Az elmúlt időszakban egyre több földi elfoglaltságom akadt, így nem nagyon maradt szabadidőm, amit bizonyságtevésre fordíthattam volna. A lakás, ahol élek, kissé lepukkant állapotban volt, és van még mindig valamelyest, tehát időről időre, igényli a törődést, gondozást, itt-ott-amott a felújítást.
Így hát az történt, hogy az elmúlt kb. egy hónapos időszakban nem nagyon fordítottam figyelmet és szakítottam időt a lelkiekre, hanem szinte teljesen csak a földiekkel foglalkoztam. Linóleumfelszedés, padló burkoltatása, falak javíttatása, és ezekben való segédkezés, anyagbeszerzés, tapétázás, ablakok és ajtók szigetelése a hideg miatt, főzés, mosás, takarítás, családdal, gyerekeimmel való törődés és időtöltés... Tehát, gyakorlatilag minden és mindenki előtérbe került, ami gyakorlati, evilági, földi teendő, és a lelkiekkel, mennyeiekkel való foglalkozás, az Atyánkkal történő kapcsolattartás háttérbe szorult.
És amint telt az idő, azt vettem észre magamon, hogy egyre többet vásárolok, olyasmiket is, amikre valójában nem igazán van szükség, és egyre több ételt fogyasztok, jóval többet, mint amennyire a testemnek valójában szüksége lenne, és ez meg is látszik rajtam: felszedtem pluszba jó néhány kilót az utóbbi időben. Pedig finoman szólva, eddig sem voltam túl sovány...
Mindemellett, még az is kezdett gyakorivá válni, hogy éjszaka parázna álmokat kapok, és reggel, ébredés után azon töröm a fejem, hogy vajon ezt most megint miért kaptam, mit követtem el már megint? És, bár bizonytalan voltam abban, hogy miért adta Atyánk ezeket a parázna álmokat, hiszen szó szerint, testi értelemben nem paráználkodtam, mégis, valahol ott mélyen legbelül sejtettem, hogy azért kapom ezeket az álmokat, mert ezek által figyelmeztet Atyánk arra, hogy az utóbbi időben túlságosan a földieken van a tekintetem, és elfordultam Tőle, nem figyelek már eléggé Őrá. Azaz, mégis paráználkodtam, ha nem is testi értelemben, hanem lelki értelemben. Hűtlen és hálátlan voltam lelkileg az én jó Atyámhoz, és hűtlen és hálátlan "menyasszony" voltam az én "Vőlegényemhez", Jézus Krisztushoz, aki élete árán is megváltott bűneim terhétől. Így tehát már nem kaphattam fentről elég lelki örömöt, és ezért volt szükségem mindenféle testi pótcselekvésre: a túlzott vásárlásokra, a túlevésre, nassolásra, és mindenféle más tennivalóra.
És, ha bizonytalan voltam a parázna álmok értelmezésében - mert az elmém, az agyam tesz arról, hogy mindent meg tudjak magyarázni magamnak -, Atyánk gondoskodott arról, hogy többé már ne magyarázzam félre, ne hazudozzak se önmagamnak, se másnak: elém hozott ma a YouTube-on egy olyan videót, amelyben egy olyan "útitárs" beszélt, aki hozzám hasonlóan, szintén nem tett bizonyságot mostanában, mert ő is ugyanazt tette, amit én, szó szerint! Ezen a hangfelvételen a hölgy elmondja, hogy a lakásuk felújítása miatt a munkálatokkal és minden mással foglalkozott, ezért Isten testi tünetek által, térdfájdalom és a térdízületeinek vizesedése által figyelmeztette őt arra, hogy nem jó úton jár, mert a földi kincsekkel foglalkozik, és a mennyei kincsek gyűjtését elhanyagolta! Teljesen ugyanaz a történet, mint az enyém, csak ő testi tünetek által lett figyelmeztetve, míg én parázna álmok által, valamint túlfogyasztás és hízás által (bár végülis, a túlevés és a hízás is testi tünet, ha jobban belegondolunk).
Az Úr irgalmazzon nekünk, hűtlen és hálátlan gyermekeinek!
Dicsőség és hála Atyánknak, hogy még mindezek ellenére sem mondott le rólunk, az Ő jóságára teljesen érdemtelen gyermekeiről, hanem olyan kegyelmes hozzánk még ezek után is, hogy türelmesen figyelmeztet, hogy ne térjünk le túlságosan az útról, mert eltévedünk!
Mit mond, mit tanít mindezekről Jézus?
"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6:19-21)
"Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:33-34)
Az említett hangfelvételt az alábbi linkre kattintva lehet meghallgatni:
