Aug. 26, 2022

Ismét kaptam egy tanító álmot a jóságos Atyánk kegyelméből. Ez az álom arról szólt, hogy a már több éve elhunyt, kedves és szelíd macskám élt és beszélt. Ám érdekes módon csak én hallottam őt beszélni. Pedig ő olyankor is megszólalt, amikor a férjem is a közelben volt, csak ő éppen nem figyelt, így ő nem is hallotta meg soha, hogy a macska beszélt, csak amikor nyávogott.

A cica pedig teljesen tisztán ki tudta mondani azt is, hogy "igen", azt is, hogy "nem", sőt, még hosszú megjegyzéseket is tett, és volt, amikor gúnyosan beszólt, ha a helyzet éppen alkalmat adott rá. Én meg nem győztem csodálkozni, hogy mi történt ezzel a macskával, hogy tud beszélni. És néha egészen jól szórakoztam rajta, nagyokat nevettem olyankor, mondván, hogy nézd már, szemtelen macska, miket beszél. Volt olyan alkalom, amikor szóltam a férjemnek, mert akartam volna, hogy beszéljen előtte is a cica, de olyankor nem mindig volt hajlandó beszélni, és, bár volt olyan, hogy a férjem előtt is beszélt hozzám a macska, de a férjem ezt valami okból mégsem hallotta meg.

Az álommal kapcsolatban a következő megértéseket kaptam Lélek által:

Isten mindenkit szólongat, de nem mindenki hallja ezt meg. Aki meghallja, ahhoz továbbra is beszél, sokmindent elmond neki, különféle módokon, álomban, látomásokon vagy gondolatokon keresztül, sokszor példázatokban és képes beszéddel tanítja az ilyen embert. Mint, ahogyan Jézus Krisztus annak idején tette, amikor itt volt emberi testben a Földön, az emberek között. Mióta feltámadt és felment a Mennybe, és elküldte a Szentlelket a tanítványainak, a földi emberek közé, azóta már testileg nincs itt, csak az Ő Szentlelke van itt, közöttünk, azon emberek között, akik Istenhez fordultak személyesen, őszintén, tiszta és alázatos szívvel. Őket mai napig is tanítja a Lélek által, mert ők hallják, amit mond. Mert, amint az meg van írva a János evangéliumában (10:2-5), Jézus azt mondta, hogy Ő a jó pásztor, és az ő juhai hallják az Ő hangját, és követik Őt, más pásztort pedig nem követnek:

"A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.

És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját."

Amikor a tanítványai nem értették ezt a példázatot, akkor meg is magyarázta mindezt:

"Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor." (János 10:14-16)

De mi a helyzet azokkal, akik nem hallják az Ő hangját, az Ő beszédét, és így nem is követik azt? Őket is próbálja szólongatni Lélek által (mint az álomban ahogyan próbáltam felhívni a férjem figyelmét arra, hogy figyeljen ide, hogy a macska beszél), de ők erről nem vesznek tudomást (pontosan úgy, ahogyan nem hallotta meg a férjem a macska beszédét, akkor sem, amikor a macska mellette beszélt). Miért nem hallják, miért nem vesznek tudomást róla? Ennek több oka is lehet: azért, mert túlságosan el vannak foglalva a saját ügyes-bajos dolgaikkal, és, mert nem hisznek az Élő Istenben. Még aki hisz is abban, hogy van valahol egy Isten, aki az emberekhez képest egy felsőbb hatalom, nem hiszik, hogy törődik vagy foglalkozik Ő az emberekkel. Vagy pedig, egy vallások által bemutatott, valamikor létező, a Bibliában leírt, akkoriban aktív Istenről vesznek tudomást csak, ám így számukra nem igazán életszerű, mivel a templomon kívül sosem hallottak róla, sosem látták Őt, ezért szinte olyan számukra, mintha már nem is élne. Sokan, csak a hagyomány kedvéért, meghallgatják a papok és lelkipásztorok beszédét, és úgy tesznek, mintha hinnének Őbenne. De mint tudjuk, ez nem igazi hit. Őróluk így beszélt Jézus a Márk evangéliumában (Márk 7:6-8):

"Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg (...)"

És vannak még az okoskodók, akik mindent mindenkinél jobban tudnak, még az Istennél is jobban tudnak mindent, még az Isten dolgait is jobban tudják, és azt is, ami a Bibliában le van írva. Az ilyenekhez hiába beszélünk Istenről, mert csak annyit tudunk elérni, hogy bolondnak nézzenek minket, vagy hogy vitába keveredjünk velük. Ennek pedig semmi értelme, csak időt és energiát pazarlunk rájuk, de semmilyen eredményt nem tudunk elérni. Az ilyen "okos" emberekhez még az Élő Isten is hiába próbál beszélni, hiába próbál hozzájuk szólni, mert az ilyenekkel csak vitázni lehet, tanítani őket még Isten sem tudja (nem is nagyon akarja, mivel szabad akaratot adott az embereknek, ezért, aki nem kér Őbelőle, annak nem erőlteti a dolgot mindenáron...). Azokat, akik mindenkinél okosabbnak és ügyesebbnek gondolják és mutatják magukat, Isten általában meghagyja az ő hitükben, higgyenek és bízzanak továbbra is önmagukban, mert nekik nincs szükségük és idejük Istenre, van nekik ennél sokkal "fontosabb" dolguk is. Ezért Isten nem jelenti ki Önmagát mindenáron őelőttük, mert süket fülekre talál. Őróluk Jézus így beszélt:

"Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted." (Lukács 10:21)