Aug. 29, 2022
Amikor először olvastam Márk evangéliumában a fügefa történetét, nem igazán értettem, hogy Jézus miért átkozta el azt a fügefát, és megbotránkoztam rajta, gondolatban megvádoltam Jézust azzal, hogy ez egy szeszélyes és kegyetlen cselekedet volt tőle a szerencsétlen fával szemben.
Később azonban, a jóságos Atya kegyelméből, megkaptam hozzá a megértést is. A Lélek rávezetett arra, hogy minden Jézussal kapcsolatos történésnek jelentősége és tanítása van, nem csak annak, amit mondott és tanított, hanem annak is, amit cselekedett. De következzen először a szóban forgó történet, és majd utána a megértés:
"És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.
És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;
És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán.
És mikor beestveledék, kiméne a városból.
Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott.
És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.
És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.
Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.
És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Márk 11:12-26)
Amit itt elmagyarázott Jézus, azt mindenki értheti: a hittel való imádkozásról van szó, és arról, hogy ha igaz hittel és tiszta szívvel kérünk valamit, Isten teljesíti a kérésünket.
Ám Jézus nem csupán ezért átkozta meg a fügefát, hanem ezáltal azt is előrevetítette, hogy mire számíthatnak a hamis próféták, és mindazok az emberek, akik haláluk pillanatáig, vagy az Ő második eljövetelekor úgy találtatnak, hogy "nem teremtek jó gyümölcsöt". Más szóval: nem cselekedtek jót, csak rosszat embertársaikkal, és ha kaptak valamit Istentől, azt nem osztották meg embertársaikkal. És itt nem csak a kenyér vagy az anyagi javak megosztásáról van szó, hanem a lelki táplálék megosztásáról is: például, ha kapunk Atyánktól tanítást és megértést, akkor azt osszuk meg embertársainkkal, tegyünk bizonyságot arról, hogy ezáltal is kaphassanak esélyt embertársaink a megmenekülésre, ők is higgyenek és forduljanak Istenhez és lelkileg ők is gyarapodhassanak. Ezáltal is tudunk mi "jó gyümölcsöt teremni".
Egy másik alkalommal, és egy másik tanítvány által megírt evangéliumban bár, de mégis ezzel a történettel nagyon is összefüggésben áll az, amit így magyaráz Jézus:
"Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." (Máté 7:15-23)
Egy másik hölgy kissé másképpen, és részletesebben, de nagyon jól magyarázza mindezt; nagyjából ő is ugyanezt a megértést kapta ezzel a témával kapcsolatban. Amikor elhatároztam, hogy megírom ezt a megértést, akkor, érdekes módon, a szemem elé került valahogy ez a videó is, amelyet az alábbi linken lehet meghallgatni:
