A minap egy olyan álmot adott jó Atyánk, amelyben egy számomra ismeretlen személy, egy villanyszerelő jött hozzám, és megjavította egy lámpámat, amely korábban nem világított. Így az most már megfelelően működött, ha bekapcsoltuk. De valamiért én lekapcsoltam a lámpát, és letettem az asztal alá. A villanyszerelő és a körülöttem lévők pedig kérdezték, hogy talán nem örülök annak, hogy meg lett javítva, és működik a lámpám? Vagy miért teszem el, miért nem használom? És elő akarták venni a lámpát és bekapcsolni.

Én pedig azt a választ adtam a kérdésükre, hogy azért nem használom, mert most éppen nem kell, nincs rá szükségem. És azzal megfogtam a lámpát, és visszatettem ismét az asztal alá.

Amikor felébredtem, persze, megint nem értettem a kapott álmot, de hamarosan megkaptam Atyánk kegyelméből a megértést is hozzá. Rá kellett jönnöm, hogy az a villanyszerelő, aki megjavította a lámpámat, nem más volt, mint Jézus Krisztus. És arra hívta fel Atyánk a figyelmemet ezáltal az álom által, hogy megkaptam Krisztustól a kegyelmet, az elhívást és a világosságot, de nem vagyok elég hálás érte, nem értékelem ezt az ajándékot eléggé. Legtöbbször nem osztom meg az embertársaimmal azonnal a bizonyságaimat, azt a "friss kenyeret", a lelki táplálékot, amit kapok jó Atyánk kegyelméből, hanem addig halogatom, amíg "száraz kenyér" lesz belőle, mert túlságosan a mindennapi teendőkre figyelek, hogy azokat hajtsam végre... És majd egyszer, ha eszembe jut, akkor előveszem ezt a már "megszáradt kenyeret", és már csak azt osztom meg embertársaimmal. Így viszont nem lesz annyira élő, annyira friss, annyira hatásos, mert már "elveszíti az ízét" addig... Sajnos gyakran beleestem már ebbe a bűnbe. Sőt, mi több, gyakran az is megtörténik, hogy nemcsak addig halogatom az "eledelt" megosztani, amíg elveszíti frissességét, hanem már el is felejtem még azt is, amit kaptam, így az nem kerül megosztásra, hanem elvész...

Eszembe jutottak Jézus szavai, amint éppen erről beszél, amiről ez az álom szól:

"Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.

Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5:13-16)

Erről szólt tehát az álom, én pedig arra kérem Atyánkat, hogy bocsássa meg bűnömet, és könyörüljön rajtam, az Ő tékozló fián, a hűtlen és hálátlan gyermekén! Vegye el a gyarlóságomat, és adjon nekem hűséget, kitartást, bátorságot és elég elszántságot, hogy tudjam mindig azt cselekedni, ami az Ő akarata, és ne halogassak vagy mulasszak el abból semmit az én fejemben futó programok, teendők miatt, hanem akkor tegyek meg mindent, amikor szükséges! Ámen.