Mint bizonyára sokan már tudják, a fenti szavakat Jézus mondta. De vajon konkrétan mire is célzott e szavakkal? Miféle gyűjtésre gondolt, és mi az, amit tékozlunk, ha nem vele gyűjtünk? Ezekre a gondolatokra kaptam a legújabb megértést Atyánk kegyelméből, és ezt szeretném most megosztani a kedves olvasókkal.

A teljes mondat idézve a következőképpen hangzik:

„A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.” (Máté 12:30)

A kérdés első felére viszonylag egyszerű megkapni a választ, ha eszünkbe jut Jézusnak egy másik kijelentése. Ez a kijelentés a kincsek gyűjtésére vonatkozik, és a következőképpen szól:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté 6:19-21)

Tehát, amint a fenti idézetből is egyértelműen kiderül, ahhoz, hogy Jézussal gyűjtsünk, nem a földi, anyagi kincseket kell gyűjtögetnünk, hanem a mennyei, lelki kincseket szükséges gyűjtenünk.

Vagyis, ha ezt a kijelentést megfordítjuk, akkor a következő derül ki: ha a földi kincseket, az anyagiakat gyűjtögetjük, hajszoljuk, és azért fáradozunk, akkor nem Jézussal gyűjtjük a mennyei kincseket, azaz tékozlunk. Ám tévedés ne essék: valójában nem csak anyagiakra értendő a „földi kincs” gyűjtőnév, hanem bármire, ami itt a földi életünk során a miénk: tudásra, szellemi tulajdonra is, vagy hírnévre, akár az emberek megbecsülésére, elismerésére, stb – ezek mind-mind földi kincsek!

Tehát, ha nem Krisztussal gyűjtögetjük a mennyei kincseket, akkor tékozlunk. De mit tékozlunk valójában? Erre a kérdésre a válasz nincs teljesen konkrétan kifejtve, mégis, ha kicsit jobban belegondolunk, viszonylag könnyen rájöhetünk arra, hogy az életünket, a lelkünket, az energiánkat és az életidőnket pazaroljuk el, tékozoljuk el akkor, amikor a földi kincseket gyűjtögetjük.

Mert mit kell tennünk ahhoz, hogy anyagi javakat halmozzunk fel? Dolgoznunk kell, minél többet. Vagy pedig ahhoz, hogy tudást, azaz szellemi kincseket halmozzunk fel? Szintén rengeteg időt és energiát kell rászánnunk az életünkből erre is, hiszen a tudást sem tudjuk megszerezni rengeteg tanulás nélkül.

Ha pedig úgy szerzünk vagyont, hogy nem mi magunk végezzük konkrétan a munkát, hanem mások dolgoznak nekünk, akkor is koordinálnunk, menedzselnünk kell az ő munkájukat, munkaidejüket, fizetésüket, a mindenféle pénzügyeket, jövedelmeket, kiadásokat, adókat, stb. Ez mind-mind sok időt és energiát igényel az életünkből, minél többet halmozunk fel, annál több energiát és időt kell ráfordítunk az életidőnkből, amit kegyelemből kaptunk Istentől. Amit nem arra kaptunk, hogy földi kincseket halmozzunk, hanem, hogy mennyei kincseket gyűtögessünk életünk során. Azért, hogy visszataláljunk Atyánkhoz, mint a tékozló fiú, és felkészülhessünk a Mennyek Országára, azaz „felépülhessen bennünk a Mennyek Országa”. Ám, ha mindezt nem ismerjük fel, nem elégeljük meg, nem ábrándulunk ki belőle, és nem jövünk rá annak hiábavalóságára, akkor nem csupán úgy járunk, mint a tékozló fiú (Luk 15:11-32), hanem vele ellentétben, mi nem térünk vissza Atyánkhoz, hanem benne is maradunk ebben a tékozló szerepben, a földi kincsek, a hiábavalóság kergetésében, hajszolásában, és erre megy rá az életünk, ami egyszer csak véget ér, elfogy.

Gondoljunk csak Jézusnak a következő példabeszédére, amely jól szemlélteti mindezt:

„Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.

És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.

Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.

És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.

És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!

Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?

Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.” (Luk 12:15-21)