Éjszaka egyik álmomban azt láthattam, hogy bementem egy boltba vagy optikába, ahol többféle árut is árultak, de én a szemüvegtokokat nézegettem. A kezembe akadt egy aranyszínű, cipzáras, viszonylag lapos, de mégis erősnek, stabilnak tűnő szemüvegtok, amely megtetszett nekem, és meg is szerettem volna venni magamnak, de az árát megnézve vissza is tettem a polcra, mert túl soknak tartottam érte a 10.000 forintos árat. Így hát nem vettem semmit a boltban végül, és távoztam onnan.

Egy következő alkalommal ismét visszamentem a boltba, mert kissé bántam, hogy az előző alkalommal nem vettem meg azt a tokot. Ismét nézegettem a polcon lévő szemüvegtokokat is, de már nem találtam azt a tokot, amelyet a múltkor kiszemeltem magamnak. Kérdeztem a boltost is, hogy nincs már meg az az aranyszínű szemüvegtok? Ő is nézegette a kínálatot, és talált egyet, ami tényleg hasonlított arra a tokra, aranyszínű is volt, meg ugyanannyiba is került, mint az, amelyiket én kerestem, de mégis más volt, női cipőre hasonlító alakja volt, és nem volt cipzárja sem, hanem csak simán össze kellett csukni, és túl magas is volt, nagy helyet foglalt volna egy táskában. Tehát, nem nyerte el a tetszésemet, amit el is mondtam a boltosnak. Így végül ismét üres kézzel távoztam a boltból.

Ám valahogy harmadik alkalommal is odakeveredtem ugyanabba a boltba, és gondoltam, hátha mostanra hoztak még abból a fajta szemüvegtokból, amilyent kerestem. És a boltban, a polcon keresgélve, meg is találtam az általam keresett típusú, aranyszínű szemüvegtokot, és láss csodát, most még olcsóbb volt, mint az első alkalommal, amikor megpillantottam! Mert most nem 10.000 forint volt ráírva, hanem 7.500. Ennek meg is örültem, és gondoltam, most kell megragadni az alkalmat, mert később már lehet, hogy vagy nem lesz kapható ismét, vagy megint drágább lesz az ára. Így hát gyorsan meg is vásároltam, és elégedetten távoztam a boltból.

Azt a megértést kaptam erre az álomra Lélek által, hogy az aranyszínű szemüvegtok a tisztánlátást jelképezte az álomban. Nem a testi szemeink általi látást, hanem a lelki látást, ami igazi kincs, mennyei kincs, ezért volt aranyszínű.

Isten magához hívogatja az ő gyermekeit, és felajánlja számukra azt, hogy azoknak, akik elfogadják az Ő meghívását, megadja ajándékba nekik a Lélek általi látást, nekünk viszont le kell mondanunk arról, hogy a földi kincseinket helyezzük előtérbe a mennyei kincsekkel szemben. Így, ha az első adandó alkalommal nem élünk a lehetőséggel, mert pl. nem vagyunk hajlandóak lemondani a földi kincsekről (ez esetben a 10.000 Ft pénzösszeg jelképezte a földi kincseket), akkor Isten másnak adja azt, és következő alkalommal már hiába keressük, mert nem lesz több a "boltban". Ekkor észrevehetjük, hogy elszalasztottuk a nagy lehetőséget, és megbánhatjuk, hogy a földi kincseinket túlértékeltük a mennyeiekkel szemben. Most már odaadnánk, amink van, de már nem lehetséges. Mert Atyánk nem erőszakos, szabad akaratot adott nekünk, hogy eldönthessük azt, hogy mit választunk. És akinek nem kell az, amit Ő ad számunkra, arra nem fogja erőszakkal rátukmálni. Ám, ha látja rajtunk, hogy megbántuk azt, hogy nem fogadtuk az Ő hívását, és a továbbiakban kitartóan keressük az Ő igazságát, akkor megkegyelmezhet nekünk, és megadhatja számunkra ezeket a földi szemmel láthatatlan kincseket. Ezt - az Ő kegyelmét és jóságát - jelképezte az, hogy amikor már harmadszor is kerestem azt az aranyszínű szemüvegtokot, akkor már ismét volt, és most már megkaphattam, sőt, még olcsóbban is, mint először.

"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: 

Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér [rész 7,13.] ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

A kiket én szeretek, [Zsid. 12,6. Jak. 1,12.] megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek." (Jelenések 3:17-22)