Sep. 6, 2022
Az alább olvasható tanító álmot kapta a testvérem a jóságos Atyánk kegyelméből, és miután nem értette a jelentését, megosztotta velünk is, hogy hátha valaki közülünk kap megértést hozzá a Lélek által. Nekem jött is hozzá a megértés, és annyira tetszik nekem az, ahogyan az Úr tanít minket - hála és dicsőség Neki - , hogy úgy érzem, muszáj megosztanom ezt másokkal is (meg kell törnöm és megosztanom a mennyei kenyeret embertársaimmal, hogy ők is kapjanak e lelki táplálékból).
Következzen tehát az álom:
Aztán a mellettem álló nagydarab srác kitámasztott az egyik hosszú lábával, a beton fal előtt lévő székre, és úgy nem borult le a sor. Amúgy csak neki volt olyan hosszú lába, hogy oda ki tudjon támasztani. Ennyire emlékszem az álomból."
"Valami bulin voltam, és fel mentem én is a színpad elé közös fotót csináltatni, mert egy csomó ember felment, szorosan egymásba kapaszkodva, hogy le ne essünk. Egy keskeny betonon álltunk, és mellettem egy óriási kövér srác volt: volt vagy másfél méteres a lába, és én abba kapaszkodtam. Eléggé imbolygott a sor, majdnem leestünk, de senki sem akart kézzel vagy lábbal kitámasztani, hogy mutasson jól a fotón.
Azt a megértést kaptam Atyánk kegyelméből, hogy ez a keskeny beton, amelyen a sok ember állt, nem más, mint az életre vezető keskeny út, amelyről Jézus Krisztus beszélt a Máté 7:13-14-ben:
"Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt."
A színpad pedig, ahová tartottak ezek az emberek, az pedig magát a mennyországot jelképezi, ahová csak úgy lehet a keskeny úton haladva, és a szoros kapun belépve bejutni, ha Krisztus vezet oda minket. Nincs másik út, nincs más lehetőség erre, ezt nem lehet megkerülni. Aki mégis megpróbálná, az leesik a mélységbe, mint ahogyan itt, az álomban, a színpadra feljutni és fotózkodni vágyók jártak volna a krisztusi segítség nélkül: leestek volna a keskeny betonról. Erről így olvashatunk János Evangéliumában:
"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (János 14:6)
Ezek után, gondolom, azt már nem nehéz kitalálni, hogy kit jelképez az a "nagydarab srác", akinek olyan nagy lába van: magát Jézus Krisztust, aki a Királyok Királya, Uraknak Ura:
"És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura." (Jelenések 19:16)
Ugyancsak a fentebb idézetteket jelképezi az álomban az, hogy egyedül csak ennek a nagydarab srácnak volt akkora lába, hogy támasztékot tudjon nyújtani ennek a sok embernek, hogy le ne essenek, és a színpadra, vagyis a mennyországba juthassanak. Mert senki nem mehet az Atyához, csak Őáltala.
És az is figyelemreméltó, hogy csupán Ő volt az egyetlen, annyi ember közül, aki annyira önzetlen volt, hogy velünk, képmutató emberekkel ellentétben, egyáltalán nem foglalkozott a külső, testi megjelenéssel: nem okozott problémát neki az, hogy esetleg nem fog majd olyan jól kinézni a fotón, hiszen nem ez a fontos. Ezt Jézus a következőképpen fogalmazta meg:
"A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet." (János 6:63)
Az pedig, hogy a keskeny betonról leestek volna az emberek, ha nem támasztotta volna ki a lábát ez a nagydarab srác, azt jelképezi, hogy még a választottak is mind elvesznének Krisztus megtartó ereje nélkül. Erről tesz említést Péter apostol a következő kérdésében:
"És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?" (Péter 4:18)
Ez a megtartó erő igazából nem más, mint az Ő tanításai, beszédei, amelyeket ha a szívünkbe vésünk és ezek szerint élünk, megcselekedjük azokat, akkor megtartatunk általa.
Arról, hogy a választottak is alig tartatnak meg, - mert az utolsó időkben olyan nagy lesz a megtévesztés, hogy ha nem kapaszkodunk Jézus szavaiba (a nagydarab srác kitámasztott lábába), akkor mindannyian elveszünk, - így beszél Jézus a Máté 24:22-24-ben:
"És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is."
Azt viszont fontos szem előtt tartanunk, hogy Jézus és az Ő apostolai nem azért prófétálták meg előre azt, hogy milyen történések lesznek, hogy ijesztgessenek bennünket, hanem éppen ellenkezőleg: azért, hogy lelkileg felkészülhessünk minderre, hogy ne engedjünk a megtévesztési kisérleteknek, és hogy ne rémüljünk majd meg, amikor majd mindezek bekövetkeznek. Erre Jézus háromszor is felhívja a figyelmünket, a Máté evangéliumában leírt, utolsó időkre vonatkozó próféciájának elején, a prófécia közben, és annak végén is:
"Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek." (Máté 24:4-5)
"Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég." (Máté 24:6)
"Ímé eleve megmondottam néktek." (Máté 24:25)