Bizonyára mindenki hallotta már azt a szólás-mondást, miszerint "a tudás hatalom", és az emberek nagyrésze egyet is ért ezzel az állítással. Főképpen a szülők hangoztatják nagy szeretettel ezt a "bölcsességet" gyermekeik számára, amikor arra akarják rávenni őket, hogy tanuljanak jobban és többet, mert akkor a későbbiekben jobb munkahelyük lehet, több pénzt kereshetnek, stb.

A címben szereplő kérdést hozta fel bennem Atyánk a minap, Lélek által, és erre válaszként egy szójátékot adott, szintén Lélek által: Mit jelent a tudás hatalma? Hát pontosan azt, amit kimondunk, benne van a válasz is a kérdésben! Adta a Lélek, hogy mondjam ki lassabban, tagoltabban, és rá kellett jönnöm ebből a válaszra: arra, hogy a tudás = hat alma! Na, de mégis, miféle almákról beszélhetek itt? Nem másról, mint a Tudás Fájáról származó almáról, a tiltott gyümölcsről! Arról, amelyet az emberi elbukáskor Ádám és Éva, az Atya tiltása ellenére, leszakított, evett belőle, ezért elzáratott előlük az Élet Fája, és kiűzettek a Paradicsomból, valamint halandóvá váltak.

Rendben, de miért hat alma, miért nem csak egy? Hogyan lett abból az egy darab leszakított almából mégis hat darab? Erre a következő felismerés  jött: úgy, hogy amint a tudományokban, az emberi tudásban kezdtünk el bízni, azt kezdtük isteníteni, és nem a Teremtő Atyánkat, az Élő Istent magát, azóta csak szaporodtak ezek az almák, és most már 6 almáról beszélhetünk, nem csak egyről!

Rögtön adta is magát a következő kérdés: de akkor miért éppen hatról van szó, miért nem még többről: kilencről, tízről, vagy akár százról? Azt a megértést kaptam erre, hogy azért van 6 alma, mert a hatos az ember száma. Mert Isten a hatodik napon teremtette az embert, ezért lett a hatos az ember száma. Ha pedig mi az emberi tudásban, az emberi tudományok erejében hiszünk és bízunk, akkor az egyértelműen hat alma! Az emberi tudás ereje, az emberi tudomány hatalma!

Akik pedig az emberi agy szüleményében, teremtésében, az emberi tudomány erejében bíznak, azok általában eltávolodnak szívükben az Úrtól. Már nem az Atya szeretetében, kegyelmében, oltalmában bíznak, hanem a saját agyuk tudásában, vagy az emberi tudományok erejében, fejlettségében, hatalmában.

Mit ír a Biblia, hol feszítettük meg mi, emberek a Krisztust? A Golgotán, a koponyák helyén (a Golgota annyit tesz magyarul, mint: Koponya helye)! Így zárjuk el mi, testi emberek magunkat: a koponyánkban elhelyezkedő agyunk okossága (okoskodása), ereje, hatalma által - a Krisztus elől, az igazságtól, az Ő megváltásától...

"És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak: A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust." (János 19:17-18)

Na, de mit mond Isten azokról, akik nem Őbenne, hanem emberekben - emberi erőben, emberi jóságban, az emberi tudás és tudomány erejében bíznak?

"Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.

Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik." (Jeremiás 17:5-8)

A  témához kapcsolódik az alábbi hangfelvétel is:

https://kialtoszo.hu/a-szentszellem-rabsagaban/