, hanem a világi hatalmakat szolgálják, anyagi javakért cserébe, és az embereket a tévútra, a "széles útra" terelgetik, amely a pokolba visz. Ezt hívja a Biblia a Jelenések könyvében úgy, hogy "babiloni parázna", mert Isten és Jézus nevében prédikál, és közben összefeküdt a pénz istenével, a Mammonnal, a világi hatalmakkal, mert onnan jön a pénz és a jólét.

Jézus nem azt tanította, hogy embereket, "közvetítőket" kövessünk, hanem, hogy Őt magát kövessük, személyesen. Erre utal a következő tanítása is:

"Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját." (János 10:1-5)

Majd pedig így magyarázza ezt a példázatot:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért."

(János 10:7-15)

Figyeljük csak meg, hogy béreseknek nevezi azokat, akik anyagi haszonért, pénzért vezetik a "juhokat". Ellenben Ő, aki a jó pásztor, az életét adja az Ő "juhaiért", akik ismerik Őt és követik Őt, hallják az Ő hangját, és Ő is személyesen ismeri őket, mindenkit, egyenként. Ez nem másról szól, mint az Ővele való személyes kapcsolatról, amelyben nincs szükség közvetítőkre, sem béresekre.

A következő megértés jött még ehhez, Lélek által: az, hogy az álomban ez a mosdó jelképezhette a templomokat, a benne lévő sok sötét fülkével, amelyek a gyóntatófülkékkel hasonlatosak, hiszen oda is az emberek azzal a tudattal mennek, hogy ott lelkileg megkönnyebbülnek, mint ahogyan azt a mosdóban is lehet tenni: megkönnyebbülni, esetleg megtisztulni. És ehhez képest mit kapnak ott az emberek, akik oda bemennek? Nem megkönnyebbülést, hanem szellemileg megfertőzi őket az evilági, sátáni rendszer hazugságokkal, képmutatással, és mindenféle istentelenséggel - ezt jelképezte a megtermékenyítés, amely szellemileg történt, majd ennek eredményeképpen a lelki halál a néma, halott ördög bébi képében.

Jézus nem azt tanította, hogy képmutatóan járjunk hétvégenként gyülekezetekbe, templomokba, és ott hallgassuk a prédikációt, amit mondanak, és utána menjünk vissza a világba, a világ által "normálisnak" hívott "életbe", hanem azt, hogy keressük Isten országát, ki-ki személyesen, és az Atya megad mindent, amire szükségünk van.

Sőt, a Jelenések 18:4-5-ben ezt is írja János (Jézus tanítványa), a hatalmas "Babilonról", és ezáltal a "babiloni paráznáról" is, vagyis a a különféle vallási szervezetekről, egyházakról (akiknek vezetői összefeküdtek a hatalommal és a pénzzel) úgyszintén:

"És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól."

Mindezt összegezve, az álom által jóságos Atyánk a következőt tanította: ne embereket és ne vezetőket vagy vallási vezetőket kövessünk, hanem Jézus Krisztust, aki azt mondja magáról, hogy: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 14:6) Kérjünk személyes kapcsolatot Ővele, a bűneink megbocsátását, megtisztulást, és azt, hogy az Ő Lelke vezessen és tanítson bennünket. Nincs szükség közvetítőkre, papokra, lelkipásztorokra sem, mert ők is tévútra visznek.

Álom a kenyér megosztásának szükségességéről

Jul. 4, 2022

kep_2022-12-11_173659397.png

A testvérem először csak az álmot mesélte el, mert kíváncsi volt, hogy milyen megértés jön nekem hozzá. És amikor elmondtam neki a megértést, amit kaptam, kiderült, hogy ugyanazt a megértést kaptuk mindketten az álomhoz, ő is meg én is. Jöjjön hát az álom:

"Ma éjszaka azt álmodtam, hogy visszamentem a hajtáspajtáshoz (biciklifutárként) dolgozni, kaptam 5 címet, elmentem és felvettem a csomagokat, aztán betelefonáltam az irodába, hogy megcsináltam a munkákat, mint aki jól végezte dolgát. Csak másnap délután jutott eszembe, hogy a csomagok még mindig nálam vannak, elfelejtettem leadni őket, és akkor bepánikoltam, hogy most mit tegyek. Megnéztem, és mind ugyanarra a címre voltak címezve. És aztán valahonnan azt is sikerült megtudnom, hogy ott valami nagy rendezvény van, és a csomagok a rendezvényen dolgozó munkások ebédjei voltak. Gondolkoztam, most mit tegyek, menjek el oda, adjam le, és kérjek bocsánatot, megmagyarázzam, hogy sajnos elfelejtettem leadni tegnap, vagy mit tegyek, hogy kevesebb bajom legyen ebből. Talán ha nem viszem oda a csomagokat, akkor a hajtáspajtáshoz nem jut el a hír, hogy nem érkeztek meg a csomagok. Amúgy is már lehet, hogy megromlottak az ételek a táskámban, szóval ha leadom, és megeszik, megbetegedhetnek tőle, és akkor még nagyobb baj lehet belőle... Ennyi az álom.

Az az érdekes, hogy még volt máskor is ehhez hasonló álmom, talán pár hónapja, de akkor nem adtam neki jelentőséget. Abban is a hajtáspajtásnál dolgoztam ismét, és felvettem a csomagokat, aztán elfelejtettem leadni, majd amikor eszembe jutott, pánikoltam, mert már rég kiment a határidőből, és már bejelentettem, hogy megcsináltam a munkát.

Reggel azonnal jött is megértés, hogy miért kaphatom ezeket az álmokat... De azért kíváncsi lennék a ti megértéseitekre is."

Nekünk az a megértés jött erről az álomról, hogy Isten így figyelmeztet bennünket arra, hogy Tőle kapjuk a mindennapi kenyeret, és azt nem osztjuk meg embertársainkkal - vagy esetleg megosztunk valamennyit, de nem eleget és nem kiáltjuk elég hangosan a háztetőkről, hogy minél többen meghallják és megértsék a tanítást, amit kaptunk, és minél több lélek megmenekülhessen. Illetve, sok esetben előfordul az is, hogy - bár megosztjuk a kapott lelki táplálékot -, de nem azonnal, amikor még friss és üde, hanem esetleg másnap, harmadnap, hetekkel vagy még annál is később, amikor akár már aktualitását is veszítette ez a "táplálék", a megértés. Mert nekünk mindig akad valami fontosabb dolgunk, ami sürgősebb és halaszthatatlanabb, fontosabb, mint amit Atyánk ránk bízott. Így azt, amit Tőle kapunk, azt halasztgatjuk, elodázzuk, amíg végül vagy elfelejtjük, és már csak emlékfoszlányok maradnak belőle, már régi lesz, megposhadt, vagy esetleg már aktualitását is veszíthette. Bevallom, hogy én is többször jártam már így, úgyhogy magamra és a gyarlóságomra ismerhettem ebből az álomból...

És persze nem csak mi, hanem nagyon sok ember ugyanezt csinálja, ezért legyen ez az álom figyelmeztetés mindenki számára, aki álmokat és megértéseket, tanításokat kap jóságos Atyánktól. Azt hisszük, hogy mi már sínen vagyunk, Istenben járunk, aztán túl későn észleljük majd, hogy nem, vagy csak részben teljesítettük a ránk bízott feladatokat, nem igazán vettünk részt az "aratásban", a lelkek aratásában... és nemcsak ezért, hanem saját magunkért is meg kell osztanunk mindezt embertársainkkal, mert ekkor tudunk igazán örülni a kapott ajándéknak, és ekkor tud az megszaporodni, Isten által.

Az álomban lévő csomag teher, mert a meg nem osztott ajándék, az Istentől kapott megértések, a lelki táplálék, a "mindennapi kenyér" is lehet teher, ha azt meg kellene osztani, de mégsem tesszük ezt meg.

A csomagokban étel volt, az lehetett a mindennapi kenyér, amit a testvérem felvett, megkapta Istentől, de elfelejtette szétosztani az embereknek. Így az emberek éhesek maradtak, nem kapták meg a lelki táplálékot. Aztán, amikor eszébe jutott, hogy elfelejtette, akkor pánikolt, de már túl késő volt szétosztani a mindennapi kenyeret, mert az a kenyér már nem volt friss, tegnapi volt, lejárt az ideje (esetleg meg is romlott az étel a táskában). Ezt tesszük mi sajnos, nagyon sokan.

Jézus többször is megtörte a kenyeret és szétosztotta azt az emberek között, és az úgy megszaporodott, hogy egy-két kenyérből jutott elegendő egyik alkalommal több, mint 4000 embernek, majd egy másik alkalommal pedig több, mint 5000 embernek. E történeteknek az a jelképes üzenete mifelénk, hogy nekünk is ugyanezt kell tennünk a lelki táplálékkal, a "mindennapi kenyérrel": osszuk azt meg mindenkivel, akivel lehet. Ezt Jézus el is mondja a talentumokról szóló példabeszédében, a Máté evangéliuma 25 fejezetének 13-46-ig tartó bekezdéseiben, amely példázatban valójában egyáltalán nem a pénzről van szó, hanem a lelki táplálékról, a bizonyságokról, amelyeket nem áshatunk el, nem őrizgethetünk magunknál, hanem azért kapjuk, mert tovább is kell azokat adnunk, és ezáltal Isten megszaporítja azt, ad újabb megértéseket, tanításokat, számunkra, hogy ily módon minél több emberi lélek megmenekülhessen - a "tálentom", mint pénz, csak példaként szerepel a példabeszédben:

"Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre."

Így vezet minket Isten (ha hagyjuk)

Jun. 24, 2022

kep_2022-12-11_173330508.png

 

Isten folyamatosan tanítja az Ő gyermekeit álmok, látomások, megértések, kijelentések, de még a saját életükben, a valóságban megtörténő különleges események által is. Ezúttal a testvérem kapott egy fontos jelentőséggel bíró, tanító álmot, jóságos Atyánk kegyelméből, és ezt is fontosnak tartom ide leírni, mert ez mindannyiunknak iránymutató kell(ene), hogy legyen.

Következzen tehát az álom:

"Mentem hazafelé egy úton biciklivel, nem bicikli út volt, hanem ahol autók is jártak. Nem volt nagy forgalom rajta, de kanyarok is voltak az úton. Egyet gondoltam, és becsuktam a szemem és elengedtem a kormányt is, és csak úgy érzésből tekertem haza a kanyargos úton, mintha hatodik érzékkel rendelkeztem volna. Utánam valami nő tekert, aki ismerősöm volt az álmomban, de nem emlékszem ki volt, ő tekert utánam másodiknak, és harmadikként a feleségem jött, mert ő lassabban biciklizett.

Aztán egy másik helyen voltam, ahol volt néhány férfi, azt hittem, hogy már felébredtem, és meséltem nekik a biciklizős álmomat. De ők nem hallgatták meg, nem érdekelte őket, hiába kezdtem bele, abba kellett hagynom.

Nekem úgy jött, hogy az egy lényeges része az álomnak, hogy becsukott szemmel és elengedett kormánnyal sikerült haza tekernem, borulás és baleset nélkül."

Ezután még valakiknek elmeséltem, talán azok biciklisták voltak, ha jól emlékszem, és ők érdeklődve hallgatták. Még mondta is az egyik csodálkozva, hogy "Ez mekkora!". Ezután próbáltam nekik mondani hogy: "annyira jó álom", de ezt már alig bírtam kimondani, mert felébredtem erőlködésemben.

A következő megértés jött, Lélek által, az álom jelentéséről:

A testvérem, amikor biciklizett, az élete útján haladt éppen, és az, hogy elengedte a kormányt és becsukta a szemét, azt jelképezte, hogy elengedte teljesen a kontrollt a saját élete felett, és azt Isten kezébe helyezte. Nem töprengett, nem agyalt, nem aggodalmaskodott azon, hogy jaj, most mi lesz velem, hanem teljesen megbízott az Atyában, az Atya vezetésében, aki a továbbiakban irányította az ő biciklijét az ő életútján. Neki semmi mást nem kellett tennie, mint az Atyára bíznia magát, aki biztonságban hazavitte őt az úton. Ez a "haza" jelentheti nemcsak az álomban látott otthont, hanem azt, hogy "hazatérni", visszatérni az Atyához, hiszen az Ő gyermekei előbb-utóbb mind Őhozzá fognak visszatérni, mint ahogyan a tékozló fiú is tette a Jézus által mondott példázatban (Lukács evangéliuma 15:11-32).

Ha egy kicsit mélyebben elmerülünk ebben a témában, azt a felismerést kaphatjuk, hogy ez az álom tulajdonképpen nem beszél másról, mint ami történt Péterrel is, amikor Jézussal a tengeren járt. Erről szól a Máté evangéliumának 14. részében a 22-33. bekezdés is, csak egy kissé másképpen (más képen, "más nyelven"):

"Közvetlenül ez után megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba. Arra kérte őket, hogy amíg ő hazaküldi az embereket, addig ők menjenek előre, át a túlsó partra.

Miután a nép elment, Jézus felment a hegyre, hogy egyedül imádkozzon. Mire beesteledett, már teljesen egyedül volt ott.

A hajó ekkor már távol volt a parttól, és a hullámok dobálták, mivel ellenszél fújt.

Reggel három és hat óra között Jézus a vízen járva odament hozzájuk.

Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tó vizén jár, megijedtek. „Kísértet!” — kiáltozták félelmükben.

Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok. Ne féljetek!”

Erre Péter így válaszolt: „Uram, ha tényleg te vagy az, adj parancsot nekem, hogy menjek oda hozzád a vízen!”

„Gyere!” — felelte Jézus. Péter ki is lépett a hajóból, és a vízen járva elindult Jézus felé.

Amikor azonban látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Kezdett elsüllyedni, és így kiáltott: „Ments meg, Uram!”

Jézus azonnal felé nyújtotta a kezét, megfogta őt és így szólt: „Kishitű, miért kételkedtél?”

Miután beszálltak a hajóba, elállt a szél.

Akik pedig a hajóban voltak, leborultak előtte és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”

A fenti történetben is az látható, hogy Péter is tudott addig a vízen lépkedni, amíg bízott Jézus vezetésében. Amint azonban félretekintett róla, és a bizalmi állapotból a viharra, a veszélyre helyezte át a figyelmét, "elbukott", rögtön kezdett lefelé süllyedni a vízben, mert megingott a hite, az Isten vezetésében való bizalma. Ezért szólt rá Jézus oly keményen, hogy "kishitű", és hogy miért kételkedett...

A másik érdekesség az álomban, hogy két nő is ment biciklivel a testvérem után ezen az úton. Ők jelképezték azokat az "útitársakat", akik még szintén a Jézus által kijelölt úton haladnak, Őrá bízva életüket.

A másik jelentőségteljes történés az álomban az, hogy az egyik férfitábort nem érdekelte a testvérem bizonysága, amikor arról beszélt, hogy Isten hogyan, és milyen biztonságban hazavitte őt. Ők jelképezik azokat, akiket nem érdekel semmilyen bizonyságtétel, mert nem hisznek igazából Istenben, és inkább a saját egójukban bíznak. Az ilyen bizonyságtételeket pedig elintézik egy legyintéssel, mondván, hogy "á, ez csak véletlen volt" vagy pedig: "te voltál ügyes, nem vezetett téged senki".

A másik társaságot viszont érdekelte a testvérem bizonysága. Ők, akik szintén biciklisek voltak, ámulva, csodálkozva hallgatták őt. Miért volt ez a társaság szintén biciklis, akárcsak a testvérem, meg az a két nő az úton? Azért, mert ők jelképezték azokat az embereket, akik a Jézus által mutatott úton szeretnének haladni, az Ő vezetésével, ők azok, akik szintén Isten gyermekei közé számláltatnak.

Jun. 22, 2022 Amikor már arra van szükség, hogy a varjú a fejedre koppintson...

kep_2022-12-11_172008041.png

 

Mivel télen nem "vettem fel" az oltást, és fizetetlen szabadságra sem akartam menni, ezért a régi munkahelyemről el kellett jönnöm. Teljesen új munkahelyen kezdtem dolgozni idén tavasszal. Nemcsak más helyen, hanem más szakma is, munkába állás előtt betanulással. Még szeretném is ezt a munkát, annak ellenére, hogy a fizetés nem sok, finoman szólva (ez már nem is annyira lényeges szempont nekem).

És itt, az új helyen sem dolgozhattam sokáig, csak kb. június közepéig. Miután megtudtam, hogy elköltözik az iroda, a lakóhelyemtől (vidékről ingáztam) jó messze, Budapestnek gyakorlatilag a másik végébe, nem tudtam, hogy mitévő legyek, menjek-e az új helyszínre dolgozni, vagy hagyjam az egészet.

Gondolkodtam, aztán eldöntöttem, hogy elmegyek egy teszt-útra, hogy lássam, megtapasztaljam, hogy mennyi időbe fog kerülni naponta az utazás. Nem csupán a saját időm miatt, hanem a gyerekeim óvodába hordozása miatt is fontos kérdés ez számomra, mert ha túl sok időbe telik az utazás, nem tudom munka előtt bevinni őket az óvodába, óvodazárás előtt meg nem érek vissza időben, hogy el tudjam hozni őket onnan...

 Szóval, elmentem a teszt-útra Pesten. Kiderült, hogy a lakóhelyemtől min. másfél óra az út. Ez oda-vissza 3 óra naponta. Nem hangzik túl jól.

Amint a teszt-úton jöttem a leendő irodaháztól visszafelé, Budapest belvárosában, a járdán sétálva a villamos-megálló felé, lecsapott rám egy varjú és belekapott a hajamba, a copfom tetejébe. Gyorsan felnéztem, de abban a pillanatban ő gyorsan fel is szállt a legközelebbi villanyoszlopra, én már csak a felröppenő madár hasát és széttárt szárnyait láttam, amikor feltekintettem. Ránéztem, ő meg a villanyoszlopról vissza rám, és anyáztam egyet neki, hogy ezt mégis hogy képzeli, hogy csak úgy belekaphat a hajamba.

Aztán mentem tovább, és kb. 20 méter haladás után megint megismétlődött ugyanez, belekapott a copfom tetejébe, és amint felnéztem, újra gyorsan felszállt. Követett.

Ismét mentem kb. 20 métert előre, és megint elismétlődött ugyanez, most már harmadszorra.

Többé nem anyáztam neki, csak a legelső alkalommal. Inkább arra gondoltam, hogy ha nem jön többször, csak pontosan háromszor, akkor ez valami figyelmeztetés lehet. Közben kissé meg is ijedtem, szinte üldözési mániám lett, keresgéltem szemeimmel a helyet, de nem láttam semerre egy menedéket, ahová a madár szemei elől elbújhatnék.

De láss csodát, nem jött többször, csak éppen három alkalommal. Nem volt szükség a bújócskára, mert ezután eltűnt, és többé nem láttam azt a varjút.

Gondolkodtam, hogy ez lehet valami Istentől jövő figyelmeztetés, na de mégis vajon mire vonatkozólag? Amikor hazaértem, elmeséltem anyámnak meg a testvéreimnek, hogy mi történt velem...

Erre a bátyám azt válaszolta, hogy ennél egyértelműbb figyelmeztetést nem is kaphattam volna Istentől arra vonatkozólag, hogy nem akarja, hogy arra a munkahelyre menjek dolgozni.

Én meg azt gondolom, hogy ez valószínűleg így is van, ahogy a bátyám ezt a megértést kapta. Ezt is jelenthette a figyelmeztetés. Meg azt is, hogy amióta újra dolgozom, kezdek visszafolyni a világba, és lehet, hogy Isten erre is figyelmeztetni akart, hogy egyre kevesebb időm van arra, hogy az Ő országát keressem... Ha ebbe a sok utazásba belemegyek, ráadásul, a főváros belsejébe, akkor még kevesebb időm lesz, még inkább visszafolyok a nagyvilágba, és netán elveszek, lelkileg elszakadok Istentől...

Úgyhogy, úgy döntöttem, hogy hallgatok a figyelmeztetésre, és nem vállalom ezt a munkát az új helyszínen, csak addig maradok, amíg elköltözik az iroda. Annál is inkább, mivel nem ez volt az első figyelmeztetés, hanem már korábban volt két másfajta intő jel, amelyekről nem vettem mindeddig tudomást.

Atyánk már a "varjús eset" előtt is figyelmeztetett, mert amikor ezt a munkát kezdtem betanulni, aznap váratlanul adott egy kis testi kellemetlenséget, amire nem számítottam. Tudtam ettől a betanulást végezni, de mégis, egyfajta hátráltató tényező volt. A betanulási hét után, a következő héten, amikor már elkezdtem a valódi munkát, akkor komoly hasmenést kaptam, csak gyógyszerrel állt meg, és egy hétig minden reggel így mentem dolgozni, hogy reggel hasmenés, majd gyógyszer, hogy tudjak elindulni. Mindez úgy történt, hogy egyáltalán nem voltam ideges, nem éreztem stressz alatt magamat, a régi munkámhoz viszonyítva ez a munkahely maga volt a nyugalom szigete számomra. Tehát, még azt sem mondhatja senki, hogy a munkahelyi stressz miatt gyomorideget kaptam, és ezért volt hasmenésem, mert ez egyáltalán nem volt jellemző.

Csakhogy én ekkor még nem vettem tudomásul, hogy ezek is lehetnek valamiféle figyelmeztetések... De amikor már háromszor a fejemre koppintott a varjú, akkor már kénytelen voltam tudomásul venni, hogy Isten nem akarja, hogy visszafolyjak a világba, még akkor sem, ha nem szórakozásról van szó, hanem munkahelyről...

 Jézus így tanít minket a Máté 6:24-26-ban: "Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak." A Mammon kifejezés, mint tudjuk, a pénzt takarja, a "pénz istenének" a neve.

Jézus így folytatja a továbbiakban: Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

Majd így folytatja, a Máté 6:31-33-ban: Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?  Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Apr. 11, 2022 Milyen "veszélyes vírus" várható még, amiről nem tudunk? - Ismét egy figyelmeztető álom

kep_2022-12-11_171446467.png

 

Ismét kaptam egy figyelmeztető álmot jóságos Atyánk kegyelméből, ezúttal, arra vonatkozólag, hogy milyen újabb "veszélyes vírus" fenyegetésére számíthatunk még, ezután. Mert afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy ezekkel a mostani járványügyi lazításokkal még nincs vége a járványügyi korlátozásoknak és az oltás-terrornak. Erről már írtam egy-két korábbi posztban is, aki szeretné, olvassa el az alábbi linkeken található írásaimat:

A mostani, legújabb álmomban pedig egy aranyos kislányt láttam, nem tudom, ismerősé vagy rokoné volt ez a kislány. Kicsi volt még, de már akkora, hogy tudott már járni és ölbe ülni. Egy házban voltunk, nem tudom, hogy kinek a házában, ott találkoztunk velük, leültünk ott és beszélgettünk a kislánnyal és anyukájával. A valóságban nem ismerem ezt a kislányt, és az álombeli anyukáról sem tudom, hogy kicsoda lehetett.

A kislány neve Lujzika volt, de legtöbbször csak röviden Zikának becézték. És ez a becenév az egész álom lényege. Meg is jegyeztem álmomban, hogy ez a Zika név engem nagyon emlékeztet valamire. És ekkor arra ébredtem, hogy ezt mondtam magamban: "A Zika valójában egy vírus neve!"

Rá is kerestem gyorsan a wikipedia weboldalán, hogy mi is ez a Zika vírus, mert arra még emlékeztem, hogy néhány éve már voltak hírek a médiában egy, a mostanihoz képest viszonylag kisebb járványról, amelyet ez a Zika nevű vírus okozott, és amely főleg Dél-Amerika országaiban tombolt állítólag. És a következő linken található tudnivalókra leltem, akit érdekel a téma, olvassa el:

Miután elolvastam mindazt, ami a fent nevezett vírusról és az általa okozott betegség tüneteiről olvasható, még az a megértés is jött, hogy valószínűleg az oltások mellékhatásaként fellépő születési rendellenességeket fogják a Zika vírus fertőzés következményeként "eladni" a nagyközönség számára... Ami szintén érdekesség, hogy ezt a vírust a szúnyogok a csípésük által adhatják át az embereknek. És milyen véletlen, hogy nemrég megjelent egy cikk, mely szerint Amerikában szélnek eresztenek 2 milliárd génmódosított szúnyogot, persze, "csupa jó szándékkal", hogy megakadályozzák a szúnyogok által terjesztett betegségeket, többek között a Zika vírus által okozott betegséget is... Micsoda "véletlen" egybeesések! Ugye, nem éppen ezzel fogják elterjeszteni az ilyen betegségeket, azért, hogy, egyrészt, az oltások mellékhatásait lehessen egy újabb vírusfertőzésre ráfogni, másrészt, hogy újabb járványügyi terror-intézkedésekre és kényszeroltásokra legyen "szükség"?

Akit érdekel az említett cikk a génmódosított szúnyogokról, itt elolvashatja:

Még egy további érdekességet fontosnak tartok megemlíteni, ami az álomban szerepelt: mégpedig azt, hogy az a kislány, aki ennek a vírusnak a nevét viselte, álmomban egy aranyos kislány volt. Vajon miért láthattam én ezt a kislányt kisgyereknek és aranyosnak?

Erre a kérdésre a válasz a Bibliában, pontosabban a Jelenések könyvében leírtak adhatnak választ:

Jelenések 9:3-4: "A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte."

Tehát, amint a Jelenések könyvében szereplő sáskák, ugyanígy, itt is, ezek a bizonyos szúnyogok, csak azokat az embereket bánthatják majd, akiknek homlokán nincs rajta az Isten pecsétje. Azoknak az embereknek árthatnak, akik nem fordultak Istenhez teljes szívvel, teljes lélekkel, akik nem születtek újjá Jézus Krisztus által, és nem váltak Isten gyermekeivé. Mert az Atya gyermekeinek, akik az Ő oltalmát élvezik, ez a vírus is csak annyit tehet, mint egy ártalmatlan, akár aranyosnak is nevezhető kislány...

Apr. 7, 2022 Ha a "gyermekvédelmi" népszavazás hivatalosan érvényes lett volna, megvédte volna-e kormányunk a gyerekeket?

kep_2022-12-11_171001473.png

 

Először is, annak a kérdésnek az eldöntése, hogy gyermekeink elméjét szennyezhetjük-e különféle szexuális "felvilágosító" (vagy inkább lesötétítő?) propagandákkal (szodomai és gomorai szellemiséggel), az nem alapulhat bűnös, gyarló emberek válaszán, hiszen ezt Isten már eldöntötte, és Jézus Krisztus szavai által már régóta tudomásunkra hozta. Így nekünk, embereknek nincs ebben döntési jogkörünk, ezért nem lehet (nép)szavazás témája, és Isten döntését nem bírálhatjuk felül és nem is írhatjuk felül. Ily módon, erről a kérdésről népszavazást rendezni teljesen fölösleges volt, ez csupán kampányfogásnak felelt meg, arra lehetett alkalmas, hogy több szavazót csalogassanak a szavazóurnákhoz.

Másodszor, pedig, azt sem felejthetjük el, hogy kormányunk már eddig sem védte meg a gyerekeket, hiszen a koronavírus elleni "oltakozásra" ösztönözte őket, ezáltal nagyon sok gyermek, aki megkapta az oltásokat, szenved már most is az oltások mellékhatásaitól, és azt még nem is tudhatjuk, hogy milyen további mellékhatások fognak még ezután jelentkezni, hányan fognak esetleg még ennél is jobban szenvedni... Ennek tükrében, milyen alapon beszélhetnek a gyermekek védelméről?

Mire figyelmeztet bennünket Jézus Krisztus, a gyermekekkel kapcsolatban? A Máté 18:6-9-ig tartó részben ezt egyértelműen kijelenti nemcsak tanítványai számára, hanem számunkra is Jézus, így ez nem is lehet eldöntendő kérdés témája:

"A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.

És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére."

Talán ezt a népszavazást éppen ezért kellett, hogy végül érvénytelennek nyilvánítsák, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá válhasson az abszurd mivolta...

Fekete csík az égen

kep_2022-12-11_170437626.png

 

Az alábbi álmot kapta anyám, jóságos Atyánk kegyelméből. Bár ő akkor még nem tudta, hogy mit jelent ez a fura álom, de elmondta nekem, hogy hátha majd én megértem. Ezt az álmot és ennek jelentését próbálom most közölni.

"Fent az égen láttam egy nagyon fekete csíkot, kb 1 m hosszú és 20 cm széles lehetett. És a felhők között mindenfelé, a csík körül emberfejeket láttam. Sok emberfej volt, lehetett legalább 50 darab. Éppen azon csodálkoztam, hogy milyen nagyon sötét, fekete az a csík az égen, amikor szólt az ébresztőóra, így felébredtem, és véget ért az álom."

Mivel e megállapodás aláírásának vagy elutasításának határideje májusig tart, így éppen most történik mindez, a háttérben, amíg kormányunk a "Béke és biztonság" szlogent hangoztatva éppen elhiteti az ország polgáraival azt, hogy valóban béke és biztonság van az országban. Ennek fényében tehát nem túl nehéz rájönni arra, hogy ez a tárgyalás, amire az álom utal, erről szól.

Az a megértés jött később mindkettőnknek, hogy ez a fekete csík a tárgyalóasztal, amely fölött a WHO és a világ államainak vezetői tárgyalnak a népek további sorsáról. Mint azt már sokan tudják valószínűleg az olvasók közül is, a WHO előterjesztett egy olyan tervezetet, mely szerint egy esetleges újabb világjárvány esetében minden ország a járványügyi intézkedéseket a WHO kezébe adja át, akkor is, ha ez esetleg nem egyezik az adott ország alkotmányával vagy alaptörvényével. Magyarul, a jövőben, komoly veszélyhelyzetre hivatkozva, a WHO döntései felülírnák az egyes országok törvényeit, és ezek a döntések kötelező érvényűek lennének minden egyes ország összes állampolgárára nézve, azokban az országokban, amelyeknek vezetői nem utasítják el ezt a megállapodást.

Mivel e megállapodás aláírásának vagy elutasításának határideje májusig tart, így éppen most történik mindez, a háttérben, amíg kormányunk a "Béke és biztonság" szlogent hangoztatva éppen elhiteti az ország polgáraival azt, hogy valóban béke és biztonság van az országban. Ennek fényében tehát nem túl nehéz rájönni arra, hogy ez a tárgyalás, amire az álom utal, erről szól.

De mégis, miért volt olyan sötét, fekete az a csík középen, vagyis a tárgyalóasztal? Mit akar közölni velünk az Úr ezáltal? A válasz nem más, mint az, hogy sötét tervek készültek, és sötét döntések fognak születni, mivel a legtöbb ország vezetői belemennek ebbe az újabb játszmába, és egy meglehetősen sötét korszak következik a közeljövőben, diktatórikus uralom veszi kezdetét a világ legtöbb állampolgára felett.

Nézzünk utána annak, hogy mire hívja fel figyelmünket a Biblia a "béke és biztonság" kijelentésével kapcsolatban. Mit közöl velünk az Úr, Pál apostol által, a béke és biztonság hirdetésének idejéről, a Thessalonikabeliekhez írt 1. levelében, az 5. rész, 3-9-ig tartó bekezdésében?

"Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.

Nézzünk utána annak, hogy mire hívja fel figyelmünket a Biblia a "béke és biztonság" kijelentésével kapcsolatban. Mit közöl velünk az Úr, Pál apostol által, a béke és biztonság hirdetésének idejéről, a Thessalonikabeliekhez írt 1. levelében, az 5. rész, 3-9-ig tartó bekezdésében?

De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.

Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.

Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele."

Mi tehát a tanulság mindezekből számunkra, mire figyelmeztet a jóságos Atyánk, ezen az álmon, és Pál apostol levelének fent idézett részletén keresztül? Miként készülhetünk fel az elkövetkező korszakra, miként tudunk védekezni? Nos, semmiképpen nem fegyverekkel, tüntetésekkel vagy lázadásokkal, hanem, amint a fentebb leírtakban olvasható: "felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe".

Más szóval, csakis Jézus Krisztus "kétélű, éles kardjával", az ő kijelentéseivel és tanításaival tudunk védekezni.

Hogy mindez egyértelműbb legyen mindenki számára, leírom ugyanezt, kissé átfogalmazva is: csak Isten segítségével tudjuk ezt a sötét korszakot és a megpróbáltatásokat átvészelni. Azáltal, hogy, ha még nem tettük meg, akkor mihamarabb Őhozzá fordulunk, tőle kérjük, hogy szembesítsen minket bűneinkkel, amelyeket őszinte szívvel bánjunk meg, és kérjük Tőle a feloldozást, megbocsátást, és Jézus Krisztus által a megtisztulást, "újjászületést". Akarjuk megismerni Isten igazságát és az Ő kijelentését, Jézus Krisztus tanítását, amelynek alapjait a Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában, valamint a Jelenések Könyvében olvashatjuk, és kérjük hozzá a megértést Teremtő Atyánktól, mert máskülönben nem fogjuk megérteni azt, amit ezek az írások kijelentenek számunkra. És, ha mindez megtörtént már, akkor ne "sétáljunk vissza a világba", bármekkora is legyen a kísértés, hanem maradjunk meg továbbra is a Jézus Krisztus által kijelölt "keskeny úton".

Szembesítő álom: Paradicsomok a kertben

kep_2022-12-11_165512753.png

 

Álmomban megint ott jártam a gyerekkori társasházunk mögött, lent az udvaron, az ablakok alatt, ahol a kis konyhakertünk volt régen. Sok paradicsom volt oda ültetve az álomban, meg paprikák is. Ősz volt, szép napos idő volt, és anyámmal voltam a kertben, SZÜRETeltem a termést.

A sorok között sétálgatva, kezemben egy kosárral, nézegettem a paradicsomokat: voltak szép nagyok és szép pirosak is, de mindegyiknek egy kissé zöld foltos, vagy fonnyadt volt a teteje. Szóval, egyik sem volt olyan friss, pirospozsgás, étvágygerjesztő paradicsom, amilyent az ember szívesen enne nyersen, vagy amelybe az ember ott helyben szívesen beleharapna. Mindegyikben volt valami folt, vagy fonnyadtság, vagy zöldes, egyszóval, valamilyen hiba. Én meg csak sétálgattam a növények között, nézegettem a paradicsomokat meg a paprikákat, amelyek, szintén a paradicsomokhoz hasonlóan néztek ki mind, egyik sem volt makulátlan. Mindet úgy szedtem le, hogy közben mondtam a Maminak, hogy "hát, ez se tökéletes, hiába olyan szép nagy, mégsem az igazi, de lecsónak még jó lesz." És ezzel betettem a kosaramba.

Majd tovább haladva, a kert egyik sarkában, a földön is találtam egy nejlonzacskóban kis paradicsomokat, amelyeket kissé megemeltem, belenéztem, és láttam, hogy sok-sok kis zöld, apró paradicsom van benne összerohadva, még ilyen rohadt levet is eresztettek, és büdös meg penészes volt. Mondtam, hogy "fujj", és visszadobtam a földre. Ennyi volt lényegében az álom.

A következő megértés jött ezzel kapcsolatban nekem: a szüretelés előtt a válogatás az pontosan az, ami most zajlik éppen: a szétválasztás, amikor a konkoly a búzától különválik (avagy a szétválasztódás: bárányok jobbra, kecskék balra). Amikor pedig leszedtem a növényekről a paradicsomokat meg a paprikákat, és a kosaramba tettem, az jelképezte azokat, akik felvétetnek: egyik sem makulátlan, bűntelen, valójában mind csak "lecsónak való". Ez a szomorú valóság: ilyenek vagyunk mi is, csak "lecsónak valók", és csak az Úr kegyelmének köszönhető az, ha megbocsátást kapunk és felvétetünk majd, ha eljön az idő.

Másik gondolat, a Bibliából, Jézus szavaiból, az utolsó időkre vonatkozólag: akkora lesz a bűn, a megtévesztés, a hamisság és a megpróbáltatás, hogy még a választottak is alig, csak az Úr kegyelme által tartatnak meg. A Máté 24:21-25-ben olvasható ez a figyelmeztetés:

" Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek."

A zacskóban lévő rohadt paradicsomok a "konkolyt" jelképezhetik, ahogy a Bibliában olvashatunk róla, a Máté 13:24-30-ban, amint Jézus példabeszédekben beszél a mennyek országáról:

"Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe."

"Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők."

Ezek a még zölden megrohadt, zacskóba tett paradicsomok azok, akiket az aratás idején az aratók kévékbe kötnek és megégetnek. Ők azok, akik bent maradnak a sátáni rendszerben, a világban, nem fordulnak Istenhez, nem kérik a bűnbocsánatot és a feloldozást, megtisztítást Jézus Krisztustól, az ő áldozata által. Mert nem hisznek Istenben, vagy mert túl nagy az egójuk. Így ők a kegyelmet nem is kaphatják meg, nem vétetnek fel. Ezért dobtam vissza zacskóstul a földre. Ezek a már lélek nélküli, élő halottak: még zöldek, de már rohadnak, büdösek, és már "leveznek" is, én meg ezért mondtam álmomban olyan utálattal, hogy "fujj", amikor ledobtam... Mint, ahogyan Jézus a következő példázatban mondja, a Máté evangéliuma 7:21-23-ban:

"Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők."

A lázadások és a tüntetések következményei - újabb figyelmeztető álom

kep_2022-12-11_165052051.png

 

A következő álmot egy ismerősöm kapta, jóságos Atyánktól, figyelmeztetésként arra vonatkozólag, hogy mi várható a jövőben, mi lesz a következménye a tüntetéseknek, lázongásoknak, és utcai harcoknak. Ő nem értette, hogy mit jelenthet az álom, így elküldte nekem, és nekem jött hozzá a megértés, Isten kegyelméből. Így megosztom veletek is, kedves Olvasók, hogy ha elolvassátok, benneteket se érjenek teljesen váratlanul majd az események.

Az álom a következő:

"Fent voltam egy ismeretlen, emeletes ház felső emeleti szobájában, nem tudom miért, de ott laktam. Felkapcsoltam a két villanyt a helységben, ami egy helység volt, nem voltak külön szobák, amikor kiabálást és vad kutyaugatást hallottam kintről.

Egy közeli házba jutottam be, igazából besurrantam, senki nem vett észre. Ott egy szobában volt két fiatal fiú, akik éppen telefonon panaszolták el valakinek, hogy ők sportolók és gyakorolni jöttek ide, de a kutyák megtámadták őket. Arról nem beszélt nekik senki, hogy itt veszélyes kutyák vannak szabadon. "Tehát előre megbeszélten vannak itt, nem betörők" - gondoltam kívülről, az előszobából hallgatózva. Ők nem vették észre hogy én a házban vagyok.

Ehhez a házhoz nem tartozott kutya, máshonnan jöttek ide, a ház elé, az utcára. Hirtelen arra gondoltam, hogy valami betörők lehetnek és valahonnan rájuk szabadították a kutyákat. Kimentem a házból és lementem, hogy nézzek utána, mi történt.

Amint hagytam el a házat, volt ott egy fogas holmikkal rajta, volt egy válltáska is felakasztva rá, és a kezem véletlenül beleakadt a pántjába. Gyorsan rángattam ki a kezem, mert közben eszembe jutott, hogy lehet, hogy be van kamerázva a ház, és ha felveszi ezt egy kamera, akkor azt fogják gondolni, hogy én betörő vagyok, és azért van a kezem a táskánál, mert kutatni akarok benne.

Sikerült a kezemet kirángatni a táska pántjából, és távoztam. Mentem vissza az én lakhelyemre, de valahogyan egy másik útra jutottam ki a házból, ahol kicsit össze voltam zavarodva, hogy melyik irány visz vissza. Aztán rájöttem, de az egy hosszabb út volt, mégis elindultam rajta. Aztán valahol, egy háznál, kínt láttam néhány embert, volt ott egy nő is, és egy kutya is, ami megharapta a nő combját. Nem tűnt súlyos harapásnak, de gyorsan bekötözték. És láttam a kutyát is, valósággal őrjöngve, támadta a gazdáját is, egy férfit, aki kiáltotta egy kis késsel a kezében, hogy: "Ki fogom szúrni a szemét, ha nem nyugszik le!" És amikor a kutya ismét neki ugrott, a gazda kiszúrta a kutya egyik szemét. Ekkor a kutya lenyugodott, én meg nagyon kezdtem sajnálni a kutyát, sírni kezdtem hangosan, nem bírtam vissza fojtani. Aztán valahogy oda került a feleségem is, akinek mondtam, hogy nagyon sajnálom azt a kutyát, azért sírok. Ennyire emlékszem belőle."

Azt tudjuk, hogy a kutyák a "kutya lelkületű", bűnös embereket jelképezik a Bibliában, több helyen is, és álmokban is gyakran ezt jelenti.

És eszembe jutott az álomról az, amit Jézus mondott a botránkozásokról, a Máté 18:7-9-ben:

"Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére."

Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. 

Azt a megértést kaptam, hogy azok az ugatós kutyák a lázadó szellemű embereket jelképezték az álomban. Azokat, akik kimennek tüntetni, harcolni, lázadozni, és ez még agresszióba is torkollhat néhány (akár szándékosan beépített) lázadó részéről, mint az álomban az őrült, harapós kutya esetében. Esetleg meg is támadják az éppen regnáló kormányt vagy kormányokat (mert lehet, hogy több országról is szó van, nem csak Magyarországról), és még tettlegességgé is fajul a dolog a részükről. Erre jön majd a reakció, a válasz a kormányok részéről, ami kemény megtorlás lesz valószínűleg, akár tömegbe lövés, akár komolyabb testi sérülések is lehetnek, mint amikor a gazda kiszúrta az álomban az őrjöngő kutya szemét. És így fogják a lázadásokat elfojtani, nagy eséllyel a valóságban erős rendőri felügyelethez, majd a káosz (és a háborúk) ürügyén, magához a katonai diktatúrához vezet mindez.

Az, hogy álmában sírt az ismerősöm, mert sajnálta a kiszúrt szemű kutyát, azt jelenti, hogy sajnálni fogja ezeket az embereket, mert valamilyen szinten egyetért és együttérez ezekkel a lázadókkal, akik sajnos nem a megfelelő fegyverrel, Jézus Krisztus kétélű éles kardjával, az Ő beszédével harcoltak, hanem istentelen emberi módon ("kutya üzemmódban"), ezért Isten nem fogja őket megvédeni, megengedi, hogy megkapják érte a büntetést, hogy tanuljanak belőle, a szenvedéseik által megkapják az esélyt a megtisztulásra, mint amikor a bűnös szem elvettetik a testtől (az is a megtisztulást jelképezi) és ezek az emberek, ha fél szemmel is, de bemehessenek Isten országába.

Továbbá, a katonai diktatúra valószínűleg az ismerősömnek is és nekünk is mindannyiunknak fájni fog, még ha nem is lázadóként, de a hatását mások is érezni fogják, és több szempontból is együttérzünk majd azokkal, akik miatt (még ha ez csak ürügyként is lesz felhasználva) be lesz ez a rendszer vezetve, ezért sírt annyira keservesen álmában az ismerősöm.

A diktatórikus rendszerben majd arra is nagyon kell vigyázniuk az embereknek, hogy mikor és hová keverednek, mert mindenhol megfigyelik majd az embereket (erre utal az a gondolat álmában, hogy vigyáznia kell, mert be lehet kamerázva a ház), és rossz időben, rossz helyen nagy veszélybe kerülhetnek, mint amikor az álmában az ismerősöm félt, hogy nehogy azt higgyék, hogy ő betörő, ezért gyorsan kirángatta ijedtében a kezét a táska pántjából.

Akit érdekelnek további kijelentések is ebben a témában, ajánlom figyelmébe az alábbi linken található prédikációt, meghallgatásra:

süti beállítások módosítása