Jul. 4, 2022

A testvérem először csak az álmot mesélte el, mert kíváncsi volt, hogy milyen megértés jön nekem hozzá. És amikor elmondtam neki a megértést, amit kaptam, kiderült, hogy ugyanazt a megértést kaptuk mindketten az álomhoz, ő is meg én is. Jöjjön hát az álom:

"Ma éjszaka azt álmodtam, hogy visszamentem a hajtáspajtáshoz (biciklifutárként) dolgozni, kaptam 5 címet, elmentem és felvettem a csomagokat, aztán betelefonáltam az irodába, hogy megcsináltam a munkákat, mint aki jól végezte dolgát. Csak másnap délután jutott eszembe, hogy a csomagok még mindig nálam vannak, elfelejtettem leadni őket, és akkor bepánikoltam, hogy most mit tegyek. Megnéztem, és mind ugyanarra a címre voltak címezve. És aztán valahonnan azt is sikerült megtudnom, hogy ott valami nagy rendezvény van, és a csomagok a rendezvényen dolgozó munkások ebédjei voltak. Gondolkoztam, most mit tegyek, menjek el oda, adjam le, és kérjek bocsánatot, megmagyarázzam, hogy sajnos elfelejtettem leadni tegnap, vagy mit tegyek, hogy kevesebb bajom legyen ebből. Talán ha nem viszem oda a csomagokat, akkor a hajtáspajtáshoz nem jut el a hír, hogy nem érkeztek meg a csomagok. Amúgy is már lehet, hogy megromlottak az ételek a táskámban, szóval ha leadom, és megeszik, megbetegedhetnek tőle, és akkor még nagyobb baj lehet belőle... Ennyi az álom.

Az az érdekes, hogy még volt máskor is ehhez hasonló álmom, talán pár hónapja, de akkor nem adtam neki jelentőséget. Abban is a hajtáspajtásnál dolgoztam ismét, és felvettem a csomagokat, aztán elfelejtettem leadni, majd amikor eszembe jutott, pánikoltam, mert már rég kiment a határidőből, és már bejelentettem, hogy megcsináltam a munkát.

Reggel azonnal jött is megértés, hogy miért kaphatom ezeket az álmokat... De azért kíváncsi lennék a ti megértéseitekre is."

Nekünk az a megértés jött erről az álomról, hogy Isten így figyelmeztet bennünket arra, hogy Tőle kapjuk a mindennapi kenyeret, és azt nem osztjuk meg embertársainkkal - vagy esetleg megosztunk valamennyit, de nem eleget és nem kiáltjuk elég hangosan a háztetőkről, hogy minél többen meghallják és megértsék a tanítást, amit kaptunk, és minél több lélek megmenekülhessen. Illetve, sok esetben előfordul az is, hogy - bár megosztjuk a kapott lelki táplálékot -, de nem azonnal, amikor még friss és üde, hanem esetleg másnap, harmadnap, hetekkel vagy még annál is később, amikor akár már aktualitását is veszítette ez a "táplálék", a megértés. Mert nekünk mindig akad valami fontosabb dolgunk, ami sürgősebb és halaszthatatlanabb, fontosabb, mint amit Atyánk ránk bízott. Így azt, amit Tőle kapunk, azt halasztgatjuk, elodázzuk, amíg végül vagy elfelejtjük, és már csak emlékfoszlányok maradnak belőle, már régi lesz, megposhadt, vagy esetleg már aktualitását is veszíthette. Bevallom, hogy én is többször jártam már így, úgyhogy magamra és a gyarlóságomra ismerhettem ebből az álomból...

És persze nem csak mi, hanem nagyon sok ember ugyanezt csinálja, ezért legyen ez az álom figyelmeztetés mindenki számára, aki álmokat és megértéseket, tanításokat kap jóságos Atyánktól. Azt hisszük, hogy mi már sínen vagyunk, Istenben járunk, aztán túl későn észleljük majd, hogy nem, vagy csak részben teljesítettük a ránk bízott feladatokat, nem igazán vettünk részt az "aratásban", a lelkek aratásában... és nemcsak ezért, hanem saját magunkért is meg kell osztanunk mindezt embertársainkkal, mert ekkor tudunk igazán örülni a kapott ajándéknak, és ekkor tud az megszaporodni, Isten által.

Az álomban lévő csomag teher, mert a meg nem osztott ajándék, az Istentől kapott megértések, a lelki táplálék, a "mindennapi kenyér" is lehet teher, ha azt meg kellene osztani, de mégsem tesszük ezt meg.

A csomagokban étel volt, az lehetett a mindennapi kenyér, amit a testvérem felvett, megkapta Istentől, de elfelejtette szétosztani az embereknek. Így az emberek éhesek maradtak, nem kapták meg a lelki táplálékot. Aztán, amikor eszébe jutott, hogy elfelejtette, akkor pánikolt, de már túl késő volt szétosztani a mindennapi kenyeret, mert az a kenyér már nem volt friss, tegnapi volt, lejárt az ideje (esetleg meg is romlott az étel a táskában). Ezt tesszük mi sajnos, nagyon sokan.

Jézus többször is megtörte a kenyeret és szétosztotta azt az emberek között, és az úgy megszaporodott, hogy egy-két kenyérből jutott elegendő egyik alkalommal több, mint 4000 embernek, majd egy másik alkalommal pedig több, mint 5000 embernek. E történeteknek az a jelképes üzenete mifelénk, hogy nekünk is ugyanezt kell tennünk a lelki táplálékkal, a "mindennapi kenyérrel": osszuk azt meg mindenkivel, akivel lehet. Ezt Jézus el is mondja a talentumokról szóló példabeszédében, a Máté evangéliuma 25 fejezetének 13-46-ig tartó bekezdéseiben, amely példázatban valójában egyáltalán nem a pénzről van szó, hanem a lelki táplálékról, a bizonyságokról, amelyeket nem áshatunk el, nem őrizgethetünk magunknál, hanem azért kapjuk, mert tovább is kell azokat adnunk, és ezáltal Isten megszaporítja azt, ad újabb megértéseket, tanításokat, számunkra, hogy ily módon minél több emberi lélek megmenekülhessen - a "tálentom", mint pénz, csak példaként szerepel a példabeszédben:

"Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre."