Álmomban egy wellness hotelben voltunk, vendégként. Én a recepció közelében egy kislánnyal játszottam, egy kanapén üldögélve. Olyasmi volt, mint egy játszó sarok, vagy legalábbis, mi annak használtuk. Jött egy emberszabású robot, amelynek nem volt rendes arca. Sötétszürke vagy fekete matt fémből vagy műanyagból volt az "arca", és a szemei helyett fém színű körök voltak. A szája helyén ugyanígy, csak az egy kinyitható nyílásként szolgált. Nagyon ijesztő képe volt. Végigment az emberek között, és főleg a hotel dolgozói között, akik, mikor hozzájuk közeledett, kérdésre nyitották szájukat, kezdve az udvarias kérdéssel, hogy: "Uram, miben segíthetek?" - Válasz helyett azonban mindannyiszor kinyílt a robot szája és fényképezőgépek hangjához hasonló, három halk kattogást hallatva, lelőtte őket, egyenként, mindenkit, aki az útjába került, mint egy profi bérgyilkos: a hotel recepciósait is, meg az összes ott jövő-menő embert. A szája volt a töltény nyílása, onnan jött ki és hatolt az emberekbe a lövés, ami csendesen történt, mint egy hangtompítós fegyverrel.

Én meglepődve láttam mindezt. Ott ültem tovább, és a kislánnyal játszottam, miközben mindezt láttam. Olyan volt, mintha kívülállóként néztem volna végig, mint egy rossz akciófilmet (de, mivel évek óta nem néztem semmilyen filmet, így nem lehettem azoknak befolyása alatt, nem ezért álmodtam ilyet). Pedig ott voltunk a közelben, nem is igazán féltem, inkább csak meglepődtem, hogy mi történik itt. Valahogy olyan érzésem volt, hogy minket nem lát. A kislány talán tudomást sem szerzett minderről, ami mellettünk történik, nyugodtan, vidáman játszott velem tovább.

Amikor az emberszerű robot továbbhaladt és már nem volt a közelben, felmentünk a hotelszobánkba, aminek átlátszó üveg bejárati ajtaja volt, és nem igazán akart utánam bezáródni, ezért ott valamit a zsanérjával babráltam, hogy bezárhassam, mintha érne valamit, és meg tudná akadályozni, hogy ez az ijesztő robot bejöhessen. Valahogy mégis bezártam, de tudtam, hogy nem sokat ér ez az ajtó.

Ezután átöltöztem a fehér fürdőköpenyemből, száraz, fehér pólót vettem fel. Még egy kicsit vizes volt a testem, talán vízből jöttem ki nemrég, ezért tapadt rám, nehezen jött fel a ruházat. Magamra néztem, és gondoltam magamban, hogy milyen szép kerek mellem van, de aztán eszembe jutott, hogy nem ilyen fölösleges testi gondolatokkal kell foglalkozni, hanem inkább gyorsan átöltözni. Így gyorsan belepréseltem a nyárias öltözetbe magamat, figyelve, hogy nehogy jöjjön és meglásson az a gonosz robot. Tartottam attól, hogy nehogy megtalálja és bántsa a kislányomat. Ennyi volt az álom.

És most következzen az álom jelentése, amelyről én is és útitársaim is kaphattunk megértést, Atyánk kegyelméből: 

A gyilkos robot a fenevad rendszerét jelképezi, és ami érdekes, hogy pont az őt - a rendszert - kiszolgáló embereket ölte meg. Én Isten gyermekét képviseltem az álomban, és engem nem bánthatott, mert én nem is szolgáltam őt, a kislánnyal (a lelkemmel) játszva, kívülálló maradhattam. Engem nem vehetett észre, mivel Isten nem engedte, hogy látható legyek a gyilkos, robotias, fenevad rendszer számára. Az a kislány a lelkemet, a gyermeki lelkületet jelentette, és a félrevonultan történő játék azt jelképezte, hogy nem a fenevadra figyeltem, hanem a Lélekre, így nyugodt lélekkel kívülálló maradhattam, Istenben való bizalomban, az Atya oltalmában.

Az, hogy fényképezőgép (média!) kattogásához hasonló halk hangot hallatva, a száján keresztül lőtt ez a robot, az a fenevad nagyokat szóló száját jelképezi: a médiából tömegszám áramló hamis, megfélelmlítő híreit, amelyre figyelve és hallgatva az emberek belemennek a pusztulásba (Jelenések 13:5 És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája...). Akik hittek az ő szavainak, azokat tudta legyőzni, lelőni, őket érte a vég (lehet, hogy itt megint az oltakozásról lesz szó, vagy valami hasonló megfélemlítő dologról, Isten tudja...), aki pedig tudomást sem vett az ő jelenlétéről, az nyugodtan élhetett, játszhatott tovább, mint egy gyermek.

A wellness hotel helyszíne a testi élvezetek hajszolását, a test kényeztetését, és a világi életet jelenti. Az, hogy öltözködés közben megcsodáltam a melleim szépségét, ez a kép pedig azt jelentheti, hogy a test által, a testi gondolatok által meg vagyunk és meg leszünk kísértve, agyalunk, félünk, hogy lesz-e étel és ital, amit enni és inni, lesz-e hely, ahol lakhatunk, stb. Ámde a Lélek már jelezte az álomban is, hogy nem ezekre a testi dolgokra kell figyelni, a lélek miatt kell aggódni inkább, hogy az ne vesszen el (a kislány miatt, hogy őt ne ragadja el a fenevad robot):

"És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté 10:28)

Másrészt, az is elég figyelemreméltó az álomban, ahogyan az emberek mindig azt kérdezték, hogy "Uram, miben segíthetek?"...Az illedelmes és udvarias viselkedés is robotiasan van már bennünk, emberekben...nem szívből jön, hanem rutinosan, mert megtanultuk.

Az emberiség elgépiesedett, lélektelenné vált, és ezáltal gyilkoljuk egymást, sajnos. És ez ezutàn még jellemzőbb lesz, ahogy egyre inkább elgépiesedünk, elrobotiasodunk, ebben a lélektelen állapotban még inkább gyilkosokká válhatunk, és szinte válogatás nélkül gyilkoljuk majd embertársainkat, mint időzített bombák, úgy robbanhatunk. Azonban, ha maradunk a gyermeki lelkületben és játszadozunk, gyermekek maradunk Krisztusban, nem fog tudni mindez elérni minket, sem fenevaddá, gyilkossá változtatni, sem megölni a lelkünket:

"És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." (Máté 18:3)

Megkísérthet ugyan a test, és a média által irányított tömegszellem, de ha nem arra figyelünk, hanem Krisztusra, és az Ő lelkületében gyermekek maradunk, és az Őáltala tanított keskeny úton járunk, akkor nincs hatalma felettünk. És a Lélek uralkodhat majd a testünk felett, és nem fordítva, mint ahogyan most történik, hogy a testünk uralkodik a lelkünk fölött.