Oct. 6, 2022

Ismét érdekes álmot kaptam nemrég a jóságos Atyánk kegyelméből:

Egy lépcsőházba mentünk be, én és a testvérem. A testvérem ment elől, én meg utána léptem be a lépcsőházba. Ő azonban megállt a bejárat közelében, és levette a cipőjét, mert az koszos volt. Én bosszankodtam ezért, mert ahogy a háta mögé értem, megcsapta az orromat a cipőjéből áradó lábszag. Rászóltam türelmetlenül, hogy minek kell letenni azt a büdös cipőt egy lépcsőházban, ne totojázzon most ezzel, hanem igyekezzen, haladjunk. Ezzel megkerülve őt, elindultam felfelé. Ám érdekes módon, lépcsők nem voltak abban a lépcsőházban, hanem egy nagy vascsövekből összehegesztett állvány volt, azon lehetett felmászni jó nagyokat lépve, még létra sem volt sehol. Így hát elindultam a vasgerendákon felfelé, és miközben kitartóan másztam, szóltam a testvéremnek, hogy jöjjön ő is. Végre elindult ő is, és amint másztunk felfelé, közben beszélgettünk és fokozatosan kapaszkodva, lépkedve, haladtunk egyre feljebb.

Nem tudom, hogy körülbelül hány emeletnyit haladhattunk felfelé, és azt sem, hogy hol voltunk tulajdonképpen, mert közben megszólalt az ébresztőóra és én felébredtem. Az álom elgondolkodtatott, de nem jött azonnal rá megértés. Mindenesetre, a büdös cipőre visszagondolva, jót nevettem magamban.

Néhány óra múlva azonban a következő megértést kaptam, Lélek által:

a lépcsőház és a felfelé mászás a mennyek országába vezető utat jelképezte. Az, hogy nem volt sem lépcső, sem létra, az a mennyek országába vezető keskeny útra utal: nem olyan könnyű oda felmenni, csak kitartással lehet haladni, mászni. Amint Jézus tanította: "aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Máté 10:22).

De mit jelentett az a koszos, büdös cipő, amit a testvérem levett és otthagyott a bejáratnál?

Azt adta a Lélek, hogy a bűneinket jelképezik ezek a cipők, azért ilyen koszosak meg büdösek, és, hogy ezeket nem vihetjük magunkkal a mennyországba. Ha idelent, a földi életünkben nem tesszük le, és nem szabadulunk meg a koszos bűneinktől és a bűneink büdös terhétől, nem léphetünk be a mennyek országába. Jézus azt tanítja, hogy tegyük le Őelőtte a bűneink nehéz terhét, és vegyük fel helyette az Ő könnyű terhét:

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11:28-30)

Hogyan tudjuk ezeket a bűneink által létrehozott nehéz terheket lecserélni a Krisztus könnyű és gyönyörűséges terhére? Úgy, hogy kérjük imában, őszinte szívvel és alázatosan az Atyától, hogy mutassa meg nekünk, szembesítsen minket azzal, hogy milyen bűnök vannak még bennünk, amelyek elválasztanak Tőle. Ez nyilván egy kellemetlen folyamat, mert senki sem szeret szembesülni a saját bűneivel, és azzal sem, hogy mi magunk is legalább annyira bűnösek vagyunk (ha nem még inkább), mint sokan mások, akikre esetleg mi magunk is haragszunk az ő bűneik miatt. Bánjuk meg bűneinket, és kérjük a megbocsátást, megtisztulást, kérjünk az Atyától személyes kapcsolatot Krisztussal, hogy személyesen tanítson és vezessen az Ő Lelke által. Senki mástól, emberektől nem kell kérnünk a tanítást (még papoktól, lelkipásztoroktól, vallási vezetőktől sem), csakis Krisztustól fogadjuk el, mert ő a Tanító, Ő a JÓ PÁSZTOR, aki teljesen önzetlen és nem béres:

"Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért." (János 10:11-15)

A büdös, koszos cipő levetése még arra a jelenetre is emlékeztet, amelyben az utolsó vacsora estéjén Jézus megmossa a tanítványai lábát. Ez a lábmosás egyébként ugyancsak azt a folyamatot jelképezi, amint Jézus megtisztít és megszabadít a bűneinktől:

"Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,

Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.

Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Mondá néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! (János 13:3-11)

Még egy érdekes figyelemreméltó részlet volt az álomban: az, hogy sürgettem a testvéremet, hogy ne húzza az időt, hanem igyekezzen és jöjjön már, azért volt, mert éreztem, hogy már nem sok idő van hátra, és ha nem érünk fel időben, elkésünk. A mennyország kapui bezáródnak, lejár a kegyelem ideje. Aki pedig nem tér meg addig Istenhez, nem tisztul meg bűneitől és nem halad a Krisztus által mutatott keskeny úton a mennyország felé, annak már nem lesz erre többé lehetősége:

"És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, és megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen:

Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak. (Jelenések könyve 10:5-7)