Ismét egy érdekes figyelmeztető álmot kaptam Atyánktól, amelyről fontosnak érzem, hogy írjak. Nem mindenre emlékszem pontosan az álomból, de a lényege megmaradt az emlékezetemben, hála a jóságos Atyánknak.
Az álom arról szólt, hogy valahol (boltban vagy piacon) vásárolni akartam valamit (arra már nem emlékszem, hogy mit, de nem is ez a lényeg), és megfogtam, néztem az árcímkéjét, amelyen azt írta, hogy 140,- . Én pedig meglepődve, hangosan felkiáltva mondtam annak a személynek, akivel vásárolni mentem (erre sem emlékszem, hogy ki volt az), hogy kizárt, hogy csak 140 Ft legyen az ára! Mert ez túl kevés, ennél sokkal többe szokott az ilyesmi kerülni. És amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy nem is az a lényeg, hogy mi volt az, aminek néztem az árát, hanem ez a szám a fontos: a 140. De hogy miért, azt még nem igazán értettem.
Aztán lassan az a megértés kezdett "derengeni", hogy annak a 140-es számnak ahhoz a 144.000 emberhez lehet köze, akikről szó esik a Jelenések könyvében. Megosztottam ezt az álmot pár útitárssal is, és nekik is ugyanez jutott eszükbe róla, a 144 ezer. És, mivel Jézus azt mondta, hogy "Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18:20) - ezért álljon hát itt az a megértés, amelyet hárman is egyöntetűen kaptunk:
A Jelenések könyve arról ír, hogy Istennek száznegyvennégyezer megpecsételt szolgája lesz, akiket először el kell pecsételni, mint Isten szolgáit. A száznegyvenes szám az álomban arra utalhat, hogy ebből a száznegyvennégyezres számból száznegyvenezer már betelt, és már csak négyezer ember hiányzik a teljes létszámból. Azt én nem tudhatom, hogy ezek a számok szószerint pontosan így, szám szerint értendők-e, vagy csak jelképesen jelölnek meg egy-egy nagy sokaságot, ám arányaiban nézve azt, hogy már csak négyezer ember hiányzik a száznegyvennégyezerből, ez mindenképpen arra utal, hogy már nem sok idő van hátra addig, amíg be nem telik a szükséges létszám. És, ami még fontos üzenet lehet az álomból, az az, hogy: amíg be nem telik e száznegyvennégyezer ember létszáma, addig "a négy angyal" nem árthat sem a Földnek, sem a tengernek, sem semmi élőfának - csak ezután jöhet a Földre és az emberekre a sok nagy katasztrófa.
De nézzük meg pontosan, hogy hogyan is ír erről a Jelenések könyve a Bibliában:
"Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára. És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek, Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve. A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.
Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet." (Jelenések 7)
Itt álljunk meg egy szóra: mit jelenthet a Jelenések könyvében az, hogy az angyal megpecsételi a homlokukon ezeket az embereket? Azt, hogy egyenként sorban állnak valahol, az angyal pedig ott áll, a kezében egy pecsételővel, és szó szerint ráüti ezt a pecsételőt az emberek homlokára, ezzel valamilyen szemmel látható jelet hagyva rajtuk? Természetesen nem ezt jelenti! Hanem azt, hogy azok az emberek, akik őszintén fogadják Isten elhívását, és személyes kapcsolatba kerülnek és maradnak Krisztussal, azoknak a gondolkodása teljesen meg fog változni, mert Krisztus tanítja és vezeti őket. És már nem úgy fognak élni, viselkedni és gondolkodni, ahogy azt korábban tették, hanem teljesen megváltozik az életszemléletük, életfelfogásuk, és már nem a világi, testi élvezetek fogják számukra az örömet adni, hanem az Istentől kapott lelki öröm jelenti számukra az igazi örömet. Ezért írja így a Biblia, jelképesen, hogy a homlokuk lesz megpecsételve, mert a homlok a gondolkodást jelképezi. Erre utal a fentebb már leírt idézetnek az a része, amelyben a következőket olvashatjuk ezekről a homlokukon elpecsételt emberekről:
"Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." (Jelenések 7:14)
És itt most megint fontosnak tartom kitérni arra, hogy mit jelent az, hogy megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében? Semmiképpen nem egy horrorisztikus, vérrel itatott rituáléra kell itt gondolni, mert ez is jelképesen értendő: a "Bárány vére" itt Krisztus beszédét jelenti, az Ő tanításait, amelyek által megtisztulhatunk bűneinktől, és, amelyekről Jézus maga így beszélt a tanítványainak:
"Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam." (János 6:53-57)
Mi tehát Jézus vére és teste, amelyeknek megevéséről és megivásáról beszél? Itt sem kannibalizmusra kell gondolni, hanem arra, hogy mit jelenthet ez jelképesen: inni az Ő vérét azt jelenti, hogy meghallgatni az Ő szavát, figyelni rá, és enni az Ő testét pedig azt jelenti, hogy megcselekedni azt, amit Ő mond, tanít nekünk, annak megfelelően élni az életünket.
Térjünk vissza a száznegyvennégyezer emberre, mert itt megint félre lehet érteni, és sokan félre is értik ezt a részt: mivel Izráel 12 nemzetségéből valóknak nevezi őket az Írás, ezért sokan azt hiszik, hogy ebbe a számba csakis zsidók tartozhatnak bele. Ám, ha kicsit jobban megfigyeljük, néhány sorral lentebb már tisztázza is az Írás ezt a félreértést:
"Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve (...)" (Jelenések 7:9)
Itt tehát már egyértelművé válik az, hogy minden nemzetből lesznek, és minden népből, és mindenféle nyelvből - tehát nem csak a héber nyelvű zsidókból, hanem mindenféle nyelvet beszélő mindenféle népből, nemzetből. A 12 nemzetség vagy törzs pedig itt nem szó szerint Jákóbnak, vagyis Izráelnek a 12 fia után leszármazott emberekre utal, hanem sokkal inkább Jézus Krisztus tizenkét tanítványának a "leszármazottaira". Nem a vér szerinti leszármazottaikra, utódaikra kell itt gondolni, természetesen (mert Isten országába nem lehet rokoni alapon bejutni, mint itt ahogyan működik, e földi rendszerben sok helyen), hanem azokra az emberekre, akik a 12 tanítvány után szintén tanítványokká, Krisztus tanítványaivá váltak, szerte a világon, néptől, nemzettől, nyelvtől, és országtól függetlenül.
De térjünk vissza kicsit arra a gondolatmenetre, hogy mindjárt betelik a száznegyvennégyezres létszám... Mi következhet ezután? A bejegyzés elején már céloztam rá röviden: ezután következnek majd a nagy katasztrófák. Mert, mint ahogy Lótot és családját Isten figyelmeztette és kimenekítette a városból, mielőtt Szodoma és Gomora tűzbe borult, és, mint ahogy Noét is figyelmeztette és megmenekítette az özönvíz elől, ugyanúgy, Isten most is el fogja távolítani a nagyobb katasztrófák által sújtott területekről az övéit, és csak azután következik az, amiről a Jelenések könyvének nyolcadik fejezete ír, hogy a Bárány felnyitja a hetedik pecsétet, és a hét angyal megkapja a trombitákat, majd elkezdődnek az ő trombitálásaik, és minden egyes trombitálás után egy-egy nagy katasztrófa következik be a Földön: nagy jégesők, tüzek, stb... Ezeket mindenki, akit érdekel, elolvashatja a Jelenések könyvének 8. fejezetéből, mert ott mindezek meg vannak írva.
