Tegnap éjjel több álmot is kaphattam, a jóságos Atyánk kegyelméből. Ám sajnos, hűtlenségemnek és gyarlóságomnak köszönhetően, nem minden álomra emlékszem. Ugyanis, az történt, hogy éjszaka felébredtem, 3 óra körül, de csak annyit tettem, hogy összegeztem a fejemben azt, amit álmodtam, gondolván, hogy így majd reggel fogok rá emlékezni, és ezután, mint aki jól végezte dolgát, lustán megfordultam a másik oldalamra, és aludtam tovább.

Mivel nem jegyeztem le az álmot, legalább néhány pontban, lustaságomból kifolyólag, természetesen reggelre teljesen elfelejtettem ezt az álmot. Ámde, éjjel 3 után, miután visszaaludtam, kaptam Atyánktól más álmokat is, és közöttük bizony volt olyan is, ami az én gyarlóságomra figyelmeztet. Az álmok sorrendjére már nem emlékszem, ezért valószínűleg nem is sorrendben fogom őket leírni, bár ez talán nem is fontos, mivel nem összefüggő álomképekről van szó. Ebben a bejegyzésben csak az egyik álmot írom le, a másikat pedig majd egy-egy külön írásban, ha Atyánk is úgy akarja...

Ez az álom arról szólt, hogy a fürdőszobában voltam, és a mosdókagylónak eldugult a lefolyója. Nem akart megfelelően lefolyni a víz, csak lassan szivárgott lefelé belőle. Én pedig próbáltam elhárítani a dugulást, ezért piszkálgattam, pumpálgattam a kagylópumpával, több-kevesebb sikerrel. Aztán egyszer csak megszűnt a dugulás, de olyannyira, hogy fentről belenézve a lefolyóba, teljesen beleláthattam a belsejébe. Érdekes módon, ez a lefolyó nem olyan volt, mint amilyen a valóságban szokott lenni, hanem volt benne egy rövid szakasz lefolyócső, amely a kagylóból elindult lefelé, és amely egy vízszintes, kb. tányérnyi nagyságú fehér műanyag felületre, lapra vezetett, és majd csak ezután folytatódott tovább a következő szakasz lefelé vezető lefolyócső. És, amint belenéztem, láthattam, hogy a lefolyócső teljesen kiürült a piszoktól, lerakódástól, amely eldugta, ám a fehér műanyag felületen több, kisebb-nagyobb meztelen csigát láttam mozgolódni. Gondoltam, hogy ez mind szép és jó, hogy kidugult, de ha ezek a meztelen csigák odakerülnek a csőhöz, akkor újra elállják a víz útját, és akkor valószínűleg megint nem tud lefolyni a víz a csövön. Megengedtem a vizet, és néztem, hogy lefolyik-e, és láttam, hogy igen, szépen sikerült a tisztogatás, ment a víz lefelé szépen. Ám nem sokáig örülhettem, mert bekövetkezett az, amitől tartottam: a csigák elértek a lefolyócsőhöz, és megakadályozták a víz folyását. Ezután már megint csak alig-alig, lassan szivárgott a víz lefelé a csőben, és ahhoz, hogy a mosdókagylóban ne gyűljön fel a víz, csak úgy engedhettem a vizet, hogy szakaszosan, kis ideig megengedve-elzárva a csapot, aztán megint ugyanígy, ismételgetve, kis vízadagokkal, hogy valahogy le tudjon szivárogni lassan a víz belőle. És ezzel véget is ért az álom.

Másnap azt a megértést kaptam, Atyánk kegyelméből, hogy ennek az álomnak két jelentése is van: az első rám és néhány hozzám hasonló "útitársamra" vonatkozik, a második pedig az emberek többségére úgy általában.

Az első jelentés az én lelkem állapotát mutatja meg, és az én viselkedésemet, valamint a hozzám hasonló jellemű bizonyságtevőkét: Isten adná az élő vizet nagylelkűen, engedi lefele fentről bőségesen, adja Krisztus beszédét, tanításait, adja az álmokat, látomásokat, megértéseket, kijelentéseket, ad mindent, amire szükségünk van. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy vegyük az élet vizét ingyen, engedjük átfolyni magunkon, és engedjük át, adjuk tovább embertársainknak, hogy hozzájuk is elérjen az élő és éltető víz. Ám mi mit teszünk sok esetben? Akadályozzuk ennek a víznek a továbbhaladását! Mert hűtlenek, lusták, esetleg gyávák vagyunk, vagy mert okosabbnak tartjuk magunkat, mint magát az Atyát, mi jobban tudjuk, hogy mi a fontos, és felülbíráljuk Atyánk akaratát, mert nekünk megvan már a tervünk, hogy mit kell tenni, mire kell először időt fordítani, aztán, ha az már megvan, akkor esetleg következhet az is, amit Isten ránk bízott... Amint az álomban láthattam, ilyen csúszó-mászó, undok meztelen csigákhoz hasonló lelkek vagyunk mi, akik akadályozzuk az élő víz folyását, szabad áramlását. Ennek következtében a víz csak szakaszosan, szivárogva tud továbbhaladni és másokhoz is eljutni...

A másik jelentés szerint pedig a bizonyságtevők szeretnék buzgón továbbadni a világi, vagy a vallásokban megrekedt, megragadt emberek számára az Örömhírt, az Evangéliumot, a bizonyságokat, vagyis azt az élő vizet folyatnák rájuk, amit kaptak az Atya kegyelméből, ám ők ezt megakadályozzák, mert ők elutasítják ezt, nem kérnek belőle, sőt, lebeszélik a bizonyságtevőket is a bizonyságtételről, ha rajtuk múlik. Ha pedig nem sikerül lebeszélni őket erről, akkor egyszerűen rémhírterjesztőknek, ostobáknak vagy bolondnak titulálják őket, hogy lehetőleg senki ne vegye komolyan, amit mondanak. Így, az álomban látott meztelen csigákhoz hasonlóan elállják a víz áramlásának útját, akadályozzák az élő víz továbbáramlását. Ezért a bizonyságtevők ahhoz, hogy ne tegyenek kárt a bizonyságaikkal, és ne gyűljön fel túlságosan egy helyen a víz, ne legyen áradás, kénytelenek csak időnként, szakaszosan folyatni a vizet, és csak azok számára, akik élnek az Isten adta lehetőséggel, akiket érdekel, amit mondhatnak.

Ezért fontos, hogy tegyünk bizonyságot, de ne erőszakoljuk rá senkire a bizonyságainkat. Ne saját akaratunkból cselekedjünk, ne úgy, ahogy azt mi szeretnénk, és ne azoknak a személyeknek, akiket mi meg akarunk menteni. Mert mi nem tudunk senkit megmenteni, csak Isten. Ezért ne testből, hanem Lélek által tegyünk bizonyságot, ott, annak, amikor és ahogyan indít rá a Lélek, és ezt mi ne írjuk felül egóból.