A minap történtek olyan események a családomban, amelyek számomra rendkívül megalázóak voltak. Úgy éreztem, hogy ez a családi probléma, a helyzet, ami kialakult, ez már sok még nekem is. Tűrök, ameddig tűrhetek, gondoltam, de nem biztos, hogy el tudom viselni ezt a megaláztatást.

Azon az estén lefeküdtem, és sokáig nem bírtam elaludni. Már éjszaka volt, és én még mindig gyötrődtem a bennem feltörő gondolatok miatt. Csak forgolódtam az ágyban, de sehogy nem jött álom a szemeimre. Amikor már úgy éreztem, hogy teljesen kimerültem a gyötrődésben, de még mindig nem bírok elaludni, akkor elkeseredésemben a mennyei Atyánkhoz fohászkodtam, hogy könyörüljön rajtam, és vegye el tőlem ezeket a keserű gondolatokat, a megalázottság érzését és a gyötrődést, hogy végre nyugodt lélekkel aludhassak, pihenhessek. 

És a jóságos Atya azonnal meg is hallgatta a könyörgésemet, és megvigasztalt. Egy gondolatot küldött Lélek által, csak egy fél mondatot, de mégis egy nagyon fontos tanítást, amelyet Jézus Krisztus jelentett ki számunkra: "tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok" (Máté 11:29)

Ez az üzenet, ez a kis mondat-részlet Krisztus szavaiból, tanításából akkora erővel és hatalommal bírt az én szívemben, hogy azonnal melegség és hála öntötte el a szívemet, a lelkemet, és gondolatban így hálálkodtam Istennek: "Ó igen, Atyám, köszönöm a választ és a vigasztalást, pontosan ilyen szavakra volt szükségem! Hála és dicsőség Neked!"

És ekkor eszembe jutott az is, hogy Jézus Krisztusnak milyen megaláztatásokon kellett itt, a Földön keresztülmennie, annak ellenére, hogy Ő - velem ellentétben - teljesen bűntelen. És Ő mindezt szelíden, és alázatosan tűrte, mert Ő az Atya akaratát akarta megcselekedni. És ha Őneki ilyenekben volt része, akkor én - csak egy egyszerű, bűnös, gyarló ember - miben lennék vagy lehetnék különb Őnála, és hogyan ne részesülnék megaláztatásokban? Mert nem különb a tanítvány az ő Mesterénél, ahogy Jézus megmondta:

"És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. (...)

Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.

Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!" (Máté 10:22, 24-25)

E gondolatok által nyugalmat talált a szívem, végre el tudtam aludni, és csendesen átaludhattam végre az éjszaka hátralevő részét, egészen reggelig. Pontosan úgy történt minden, mint ahogyan meg van írva Jézus Krisztus szavai által ez az üzenet - amelyet kaptam vigasztalásul - bővebben a Bibliában:

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11:28-30)

Mindezen történések által megtapasztalhattam mindazt, amit Jézus Krisztus mondott arról, hogy elküldi az Ő tanítványaihoz a Vigasztalót, vagyis a Szentlelket. Melegség, hála, és békesség öntötte el a szívemet és lelkemet, mert éreztem, hogy engem is a Krisztus által ígért Vigasztaló látogatott meg azon az éjszakán, és valóban meg is vigasztalt:

"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok." (János 14:15-19)

Kissé továbbolvasva ezt a részt a Bibliában, a következőket is megtudhatjuk még a Szentlélekről, Jézus kijelentései alapján:

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (János 14:26-27)

Pontosan ez történt meg velem azon az éjszakán: a Vigasztaló eszembe juttatta azokat, amiket Jézus mondott, és ezáltal megvigasztalt, és békességet hagyott az én szívemben, lelkemben. Mert én valóban olvastam már korábban e sorokat a Bibliában, az Újszövetségben, de ezek nekem nem jutottak eszembe csak úgy magamtól, amikor gyötrődtem a lelkemben. De amint megérkezett hozzám a Vigasztaló, eszembe juttatta mindezeket, és ezáltal békességet kaphattam, Isten kegyelméből. Ezért is fontos, kedves olvasók, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit a papok, lelkipásztorok és gyülekezeti vezetők prédikálnak vagy mondanak nekünk, hanem mi magunk is olvassuk el az Újszövetség négy evangéliumát: Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát, amelyek megadják az alapot, és kérjünk hozzá megértést az Atyától, hogy ne csak olvassuk az evangéliumot, hanem értsük is azt. Kérjük a személyes kapcsolatot Krisztussal, hogy az Ő Lelke tanítson és vezessen minket, és megmutassa mindazt, amire szükségünk van személyreszabottan, és eszünkbe juttassa mindazokat, amiket Ő mondott nékünk, mindig éppen azt, ami az adott helyzetben szükséges. Mert - bár a vallások nem ezt sugallják a híveknek - fontos tudni, hogy Isten élő és ható, és beszél, és Jézus Krisztus feltámadt, él, és beszél! És nem csupán emberi közvetítők által, fontos és tekintélyes emberek által hallhatjuk a tanításokat, az örömhírt, hanem Krisztus által, személyesen a leginkább.

Mi mást írhatnék zárómondatként mindehhez, mint azt, hogy ismét bebizonyosodott, hogy milyen gyönyörűséges az, hogy a jóságos Teremtő Atyánk még a rosszat is az Ő gyermekeinek a javára fordítja! Dicsőség és hála a mi mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak!