Újabb tanító álmot kaptam a jóságos Atyánktól. Persze, először most sem értettem a jelentését, mint ahogy az legtöbbször lenni szokott. Aztán lassan kitisztult a kép mégis, Atyánk megadta hozzá a megértést is.

Az álomban abban a városban éltem, ahol gyerekkoromban felnőttem, ugyanazon a lakótelepen, de már felnőtt voltam. És a férjemmel és gyermekeimmel együtt éltünk mindannyian, abban a lakásban, amelyikben felnőttem. (A valóságban viszont sosem éltem ott velük, abban a lakásban, és már el is váltunk egy ideje a férjemtől, úgyhogy, nemcsak abban a lakásban nem élek vele, hanem már nem is élek vele.)

Az álom szerint, előző napon valahol jártam az autómmal, talán ahhoz a középiskolához mentem el vele utoljára, ahová tinédzserkoromban jártam (mert az álom szerint valamiért még mindig nem fejeztem be az iskolába járást). És ezután már nem találtam többé az autómat... Mert másnap reggel mentem volna valahová az autóval, és amikor lementem a parkolóba, nem találtam ott az autót. Hiába kerestem a társasház előtt a parkolóban, és jártam körbe a környéken mindent, mert sehol nem találtam. Gondolkodtam, hogy hol hagyhattam el az autót, talán ott hagytam az iskola parkolójában előző nap, a város túlsó végén? De akkor hogyan jöhettem haza, talán gyalog? És miért nem emlékszem arra egyáltalán, hogy hol hagytam az autót? És gondolkodtam azon is, hogy akkor hogyan fogom vele iskolába vinni a gyerekeimet, ha nincs meg az autó? Felmentem, kérdeztem a férjemet, hogy nem látta valahol, nem tudja, hogy hol hagyhattam utoljára az autót? De ő sem tudta, így megbeszéltük, hogy elsétálok a város túlsó végére, a középiskolához, ahová járok, és megnézem, hogy otthagytam-e az autót a parkolóban. És elindultam, hogy keressem meg az autómat. És ezzel ért véget ez az álom, hogy kerestem, de nem találtam meg...

Ezen az éjszakán kaptam még egy másik álomképet is, jó Atyánk kegyelméből. Ez már csak egy egészen rövidke álomkép volt. A kisfiamat láttam, a kisebbik gyerekemet, és valakivel beszélgettem (nem tudom, hogy ki volt az). Ez a valaki kérdezte, hogy szeretem-e a kisfiamat? És én válaszoltam, hogy igen, nagyon szeretem. És ő kérdezte, hogy miért szeretem őt? Én pedig mosolyogva mondtam, hogy azért, mert olyan kis aranyos, nagyon cuki. És ezzel véget is ért ez az álomkép. Amikor pedig felébredtem, és visszagondoltam erre az álomképre, akkor még mindig ott volt a mosoly az arcomon...

Megértés: 

Az autóm a testemet jelképezi, mivel a test a lélek járműve. A kisfiam pedig a lelkemet jelképezi az álomban. 

Nem tudhatom, hogy mikor veszítem el a testemet, mert erre vonatkozólag nem adott kijelentést Atyánk... De ha tényleg elkezdődik itt is a háború, akkor az is bármikor megtörténhet, hogy elveszítem a testemet (vagyis a földi életemet)... Viszont ne ezen aggodalmaskodjak, mert, amikor itt az ideje, akkor úgyis el fogom veszíteni, és hiába keresném, mert úgysem kapom többé vissza e földi testet... És ne ragaszkodjak túlságosan a testhez, sem a testi jóléthez, ne törekedjek olyan nagyon, ne keressem annyira ezeket, mert nem ez a lényeg. Hanem sokkal inkább a lelkiekre kellene, hogy figyeljek, a lelki táplálékra, és ennek az Atyánktól kapott kenyérnek, tápláléknak a megtörésére és szétosztására, a bizonyság-t-ételre. És a lelki tisztaságra, mert csak a tiszta, gyermeki lélek láthatja meg a Mennyek országát. Mert Isten előtt is csak az ártatlan, gyermeteg lélek olyan kedves, mint nekem amilyen aranyos, cuki a kisgyermek.

Nézzük meg, mit is mond Jézus ezekről:

"Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval."  (Lukács 9:24-26)

"Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?" (Máté 6:27)

"Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." (Máté 19:14)