(A kép forrása: studiu-biblic.ro)

Úgy érzem, hogy ismét írnom kell, mert néhány perce egy videós poszt jött elém a Facebook-on, amely láttán felháborodott a lélek bennem. Úgy érzem, hogy ebben az érzésben Isten haragja is benne van, amelyet Lélek által érezhetek, bár kétségtelen, hogy a bennem lévő emberi gyarlósággal keveredve...

A videó, amely ezt a haragot kiváltotta belőlem, az alábbi linken tekinthető meg:

https://www.facebook.com/richard.marton.35/posts/753381090095491/?vh=e&extid=MSG-UNK-UNK-UNK-COM_GK0T-GK1C

Hová süllyedtünk mi, emberek, és mi várhat ránk, ha ezt a fertelmességet beengedtük a gyereink közé, mi több, még szorgalmazzuk is e fertő terjedését? - merül fel bennem a kérdés. 

Eszembe juttatja a Lélek Krisztusnak a következő tanítását, amelyet jó lenne, ha minden felnőtt megfontolna, és komolyan venne, mielőtt túl késő lesz:

"A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.

És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.

Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.

Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala." (Máté 18:6-11)

Gondolkodjunk csak el azon, hogy mit jelenthet, mai nyelvre lefordítva az, hogy megbotránkoztatjuk a kicsinyeket? Azt, hogy megrontjuk, beszennyezzük, megfertőzzük a bennük lévő kicsi, ártatlan lelket!

És azon is gondolkodjunk el, hogy milyen büntetés várhat ránk, ha ezt a szellemiséget behívjuk vagy beengedjük a gyermekek közé, az óvodákba vagy az otthonunkba! Mert, ha Jézus ezt mondta, hogy aki egyet is megbotránkoztat (= megront vagy részt vesz a megrontásában) e kicsinyek közül, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyére kötik, akkor egyértelmű, hogy nem csupán egy jelentéktelen dologról, egy csekélységről van szó, amelyet egy kézlegyintéssel és homokba dugott fejjel elintézhetünk!

Ha egy kis látást kaptunk Atyánktól, akkor látnunk kell azt, hogy a mai modern társadalmunk annyira elferdült, annyira fertőzött gondolkodású, hogy semmivel sem különb, mint amilyen a bibliai időkben Szodoma és Gomora volt (ha nem még rosszabb...) És jusson az eszünkbe, hogy mi történt annak idején Szodoma és Gomora városával, amikor Isten már nem tűrhette tovább azt a fertőt, ami ott eluralkodott! Vajon, nem hasonló büntetésre számíthatunk mi is, ha ebben részt veszünk?

Azt, hogy mi történt Szodomában és Gomorában, mindenki elolvashatja a Bibliában, Mózes 1. könyvének 18-19.  részeiben, ha esetleg még nem olvasta eddig...

És akkor nézzük meg, azt is, hogy mit írt Péter apostoli levelében a mostani időkre vonatkozólag, hogy mi fog történni, mire számíthat a mai "keresztény" társadalmunk, ha ebben a szellemiségben élünk és neveljük gyermekeinket:

"Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekséget fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.

Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): 

Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani. Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek: Holott az angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.

De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni, Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek; A kiknek szemei paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei; A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte. 

De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét. Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől, Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.

Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.

De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe." (Péter 2. levele, 2. fejezet)