Újabb tanító álmot kaptam, jó Atyánk kegyelméből. Álmomban valakikkel túrára mentünk, sétáltunk az erdőkön-mezőkön. Két személy volt még rajtam kívül, az egyik egy férfi, aki főnökösködött felettünk. A másik személy nem tudom, hogy ki volt. Talán ő is egy női személy volt, de ezt nem tudom biztosan. Ő nagyon felnézett a főnökre, és mindenben a főnök után igazodott. Amint sétáltunk, a főnök egy sáros területre vezetett minket, ahová én nem igazán akartam menni, mert utálok sárban tapicskolni. De mégis hallgattam rá, mert ő volt a főnök, és tekintélyével élve, parancsolgatott nekünk. A másik valaki pedig bizonygatta, hogy de márpedig tényleg arra kell menni, mert ő a főnök, és a főnök jobban tudja. Így hát arra mentünk, és jó sáros lett a bakancsunk, nadrágunk. És még valami szakadék szélére is odavezetett minket, egy hatalmas gödör volt ott, amibe lenéztünk a széléről. Hála Istennek, nem estünk bele, de azért ijesztő volt. Ezután onnan elmentünk haza (ami nem olyan volt, mint a rendes otthonom). Közben nagyon le is izzadtam, mire hazaértem. Ezért a sáros és izzadt öltözetemet le akartam cserélni. De nem sok lehetőségem volt rá, mivel túl kevés volt erre az idő. Mert tudtam, hogy nemsokára ismét jön a főnök, és előtte pedig nem öltözködhetek. Úgyhogy, igyekeznem kellett, gyorsan átöltözni tiszta, száraz ruhába, hogy ne legyek se izzadt, se sáros, hogy mire visszajön, legyek kész. Gyorsan kapkodtam, közben pedig idegesen nézegettem az órámat mindegyre, azon stresszelve, hogy hány percem maradt még... Ennyire emlékszem ebből az álomból, nem tudom, hogy tartott-e még tovább, és, hogy mi lett a vége...

Azt a megértést kaptam Lélek által, hogy Atyánk ezzel az álommal azt akarta személtetni, hogy milyen következményei vannak annak, hogyha nem az ő szavára hallgatunk, amit Lélek által éreztet velünk, hanem az emberek után megyünk, igazodunk. Egyenes út a szakadék szélére, netán a szakadék mélyére! Mindegy, hogy kollégáról, főnökről, vagy papokról, lelkipásztorokról, politikusokról, barátokról, családtagokról van-e szó, nekünk elsősorban a Lélek hangjára kell hallgatnunk, és azt követnünk, nem embertársaink hangjára kell figyelni és azt követni, függetlenül az emberi rendszerben kialakított piramis hierarchiától, tekintély-elvűségtől. Ha az szembe megy Isten akaratával, akkor nem hallgathatunk még a feletteseink szavára, elvárásaira, parancsára sem. Mert Isten a legnagyobb hatalom, aki mindenki fölött áll, ezt ne felejtsük el, és nekünk elsősorban Neki kell megfelelnünk, nem embereknek.

Ha pedig mégis az emberkövetés mellett döntünk, akkor annak az lesz a következménye, amit az álomban is megmutatott Atyánk: bekoszolódik a lábunk, és sáros lesz a ruhánk - ami azt jelképezi, hogy hibákat követünk el, bűnöket halmozunk egymásra. És, ha mindez még nem volna elég, még a szakadék szélére is eljuthatunk az emberkövetés következményeként, sőt, rosszabb esetben, akár bele is eshetünk. Az, hogy a visszaút során hazafelé le is izzadtam, azt jelképezheti, hogy az elbukás milyen sok verejtéket, testi és lelki erőlködést, szenvedést okoz, ha emberi, testi erőből megpróbáljuk helyrehozni az elkövetett hibákat, és nem Isten bocsánatáért és segítségéért kiáltunk. 

Mindezek után, ha még mindig nem Istenre figyelünk, hanem bármely embertársunkra, akár főnökünkre, vagy bárki másra, akit fontosnak tartunk az életünkben, az megnehezíti azt, hogy levetkőzzük a koszos ruhánkat, és tisztát vegyünk fel helyette, azaz, hogy megtisztuljunk lelkileg, Krisztust követhessük, és megláthassuk a Mennyek Országát. Ezt jelképezi az a rész az álomban, hogy nagyon kellett sietnem, hogy át tudjak öltözni, és folyton az órámat figyelve kapkodtam, hogy kész legyek, mire visszaér a főnököm. Mert a valóságban sincs időnk sem mindenre, és figyelni sem tudunk mindenre és mindenkire, és gyakran ütköznek embertársaink meglátásai, életfelfogásuk gyakran szembemegy a Lélek dolgaival. Kétfelé sántikálni pedig nem lehet egyszerre. Ahogy Jézus mondta, nem lehet egyszerre két urat szolgálni. (Lukács 16:13)