Jun. 24, 2022
Isten folyamatosan tanítja az Ő gyermekeit álmok, látomások, megértések, kijelentések, de még a saját életükben, a valóságban megtörténő különleges események által is. Ezúttal a testvérem kapott egy fontos jelentőséggel bíró, tanító álmot, jóságos Atyánk kegyelméből, és ezt is fontosnak tartom ide leírni, mert ez mindannyiunknak iránymutató kell(ene), hogy legyen.
Következzen tehát az álom:
"Mentem hazafelé egy úton biciklivel, nem bicikli út volt, hanem ahol autók is jártak. Nem volt nagy forgalom rajta, de kanyarok is voltak az úton. Egyet gondoltam, és becsuktam a szemem és elengedtem a kormányt is, és csak úgy érzésből tekertem haza a kanyargos úton, mintha hatodik érzékkel rendelkeztem volna. Utánam valami nő tekert, aki ismerősöm volt az álmomban, de nem emlékszem ki volt, ő tekert utánam másodiknak, és harmadikként a feleségem jött, mert ő lassabban biciklizett.
Aztán egy másik helyen voltam, ahol volt néhány férfi, azt hittem, hogy már felébredtem, és meséltem nekik a biciklizős álmomat. De ők nem hallgatták meg, nem érdekelte őket, hiába kezdtem bele, abba kellett hagynom.
Nekem úgy jött, hogy az egy lényeges része az álomnak, hogy becsukott szemmel és elengedett kormánnyal sikerült haza tekernem, borulás és baleset nélkül."
Ezután még valakiknek elmeséltem, talán azok biciklisták voltak, ha jól emlékszem, és ők érdeklődve hallgatták. Még mondta is az egyik csodálkozva, hogy "Ez mekkora!". Ezután próbáltam nekik mondani hogy: "annyira jó álom", de ezt már alig bírtam kimondani, mert felébredtem erőlködésemben.
A következő megértés jött, Lélek által, az álom jelentéséről:
A testvérem, amikor biciklizett, az élete útján haladt éppen, és az, hogy elengedte a kormányt és becsukta a szemét, azt jelképezte, hogy elengedte teljesen a kontrollt a saját élete felett, és azt Isten kezébe helyezte. Nem töprengett, nem agyalt, nem aggodalmaskodott azon, hogy jaj, most mi lesz velem, hanem teljesen megbízott az Atyában, az Atya vezetésében, aki a továbbiakban irányította az ő biciklijét az ő életútján. Neki semmi mást nem kellett tennie, mint az Atyára bíznia magát, aki biztonságban hazavitte őt az úton. Ez a "haza" jelentheti nemcsak az álomban látott otthont, hanem azt, hogy "hazatérni", visszatérni az Atyához, hiszen az Ő gyermekei előbb-utóbb mind Őhozzá fognak visszatérni, mint ahogyan a tékozló fiú is tette a Jézus által mondott példázatban (Lukács evangéliuma 15:11-32).
Ha egy kicsit mélyebben elmerülünk ebben a témában, azt a felismerést kaphatjuk, hogy ez az álom tulajdonképpen nem beszél másról, mint ami történt Péterrel is, amikor Jézussal a tengeren járt. Erről szól a Máté evangéliumának 14. részében a 22-33. bekezdés is, csak egy kissé másképpen (más képen, "más nyelven"):
"Közvetlenül ez után megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba. Arra kérte őket, hogy amíg ő hazaküldi az embereket, addig ők menjenek előre, át a túlsó partra.
Miután a nép elment, Jézus felment a hegyre, hogy egyedül imádkozzon. Mire beesteledett, már teljesen egyedül volt ott.
A hajó ekkor már távol volt a parttól, és a hullámok dobálták, mivel ellenszél fújt.
Reggel három és hat óra között Jézus a vízen járva odament hozzájuk.
Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tó vizén jár, megijedtek. „Kísértet!” — kiáltozták félelmükben.
Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok. Ne féljetek!”
Erre Péter így válaszolt: „Uram, ha tényleg te vagy az, adj parancsot nekem, hogy menjek oda hozzád a vízen!”
„Gyere!” — felelte Jézus. Péter ki is lépett a hajóból, és a vízen járva elindult Jézus felé.
Amikor azonban látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Kezdett elsüllyedni, és így kiáltott: „Ments meg, Uram!”
Jézus azonnal felé nyújtotta a kezét, megfogta őt és így szólt: „Kishitű, miért kételkedtél?”
Miután beszálltak a hajóba, elállt a szél.
Akik pedig a hajóban voltak, leborultak előtte és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
A fenti történetben is az látható, hogy Péter is tudott addig a vízen lépkedni, amíg bízott Jézus vezetésében. Amint azonban félretekintett róla, és a bizalmi állapotból a viharra, a veszélyre helyezte át a figyelmét, "elbukott", rögtön kezdett lefelé süllyedni a vízben, mert megingott a hite, az Isten vezetésében való bizalma. Ezért szólt rá Jézus oly keményen, hogy "kishitű", és hogy miért kételkedett...
A másik érdekesség az álomban, hogy két nő is ment biciklivel a testvérem után ezen az úton. Ők jelképezték azokat az "útitársakat", akik még szintén a Jézus által kijelölt úton haladnak, Őrá bízva életüket.
A másik jelentőségteljes történés az álomban az, hogy az egyik férfitábort nem érdekelte a testvérem bizonysága, amikor arról beszélt, hogy Isten hogyan, és milyen biztonságban hazavitte őt. Ők jelképezik azokat, akiket nem érdekel semmilyen bizonyságtétel, mert nem hisznek igazából Istenben, és inkább a saját egójukban bíznak. Az ilyen bizonyságtételeket pedig elintézik egy legyintéssel, mondván, hogy "á, ez csak véletlen volt" vagy pedig: "te voltál ügyes, nem vezetett téged senki".
A másik társaságot viszont érdekelte a testvérem bizonysága. Ők, akik szintén biciklisek voltak, ámulva, csodálkozva hallgatták őt. Miért volt ez a társaság szintén biciklis, akárcsak a testvérem, meg az a két nő az úton? Azért, mert ők jelképezték azokat az embereket, akik a Jézus által mutatott úton szeretnének haladni, az Ő vezetésével, ők azok, akik szintén Isten gyermekei közé számláltatnak.
