Oct. 15, 2022

Érdekes álmot kapott Atyánktól a fiam, amelyről azt a megértést kaptam, hogy fontos üzenete van a keskeny utat választó, és az azon járó-bukdácsoló útitársak számára, ezért leírom ezt is, hogy ha elolvassák, megerősítse az ő hitüket, és, ugyanakkor, figyelmeztetve legyenek ezáltal is az elkövetkezőkről.

Az álom arról szólt, hogy együtt utaztunk a vonaton valahová, de én kiestem a vonatból, mert annak nem volt ajtaja. De nem lett semmi bajom, nem törött el egyetlen csontom sem, nem véreztem sehol, de még egy kis horzsolás, karcolás sem esett rajtam. Többször visszamásztam a vonatra, de mindig kiestem rajta, és sosem történt semmi bajom.

Az álomhoz az a megértés jött Lélek átlal, hogy ez a vonat a rendszert és az emberi társadalmat jelképezi, amely kiveti Isten gyermekeit magából. Mert Isten gyermekei nem illenek bele az emberek által felépített és fenntartott rendszerbe, sem az emberi társadalomba. Isten maga is kifelé hívogat bennünket a rendszerből, a vallásokból, a gyülekezetekből, templomokból, és mindenféle emberi tömegből. Ezért nekünk nincs semmi vesztenivalónk valójában, mert, ha Isten megengedi, hogy a rendszer kitaszítson minket magából, akkor azt okkal engedi meg, azért, hogy megtisztulhassunk a "pusztában", és, hogy a rendszer ne tudjon bennünket bekebelezni, "lélektelen zombikká" változtatni. És ne ellenkezzünk, ne akarjunk visszamenni a világba, ne akarjunk visszamászni a rendszer által épített vonatra, mert akkor úgyis kiesünk onnan megint, hiszen nincs nekünk ott többé dolgunk, sem békességünk, sem semmi keresnivalónk. Bízzuk magunkat a jóságos Teremtő Atyánkra, helyezzük a sorsunkat teljesen az Ő kezébe, hiszen Ő tudja a legjobban, hogy mi a jó nekünk, mire van éppen szükségünk.

A Jelenések könyve szerint, amikor a hetedik trombitaszó megszólal, akkor a "napba öltözött asszony", avagy az igazi egyház - ami nem a különböző vallásokat, felekezeteket jelenti, hanem Krisztus valódi követőit, Isten gyermekeit - a pusztába menekül. Erre figyelmeztet az álom bennünket:

"Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig." (Jelenések 12:6)

Ne féljünk hát attól, hogy ha kivettetünk a pusztába, a jól megszokott rendszer nélkül nem lesz megélhetésünk, mert Atyánk gondoskodik majd rólunk. Erre utal az álomban is az a tény, hogy, bár kiestem a vonatból, mégsem esett semmi bajom. Az, hogy a pusztába menekülő asszonyt táplálják a számára elkészített helyen, jelentheti a lelki táplálékot is, a mennyei táplálékot, amelyet Krisztus által kapunk Atyánktól, de mindemellett, amire a testünknek szüksége lesz, az is megadatik majd nekünk. Erről beszélt már Jézus korábban is:

"Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:31-34)

Felvetődhet sokakban az a kérdés, hogy mit jelenthet ez a puszta, amiről szó van. Jelentheti csupán a magányt, a tömegektől, az emberi társadalomtól és a rendszertől való elszigeteltséget, de jelentheti fizikailag is valamilyen valódi, szabad ég alatti területre, a természetbe, pusztába kimenekülést is, ezt csak Isten tudja pontosabban egyelőre. Amikor szükséges lesz, akkor majd Atyánk kijelenti ezt is számunkra. Ne aggodalmaskodjunk előre a holnap felől, elég minden napnak a maga baja, ahogyan a fenti idézetben is olvasható, Jézus kijelentése által. A fontos az, hogy bízzunk Istenben, és halljuk az Ő hangját és szavát, Krisztust, hogy az Ő Lelke által vezetni tudjon bennünket személyesen:

"Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.

Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (János 10:27-28)