Jul. 9, 2022

Egy nagyon kemény figyelmeztető álmot kaptam jóságos Atyánk kegyelméből. Amikor felébredtem, értetlenül meredtem magam elé, hogy ez most mi volt... De még aznap megkaptam a megértést hozzá. Azt, hogy mennyire meg vagyunk, mi, emberek tévesztve, és, hogy mennyire meg vagyunk kötözve, anélkül, hogy erről tudnánk. Ha Krisztus, aki az út, az igazság, és az élet, nem szabadít meg bennünket ebből a megkötözöttségünkből, akkor nincs esélyünk megmenekülni.

Az álomban a következőket láttam:

Éppen egy mosdóban voltam, kerestem egy szabad WC-t, ahová bemehetnék, ezért több fülke ajtaját is megpróbáltam kinyitni, de mind foglaltak voltak. Elég sötét volt az egész helyiség, olyan kissé rejtélyes, vöröses-feketés fény volt, és sok fülke volt ebben a mosdó helyiségben. Aztán addig keresgéltem, hogy egyszer rossz helyre nyitottam be, mert abban a fülkében a WC mögött ott állt maga az ördög.

Én nagyon megijedtem, mert ronda és ijesztő volt, mint ahogyan azt az emberek ábrázolni is szokták, piros és fekete színű volt. El akartam menekülni, de nem sikerült, mert gyorsan elkapott és megfogott, majd megtermékenyített valahogyan - az, hogy hogyan, az hála Istennek, nem volt benne az álomban.

A baba szintén olyan ronda fekete meg piros volt, mint maga az ördög, csak kicsiben, mindössze kb 20-25 cm hosszúságú lehetett az egész baba. Rongyokba volt tekerve, mintha valamiféle pólyaszerűben lett volna, de meg sem mozdult, és hangja sem volt. Élettelennek tűnt igazából, csak, mint egy kis csomag, amolyan játékbaba-szerű volt. Én csak a karomba vettem, amikor átadták nekem, és megrökönyödve néztem, nem tudtam vele mit kezdeni. Ennyi volt az álom.

Reggel elgondolkodtam, hogy mit jelenthet ez az elég ijesztő álom. De nem kellett túl sokáig töprengenem, mert jó Atyánk rávezetett erre, az aznapi történések által.

Történt ugyanis, hogy ekkor éppen anyósoméknál tartózkodtunk vendégségben. Anyósom, aki nagyon anyagias és földhözragadt gondolkodású - már felvette a harmadik oltást is - a velem szomszédos szobában panaszkodott éppen a gyerekeimnek, hogy ő milyen beteg, úgy legyengült, hogy mindjárt meghal. Erre a kisfiam, a maga gyermeki ártatlanságával, azt válaszolta neki, hogy "De akkor te mész a mennyországba Istenhez, és ott milyen jó lesz neked!"

Anyósom megrökönyödött ettől, hogy miféle dolgokat beszél ez a gyerek, vajon honnan tanulta ezeket. A férjem is ott volt éppen, abban a szobában, ahol anyósom meg a gyerek, és mondta neki anyósom, hogy hallja-e, hogy mit mond a gyerek, ezt az agymosást biztosan az anyja tanította neki. De ez így nagyon nem jó, mert az ilyenek, akik ebben hisznek, a haláltól sem félnek. Talán mondanom sem kell, hogy a férjem is - aki szintén nagyon anyagias és világi gondolkodású, és már szintén háromszor be van oltva - egyetértett vele.

És akkor anyós átjött abba a szobába, ahol voltam, és azt mondta nekem, hogy nem kellene ilyenekre tanítani a gyerekeket, nem kellene így mosni az agyukat, mert ez káros lehet.

Mondtam neki, hogy miért, ő talán nem hiszi, hogy van mennyország? Azt mondta, hogy ő ilyen hülyeségekben nem hisz, ő is hisz Istenben (?) és imádkozni is szokott néha, de ő itt akar jól élni, ezen a világon, nem érdekli a mennyország, és nem dől be az ilyen agymosásoknak, mert ő tudja, hogy régen, a középkorban is a papok azzal a hazugsággal hülyítették és használták ki a népet, hogy nem baj, ha most szegények, majd a mennyországban jó lesz nekik.

Javasolta számomra, hogy a lelki életemet tudjam le inkább azzal, hogy havi egy-két alkalommal elmegyek vasárnap a templomba, meghallgatom, amit a pap prédikál, és kész, ne olvassak Bibliát, ez legyen a papok dolga. Én ne foglalkozzak az ilyen lelki dolgokkal túl sokat, hanem éljek normális életet, ahogyan ő is meg más normális emberek is teszik.

Gondoltam, hogy nem vitatkozom vele, mert úgy sincs semmi értelme. Őt nem érdekli valójában sem Isten, sem a mennyek országa. Én is így voltam ezzel még pár évvel ezelőtt, úgyhogy meg lehet valamilyen szinten érteni őt is, ha így gondolkodik. Így hát fejcsóválva hallgattam, és arra gondoltam, amit Jézus ezzel kapcsolatban tanított: "Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket." (Máté 7:6)

De ugyanakkor azt is kérdeztem magamban, hogy vajon hol akar ő még jól élni itt ezen a világon, hát nem látja, hogy már idős is meg beteg is, és nem csak ő, hanem az egész világ egyre betegebb...? Nem látja a figyelmeztetéseket, a "járványokat", a káoszt, a természeti katasztrófákat,a háborúk híreit, a jeleket, amelyek mind azt mutatják, hogy itt már sosem lesz az élet olyan, mint korábban?

Csak ezután kezdett derengeni szép lassan a megértés: az, hogy miről szólt az éjszaka az álom, amit kaptam, jóságos Atyánk kegyelméből. Hát éppen erről szólt, hogy akiket a sátán propagandája elkapott és szellemileg megtermékenyített, azoknak a földi, sátáni rendszerhez illő lesz a felfogása, az lelkileg halott lesz - ezt jelképezte az a néma, élettelen ördögbaba. És mivelünk - akik Istenhez fordultunk - is ugyanez fog történni, ha nem maradunk meg Őbenne, ha nem Őrá figyelünk, hanem "elkap minket a sátáni rendszer propagandája". Jézus azt mondta, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül - tehát nem elég csupán hozzá fordulni, hanem mindvégig csak Őrá kell figyelnünk.

Az emberek elmennek a gyülekezetekbe, templomokba, és mindenféle vallási felekezetekbe, szektákba, és azt hiszik, hogy ők jó úton járnak, és Istennek tetsző cselekedetet hajtanak végre azzal, hogy vasárnaponként beülnek a padba, és hallgatják papok, lelkipásztorok, vallási vezetők beszédét. Ők maguk nem keresik személyesen sem Istent, sem Krisztust, sem az igazságot, megelégednek azzal, amit feléjük a papok és prédikátorok közvetítenek. Hallgatják őket, és felülnek az egyházak propagandájának, a média propagandájának, és mindenféle emberi propagandának, féltik az evilági életüket, a testi egészségüket, és szaladnak oltatni, valahányszor a politikusok, orvosok és egyházi vezetők azt mondják, hogy "oltakozni kell". Aztán meg csodálkoznak, nem értik, hogy miért ilyen gyengék és betegek. Hiszen éppen a gyülekezetek, az egyházak, és a vallási felekezetek vezetői küldték a legerőszakosabban az embereket, hogy "felvegyék az oltást", sok helyen be sem engedték a híveket a gyülekezetbe oltási igazolvány nélkül. Olyan gyülekezet is van, amelyik egyenesen azt mondja, hogy az oltás "Jézus vére" helyett van! Ilyen és ehhez hasonló hazugságokat hallgatnak az emberek némely vallási felekezetben (bár nem mindenhol süllyedtek éppen ilyen mélyre a hazugságban, hogy ilyet állítsanak, de azért általában mindegyik vallási felekezetben azt sugalmazták, hogy becsületbeli kötelességük a híveknek oltakozni, embertársaik védelme miatt is...). És közben nem veszik észre, hogy menetelnek egyenesen a szakadékba, a halálba, a papok és a lelkipásztorok szavát követve. Pedig nem szabad embereket követni és bennük bízni, mert tévútra vihetnek, még akkor is, ha ezek az emberek lelkipásztorok, papok, vagy akár a saját családtagjaink. Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! (Jeremiás próféta könyve 17:5)

Mert az egyházak és vallási felekezetek összefeküdtek az evilági, sátáni rendszerrel, a vezetőkkel, a politikával és a pénzzel, a hatalommal, és nem Istent szolgálják, nem az emberek lelki útját egyengetik a Krisztus által megmutatott "keskeny úton" a mennyek országa felé, hanem a világi hatalmakat szolgálják, anyagi javakért cserébe, és az embereket a tévútra, a "széles útra" terelgetik, amely a pokolba visz. Ezt hívja a Biblia a Jelenések könyvében úgy, hogy "babiloni parázna", mert Isten és Jézus nevében prédikál, és közben összefeküdt a pénz istenével, a Mammonnal, a világi hatalmakkal, mert onnan jön a pénz és a jólét.

Jézus nem azt tanította, hogy embereket, "közvetítőket" kövessünk, hanem, hogy Őt magát kövessük, személyesen. Erre utal a következő tanítása is:

"Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját." (János 10:1-5)

Majd pedig így magyarázza ezt a példázatot:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért."

(János 10:7-15)

Figyeljük csak meg, hogy béreseknek nevezi azokat, akik anyagi haszonért, pénzért vezetik a "juhokat". Ellenben Ő, aki a jó pásztor, az életét adja az Ő "juhaiért", akik ismerik Őt és követik Őt, hallják az Ő hangját, és Ő is személyesen ismeri őket, mindenkit, egyenként. Ez nem másról szól, mint az Ővele való személyes kapcsolatról, amelyben nincs szükség közvetítőkre, sem béresekre.

A következő megértés jött még ehhez, Lélek által: az, hogy az álomban ez a mosdó jelképezhette a templomokat, a benne lévő sok sötét fülkével, amelyek a gyóntatófülkékkel hasonlatosak, hiszen oda is az emberek azzal a tudattal mennek, hogy ott lelkileg megkönnyebbülnek, mint ahogyan azt a mosdóban is lehet tenni: megkönnyebbülni, esetleg megtisztulni. És ehhez képest mit kapnak ott az emberek, akik oda bemennek? Nem megkönnyebbülést, hanem szellemileg megfertőzi őket az evilági, sátáni rendszer hazugságokkal, képmutatással, és mindenféle istentelenséggel - ezt jelképezte a megtermékenyítés, amely szellemileg történt, majd ennek eredményeképpen a lelki halál a néma, halott ördög bébi képében.

Jézus nem azt tanította, hogy képmutatóan járjunk hétvégenként gyülekezetekbe, templomokba, és ott hallgassuk a prédikációt, amit mondanak, és utána menjünk vissza a világba, a világ által "normálisnak" hívott "életbe", hanem azt, hogy keressük Isten országát, ki-ki személyesen, és az Atya megad mindent, amire szükségünk van.

Sőt, a Jelenések 18:4-5-ben ezt is írja János (Jézus tanítványa), a hatalmas "Babilonról", és ezáltal a "babiloni paráznáról" is, vagyis a a különféle vallási szervezetekről, egyházakról (akiknek vezetői összefeküdtek a hatalommal és a pénzzel) úgyszintén:

"És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól."

Mindezt összegezve, az álom által jóságos Atyánk a következőt tanította: ne embereket és ne vezetőket vagy vallási vezetőket kövessünk, hanem Jézus Krisztust, aki azt mondja magáról, hogy: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 14:6) Kérjünk személyes kapcsolatot Ővele, a bűneink megbocsátását, megtisztulást, és azt, hogy az Ő Lelke vezessen és tanítson bennünket. Nincs szükség közvetítőkre, papokra, lelkipásztorokra sem, mert ők is tévútra visznek.