Ismét egy érdekes álmot kaptam, ezúttal egy olyan ismerősről, aki teljesen elutasítja Istent. Azt vallja, hogy Isten nem szereti őt, és így ő sem szereti Istent. Bár nem állítja azt, hogy nem létezik valahol valami felsőbb hatalom, mégis, úgy gondolja, hogy ha létezik is valami vagy valaki olyasmi, mint Isten, akkor egészen biztos, hogy nem foglalkozik, nem törődik az emberekkel. Mert, ha érdekelné őt, hogy mi zajlik itt a Földön, az emberek között, akkor nem hagyná, hogy ennyi igazságtalanság, háború, és szerencsétlenség történjen. Nem hagyná, hogy az ártatlanok szenvedjenek, hogy gyerekek haljanak meg, és, hogy a bűnözők elkövessék mindazokat a gonosz tetteket, amelyeket elkövetnek.

Arról, hogy Isten miért engedi meg azt, hogy ez a sok rossz megtörténjen itt a Földön, már készült egy-két hanganyag más útitársak által, úgyhogy én most nem erről fogok itt írni, mert én most nem erre kaptam elhívást: nem erről szólt ez az álom. Ha valakit érdekel ez a kérdés, akkor a következő linken meghallgathatja azt, hogy mit mondhatott el erről egy útitárs, Isten kegyelméből: https://kialtoszo.hu/miert-engedi-meg-isten-a-rosszat/

Erről a személyről, akiről az álom szól, azt kell még tudni, hogy anyagilag nagyon jó helyzetben van, az átlagemberhez viszonyítva gazdagnak mondható. Egy nagyon anyagias és teljesen testi gondolkodású emberről van szó, aki mindemellett teljesen önző is. Úgy gondolja, hogy aki sok pénzt keres, az mindent megengedhet magának, és így, ez alól ő sem kivétel. Egy igazi evilági, egoista jellem tehát, de olyan mértékben, hogy őt a mai pszichológia kifejezésével élve egyszerűen csak úgy tudnám jellemezni, mint "nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő" egyént. Amit még érdemes tudni erről a személyről ahhoz, hogy az álmot megérthessük, az az, hogy ez a személy parázna életet él, mert ő egy családos ember, felesége és gyermekei vannak, de mindemellett szeretője is van, és már több alkalommal is voltak neki szeretői a házasélete során. Természetesen, mindezt rossz szemmel nézik az ő ismerősei és családtagjai, de mégsem tudják megakadályozni ebben, sem jobb útra téríteni nem tudják.

Az álom arról szólt, hogy nyomozgattam ez után a fent említett ismerősöm után, mindenhová követtem őt, és néztem, hogy merre jár és mit csinál. Mindvégig ott voltam a nyomában, tőle csupán pár lépésnyi távolságra, de valahogy ő mégsem láthatott engem. Talán valamiféle angyalként szerepeltem én ebben az álomban, ezért tudtam mindenhová teljesen észrevétlenül követni és figyelni őt lépten-nyomon, anélkül, hogy ő vagy bárki más is észrevett volna engem. Aztán, amint követtem őt, egyszercsak megláttam, hogy nem csak ez az egy, korban viszonylag hozzá illő szeretője van, akiről a valóságban már többen is tudunk (ismerősök és családtagjai egyaránt), hanem van neki egy jóval fiatalabb is. Láttam, amint ezzel a fiatal lánnyal elbúcsúznak egymástól, és szájra puszit adnak egymásnak, majd ez a férfi eltávozik onnan valahová, otthagyva a fiatal lányt.

Egyszercsak kiért egy tópartra vagy folyó partra, és beleugrott a vízbe. A víz alá merülve úszott, haladt a part mentén hosszasan. Kitartóan úszott, haladt előre a vízben, én pedig a parton végighaladva követtem és figyeltem mindeközben. Ő nem mert a víz felszínére feljönni, mert félt, hogy nehogy bárki is meglássa őt, és így majdnem megfulladt, mert már nem kapott levegőt. De ő még mindig inkább haladt a víz alatt tovább, és én láttam, hogy mindjárt megfullad, ha nem jön fel gyorsan a felszínre. Miközben a vízben volt, megfigyeltem, hogy megnőtt a haja, és olyasmi, hosszú, göndör haja lett, mint amilyen a valóságban a testvéremnek van, és az egész megjelenése a testvéreméhez vált hasonlóvá. Végül odaért egy csapat gyermek közé a part közelében, akik valami vízi rendezvényen vagy versenyen vettek részt, ezért voltak a vízben. Több felnőtt állt a közelben, akik talán a gyerekek szülei lehettek. Ők a partról nézték a vízben lévő gyerekeket. Csak ekkor mert ő is a felszínre jönni, amikor odaért a gyerekek közé - még éppen időben, mert már majdnem megfulladt a víz alatt. A felnőttek megrökönyödve nézték, hogy hogy került ide, és mit keres ez a felnőtt férfi a gyerekek között. Ő, miután ismét elegendő lélegzethez jutott, vidáman integetve és mosolyogva, ott maradt a vízben, a gyerekek között, és láttam rajta, hogy nagyon jól érzi magát, és nem is tervez onnan távozni. A felnőttek pedig, akik a közeli parton álltak, mindezt ugyanolyan rossz szemmel nézték, mint amilyen rossz szemmel a valóságban a családtagjai nézik az ő parázna életvitelét.

Az álomhoz azt a megértést kaptam, hogy elsősorban nekem akarja megtanítani Isten azt, hogy ne ítélkezzek ezzel az emberrel kapcsolatban sem, bármennyire is nem tetszik nekem, amit tesz. Mert többek között, én is ugyanolyan rossz szemmel nézem az erkölcstelen életmódját, mint a családtagjai és ismerősei, akik ismerik az ő történetét.

Ennek az álomnak a tanítása, természetesen nem csak nekem szól, hanem mindenki másnak is, aki olvassa: Isten arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi azt nem tudhatjuk előre senkiről, és nem mi döntjük el, hogy ki az, akit Ő meg fog szabadítani a bűn fogságából, akit meg tud tisztítani, és aki megkaphatja az örök életet ajándékba. Nem gyűlölhetjük és ne ítéljük el azokat az embertársainkat, akik a bűn rabságában vannak, nagyon testi felfogással rendelkeznek vagy erkölcstelen életet élnek, még akkor sem, ha nekünk vagy valamely hozzátartozóinknak ezzel rosszat tesznek, vagy, ha nekünk nem tetszik, ahogyan élnek, és nem értünk velük egyet. Természetesen, nem kell velük egyetértenünk vagy azonosulnunk az ő életvitelükkel semmiképpen, hiszen tudjuk, hogy ez nem helyes. De nem a mi dolgunk az, hogy ítéletet hozzunk felettük, hanem ezt Krisztusra kell bíznunk, hogy Ő ítélje meg, hogy kinek hol lesz majd a helye majd ama utolsó napon. Mert Krisztus nem az igazakat hivogatni jött, hanem a bűnösöket a megtérésre. (Márk 9:13) Így, nekünk nem az a dolgunk, hogy eldöntsük magunkban, hogy "ez az ember biztosan a pokolba fog kerülni", hanem az, hogy inkább imádkozzunk értük, hogy szembesüljenek a tetteikkel, és azok következményeivel, hogy megbánhassák mindazt a szörnyűséget, amit elkövettek életük folyamán. Hiszen, ne feledjük, hogy velünk, Isten gyermekeivel is ugyanezt tette az Atya: szembesített a bűneinkkel (és még ma is szembesít mindegyre, ha van még valami olyasmi, amitől meg kell, hogy tisztítson minket), és amikor megbántuk azokat, akkor Ő megbocsátott nekünk, és megtisztított bennünket ezektől a bűnöktől, hogy az Ő gyermekei lehessünk. Ha tehát mi megkaptuk Krisztus által a megváltást és a bűneink bocsánatát, akkor ugyanígy nekik is megadatik ez a lehetőség (ha még földi életük során kérik azt az Atyától - de ez már az ő döntésük kell, hogy legyen).

Ezt jelképezi ennek a parázna életű ismerősömnek a története az álomban. Az álom alapján, nem most azonnal fog Istenhez megtérni és megtisztulni, mert még el fog követni egy-két rosszat életében (az álomban ezt az újabb, fiatal szerető személyében láthattam meg), mielőtt meglátná mindazt a bűnt és tévelygést, amiben ő benne van. Azonban Isten, ha úgy látja jónak, kimunkálhatja még őbenne is ezt a nagy változást, az újjászületést, amit, valljuk be, hogy mi - akik ismerjük és elítéljük őt a tettei és a viselkedése miatt - nem igazán hiszünk, hogy valaha is megtörténhet. Ezt mutatta meg nekem Isten az álomban, hogy, de igenis lehetséges, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Emlékezzünk arra a történetre, amelyben Jézus azt mondta a gazdag emberekről, hogy nehezen mennek be a mennyek országába (de azt nem mondta, hogy egyáltalán nem mehetnek be, hogy az teljesen kizárt...):

"Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Máté 19:24-26)

Az álomban ugyanis, ez a férfi ismerősöm, amikor elbúcsúzott a fiatal szeretőjétől, akkor valójában a régi életétől búcsúzott el, azt hagyta ott. És beugrott a vízbe, és addig úszott a víz alatt, amíg a víz megtisztította őt a régi bűneitől. A víz alatti fuldoklás pedig azt jelképezte, hogy mennyire nehéz, kellemetlen és fojtogató tud lenni az ember számára az, amikor szembesülnie kell mindazzal a sok bűnnel, amivel az élete során beszennyezte saját magát. Mert szembesülni senki nem szeret, még mi sem, valljuk be... gyakran inkább másokra hárítunk, hogy ő meg ő a hibás, nem mi. Gyorsan meglátjuk mások szemében a szálkát, csakhogy ne kelljen meglátnunk a saját szemünkben azt a bizonyos gerendát...

Az, hogy az álomban ez a férfi a gyerekek közé érkezett meg a vízben, azt jelképezi, hogy átment a megtisztulás folyamatán, és ő is megkaphatta Atyánktól az újjászületés ajándékát, és ismét gyermek lehetett ő is, bár testileg felnőttnek nézett ki továbbra is, de lelki értelemben Isten gyermeke lehet ő is. Ezt szemléltette az is, hogy a vízben úszás (megtisztulás) során megnőtt a haja, és ugyanolyan lett, mint a testvéremé (ugyanis, néhány éve már a testvérem is Istenhez fordult, és már észrevehető a gyermeki lelkület őbenne is).

Itt még arra is fontosnak tartom felhívni a figyelmet, hogy az álomban a gyermekek szülei, a felnőttek - akik továbbra is felnőttek maradnak, lélekben is - rossz szemmel nézték ezt a férfit a gyerekek között a vízben. Ez pedig azt jelképezi, hogy, a valós életben, akik nem fordulnak Istenhez és nem válnak az Ő gyermekeivé, hanem megmaradnak a régi életükben, azok rossz szemmel szokták nézni azt, ha valaki megtér Istenhez, és elhagyja a régi életét. Akkor már jönnek az ilyen mondatokkal, hogy "régen sokkal izgalmasabb, vagányabb voltál, jókat lehetett veled bulizni, nevetgélni, szórakozni, stb., most meg már semmi más nem érdekel téged, csak Isten meg Jézus!"

Márpedig, ez így van rendjén, még ha sokaknak ez nem is tetszik. Ha az ember megkapja az újjászületés ajándékát, akkor megváltozik az ő viselkedése, mert lelkileg újjászületik, és sokminden megváltozik az ő egész életfelfogásában, életmódjában. Ahogyan Pál leírhatta a Korinthusbeliekhez írt második levelében, Isten kegyelméből:

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." (2. Korinthus 5:17)