Álmomban egy munkahelyen voltam, nem tudom, hogy hol, de valami irodai környezet volt a helyszín. Azt sem tudom, hogy mit dolgozhattam ott - leginkább semmit, mert csak jöttem-mentem, tébláboltam az irodában.

Aztán egyszercsak jött a főnök, aki valami ételből - nem tudom, hogy pontosan milyenből, de talán zsemle vagy kenyérdarabka lehetett egy kis felvágottal, vagy valami hasonló - egy-egy kisebb falatot beletett a kolléganőim szájába, hogy egyék meg. Ők meg is ették, nem is gyanakodtak semmire, úgy tűnt, hogy megbíznak a főnökben. Ám, miután megették a falatkát, azonnal kidőltek mindannyian az íróasztalukra, ahol éppen voltak. Úgy nézett ki a dolog, hogy a főnök az ételdarabkáival megmérgezte őket...

Aztán, amikor odaért hozzám, én sem kerülhettem el a főnök eledelét. Ám én, mivel már megláthattam azt, hogy mi történt a többiekkel, már nem akartam elfogadni a rám erőltetett falatkát. De a főnököt ez nem érdekelte, ellentmondást nem tűrve, ugyanúgy beletette az én szájamba is a falatot, mint a többiekébe... Ekkor én úgy tettem először, mintha megettem volna, és kidőltem én is az asztalomra. És amint a főnök hátat fordított nekem, hogy távozzon, kiszedtem a szájamból a falatot, majd hirtelen letámadtam vele a főnököt, és belepréseltem a falatkámat az ő szájába, erőszakkal.  Bár ő sem akarta megenni a mérgezett falatkát, hiszen valószínűleg teljesen tisztában volt azzal, hogy méreg van benne, én azonban a kezemmel erősen préseltem össze a száját, hogy ne tudja kiköpni. Majd, amikor láttam és éreztem, hogy kezdett elgyengülni tőle, akkor elkezdtem csapkodni erősen, szétverni a fejét, hogy pusztuljon, és még véletlenül se élje túl a mérgezést. Végül nem tudom, hogy meghalt-e a főnök vagy sem, mert ha jól emlékszem, ekkor felébredtem...

 Az álom jelentése pedig röviden nem más, mint amit a közmondás által már mindannyian ismerünk: aki másnak vermet ás, maga esik bele. Vagy, ahogyan Jézus mondta a tanítványainak: "Aki kardot ránt, kard által hal meg!" (Máté 26:52)

Ám a Bibliának nem csak ebben a részében, és nem csak így hangzik el ez a mondat, hanem a Jelenések könyvében ismét találkozhatunk vele, kicsit bővebben, a következő formában:

"Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite." (Jelenések 13:10)

Mit mond mindez nekünk, a jelen időkben? Az elmúlt néhány évben történtek bizonyos dolgok, amelyeket ez az álom eszembe juttat... Sok ember meg lett mérgezve ugyanis, és sokan a fölöttük hatalmaskodó vezetőikre hallgatva engedték magukat megmérgezni, pontosan úgy, ahogyan az álomban ezt jelképesen láthattam, hogy a kolléganőimmel megetette a főnök a mérgező falatot. És sokan szenvedik még ma is ennek a mérgezésnek az utóhatásait, a való életben is - már aki még életben van egyáltalán, mert sokan már sajnos el is távoztak az élők közül...

Ugyanígy, lelki értelemben is van egyfajta jelentése az álomnak: nem csupán a fizikai falatok lehetnek mérgezőek, hanem az a szellemi "táplálék" is, amellyel engedjük megfertőzni az agyunkat, a szívünket, a gondolkodásunkat és az egész életfelfogásunkat. Mert, ha beengedjük a szemeinken és a füleinken keresztül a kívülről érkező szennyet, a mocskot, a fertőt, amelyről ma már mondhatjuk, hogy "a csapból is az folyik" (a médiából meg különösen...), akkor ez a kívülről jövő szellemiség megfertőz bennünket belülről is, a lelkünkben hatalmas károkat, mérgezést okozva. Ezért nagyon vigyázzunk, hogy kitől milyen táplálékot fogadunk el, különben lelki értelemben is úgy járhatunk, mint a kolléganőim az álomban.

Atyánk viszont azt is üzeni ezzel az álommal, hogy legyünk még türelmesek, mert nemsokára eljön az elszámoltatás ideje, és mindenki megkapja a méltó jussát. Mert aki mérget ad embertársainak, annak méreg által kell pusztulnia, és aki kardot ránt, kard által hal meg...