Azt az álmot kaptam a minap, hogy a testvéremnek kontaktlencséje volt. Nem tudom, hogy hogyan segíthettem én neki ezzel, de mégis úgy történt az álomban, hogy segítségképpen az egyiket én viseltem abból a pár lencséből, a saját szememen. Tehát, a bal szemén a testvéremnek volt a pár lencséből az egyik lencse, a jobb szememen pedig nekem volt az egyik lencse.

Álmomban tudtam, hogy nekem nincs szükségem rá, mert én már régen átestem egy látásjavító szemműtéten, és azóta látok jól, csak azért volt az egyik szememen a kontaktlencse, hogy segítsek a testvéremnek.

Ám elérkezett az idő, hogy le kellett venni a kontaktlencséket a szemünkről. A testvérem kivette a bal szeméből a lencsét, és én is próbáltam kivenni a jobb szememből, de úgy rátapadt, hogy sehogy nem nem akart lejönni. Mondtam, hogy bocs', de nekem ez már nem megy jól, mert elszoktam a lencseviseléstől, mivel a műtét óta én már teljesen jól látok, és nem használtam már régóta kontaktlencsét, mert nem volt rá szükségem - és lehet, hogy ezért nem tudom most, hogy hogyan kell leszedni. Meg az is baj, hogy már pár napja rajta van folyamatosan a szememen, és esetleg azért ragadt úgy rá... Aztán addig küszködtem vele, míg jól megrángattam a szememben a lencsét, és akkor végül lejött, de a közepe szétszakadt, és úgy kellett visszaadnom a testvéremnek. Mentegetőztem, hogy sajnálom, de úgy néz ki, hogy ezt ki kell cserélni, mert így teljesen használhatatlanná vált.

Miután felébredtem, nem értettem, hogy miért kaphattam ezt az álmot, de a Lélek a következő részt juttatta eszembe a Bibliából, mégpedig a Jelenések könyvéből:

"A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.

De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. 

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. (...)

A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek." (Jelenések 3:1-6,14-22)

A következő megértést kaptam, a jóságos Atyánk kegyelméből, az álomról:

Isten elhívott minket, hogy forduljunk hozzá, térjünk meg hozzá. Mi elfogadtuk az Atya hívását, ezáltal az Ő gyermekei lettünk. Atyánk a Szentlélek által tanított és vezetett minket sokáig. Ám sajnos mi hűtlen gyermekei vagyunk Neki, hajlamosak vagyunk arra, hogy a világ ismét elcsábítson bennünket Tőle, mert a világiakra tekintünk és a benne élő világi embertársainkra. Ezáltal meg vagyunk kísértve, hogy langyosak legyünk (nem vagyunk hidegek, mert Istent nem tagadjuk meg nyíltan, de nem vagyunk forrók sem, mert nem ég bennünk az Isten iránti szeretet, hűség és odaadás olthatatlan tüze). Meg vagyunk kísértve, hogy foglalkozzunk a világi dolgokkal is, de azért egy kicsit még a lelkiekkel is, hogy elhitessük magunkkal, hogy mi már rendben vagyunk, jó úton vagyunk, és ne vegyük észre, hogy fokozatosan, egyre inkább visszacsúszunk a világba, és, hogy azt se vegyük észre, ahogy a Lélek helyett egyre inkább az egónk veszi át ismét az irányítást felettünk. A saját elménk is olyan játszmákra képes, hogy például elhitetem saját magammal, hogy csak azért megyek vissza a világba, hogy a testvéremnek, vagy bárki embertársamnak segítsek - de azzal, hogy visszamegyek a világba, és ott ragadok (mint a kontaktlencse a szememben), azzal nem segítek semmit embertársaimnak, hanem még magamnak is ártok vele. Ahogy Jeremiás próféta mondta: "Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!" (Jeremiás 15:19)

Atyánk figyelmeztet arra, hogy, ha visszatérünk a világba, a világi életbe, lepel borul a mi szemeinkre (ezt jelképezte a kontaktlencse a szememen), elhomályosul a mi lelki látásunk. És már nem fogjuk hallani az Ő hangját, nem fogjuk látni azokat a dolgokat, amelyeket Atyánk mutat és tanít nekünk Lélek által, így könnyen elveszíthetjük a Krisztussal való személyes kapcsolatunkat. És innen, ha már letértünk a széles útra, már nehéz lesz visszatérni a keskeny útra, amelyet Krisztus megmutatott nekünk, és amelyen Ő vezetett bennünket. Ha újra visszamegyünk a világba, ahonnan kihívott bennünket Krisztus, nagy az esélye annak, hogy úgy beleragadjunk a világba, mint ahogy az a kontaktlencse beleragadt a szemembe. És nagy árat fizethetünk érte: sok szenvedés, megtörettetés, szakadás árán szabadulhatunk meg onnan ismét, mint ahogy a kontaktlencsét is csak úgy tudtam kiszedni a szememből, hogy az szétszakadt. Erre vonatkozólag is van Jézusnak egy igen keményen hangzó tanítása:

"És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére." (Máté 18:9)

Mégis mifélék lehetnek ezek a világi tényezők, amelyek elterelhetik a mi figyelmünket Krisztusról, és letéríthetnek bennünket a keskeny ösvényről, az igazság és az élet útjáról? Bármi, lehet ez, főleg ami a testi életünkre vonatkozik (a teljesség igénye nélkül). Lehet a pénz hajszolása, lehet bármilyen szórakozás, nyaralás, kirándulás, világi felfogású, régi barátokkal történő találkozás, haszontalan időtöltés, fecsegés, világi, testi dolgokkal hencegés, vagy a világi felfogású embertársainknak, közösségeknek (még akár vallási közösségeknek is!) való megfelelési kényszer, hogy nehogy megszóljanak vagy kinézzenek, esetleg bolondnak vagy őrültnek nevezzenek bennünket... De lehetnek ezek csupán a mindennapi élet gondjai, problémái is, amelyeket úgy érzünk, hogy meg kell oldanunk saját erőnkből, így ezekre túl sok időt, energiát és figyelmet (vagy aggodalmat) fordítunk, ahelyett, hogy Atyánk segítségét és vezetését kérnénk ezekkel kapcsolatban is. Ily módon, a testiek miatt már nem jut az időnkből, erőnkből és a figyelmünkből a lelkiekre: Atyánkra, Krisztusra. Ezért tanította Jézus azt, hogy:

"Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. 

Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lukács 21:33-36)

Ezért mindenképpen érdemes a fentiekre figyelni, mert az, ha be lett "írva a nevünk az Élet Könyvébe", még nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi már célba értünk, nyugodtan hátradőlhetünk, és már többé nem bukhatunk el. Mert még kitörölhető a mi nevünk is onnan, és csak annak maradhat benne a neve az Élet Könyvében, aki győz. Jézus szavaival élve: "aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Márk 13:13). Erre utal a fentebb már említett idézet is a Jelenések könyvéből:

"A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jelenések 3:5)