A minap éjszaka álmomban egy házigazdával beszélgettem, aki a saját udvarán állt, én meg kissé távolabb, talán a hozzá közel eső út felől érkeztem, ezt már nem tudom pontosan. Mindenképpen, úgy álltunk és beszélgettünk egymással, mint ismerősök, vagy valakik, akik egymástól nem messze laknak, de mégsem találkoznak gyakran. Még állt mellettem valaki, akivel együtt sétáltam, de nem tudom, hogy ki lehetett az. A séta közben pedig, amint megláttuk ezt a házigazdát tevékenykedni az udvarán, szóba elegyedtünk vele. 

A házigazda éppen valami kikapált, kiásott növények maradványait szedegette össze, és gyűjtögette össze zöldhulladékos zsákokba, illetve cipelte ki a kapu elé, az út szélére, hogy majd, ha jön a szemétszállító elszállítani a zöldhulladékot, akkor legyen elérhető helyen számukra. Közben magyarázta, hogy a kertésze kikapálta az udvaráról ezeket az össze-vissza odanőtt növényeket, és ezeket gyűjtögeti ő most össze. Mutatta is, hogy mekkora lyukak maradtak a földben, a befüvesített területen, a kikapált növények helyén.

Én, és az a valaki, akivel sétáltam, csodálkoztunk, hogy milyen kertésze van ennek az embernek: csak kikapálja vagy kiássa a gyomnövényeket, elveszi érte a pénzt, majd lelép... és otthagyja maga után a házigazdának a hulladékot, hogy ő takarítsa össze és hordja ki a szemétbe... Néztem a növénymaradványokat, amelyeket ez az ember valami Tigris néven nevezett, de nem emlékszem a növény teljes nevére. Mindenképpen, magas, kórós szárú, sárga virágú növényeket láthattam, mondtam is, hogy ismerem ezt a növényt, de ezt nem Tigrisnek hívják, hanem Ökörfarkkórónak, de ő erősködött, hogy Tigris: kétszer is kimondta ezt a tigrises nevet, és harmadszor is elismételte azt, hogy "Tigris", de nekem még így sem sikerült megjegyezni a növény teljes nevét, csak annyira emlékszem belőle, hogy "Tigris"... Ennyi volt az álom.

Amikor felébredtem, éjszaka volt még, és egyáltalán nem értettem ezt az álmot, hogy mit akar jelenteni. Ezért elkezdtem gondolkodni, hogy miféle növényről álmodhattam, mert én nem ismerek semmilyen tigris nevű növényt. Beírtam a Google-be, hogy "tigris növény", és rákerestem. Mint kiderült, többféle olyan növény is létezik, amelynek  a tigris szó szerepel a nevében, de én egyikről sem tudtam eddig. Viszont én most olyan növényt kellett, hogy keressek, amelynek nagy zöld levelei vannak, magasra növő, kórós szára van, és sárga virágai, mint az Ökörfarkkórónak, hiszen én álmomban valami ehhez hasonló növényt láthattam, azért mondtam a házigazdának, hogy ez Ökörfarkkóró. Ez leszűkítette a szóba jöhető találatok listáját, és végül egyetlen olyan növényt találtam, amelyre illenek ezek a jellemzők, ezt a növényt pedig Tigrisliliomnak hívják. Ez a virág látható a fenti képen is. A Tigrisliliomnak ezt a fajtáját pedig, amelyiknek ilyen sárga virága van, "Sárga Búza" néven is azonosítják a kertészetben. Tehát "búza"!

Megmondom őszintén, hogy napokig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, mivel fogalmam sem volt arról, hogy mit jelenthet ez az álom. Végül nekifogtam így megírni, "álom megértés nélkül" címszó alatt. És amint itt írogatok, eközben jön az a megértés, hogy ez bizony nem más, mint a konkoly és a búza története, amelyet Jézus mondott egy példabeszédében, csak másképpen (más képekkel és más körítésben).

"Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. 

Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly?

Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt.

A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?

Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe." (Máté 13:24-30)

Ebben az álomképben az a fázis zajlott éppen, amikor a "learatás" után "összegyűjtik a konkolyt". Ha nem is éppen kévékbe, hogy megégessék, hanem kukazsákokba, hogy kidobják és elszállítsák... Merthogy mai nyelven így lehet elmondani ezt a példázatot ahhoz, hogy jobban megértsük, mivel a mai ember - úgy általában - a kertészkedésnek ezt a verzióját jobban ismeri.

Ami még érdekesség ebben az álomban, az az, hogy a valóságban az Ökörfarkkóró az, ami magától terem, ide-oda növöget a kertbe kéretlenül is, a házigazdák pedig kiássák és kidobják, mert amikor a virágai kezdenek elszáradni, olyan csúnya, nagy, barna kóró lesz belőle. Tehát az álomban valószínűleg én neveztem meg helyesen a növényt, de a házigazda összekeverte a Tigrisliliommal. Mert a Tigrisliliomot szándékosan ültetni szokták a kertekbe, hagymáról, mert szép dísznövény, a kert ékessége tud lenni. És egyébként ugyanolyan magasra megnő, mint az Ökörfarkkóró, és ugyancsak sok sárga virága van. A "konkoly" tehát, ami odanőtt, az az Ökörfarkkóró volt, azt vágták ki (mert az nem olyan szép dísz, főleg amikor elkezd száradni), hogy ne csúnyítsa el a kertet.

Milyen dicsőséges Isten, hogy még olyan növényekkel is megismerkedtet álmomban, amikről sosem tudtam vagy hallottam! Mert a Tigrisliliomról én még sosem hallottam! És, ha esetleg valahol láttam is már valaha életemben ezt a virágot, semmiképpen sem tudtam a nevét...

Mindemellett, ami az álomnak a valódi mondanivalója az nem maga a virág megismertetése, ez csak egy ráadás, egy ajándék pluszban, Atyámtól... Mert a lényege az egész tanításnak természetesen nem a növényismeret vagy a kertészeti tudnivalók, hanem az, amit a konkoly és búza példázatában is elmond nekünk Jézus: az, hogy odakeveredik a konkoly a búza közé, és, amikor elérkezik az aratás ideje, akkor szétválogatják a konkolyt a búzától, a "búza" pedig megy az Úr "csűrjébe", míg a "konkoly" a tűzbe, ahol megégettetik.

Ennek az "aratásnak" pedig most van itt az ideje, kedves embertársak! Vajon ki hová fog kerülni? A "csűrbe" vagy a tűzbe? Nagyon nem mindegy...