Egy nagyon aranyos, figyelmeztető álmot szeretnék most megosztani veletek, kedves olvasók. Ezt az álmot egy családtagom kapta, de először nem értett semmit belőle. Mivel fogalma sem volt arról, hogy mit jelenthet ez az álom, megosztotta velem is, gondolván, hogy talán nekem jön valami megértés. De nem jött nekem sem semmi megértés. Legalábbis, akkor még nem... Mindazonáltal, igen viccesnek tartottam az álmot, és jót nevettem rajta. Aztán később mégis kapott megértést a jóságos Atyánk kegyelméből ez a családtagom, aki az álmot kapta.
Az álom a következő volt:
"Álmomban egy magas, kb. 8 méter magas fémvázhoz rögzített sátrakban aludtunk. Volt kb. 20 sátor körbe ahhoz a magas fémvázhoz felhúzva. Voltak olyan sátrak is, amelyek passzoltak a fémvázhoz, és pont olyan formájúak és magasak voltak, hogy a fémváz tetejéig ért a tetejük, de voltak normál, alacsony sátrak is, mint az enyém is amilyen volt. Felkeltem reggel és ott járkáltam a sátrak mellett, amikor egy kismadár a bal fülem mellé szállt a fejemre, és könyörgött nekem, hogy ehessen a bal fülemből. Nagyon próbált meggyőzni, hogy az jó nekem, ha csípked belőle. Mármint nem magát a fülemet akarta megenni, hanem ami benne volt a fülemben. De tudtommal nem volt semmi benne. Nem egyeztem bele, hogy kapirgáljon a fülemben. Aztán valaki kijött egy másik sátorból, és csodálkozva meséltem neki, hogy az előbb mi történt, és hogy a kismadár annyira jó rábeszélési készséggel próbált meggyőzni, hogy kapirgálhasson a fülemből, mint egy üzletember, hogyan lehet egy kismadár ilyen okos... Ennyire emlékszem."
Reggel volt, amikor a családtagom elmondta ezt az álmot, és én - amint az álom megjelent a lelki szemeim előtt, ahogyan elképzeltem a kismadarat, amint próbálja rávenni a családtagomat, hogy kapirgálhasson a füléből, - nem bírtam megállni hangos felnevetés nélkül. Igazán mulatságosnak tartottam, és mondtam neki, hogy ez az álom nagyon jó viccnek, de valójában fogalmam sincs, hogy mit jelenthet. Így aztán el is telt a nap, és estére megkapta a családtagom a megértést is az álmához.
Ugyanis, jött neki egy gondolat Lélek által, amely azt súgta, hogy az álmot egy YouTube videó miatt kapta. Mert az álom előtt, este meghallgatott egy jó félórányit egy olyan hangfelvételből a YouTube-on, amelyet automatikusan dobott be a YouTube, az általa kiválasztott és meghallgatott videó után. Ezt ő nem állította le, mivel el volt foglalva, és hagyta, hogy menjen, majd csak a dolga végeztével állította le a videót, kb. félóra után. A hangfelvételt nem linkelem be ide, mert nem akarom senki számára reklámozni, ugyanis nem ajánlom senkinek, hogy meghallgassa. Csak annyit árulok el róla nagyvonalakban, hogy valami láthatatlan, pozitív energiáról szól. Amint ránéztem, hogy milyen videó található a megadott linken, rögtön láthattam, hogy kb. valami ezoterikus hókusz-pókuszról lehet szó. És ekkor rájöhettem én is, és megerősíthettem a családtagomat abban, hogy bizony emiatt kapott ilyen álmot.
Ezután már sorra jöttek nekem is a megértések az álomról, amely arról figyelmeztette a szóbanforgó személyt, hogy olyasmit engedett be a fülén, ami rossz hatással lehet az ő lelkére. Ha ilyen hamis tanokat hallgat meg, és engedi ezek által az ő elméjét befolyásolni, akkor ezáltal eltávolodhat a Krisztus által tanítottaktól, és rossz irányba formálódhat az ő szíve, lelke, tévútra terelődhet. Ezért tartozott az ő sátra a kisebb sátrak közé, és ezért akart a kismadár annyira kapirgálni az ő füléből. Mert az a kismadár - aki valójában Krisztus Lelkét jelképezte - meg akarta tisztogatni a családtagom fülét a szennytől, amely akaratlanul is belekerült. Ezért próbálta őt olyan nagy, csodálatraméltó bölcsességgel rábeszélni arra, hogy engedje meg, hogy kicsipegesse a füléből azt, ami benne van, mert azzal ő csak jól járhat...
Ez az álom tulajdonképpen nem más, mint egy tanítás kicsit másképpen - vagyis más-képen - arról, ami a Bibliában már le van írva abban a részben, amely a Krisztus tanítványainak lábmosásáról szól:
"És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! Mondá néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek." (János 13:2-15)
És tulajdonképpen mi történt az álomban? Vonjunk egy kis párhuzamot az álomban látottak és a János Evangéliumában leírtak között:
A kismadár meg akarta tisztogatni a családtagom fülét (Krisztus meg akarta mosni a tanítványok lábát). De a családtagom (vagyis Péter) nem akarta engedni a kismadárnak (azaz Krisztusnak), hogy kicsípkedje a piszkot a füléből (lemossa a földi életünk során ránk rakódott szennyeződéseket a lábáról), mivel azt hitte, hogy nincs a fülében semmi. Mint ahogy Péter sem tudott róla, hogy neki "koszosak a lábai", és arra van szüksége, hogy a Mester, Krisztus megtisztítsa azokat a szennytől. Mert földi létünk során különféle behatások érnek bennünket, amelyek eltávolítanának bennünket a Krisztus által tanított keskeny útról, és, ha nem engedjük, hogy Krisztus (vagy akár az Ő tanítványai, akik jelenleg azon útitársaink, akik a keskeny utat választották) figyelmeztessen és visszatereljen a keskeny útra (vagyis megmossa a lábunkat), akkor könnyen tévútra keveredhetünk. Ily módon túl "alacsony lesz a sátrunk", nem fog passzolni a magas fémvázhoz, amelyhez a sátrak rögzítve voltak. Nem lesz olyan a mi sátrunk, mint azok a sátrak, amelyek tökéletesen passzoltak a magas fémvázhoz "és pont olyan formájúak és magasak voltak, hogy a fémváz tetejéig ért a tetejük". Vagyis, nem lesz olyan a lelkünk, mint a Krisztusé, a lelkületünk és a cselekedeteink nem fognak megfelelni a Krisztus tanításainak. Hanem alacsonyabb sátrunk lesz, amelynek teteje a talajhoz, a földhöz lesz közelebb, nem a Magasságos Istenhez vagy az Ő fémvázához (azaz Krisztushoz, a "kősziklához"). Ezért fontos, hogy szembesüljünk a tévelygéseinkkel, és kérjük és engedjük, hogy az Úr szembesítsen a bennünk lévő szennyel, és megtisztítson, megigazítson minket.
Amikor hozzáfogtam ennek a blogbejegyzésnek a megírásához, azt hittem, hogy ez csak egy rövid kis bejegyzés lesz. Ám miközben írtam, folyamatosan jöttek ezek a megértések az álom jelentéséről, egyre bővebben és részletesebben bontotta ki nekem mindezt Atyám. És nem győzöm csodálni az Ő dicsőségét, az ő felülmúlhatatlan humorérzékét, amellyel ezt a figyelmeztetést adta a kedves és okos, csipegetni, tisztogatni akaró kismadár képe által. És nem tudok Neki elég hálát adni az Ő atyai szeretetéért, gondoskodásáért és törődéséért, amellyel igyekszik az Ő tévelygő gyermekeit gyengéd szeretettel (szükség esetén viszont keményebb dorgálással), olykor humorosan, visszaterelgetni a helyes útra. Könnybe lábadt szemekkel, és mégis boldogan mosolyogva áldom hát az Úr nevét, és csodálom Teremtő Atyánk dicsőségét!
