Sep. 26, 2022
A jóságos teremtő Atyánk rendszeresen figyelmeztet bennünket azokra a dolgokra, amelyek a jövőben várhatók. Több ilyen álmot kaptunk már, én is meg a testvérem is, és más útitársaink is (akik a Krisztus által kijelölt keskeny útra léptek, és személyes kapcsolatban vannak Krisztussal). Ezek közül a figyelmeztető álmok közül többre meg is kaptuk a megértést rögtön, arról, hogy melyik mit jelent, és már több be is teljesedett, de még nem mind az összes, hiszen mindegyre kapunk újabb és újabb álmokat. És, persze, olyan álmokat is kaptunk, amelyeket akkor még nagyon nem értettünk, hogy mit jelenthetnek, és fogalmunk sem volt róla, egészen addig, amíg meg nem valósultak azok a történések, amelyeket az álmunk előrevetített. De amint megtörtént az előre jelzett esemény, azonnal rájöttünk, hogy erről volt szó abban az álomban!
Most néhány olyan álomról szeretnék itt, ebben a bejegyzésben írni, amelyek már beteljesedtek. Ezek között akadnak olyanok is, amelyek már rögtön az álom után, másnap beteljesültek, és olyanok is, amelyek picit később, de még azon a héten, vagy néhány héten belül teljesedtek be. Olyan megértést is kaptunk, hogy ezeket a gyorsan beteljesülő álmokat azért adja Atyánk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy kitől kapjuk az álmainkat (Őtőle), mert néha hajlamosak vagyunk egyébként azt hinni, hogy ezek az álmok csupán az elménk játékai. De mivel elég hamar teljesülnek a látottak, ezért ezt a téveszmét, miszerint csupán az elménk játszik velünk, ki is küszöbölhetjük, hiszen az elménk nem igazán tudhatja ezeket a dolgokat előre, hogy mi fog történni.
Kezdeném először a testvérem egyik olyan álmával, amelyet körülbelül egy hónapja kapott, és mostanra beteljesedett, és egyre inkább fokozottan teljesedik be, hétről hétre.
Íme, az álom, ahogyan a testvérem elmesélte:
"Én annyira emlékszem az álmomból, hogy van egy 65 év körüli magyar ember, aki Tenerifén hippiskedett több évet, akkor is amikor én is ott voltam. Úgy tudom, hogy ő igazából is hajléktalan, nincs lakhelye. Álmomban mentem egy helyen, ahol volt egy nagy épület, valami szálloda féle, és valahonnan tudtam, hogy az a nagy szálloda az ő tulajdona. Aztán mentem tovább, és néhány utcával lentebb megláttam őt kijönni valami sötét lyukból - ami talán barlang volt, vagy csak valami elhagyott pince - és ő ott lakott, abban. Kérdeztem tőle hogy miért lakik itt, amikor ott van az a nagy épülete. Azt felelte, hogy azért mert abban az épületben nincsen fűtés, hiányzik belőle. (Mondjuk elég fura volt ez a felelet, mert az épület akkor is melegebb lehet, mint az a lyuk ahol lakott, mert az a lyuk nyitott volt, nem volt ajtaja sem.)"
Én személyesen nem szoktam híreket nézni a tévében, és az interneten is egyre ritkábban olvasom őket, de néhány hete a Facebook-on egyre több olyan hirdetés kerül a szemem elé, amelyekben nagy, emeletes, akár több generációs családi házakat adnak el, és ahogy az ismerősökkel, rokonokkal beszélgettünk, az derült ki, hogy egyre több cikk és hír jelenik meg arról, hogy nagyon sokan a nagyobb házakat adják el, mert nem fogják tudni kifizetni a nagy fűtés-számlát, ezért kisebb házat vagy lakást vásárolnak az árából, inkább összébb húzódnak a családok kisebb lakásokba, hogy könnyebben ki tudják fizetni a rezsiszámlákat. És éppen ma hallottam, hogy ennek következményeként, megnőtt az egyszobás garzonlakások négyzetméter-ára, sokkal drágább lett, mint a két-három szobás lakások négyzetméter-ára, mivel az egyszobás lakásokat a legkönnyebb alacsony rezsiszámlával felfűteni.
Tehát, amint láthatjuk, az álom máris beteljesült, pontosan úgy, ahogyan a 65 éves ember megmutatta, hogy hiába van neki a nagy szállodája, ő mégis inkább egy kis barlanglyukban húzza meg magát szerényen, mert a nagy épületben nem tud fűteni. Sajnos az várható, hogy ez a tendencia méginkább fokozódni fog, ahogy egyre inkább lehűl az idő, és egyre több fűtésre lesz szükség.
Egy másik ilyen álomról, amely már beteljesedett (már az álom másnapján), az alábbi linken lehet olvasni (erről már korábban írtam egy blogbejegyzést):
A többi ilyen álomról majd egy másik blogbejegyzésben fogok még írni.
