Sep. 8, 2022

Az alábbi két figyelmeztető álmot a testvérem kapta, és én kaptam hozzá megértést, a jóságos Atyánk kegyelméből. Mivel úgy látom, hogy mindkettő fontos üzenetet közvetít, Isten segítségével, megosztom a benne rejlő figyelmeztetést és tanítást embertársaimmal. Az álmok a következőképpen szóltak, ahogyan a testvérem elmondta:

"Kezdett visszatérő álom lenni az a helyzet, amikor valami veszélyes helyzetben vagyok, és nagyon akarok látni, de olyan álmos vagyok, hogy nem bírom kinyitni a szemeimet, bármennyire is erőlködök. Ma éjszaka két ilyen álmom is volt:

Az egyikben mentünk valami úton a feleségemmel, aztán fel akartam jutni egy másik, kicsit magasabban lévő útra. Én úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb megoldás, ha átmegyünk a magasabb út alatt lévő alagúton, és a túloldalán könnyen feljutunk. Átmentünk, de ott volt egy magas pózna, olyan könnyebben mászható fajta, rácsos szerkezetű. Én felmásztam a tetejére, a feleségem pedig lentről nézett. Még egy pici erőfeszítés kellett volna, hogy átlépjek a magasabb útra, de hirtelen annyira álmos lettem, hogy lecsukódott a szemem és nem bírtam kinyitni. Ott kapaszkodtam a póznába, és éreztem, hogy mindjárt elalszom, és elenged a fogásom, és leesek. És jó eséllyel meg is fogok halni, mert legfeljebb akkor ébredek meg, amikor földet érek, az ütődéstől. És akkor nem tudom sehogyan előkészíteni esés közben a talajfogást. Olyan két-három emelet magasságban lehettem, és teljesen bepánikoltam. Ennyire emlékszem csak ebből az álomból, az esés nem történt meg, valahogy megszakadt ez az álom.

A másik álomban meg buszsofőr voltam, sokan voltak a buszon, főleg gyerekek, és lekoppant a szemem. És nem bírtam felnyitni, bármennyire is erőlködtem. Így vezettem a buszt párszáz méter távolságig. Nem ment neki semminek, de borzasztóan féltem közben. Aztán egy helyen lelassultam, megáltam, és akkor bírtam csak felnyitni a szemem. És láttam, hogy az útról félig letérve állt a busz eleje, egy híd végénél, egy folyó mellett. A busz hátsó fele az úton volt, az első fele meg az út mellett. De biztonságban le bírt szállni a buszról mindenki, ám arra már nem került sor az álomban, mert itt megszakadt az álom."

Azt a megértést kaptam a Lélek által, hogy ebben a két álomban valójában a szellemi elalvásról, a lelki vakságról van szó, nem a fizikai értelemben vett álmosságról, elalvásról. A figyelmeztetés arra vonatkozik, hogy ne a világi élettel legyünk elfoglalva, hanem Istenhez forduljunk és Neki tetsző életet éljünk, ahogyan Jézus Krisztus megmutatta ezt nekünk. És imádkozzunk, hogy kísértésbe ne essünk, mert a világban sok a kísértés (ami elálmosít, elveszi az éberségünket, eltereli a figyelmünket), és nagyon könnyű elveszni (veszélyes helyzetben elaludni és lezuhanni). Ugyanúgy, mint ahogyan a Bibliában több helyen is olvashatunk Jézusnak erről a figyelmeztetéséről.

Jézus a Lukács evangéliumában a következőképpen figyelmeztet arra, hogy az utolsó időkben milyen jelek fognak történni, és arra, hogy hogyan viselkedjünk: "ne aludjunk el", hanem vigyázzunk.

"Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap,

mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak.

Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt." (Lukács 21: 34-36)

A Máté evangéliumában leírtak szerint is virrasztásra kéri Jézus a tanítványait, amikor a Gecsemáné nevű helyen gyötrődik, mert tudja, hogy nemsokára elfogják Őt, és borzalmas események várnak rá:

"Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!"

Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te."

Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?

Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod."

Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.

Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.

Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik." (Máté 26: 38-45)

Ez a történet arról tesz bizonyságot, hogy még az Ő közeli barátai, a tanítványok sem bírtak ébren maradni és Jézussal együtt virrasztani, amikor arra lett volna szükség: mindannyian elaludtak, hiába kérte őket Jézus, hogy virrasszanak és imádkozzanak. Hogyan tudjunk hát mi ébren maradni most, a mai világban, amikor a szellemi "altatás" olyan nagy méreteket öltött, hogy az ember képtelen éber maradni, figyelni, és meglátni az igazságot? Még a keresztények is elalszanak, akik Jézus követőinek vallják magukat. A saját erőnkből biztos, hogy képtelenek vagyunk erre a virrasztásra és az imában maradásra, csak Isten kegyelmével és segítségével, az Ő Lelke által sikerülhet ez nekünk. Ezért mondja Jézus azt, hogy: "Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Ugyanerre az álmosságra, elalvásra céloz az az apró kis részlet, amely Jézus egyik példabeszédében jelenik meg, a tíz szűzről szóló példázatban. Nem tudjuk, hogy mikor lesz Jézus második eljövetele. Így a hosszú várakozási idő alatt elalszunk, és ha nem állunk készen, váratlanul ér bennünket Krisztus második eljövetele:

"Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!

Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.

Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.

Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő." (Máté 25: 1-13)

Ugyanerről ír Pál apostol is, Krisztus lelke által, amikor a Thessalonikabelieknek címzett levelében a következőket írja:

"Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;

Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.

Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.

De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.

Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.

Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,

A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele." (1. Thesszalonika 5: 1-10)

Talán Pál apostol fent idézett levélrészletében válik a leginkább nyilvánvalóvá az, hogy miféle elalvásról van itt szó: a sötétség korában vagyunk, ahol, a mai szlengkifejezéssel élve, "bealtatnak" bennünket, hogy ne vegyük észre sem a valóságot, sem az Isten igazságát. "Béke és biztonság" címszó alatt tovább altatnak minket a politikusok, az orvosok, a vallások és a média. (Ne feledjük, hogy ez a kijelentés pontosan így elhangott kormányunk tavaszi kampánybeszédében!) Azért, hogy elhigyjük, hogy minden rendben van, ami manapság zajlik a világban, és, hogy az életünk ugyanúgy mehet tovább, ahogyan régebben éltünk, a "járványidőszak" előtt, nekünk nincs más dolgunk, csak bízni bennük, és azt tenni, amit ők mondanak. Ha azt mondják, hogy vegyük fel a tizedik oltást is, mert mindehhez arra van szükség, akkor vegyük fel azt is. Ha azt mondják, hogy háború van a szomszédos országban, és azért van energiaválság meg éhínség, akkor higgyük el azt is, törődjünk bele, és fogadjuk el azt is. De mindenképpen az ő tanácsaikat kövessük, és még véletlenül se Krisztus tanításait... Így "altatnak be" minket, így tesznek vakká, hogy ne lássuk, hogy mi zajlik a világban, és, hogy nehogy felébredjünk...