Jul. 24, 2022

Az alábbi álmot még tavaly ősszel, 2021. október 28-ára virradó éjszaka kaptam a jóságos Atyánk kegyelméből. Akkor nem írtam le, mivel akkor még nem volt lehetőségem rá, meg blogom sem volt még, (ezt a blogot ugyanis jóval azután indítottam). És bár a történés, amelyre ez az álom vonatkozott, még aznap, október 28-án beteljesült, most mégis úgy érzem, hogy meg kell ezt osztanom, mert nemsokára ismét aktuális téma lesz az, amit jóságos Atyánk akkor az álom által előre jelzett.

Az álom lényegében arról szólt, hogy kimostam egy nagy adag fehér meg világos színű ruhát itt, Magyarországon, a lakóhelyemen. Ám itt nem teregethettem ki, valami okból itt nem volt hely, ahová kiteregethettem volna ezeket a mosott ruhákat száradni. Ezért betettem a lavórral az autómba, és elvittem a mosott ruhákat Ausztriába, Bécsbe, hogy ott teregessem ki. De ott, a városban járkálva, és keresgélve, nem találtam sehol egy arra alkalmas helyet, ahová kiteregethetném őket. Ezért fogtam a lavór ruhát ismét, megint betettem az autómba, és elindultam vele vissza Magyarország felé. És a határtól nem messze, valahol a két ország közötti területen, az országútról letérve, egy mezei földúton haladtam egy keveset, amikor egy búzamezőn találtam egy cölöpök közé kifeszített kötelet. Ezt éppen a célra megfelelőnek találtam, és kiteregettem rá a ruhákat, ott, a mezei úton, az országúttól és országhatártól nem messze.

Eközben a mezei úttól nem messze, az országúton jöttek-mentek az autók, és amint továbbhaladtak az úton, az utasok csodálkozva bámultak kifelé az autók ablakain, hogy én mivel foglalkozok ott a mezőn.

Ennyi volt az álom lényegében, ezután felébredtem, hajnal volt még, és elgondolkodtam rajta, de még nem nagyon értettem, hogy miért álmodtam ilyen furcsa dolgokat. Annyi eszembe jutott róla, hogy a tiszta, fehér ruhák mit jelképeznek a Bibliában, de az nem volt világos számomra, hogy miért nem teregethettem ki őket itt, Magyarországon, és miért mentem velük Ausztriáig, onnan miért kellett visszafordulnom velük, ha már odáig elmentem, akkor ott miért nem teregethettem ki. És azt sem értettem, hogy miért kellett a határtól nem messze, egy mezőn kiteregetni ezeket a tiszta ruhákat. Elmondtam az álmot anyámnak is, aki éppen nálunk tartózkodott, de ekkor még ő sem értette, hogy mit jelenthet.

Ám még aznap délben hallhattam a TV híradóban (miközben nem is szoktam TV-t nézni, de anyám bekapcsolta), amint a magyar kormány éppen bejelentette, hogy olyan döntést hoztak, miszerint a munkáltató kötelezővé teheti a "védőoltást" a dolgozók számára, vagyis, aki ennek ellenére sem oltatja be magát, annak fizetetlen szabadságra kell mennie, nem dolgozhat tovább. Anyámmal összenéztünk, és ezt mondta anyám: "Na, tessék, itt az Ausztriás meg a fehér ruhás álmod!" (Tudniillik, Ausztriában épp előttünk kb. egy-két héttel tették több munkahelyen is kötelezővé az oltást.)

Nézzük meg először is, hogy mit jelentenek ezek a tiszta, fehér ruhák, amelyeket az álomban hordoztam, helyet keresve nekik. A Bibliában, pontosabban a János apostol által megírt Jelenések könyvében ezeket olvashatjuk a fehér ruhákról:

Jelenések 3:5 A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.

Jelenések 3:18-20 Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

A fentebb idézettek alapján érthető, hogy nekem az álomról az a megértés jött, hogy Isten ebben az álomban nekem a Krisztus szemszögéből mutatta meg azt, hogy mi történik a világban. Az Ő szerepébe helyezve járkáltam és akartam a fehér ruhákat mindenfelé hordozva elhelyezni, szétteregetni először Magyarországon, majd Ausztriában, de mivel sehol nem volt hely ezeknek, ezért végül a két ország között, a mezőn (a pusztában!) teregettem ki.

Akkor mit is jelképeznek ezek a fehér ruhák? Jézus Krisztus beszédét, az Ő tanításait, amelyekről azt mondta, hogy: "a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet" (János 6:63). Az ezekben a tanításokban való hitet, és ezeknek megcselekvését. Az, hogy hordoztam a fehér ruhákat, és szét akartam teregetni, azt jelképezte, amint Jézus az ajtók előtt áll és zörget. Ha valaki ajtót nyitott volna neki és az Ő szavának, ahhoz bement volna és vele vacsorázott volna, az megtanulhatta volna az ő beszédeit és tanításait, az megkaphatta volna Isten kegyelmét, a bűnbocsánatot és a megtisztulást (a tisztára mosott, fehér ruhákat), az Úr oltalmát, és mindazt, amit Jézus hirdetett azok számára, akik hozzá fordulnak. De mi történt az álomban? Senki nem nyitott ajtót a zörgetésre a városokban, sem Magyarországon, sem Ausztriában! Sehol nem kellett az Úr kegyelme és oltalma (a tiszta, fehér ruháknak nem volt hely)! Ehelyett minek volt hely, mit engedtek be az emberek Magyarországon is meg Ausztriában is? Isten oltalma helyett, az emberek által készített oltásokat! Ezekben bíznak manapság az emberek, ezért állnak sorban, nem az Úr oltalmáért imádkoznak és nem Őbenne bíznak! És aki nem így van ezzel, arra pedig rákényszerítik a munkahelyek által! Hogy az ilyen ember is ijedjen meg attól, hogy nem lesz pénze és éhenhal ő is meg a családja is, és menjen oltatni, akkor is, ha nem akar! És még a képmutató egyházak és vallási felekezetek is ugyanerre biztatják a híveket, az egészség és a szeretet, a másokra vigyázás nevében! Mintha csak azzal vádolnák Istent, hogy amikor megteremtette az embereket, kifelejtett valamit az emberek véréből, amit viszont az embereknek pótolniuk kell emberek által előállított oltásokkal! Pontosan úgy történik mindez most is, mint ahogyan Jézus annak idején a farizeusoknak (képmutatóknak) mondta a Máté 23:13-ban: De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

Ezért fontos üzenet a fenti Jelenések 3:18-20-ban idézett tűzben megpróbált arany is, azok számára, akik Isten oltalmában bíznak, nem az oltásban, hogy a világ általi kísértéseket és a megpróbáltatásokat (igen, az oltás-kényszer általi megpróbáltatásokat is!) ki kell állniuk Isten gyermekeinek ahhoz, hogy ezeket a fehér ruhákat (Isten oltalmát és kegyelmét) megkaphassák, hiszen ha nem kérjük és nem engedjük, hogy Krisztus megtisztítson bennünket és fehér ruhákat adjon nekünk, akkor "kilátszik a mezítelenségünk rútsága", vagyis a mi bűneink nem nyerhetnek megbocsátást.

Még egy másik fontos megértést is kaphattam Atyánk kegyelméből, az álom által: a városok (ahol nem volt hely a fehér ruháknak, vagyis ahol nem kérik az emberek Krisztus beszédét és Isten oltalmát) a nagyvilágot jelképezték, hiszen a nagyvilági életet élő emberek azok, akik továbbra is a nagyvilági életüket szeretnék élni, úgy mint régen, eljárni szórakozni, utazgatni, stb. Ezért ők sokkal több hajlandóságot mutatnak az oltás felvételére is, mint azok, akik csendesen, szerényen, visszavonultan élnek (a pusztában). Ezt a pusztát, a csendes életmódot, a társadalomtól és nagyvilági élettől visszavonult életet jelképezte az álomban a mező, távol a városoktól. Ezen a mezőn, a csendben és nyugalomban van rá lehetőség csupán, hogy a fehér ruhák helyet kapjanak és Krisztus beszéde, az Ő tanításai nyitott ajtókra, halló fülekre és befogadó szívekre találjon. Emlékezzünk arra, hogy amikor Isten kihozta a zsidókat Egyiptomból, 40 évig kellett a pusztában tartózkodniuk, azért, hogy legyen alkalmuk arra, hogy megtisztuljanak a nagyvilági (egyiptomi) élet nyomaitól, bűnös szokásaitól.

Ugyanis, a nagyvárosi zajban az emberek nagyrésze túlságosan el van foglalva minden egyébbel, tele van a fejük mindenféle világi információval (politikusok, média, vallások), és nem hallják Isten személyes hívását, Krisztus "zörgetését", és így nem is nyitnak ajtót neki, nem hallják meg az Ő szavát.

Azért tartottam fontosnak megírni ezt a tavaly őszi álmot most, hogy előre figyelmeztessem ezáltal is embertársaimat, mivel más álmok által is, többen is, nem csak én, olyan figyelmeztetéseket kaptunk Isten kegyelméből, amelyek mind arra utalnak, hogy idén ősztől is (vagy talán már augusztustól kezdődően) ismét elkezdődik az oltás-terror, és lelkileg felkészülhessen mindenki arra, hogy az újabb megpróbáltatásoknak ellen tudjunk állni. Ehhez ugyanis csak Isten által kaphatunk erőt és kitartást.

Mindenkinek választani kell a kettő közül, nem lesz középút vagy harmadik választási lehetőség, csak ez a kettő: oltalom vagy oltás! Te melyiket választod?

Jul. 9, 2022

Egy nagyon kemény figyelmeztető álmot kaptam jóságos Atyánk kegyelméből. Amikor felébredtem, értetlenül meredtem magam elé, hogy ez most mi volt... De még aznap megkaptam a megértést hozzá. Azt, hogy mennyire meg vagyunk, mi, emberek tévesztve, és, hogy mennyire meg vagyunk kötözve, anélkül, hogy erről tudnánk. Ha Krisztus, aki az út, az igazság, és az élet, nem szabadít meg bennünket ebből a megkötözöttségünkből, akkor nincs esélyünk megmenekülni.

Az álomban a következőket láttam:

Éppen egy mosdóban voltam, kerestem egy szabad WC-t, ahová bemehetnék, ezért több fülke ajtaját is megpróbáltam kinyitni, de mind foglaltak voltak. Elég sötét volt az egész helyiség, olyan kissé rejtélyes, vöröses-feketés fény volt, és sok fülke volt ebben a mosdó helyiségben. Aztán addig keresgéltem, hogy egyszer rossz helyre nyitottam be, mert abban a fülkében a WC mögött ott állt maga az ördög.

Én nagyon megijedtem, mert ronda és ijesztő volt, mint ahogyan azt az emberek ábrázolni is szokták, piros és fekete színű volt. El akartam menekülni, de nem sikerült, mert gyorsan elkapott és megfogott, majd megtermékenyített valahogyan - az, hogy hogyan, az hála Istennek, nem volt benne az álomban.

A baba szintén olyan ronda fekete meg piros volt, mint maga az ördög, csak kicsiben, mindössze kb 20-25 cm hosszúságú lehetett az egész baba. Rongyokba volt tekerve, mintha valamiféle pólyaszerűben lett volna, de meg sem mozdult, és hangja sem volt. Élettelennek tűnt igazából, csak, mint egy kis csomag, amolyan játékbaba-szerű volt. Én csak a karomba vettem, amikor átadták nekem, és megrökönyödve néztem, nem tudtam vele mit kezdeni. Ennyi volt az álom.

Reggel elgondolkodtam, hogy mit jelenthet ez az elég ijesztő álom. De nem kellett túl sokáig töprengenem, mert jó Atyánk rávezetett erre, az aznapi történések által.

Történt ugyanis, hogy ekkor éppen anyósoméknál tartózkodtunk vendégségben. Anyósom, aki nagyon anyagias és földhözragadt gondolkodású - már felvette a harmadik oltást is - a velem szomszédos szobában panaszkodott éppen a gyerekeimnek, hogy ő milyen beteg, úgy legyengült, hogy mindjárt meghal. Erre a kisfiam, a maga gyermeki ártatlanságával, azt válaszolta neki, hogy "De akkor te mész a mennyországba Istenhez, és ott milyen jó lesz neked!"

Anyósom megrökönyödött ettől, hogy miféle dolgokat beszél ez a gyerek, vajon honnan tanulta ezeket. A férjem is ott volt éppen, abban a szobában, ahol anyósom meg a gyerek, és mondta neki anyósom, hogy hallja-e, hogy mit mond a gyerek, ezt az agymosást biztosan az anyja tanította neki. De ez így nagyon nem jó, mert az ilyenek, akik ebben hisznek, a haláltól sem félnek. Talán mondanom sem kell, hogy a férjem is - aki szintén nagyon anyagias és világi gondolkodású, és már szintén háromszor be van oltva - egyetértett vele.

És akkor anyós átjött abba a szobába, ahol voltam, és azt mondta nekem, hogy nem kellene ilyenekre tanítani a gyerekeket, nem kellene így mosni az agyukat, mert ez káros lehet.

Mondtam neki, hogy miért, ő talán nem hiszi, hogy van mennyország? Azt mondta, hogy ő ilyen hülyeségekben nem hisz, ő is hisz Istenben (?) és imádkozni is szokott néha, de ő itt akar jól élni, ezen a világon, nem érdekli a mennyország, és nem dől be az ilyen agymosásoknak, mert ő tudja, hogy régen, a középkorban is a papok azzal a hazugsággal hülyítették és használták ki a népet, hogy nem baj, ha most szegények, majd a mennyországban jó lesz nekik.

Javasolta számomra, hogy a lelki életemet tudjam le inkább azzal, hogy havi egy-két alkalommal elmegyek vasárnap a templomba, meghallgatom, amit a pap prédikál, és kész, ne olvassak Bibliát, ez legyen a papok dolga. Én ne foglalkozzak az ilyen lelki dolgokkal túl sokat, hanem éljek normális életet, ahogyan ő is meg más normális emberek is teszik.

Gondoltam, hogy nem vitatkozom vele, mert úgy sincs semmi értelme. Őt nem érdekli valójában sem Isten, sem a mennyek országa. Én is így voltam ezzel még pár évvel ezelőtt, úgyhogy meg lehet valamilyen szinten érteni őt is, ha így gondolkodik. Így hát fejcsóválva hallgattam, és arra gondoltam, amit Jézus ezzel kapcsolatban tanított: "Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket." (Máté 7:6)

De ugyanakkor azt is kérdeztem magamban, hogy vajon hol akar ő még jól élni itt ezen a világon, hát nem látja, hogy már idős is meg beteg is, és nem csak ő, hanem az egész világ egyre betegebb...? Nem látja a figyelmeztetéseket, a "járványokat", a káoszt, a természeti katasztrófákat,a háborúk híreit, a jeleket, amelyek mind azt mutatják, hogy itt már sosem lesz az élet olyan, mint korábban?

Csak ezután kezdett derengeni szép lassan a megértés: az, hogy miről szólt az éjszaka az álom, amit kaptam, jóságos Atyánk kegyelméből. Hát éppen erről szólt, hogy akiket a sátán propagandája elkapott és szellemileg megtermékenyített, azoknak a földi, sátáni rendszerhez illő lesz a felfogása, az lelkileg halott lesz - ezt jelképezte az a néma, élettelen ördögbaba. És mivelünk - akik Istenhez fordultunk - is ugyanez fog történni, ha nem maradunk meg Őbenne, ha nem Őrá figyelünk, hanem "elkap minket a sátáni rendszer propagandája". Jézus azt mondta, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül - tehát nem elég csupán hozzá fordulni, hanem mindvégig csak Őrá kell figyelnünk.

Az emberek elmennek a gyülekezetekbe, templomokba, és mindenféle vallási felekezetekbe, szektákba, és azt hiszik, hogy ők jó úton járnak, és Istennek tetsző cselekedetet hajtanak végre azzal, hogy vasárnaponként beülnek a padba, és hallgatják papok, lelkipásztorok, vallási vezetők beszédét. Ők maguk nem keresik személyesen sem Istent, sem Krisztust, sem az igazságot, megelégednek azzal, amit feléjük a papok és prédikátorok közvetítenek. Hallgatják őket, és felülnek az egyházak propagandájának, a média propagandájának, és mindenféle emberi propagandának, féltik az evilági életüket, a testi egészségüket, és szaladnak oltatni, valahányszor a politikusok, orvosok és egyházi vezetők azt mondják, hogy "oltakozni kell". Aztán meg csodálkoznak, nem értik, hogy miért ilyen gyengék és betegek. Hiszen éppen a gyülekezetek, az egyházak, és a vallási felekezetek vezetői küldték a legerőszakosabban az embereket, hogy "felvegyék az oltást", sok helyen be sem engedték a híveket a gyülekezetbe oltási igazolvány nélkül. Olyan gyülekezet is van, amelyik egyenesen azt mondja, hogy az oltás "Jézus vére" helyett van! Ilyen és ehhez hasonló hazugságokat hallgatnak az emberek némely vallási felekezetben (bár nem mindenhol süllyedtek éppen ilyen mélyre a hazugságban, hogy ilyet állítsanak, de azért általában mindegyik vallási felekezetben azt sugalmazták, hogy becsületbeli kötelességük a híveknek oltakozni, embertársaik védelme miatt is...). És közben nem veszik észre, hogy menetelnek egyenesen a szakadékba, a halálba, a papok és a lelkipásztorok szavát követve. Pedig nem szabad embereket követni és bennük bízni, mert tévútra vihetnek, még akkor is, ha ezek az emberek lelkipásztorok, papok, vagy akár a saját családtagjaink. Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! (Jeremiás próféta könyve 17:5)

Mert az egyházak és vallási felekezetek összefeküdtek az evilági, sátáni rendszerrel, a vezetőkkel, a politikával és a pénzzel, a hatalommal, és nem Istent szolgálják, nem az emberek lelki útját egyengetik a Krisztus által megmutatott "keskeny úton" a mennyek országa felé, hanem a világi hatalmakat szolgálják, anyagi javakért cserébe, és az embereket a tévútra, a "széles útra" terelgetik, amely a pokolba visz. Ezt hívja a Biblia a Jelenések könyvében úgy, hogy "babiloni parázna", mert Isten és Jézus nevében prédikál, és közben összefeküdt a pénz istenével, a Mammonnal, a világi hatalmakkal, mert onnan jön a pénz és a jólét.

Jézus nem azt tanította, hogy embereket, "közvetítőket" kövessünk, hanem, hogy Őt magát kövessük, személyesen. Erre utal a következő tanítása is:

"Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját." (János 10:1-5)

Majd pedig így magyarázza ezt a példázatot:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért."

(János 10:7-15)

Figyeljük csak meg, hogy béreseknek nevezi azokat, akik anyagi haszonért, pénzért vezetik a "juhokat". Ellenben Ő, aki a jó pásztor, az életét adja az Ő "juhaiért", akik ismerik Őt és követik Őt, hallják az Ő hangját, és Ő is személyesen ismeri őket, mindenkit, egyenként. Ez nem másról szól, mint az Ővele való személyes kapcsolatról, amelyben nincs szükség közvetítőkre, sem béresekre.

A következő megértés jött még ehhez, Lélek által: az, hogy az álomban ez a mosdó jelképezhette a templomokat, a benne lévő sok sötét fülkével, amelyek a gyóntatófülkékkel hasonlatosak, hiszen oda is az emberek azzal a tudattal mennek, hogy ott lelkileg megkönnyebbülnek, mint ahogyan azt a mosdóban is lehet tenni: megkönnyebbülni, esetleg megtisztulni. És ehhez képest mit kapnak ott az emberek, akik oda bemennek? Nem megkönnyebbülést, hanem szellemileg megfertőzi őket az evilági, sátáni rendszer hazugságokkal, képmutatással, és mindenféle istentelenséggel - ezt jelképezte a megtermékenyítés, amely szellemileg történt, majd ennek eredményeképpen a lelki halál a néma, halott ördög bébi képében.

Jézus nem azt tanította, hogy képmutatóan járjunk hétvégenként gyülekezetekbe, templomokba, és ott hallgassuk a prédikációt, amit mondanak, és utána menjünk vissza a világba, a világ által "normálisnak" hívott "életbe", hanem azt, hogy keressük Isten országát, ki-ki személyesen, és az Atya megad mindent, amire szükségünk van.

Sőt, a Jelenések 18:4-5-ben ezt is írja János (Jézus tanítványa), a hatalmas "Babilonról", és ezáltal a "babiloni paráznáról" is, vagyis a a különféle vallási szervezetekről, egyházakról (akiknek vezetői összefeküdtek a hatalommal és a pénzzel) úgyszintén:

"És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól."

Mindezt összegezve, az álom által jóságos Atyánk a következőt tanította: ne embereket és ne vezetőket vagy vallási vezetőket kövessünk, hanem Jézus Krisztust, aki azt mondja magáról, hogy: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 14:6) Kérjünk személyes kapcsolatot Ővele, a bűneink megbocsátását, megtisztulást, és azt, hogy az Ő Lelke vezessen és tanítson bennünket. Nincs szükség közvetítőkre, papokra, lelkipásztorokra sem, mert ők is tévútra visznek.

Jun. 24, 2022

Isten folyamatosan tanítja az Ő gyermekeit álmok, látomások, megértések, kijelentések, de még a saját életükben, a valóságban megtörténő különleges események által is. Ezúttal a testvérem kapott egy fontos jelentőséggel bíró, tanító álmot, jóságos Atyánk kegyelméből, és ezt is fontosnak tartom ide leírni, mert ez mindannyiunknak iránymutató kell(ene), hogy legyen.

Következzen tehát az álom:

"Mentem hazafelé egy úton biciklivel, nem bicikli út volt, hanem ahol autók is jártak. Nem volt nagy forgalom rajta, de kanyarok is voltak az úton. Egyet gondoltam, és becsuktam a szemem és elengedtem a kormányt is, és csak úgy érzésből tekertem haza a kanyargos úton, mintha hatodik érzékkel rendelkeztem volna. Utánam valami nő tekert, aki ismerősöm volt az álmomban, de nem emlékszem ki volt, ő tekert utánam másodiknak, és harmadikként a feleségem jött, mert ő lassabban biciklizett.

Aztán egy másik helyen voltam, ahol volt néhány férfi, azt hittem, hogy már felébredtem, és meséltem nekik a biciklizős álmomat. De ők nem hallgatták meg, nem érdekelte őket, hiába kezdtem bele, abba kellett hagynom.

Ezután még valakiknek elmeséltem, talán azok biciklisták voltak, ha jól emlékszem, és ők érdeklődve hallgatták. Még mondta is az egyik csodálkozva, hogy "Ez mekkora!". Ezután próbáltam nekik mondani hogy: "annyira jó álom", de ezt már alig bírtam kimondani, mert felébredtem erőlködésemben.

A következő megértés jött, Lélek által, az álom jelentéséről:

A testvérem, amikor biciklizett, az élete útján haladt éppen, és az, hogy elengedte a kormányt és becsukta a szemét, azt jelképezte, hogy elengedte teljesen a kontrollt a saját élete felett, és azt Isten kezébe helyezte. Nem töprengett, nem agyalt, nem aggodalmaskodott azon, hogy jaj, most mi lesz velem, hanem teljesen megbízott az Atyában, az Atya vezetésében, aki a továbbiakban irányította az ő biciklijét az ő életútján. Neki semmi mást nem kellett tennie, mint az Atyára bíznia magát, aki biztonságban hazavitte őt az úton. Ez a "haza" jelentheti nemcsak az álomban látott otthont, hanem azt, hogy "hazatérni", visszatérni az Atyához, hiszen az Ő gyermekei előbb-utóbb mind Őhozzá fognak visszatérni, mint ahogyan a tékozló fiú is tette a Jézus által mondott példázatban (Lukács evangéliuma 15:11-32).

Ha egy kicsit mélyebben elmerülünk ebben a témában, azt a felismerést kaphatjuk, hogy ez az álom tulajdonképpen nem beszél másról, mint ami történt Péterrel is, amikor Jézussal a tengeren járt. Erről szól a Máté evangéliumának 14. részében a 22-33. bekezdés is, csak egy kissé másképpen (más képen, "más nyelven"):

"Közvetlenül ez után megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba. Arra kérte őket, hogy amíg ő hazaküldi az embereket, addig ők menjenek előre, át a túlsó partra.

Miután a nép elment, Jézus felment a hegyre, hogy egyedül imádkozzon. Mire beesteledett, már teljesen egyedül volt ott.

A hajó ekkor már távol volt a parttól, és a hullámok dobálták, mivel ellenszél fújt.

Reggel három és hat óra között Jézus a vízen járva odament hozzájuk.

Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tó vizén jár, megijedtek. „Kísértet!” — kiáltozták félelmükben.

Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok. Ne féljetek!”

Erre Péter így válaszolt: „Uram, ha tényleg te vagy az, adj parancsot nekem, hogy menjek oda hozzád a vízen!”

„Gyere!” — felelte Jézus. Péter ki is lépett a hajóból, és a vízen járva elindult Jézus felé.

Amikor azonban látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Kezdett elsüllyedni, és így kiáltott: „Ments meg, Uram!”

Jézus azonnal felé nyújtotta a kezét, megfogta őt és így szólt: „Kishitű, miért kételkedtél?”

Miután beszálltak a hajóba, elállt a szél.

Akik pedig a hajóban voltak, leborultak előtte és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”

A fenti történetben is az látható, hogy Péter is tudott addig a vízen lépkedni, amíg bízott Jézus vezetésében. Amint azonban félretekintett róla, és a bizalmi állapotból a viharra, a veszélyre helyezte át a figyelmét, "elbukott", rögtön kezdett lefelé süllyedni a vízben, mert megingott a hite, az Isten vezetésében való bizalma. Ezért szólt rá Jézus oly keményen, hogy "kishitű", és hogy miért kételkedett...

A másik érdekesség az álomban, hogy két nő is ment biciklivel a testvérem után ezen az úton. Ők jelképezték azokat az "útitársakat", akik még szintén a Jézus által kijelölt úton haladnak, Őrá bízva életüket.

A másik jelentőségteljes történés az álomban az, hogy az egyik férfitábort nem érdekelte a testvérem bizonysága, amikor arról beszélt, hogy Isten hogyan, és milyen biztonságban hazavitte őt. Ők jelképezik azokat, akiket nem érdekel semmilyen bizonyságtétel, mert nem hisznek igazából Istenben, és inkább a saját egójukban bíznak. Az ilyen bizonyságtételeket pedig elintézik egy legyintéssel, mondván, hogy "á, ez csak véletlen volt" vagy pedig: "te voltál ügyes, nem vezetett téged senki".

A másik társaságot viszont érdekelte a testvérem bizonysága. Ők, akik szintén biciklisek voltak, ámulva, csodálkozva hallgatták őt. Miért volt ez a társaság szintén biciklis, akárcsak a testvérem, meg az a két nő az úton? Azért, mert ők jelképezték azokat az embereket, akik a Jézus által mutatott úton szeretnének haladni, az Ő vezetésével, ők azok, akik szintén Isten gyermekei közé számláltatnak.

Mivel télen nem "vettem fel" az oltást, és fizetetlen szabadságra sem akartam menni, ezért a régi munkahelyemről el kellett jönnöm. Teljesen új munkahelyen kezdtem dolgozni idén tavasszal. Nemcsak más helyen, hanem más szakma is, munkába állás előtt betanulással. Még szeretném is ezt a munkát, annak ellenére, hogy a fizetés nem sok, finoman szólva (ez már nem is annyira lényeges szempont nekem).

És itt, az új helyen sem dolgozhattam sokáig, csak kb. június közepéig. Miután megtudtam, hogy elköltözik az iroda, a lakóhelyemtől (vidékről ingáztam) jó messze, Budapestnek gyakorlatilag a másik végébe, nem tudtam, hogy mitévő legyek, menjek-e az új helyszínre dolgozni, vagy hagyjam az egészet.

Gondolkodtam, aztán eldöntöttem, hogy elmegyek egy teszt-útra, hogy lássam, megtapasztaljam, hogy mennyi időbe fog kerülni naponta az utazás. Nem csupán a saját időm miatt, hanem a gyerekeim óvodába hordozása miatt is fontos kérdés ez számomra, mert ha túl sok időbe telik az utazás, nem tudom munka előtt bevinni őket az óvodába, óvodazárás előtt meg nem érek vissza időben, hogy el tudjam hozni őket onnan...

 Szóval, elmentem a teszt-útra Pesten. Kiderült, hogy a lakóhelyemtől min. másfél óra az út. Ez oda-vissza 3 óra naponta. Nem hangzik túl jól.

Amint a teszt-úton jöttem a leendő irodaháztól visszafelé, Budapest belvárosában, a járdán sétálva a villamos-megálló felé, lecsapott rám egy varjú és belekapott a hajamba, a copfom tetejébe. Gyorsan felnéztem, de abban a pillanatban ő gyorsan fel is szállt a legközelebbi villanyoszlopra, én már csak a felröppenő madár hasát és széttárt szárnyait láttam, amikor feltekintettem. Ránéztem, ő meg a villanyoszlopról vissza rám, és anyáztam egyet neki, hogy ezt mégis hogy képzeli, hogy csak úgy belekaphat a hajamba.

Aztán mentem tovább, és kb. 20 méter haladás után megint megismétlődött ugyanez, belekapott a copfom tetejébe, és amint felnéztem, újra gyorsan felszállt. Követett.

Ismét mentem kb. 20 métert előre, és megint elismétlődött ugyanez, most már harmadszorra.

Többé nem anyáztam neki, csak a legelső alkalommal. Inkább arra gondoltam, hogy ha nem jön többször, csak pontosan háromszor, akkor ez valami figyelmeztetés lehet. Közben kissé meg is ijedtem, szinte üldözési mániám lett, keresgéltem szemeimmel a helyet, de nem láttam semerre egy menedéket, ahová a madár szemei elől elbújhatnék.

De láss csodát, nem jött többször, csak éppen három alkalommal. Nem volt szükség a bújócskára, mert ezután eltűnt, és többé nem láttam azt a varjút.

Gondolkodtam, hogy ez lehet valami Istentől jövő figyelmeztetés, na de mégis vajon mire vonatkozólag? Amikor hazaértem, elmeséltem anyámnak meg a testvéreimnek, hogy mi történt velem...

Erre a bátyám azt válaszolta, hogy ennél egyértelműbb figyelmeztetést nem is kaphattam volna Istentől arra vonatkozólag, hogy nem akarja, hogy arra a munkahelyre menjek dolgozni.

Én meg azt gondolom, hogy ez valószínűleg így is van, ahogy a bátyám ezt a megértést kapta. Ezt is jelenthette a figyelmeztetés. Meg azt is, hogy amióta újra dolgozom, kezdek visszafolyni a világba, és lehet, hogy Isten erre is figyelmeztetni akart, hogy egyre kevesebb időm van arra, hogy az Ő országát keressem... Ha ebbe a sok utazásba belemegyek, ráadásul, a főváros belsejébe, akkor még kevesebb időm lesz, még inkább visszafolyok a nagyvilágba, és netán elveszek, lelkileg elszakadok Istentől...

Úgyhogy, úgy döntöttem, hogy hallgatok a figyelmeztetésre, és nem vállalom ezt a munkát az új helyszínen, csak addig maradok, amíg elköltözik az iroda. Annál is inkább, mivel nem ez volt az első figyelmeztetés, hanem már korábban volt két másfajta intő jel, amelyekről nem vettem mindeddig tudomást.

Atyánk már a "varjús eset" előtt is figyelmeztetett, mert amikor ezt a munkát kezdtem betanulni, aznap váratlanul adott egy kis testi kellemetlenséget, amire nem számítottam. Tudtam ettől a betanulást végezni, de mégis, egyfajta hátráltató tényező volt. A betanulási hét után, a következő héten, amikor már elkezdtem a valódi munkát, akkor komoly hasmenést kaptam, csak gyógyszerrel állt meg, és egy hétig minden reggel így mentem dolgozni, hogy reggel hasmenés, majd gyógyszer, hogy tudjak elindulni. Mindez úgy történt, hogy egyáltalán nem voltam ideges, nem éreztem stressz alatt magamat, a régi munkámhoz viszonyítva ez a munkahely maga volt a nyugalom szigete számomra. Tehát, még azt sem mondhatja senki, hogy a munkahelyi stressz miatt gyomorideget kaptam, és ezért volt hasmenésem, mert ez egyáltalán nem volt jellemző.

Csakhogy én ekkor még nem vettem tudomásul, hogy ezek is lehetnek valamiféle figyelmeztetések... De amikor már háromszor a fejemre koppintott a varjú, akkor már kénytelen voltam tudomásul venni, hogy Isten nem akarja, hogy visszafolyjak a világba, még akkor sem, ha nem szórakozásról van szó, hanem munkahelyről...

 Jézus így tanít minket a Máté 6:24-26-ban: "Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak." A Mammon kifejezés, mint tudjuk, a pénzt takarja, a "pénz istenének" a neve.

Jézus így folytatja a továbbiakban: Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

Majd így folytatja, a Máté 6:31-33-ban: Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?  Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Először is, annak a kérdésnek az eldöntése, hogy gyermekeink elméjét szennyezhetjük-e különféle szexuális "felvilágosító" (vagy inkább lesötétítő?) propagandákkal (szodomai és gomorai szellemiséggel), az nem alapulhat bűnös, gyarló emberek válaszán, hiszen ezt Isten már eldöntötte, és Jézus Krisztus szavai által már régóta tudomásunkra hozta. Így nekünk, embereknek nincs ebben döntési jogkörünk, ezért nem lehet (nép)szavazás témája, és Isten döntését nem bírálhatjuk felül és nem is írhatjuk felül. Ily módon, erről a kérdésről népszavazást rendezni teljesen fölösleges volt, ez csupán kampányfogásnak felelt meg, arra lehetett alkalmas, hogy több szavazót csalogassanak a szavazóurnákhoz.

Másodszor, pedig, azt sem felejthetjük el, hogy kormányunk már eddig sem védte meg a gyerekeket, hiszen a koronavírus elleni "oltakozásra" ösztönözte őket, ezáltal nagyon sok gyermek, aki megkapta az oltásokat, szenved már most is az oltások mellékhatásaitól, és azt még nem is tudhatjuk, hogy milyen további mellékhatások fognak még ezután jelentkezni, hányan fognak esetleg még ennél is jobban szenvedni... Ennek tükrében, milyen alapon beszélhetnek a gyermekek védelméről?

Mire figyelmeztet bennünket Jézus Krisztus, a gyermekekkel kapcsolatban? A Máté 18:6-9-ig tartó részben ezt egyértelműen kijelenti nemcsak tanítványai számára, hanem számunkra is Jézus, így ez nem is lehet eldöntendő kérdés témája:

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.

És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére."

Talán ezt a népszavazást éppen ezért kellett, hogy végül érvénytelennek nyilvánítsák, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá válhasson az abszurd mivolta...