Aug. 4, 2022

Egyik esti imámban arra kértem Istent, hogy vizsgálja meg a szívemet és mutassa meg nekem, szembesítsen azzal, hogy milyen rossz és miféle bűn van még bennem, amiről esetleg én nem tudok, és bocsásson meg nekem, és tisztítson meg mindattól a szennytől, bűntől, ami még bennem van.

Gondoltam, hogy válaszként valami álmot fog erről küldeni nekem válaszként, hiszen általában álmok által szokott nekem üzenni, szokott engem tanítani. Ám ezúttal nem így történt, aznap éjjel nem kaptam semmiféle álmot, hanem nagy meglepetésemre, hajnalban, amikor felébredtem, akkor, a még lehunyt szemhéjaim alatt, a sötétben, egy számot láttam magam előtt: 1666!

Amint jobban felébredtem, magamhoz tértem, meglepődve gondolkodtam el a látomás tartalmán: mi ez az üzenet, mit jelenthet? Afelől semmi kétségem nem volt, és nincs ma sem, hogy ez a látomás Istentől jött, válaszüzenetként, hiszen sokszor előfordult már, hogy kértem és kérdeztem Tőle valamit, és Ő válaszolt, vagy azonnal, valami történés által, vagy még aznap éjszaka, álmomban adott valami tanítást a témával kapcsolatban. De ezzel a válasszal nem nagyon tudtam mit kezdeni, nem értettem, hogy miért látom én a fenevad számát, a 3 darab 6-ost, és miért van az 1-es szám előtte? Mi ez az ezerhatszázhatvanhat??? Kissé meg is ijedtem ettől, hogy vajon nem azt akarja-e mondani Isten, hogy én csak éppen egy picivel, 1 fikarcnyival vagyok különb a fenevadnál? Ha ez így van, akkor ez nem túl bíztató és nem túl hízelgő számomra...

Aztán, később, reggel, elújságoltam néhány embernek, akikről úgy gondoltam, hogy "útitársak" (értsd: emberek, akik a Jézus által tanított keskeny út mellett döntöttek, azon szeretnének haladni, több-kevesebb sikerrel). Megkérdeztem, hogy mit gondolnak, mit jelenthet szerintük ez?

Sok idő eltelt, amíg megértettem a látomás valódi jelentését:

Az első és fontos dolgot jól mondta ez az "útitárs", valóban, az 1-es Istent jelöli, a 6-os pedig valóban az ember száma, hiszen valóban a hatodik napon lettünk teremtve. És az is igaz, hogy Isten a hatostól az egyesig szeretne elvezetni bennünket, embereket.

Ám van még két nagyon fontos üzenet ebben a látomásban, amire csak később jöttem rá: ez a 3 darab 6-os, vagyis a 666 azt az üzenetet hordozta magában, hogy valamilyen szinten én maga vagyok a fenevad! Én, a bűnös, testi ember, az engedetlen, egoista, önző, fenevad lelkületű ember! És bár a régebbi énemhez képest ez ma már valamelyest talán kevésbé érvényes rám, amióta Istenhez fordultam, de még mindig van bennem sok bűn és önzőség, amitől meg kell szabadulnom, Atyám kegyelmével és segítségével.

Ez az egyes szám pedig, a 666 mellett azt jelenti, hogy, bár én fenevad vagyok, de Isten kegyelmes, Ő a mi jóságos, Teremtő Atyánk, és mellettem, mellettünk áll, az Ő gyermekei, a "tékozló fiúk" mellett. Ha Őrá bízom, bízzuk magunkat, akkor Ő oltalmaz engem, minket, és, ha Őrá hallgatunk, akkor valóban eljuthatunk majd Őhozzá, amikor elérkezik annak az ideje.

De miért adott nekem a jóságos Atyám ilyen kemény választ a kérdésemre?

Egy harmadik fontos dolgot is megértettem, egy bizonyos idő után, ezzel kapcsolatban: azt, hogy amikor azt gondoltam, hogy ez a válasz nem túl hízelgő számomra, akkor jól gondoltam: valóban, egyáltalán nem hízelgő, csak arra nem gondoltam akkor még, hogy miért is kellene, hogy hízelgő legyen? Hiszen, ha Isten hízelegne az embereknek, akkor az emberek hogyan szembesülhetnének a bűneikkel, a szívük valódi tartalmával? És hogyan szabadulhatnának meg akkor a bűneiktől, ha nincs szembesülés? Hogyan vallhatnák meg Isten előtt, hogy hibáztak, tévedtek, vétkeztek, hogyan bánhatnák meg mindezt? És Isten hogyan oldozhatná fel, tisztíthatná meg őket bűneiktől és azoknak terheitől, ha nem lenne szembesülés és bűnbánat? Úgyhogy azt kell mondanom, hogy hála a Magasságos Istennek, hogy nem hízeleg nekünk, embereknek!

Jézus, amikor itt volt az emberek között, emberi testben, ő sem hízelgett akkor sem senkinek. Megmondta őszintén, szépítés és hízelgés nélkül azt, ha valaki hibázott, tévedett vagy vétkezett, a farizeusoknak, a sadduceusoknak és az írástudóknak is szemükbe mondta, hogy milyen bűnös lelkület uralkodik bennük. Sőt, még Péternek, a saját tanítványának - akit barátjának is nevezett - neki is megmondta, amikor Péter túlságosan emberi, testi értelemmel gondolkodott, hogy: "Távozz tőlem, Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra." (Máté 16:23)

És most jön az a kijelentés, amitől lehet, hogy sokan meg fognak botránkozni, ha valaki még nem botránkozott meg azon, amit eddig írtam, miszerint én vagyok a fenevad... Mert most azt fogom kijelenteni Lélek által, hogy, velem együtt, minden ember fenevad, aki nem a Krisztus által tanítottak szerint él, aki nem az élet útját járja: azt az utat, amelyet Krisztus a keskeny útnak nevezett. Mindenki, aki a testi szükségleteinek, vágyainak és céljainak él, vagy az egójának engedelmeskedik, és nem enged a Krisztus lelkének, hogy Ő vezesse az élet útján.

Erre mutat rá a következő, fenevadról szóló rész is, a Jelenések könyvének 13. fejezetéből, a 16-18. bekezdések, amely részt már valószínűleg az olvasók közül is sokan ismernek:

"Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;

És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.

Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat."

Ezt figyeljük meg kicsit alaposabban: a fenevad száma emberi szám, amely nem más, mint 666. Amikor ezt először olvastam a Jelenések könyvében, úgy értelmeztem, hogy azért nevezi a Biblia a 666-os számot emberi számnak, mert ez is egy ugyanolyan szám, amilyeneket az emberek általában használnak: arab számjegyekből áll. De most megtudtam, hogy nem csupán ezért emberi szám ez, hanem azért is, mert Isten az embert a hatodik napon teremtette, és ezért a hatos az ember száma. Ehhez jön még hozzá az, amire a Lélek rávezetett apránként, hogy az emberek általában önzőek, egoisták, elbizakodottak és mindenkinél jobbnak, okosabbnak és igazabbnak gondolják önmagukat, sokszor még Istennél is. A Példabeszédek könyvében ez úgy van megfogalmazva, hogy: "Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr"

(Példabeszédek 21:2).

Az emberek - főleg a keresztények - általában azt állítják és gondolják, hogy ők hisznek Istenben, de Isten jó helyen van ott, ahol van, itt a Földön mi meg éljük a saját világunkat a mi saját elképzeléseink szerint. Majd mi megoldjuk, mi jobban tudjuk ezt, hogy mit hogyan szeretnénk, és, hogy mi a mi célunk. Mert a mi céljaink és terveink fontosabbak nekünk, mint az Isten tervei. Istennek csupán annyi a dolga, hogy asszisztáljon ahhoz, amit mi meg akarunk valósítani, és adja rá áldását, de nehogy közbeszóljon, és megmondja, hogy ne tegyük ezt vagy azt, mert Ő teljesen másképpen képzelte el. Ezért inkább meg sem kérdezzük Őt, hogy Ő mit gondol erről az egészről, és, hogy neki mik a tervei velünk, hanem megy mindenki a saját akarata és a saját feje után.

Vagyis, ezt, amit mi, emberek gondolunk és teszünk, azt, hogy valósággal Isten fölé akarjuk saját magunkat emelni, egy szóval (vagy inkább hárommal) úgy lehetne kifejezni, hogy: Én! Én! Én! Azaz: Ember! Ember! Ember! Ezt, ha átírjuk az ember számára, akkor ez jön ki: 6! 6! 6! = 666!

És mi, az emberek sokasága, együtt alkotjuk az emberi rendszert, a fenevad rendszerét, a 666-os rendszert, vagyis azt a világot, amelyben jelenleg is élünk (és szenvedünk is tőle, ezt azért valljuk meg - van benne egy kevés jó is, de sokkal több a rossz benne).

Amiről pedig szól a Jelenések könyvéből fentebb idézett rész, azt vetíti elő, hogy ez az emberi szám fizikálisan is meg fog jelenni az emberek homlokán vagy kezén, hogy még nyilvánvalóbbá váljon az, hogy mi mellett döntött az emberek többsége, a tömeg, aki a széles úton jár: az emberi gondolkodás és az emberi rendszer mellett.

Egyelőre csak lelki értelemben van rajtunk a fenevad bélyege, a gondolkodásunkban (homlokon) és a tetteinkben (jobb kéz). Krisztus segítségével ez még megváltoztatható, amíg még csak lelki értelemben van rajtunk ez a bélyeg, addig Ővele még meg lehet mindezt változtatni, a gondolkodásmódunkat és a cselekedeteinket. És ezután megkaphatjuk tőle e bélyeg helyett Isten pecsétjét. De amikor már testi szinten is rajtunk lesz a fenevad bélyege, onnan már nincs visszaút, azt már nem lehet eltávolítani.

Isten pecsétéről az alábbi idézetben olvashatunk, a Jelenések könyvéből:

"Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.

És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,

Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon."

(Jelenések 7:1-3)

Kemény beszéd ez, tudom, és kemény ez a szembesülés is, de attól még igaz. Lehet, hogy sokan azt fogják gondolni ezek után, hogy megbolondultam és zöldségeket írok. De nem szükséges nekem hinni, akit valóban érdekel, kérdezze meg mindenki személyesen magát a Teremtő Istent (ne a papokat és a lelkipásztorokat, hanem magát Istent!), mert Ő válaszolni fog mindenkinek személyesen, aki őszintén és alázattal fordul Őhozzá.

Jézus erre a problémára megoldásként az alábbiakat mondta:

"Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?

Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint."

(Máté 16:24-27)

Ez is kemény beszéd, hiszen ki az (főleg manapság), aki meg akarná tagadni önmagát? Hiszen nem erre lettünk kondicionálva a mai modern világ és életmód által. Nem is sikerülhet ez önerőből senkinek, csak Isten kegyelmével, Krisztus segítsége által. De aki ragaszkodik a saját életéhez (és a hatalmas egójához), az elveszíti azt, Jézus szavai szerint (kárhozat vár rá).

Egy másik alkalommal ezt is mondta Jézus:

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."

(Máté 11:28-30)