Jul. 24, 2022

Az alábbi álmot még tavaly ősszel, 2021. október 28-ára virradó éjszaka kaptam a jóságos Atyánk kegyelméből. Akkor nem írtam le, mivel akkor még nem volt lehetőségem rá, meg blogom sem volt még, (ezt a blogot ugyanis jóval azután indítottam). És bár a történés, amelyre ez az álom vonatkozott, még aznap, október 28-án beteljesült, most mégis úgy érzem, hogy meg kell ezt osztanom, mert nemsokára ismét aktuális téma lesz az, amit jóságos Atyánk akkor az álom által előre jelzett.

Az álom lényegében arról szólt, hogy kimostam egy nagy adag fehér meg világos színű ruhát itt, Magyarországon, a lakóhelyemen. Ám itt nem teregethettem ki, valami okból itt nem volt hely, ahová kiteregethettem volna ezeket a mosott ruhákat száradni. Ezért betettem a lavórral az autómba, és elvittem a mosott ruhákat Ausztriába, Bécsbe, hogy ott teregessem ki. De ott, a városban járkálva, és keresgélve, nem találtam sehol egy arra alkalmas helyet, ahová kiteregethetném őket. Ezért fogtam a lavór ruhát ismét, megint betettem az autómba, és elindultam vele vissza Magyarország felé. És a határtól nem messze, valahol a két ország közötti területen, az országútról letérve, egy mezei földúton haladtam egy keveset, amikor egy búzamezőn találtam egy cölöpök közé kifeszített kötelet. Ezt éppen a célra megfelelőnek találtam, és kiteregettem rá a ruhákat, ott, a mezei úton, az országúttól és országhatártól nem messze.

Eközben a mezei úttól nem messze, az országúton jöttek-mentek az autók, és amint továbbhaladtak az úton, az utasok csodálkozva bámultak kifelé az autók ablakain, hogy én mivel foglalkozok ott a mezőn.

Ennyi volt az álom lényegében, ezután felébredtem, hajnal volt még, és elgondolkodtam rajta, de még nem nagyon értettem, hogy miért álmodtam ilyen furcsa dolgokat. Annyi eszembe jutott róla, hogy a tiszta, fehér ruhák mit jelképeznek a Bibliában, de az nem volt világos számomra, hogy miért nem teregethettem ki őket itt, Magyarországon, és miért mentem velük Ausztriáig, onnan miért kellett visszafordulnom velük, ha már odáig elmentem, akkor ott miért nem teregethettem ki. És azt sem értettem, hogy miért kellett a határtól nem messze, egy mezőn kiteregetni ezeket a tiszta ruhákat. Elmondtam az álmot anyámnak is, aki éppen nálunk tartózkodott, de ekkor még ő sem értette, hogy mit jelenthet.

Ám még aznap délben hallhattam a TV híradóban (miközben nem is szoktam TV-t nézni, de anyám bekapcsolta), amint a magyar kormány éppen bejelentette, hogy olyan döntést hoztak, miszerint a munkáltató kötelezővé teheti a "védőoltást" a dolgozók számára, vagyis, aki ennek ellenére sem oltatja be magát, annak fizetetlen szabadságra kell mennie, nem dolgozhat tovább. Anyámmal összenéztünk, és ezt mondta anyám: "Na, tessék, itt az Ausztriás meg a fehér ruhás álmod!" (Tudniillik, Ausztriában épp előttünk kb. egy-két héttel tették több munkahelyen is kötelezővé az oltást.)

Nézzük meg először is, hogy mit jelentenek ezek a tiszta, fehér ruhák, amelyeket az álomban hordoztam, helyet keresve nekik. A Bibliában, pontosabban a János apostol által megírt Jelenések könyvében ezeket olvashatjuk a fehér ruhákról:

Jelenések 3:5 A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.

Jelenések 3:18-20 Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

A fentebb idézettek alapján érthető, hogy nekem az álomról az a megértés jött, hogy Isten ebben az álomban nekem a Krisztus szemszögéből mutatta meg azt, hogy mi történik a világban. Az Ő szerepébe helyezve járkáltam és akartam a fehér ruhákat mindenfelé hordozva elhelyezni, szétteregetni először Magyarországon, majd Ausztriában, de mivel sehol nem volt hely ezeknek, ezért végül a két ország között, a mezőn (a pusztában!) teregettem ki.

Akkor mit is jelképeznek ezek a fehér ruhák? Jézus Krisztus beszédét, az Ő tanításait, amelyekről azt mondta, hogy: "a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet" (János 6:63). Az ezekben a tanításokban való hitet, és ezeknek megcselekvését. Az, hogy hordoztam a fehér ruhákat, és szét akartam teregetni, azt jelképezte, amint Jézus az ajtók előtt áll és zörget. Ha valaki ajtót nyitott volna neki és az Ő szavának, ahhoz bement volna és vele vacsorázott volna, az megtanulhatta volna az ő beszédeit és tanításait, az megkaphatta volna Isten kegyelmét, a bűnbocsánatot és a megtisztulást (a tisztára mosott, fehér ruhákat), az Úr oltalmát, és mindazt, amit Jézus hirdetett azok számára, akik hozzá fordulnak. De mi történt az álomban? Senki nem nyitott ajtót a zörgetésre a városokban, sem Magyarországon, sem Ausztriában! Sehol nem kellett az Úr kegyelme és oltalma (a tiszta, fehér ruháknak nem volt hely)! Ehelyett minek volt hely, mit engedtek be az emberek Magyarországon is meg Ausztriában is? Isten oltalma helyett, az emberek által készített oltásokat! Ezekben bíznak manapság az emberek, ezért állnak sorban, nem az Úr oltalmáért imádkoznak és nem Őbenne bíznak! És aki nem így van ezzel, arra pedig rákényszerítik a munkahelyek által! Hogy az ilyen ember is ijedjen meg attól, hogy nem lesz pénze és éhenhal ő is meg a családja is, és menjen oltatni, akkor is, ha nem akar! És még a képmutató egyházak és vallási felekezetek is ugyanerre biztatják a híveket, az egészség és a szeretet, a másokra vigyázás nevében! Mintha csak azzal vádolnák Istent, hogy amikor megteremtette az embereket, kifelejtett valamit az emberek véréből, amit viszont az embereknek pótolniuk kell emberek által előállított oltásokkal! Pontosan úgy történik mindez most is, mint ahogyan Jézus annak idején a farizeusoknak (képmutatóknak) mondta a Máté 23:13-ban: De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

Ezért fontos üzenet a fenti Jelenések 3:18-20-ban idézett tűzben megpróbált arany is, azok számára, akik Isten oltalmában bíznak, nem az oltásban, hogy a világ általi kísértéseket és a megpróbáltatásokat (igen, az oltás-kényszer általi megpróbáltatásokat is!) ki kell állniuk Isten gyermekeinek ahhoz, hogy ezeket a fehér ruhákat (Isten oltalmát és kegyelmét) megkaphassák, hiszen ha nem kérjük és nem engedjük, hogy Krisztus megtisztítson bennünket és fehér ruhákat adjon nekünk, akkor "kilátszik a mezítelenségünk rútsága", vagyis a mi bűneink nem nyerhetnek megbocsátást.

Még egy másik fontos megértést is kaphattam Atyánk kegyelméből, az álom által: a városok (ahol nem volt hely a fehér ruháknak, vagyis ahol nem kérik az emberek Krisztus beszédét és Isten oltalmát) a nagyvilágot jelképezték, hiszen a nagyvilági életet élő emberek azok, akik továbbra is a nagyvilági életüket szeretnék élni, úgy mint régen, eljárni szórakozni, utazgatni, stb. Ezért ők sokkal több hajlandóságot mutatnak az oltás felvételére is, mint azok, akik csendesen, szerényen, visszavonultan élnek (a pusztában). Ezt a pusztát, a csendes életmódot, a társadalomtól és nagyvilági élettől visszavonult életet jelképezte az álomban a mező, távol a városoktól. Ezen a mezőn, a csendben és nyugalomban van rá lehetőség csupán, hogy a fehér ruhák helyet kapjanak és Krisztus beszéde, az Ő tanításai nyitott ajtókra, halló fülekre és befogadó szívekre találjon. Emlékezzünk arra, hogy amikor Isten kihozta a zsidókat Egyiptomból, 40 évig kellett a pusztában tartózkodniuk, azért, hogy legyen alkalmuk arra, hogy megtisztuljanak a nagyvilági (egyiptomi) élet nyomaitól, bűnös szokásaitól.

Ugyanis, a nagyvárosi zajban az emberek nagyrésze túlságosan el van foglalva minden egyébbel, tele van a fejük mindenféle világi információval (politikusok, média, vallások), és nem hallják Isten személyes hívását, Krisztus "zörgetését", és így nem is nyitnak ajtót neki, nem hallják meg az Ő szavát.

Azért tartottam fontosnak megírni ezt a tavaly őszi álmot most, hogy előre figyelmeztessem ezáltal is embertársaimat, mivel más álmok által is, többen is, nem csak én, olyan figyelmeztetéseket kaptunk Isten kegyelméből, amelyek mind arra utalnak, hogy idén ősztől is (vagy talán már augusztustól kezdődően) ismét elkezdődik az oltás-terror, és lelkileg felkészülhessen mindenki arra, hogy az újabb megpróbáltatásoknak ellen tudjunk állni. Ehhez ugyanis csak Isten által kaphatunk erőt és kitartást.

Mindenkinek választani kell a kettő közül, nem lesz középút vagy harmadik választási lehetőség, csak ez a kettő: oltalom vagy oltás! Te melyiket választod?