Már régóta foglalkoztat ez a kérdés, hogy mi az igazság: a hét melyik napját kell megtartani pihenőnapként? Hiszen mást mondanak a protestáns vallások és a katolikusok, és megint mást a zsidók és a köznyelvben úgynevezett "szombatosok" vagy "szombatisták", azaz hivatalosabb nevükön az adventisták (a Hetednapi Adventista Egyház hívei).

Ez a kérdés már gyermekkoromban is felmerült bennem, hiszen voltak és vannak "szombatos" rokonaink is, akik mindig a szombatot tartották meg pihenőnapként, de mi magunk reformátusok voltunk, így nálunk a vasárnapot ünnepelték az emberek. De mindvégig az az érzésem volt, hogy valami nincs rendben, mert hiszen a Bibliában azt írja a tízparancsolatban, hogy:

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." (Mózes 2. könyve, 20:8-11)

Így történt aztán, hogy, amikor konfirmálás előtt hosszabb ideig vallás órára kellett járnunk hétvégenként, feltettem a papnak a következő kérdést: 

"Miért ünnepeljük a vasárnapot, ha a tízparancsolatban azt írja, hogy a szombat az ünnepnap? És hogyan lett a vasárnap a hét hetedik napja, amikor eredetileg a szombat volt a hetedik nap?"

A református pap nagyot nézett, gondolván, hogy miféle beugratós kérdéseket tesz fel ez a gyerek, de türelmesen válaszolt a kérdésemre, és elmagyarázta, hogy azért ünnepeljük a vasárnapot, mert amióta Jézus itt volt a Földön, és halála után feltámadt, azóta ez már megváltozott, mert Jézus Húsvét első napján, vasárnap támadt fel a halálból, és a Szentlelélek is vasárnap, Pünkösd vasárnapján áradt ki Jézus tanítványaira. Ezért ma már a vasárnap számít ünnepnapnak, nem a szombat.

Én akkor gyerekként tudomásul vettem ezt a választ, nem vitatkoztam, de számomra mégsem tűnt túl meggyőzőnek. Aztán el is feledkeztem erről a kérdésről, és hosszú évekig nem is foglalkoztam vele, egészen addig, amíg nem hallottam ismét valahonnan azt, hogy a vasárnap ünneplését a katolikus egyház vezette be, addig a keresztények is a szombatot ünnepelték, ugyanúgy, mint a zsidók.

Aztán valaki elmesélte egy asszony régi történetét, mely szerint a szóban forgó asszony agyvérzést kapott, és évekig lebénulban ágyban feküdt, családtagjai gondozták, ápolták. Az emberek egyébként egy nagyon jóravaló, becsületes asszonyként ismerték őt. Aztán egyszer ez az asszony megfogadta Istennek, hogy ő ezentúl a szombatot fogja megtartani ünnepnapként, ahogyan az Úr parancsolta annak idején. És láss csodát: ezután az asszony hirtelen meggyógyult, minden előzmény nélkül, felkelt, járt, nem szorult gondozásra sem többé. Ellátta a ház körüli teendőket, és még a kertben is tudott dolgozni. És, bár ma már nem él ez az asszony, mivel öregkorában békességben eltávozott az élők sorából, ez a történet - amelyről tudom, hogy igaz, hiszen egy rokonunkról van szó - eszembe juttatta ismét a szombati nap kérdését, és késztetést éreztem arra, hogy utánajárjak ennek a kérdésnek.

Azonban, dilemmázni kezdtem, mert az Újszövetségben több helyen is azt olvashatjuk, hogy Jézus maga is "dolgozott" több szombati napon is. És több alkalommal is előfordult, hogy a zsidók támadták Őt amiatt, hogy szombat volt, amikor meggyógyított egy-egy beteget, aki akkor éppen arra rászorult. Ilyenkor Jézus olyan válaszokat adott a zsidók számonkérésére, mint: "Az embernek Fia ura a szombatnak is." (Lukács 6:5), vagy pedig azt, hogy:

"Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni." (Máté 12:11-12)

És még ezt is mondta Jézus, a szombattal kapcsolatos számonkérésre válaszolva:

"Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi." (János 5:19)

Amint a fentiekben is látható, Jézus a zsidóknak adott válaszaiban csupán arra világított rá, hogy ne legyünk képmutatóak, ne bálványozzuk a szombatot, és ne értelmezzük túl babonásan azt a parancsolatot, amely a szombat megtartására vonatkozik. Hanem, ha a helyzet úgy kívánja meg, akkor szombaton is segítsünk a bajbajutottakon, mert szombaton is szabad jót cselekedni. Viszont, Jézus valójában egyik esetben sem mondott olyat, miszerint a szombatot nem kell megszentelni, vagy, hogy nem kell szombaton pihenni, hanem szombaton is dolgozni kell menni, és hajszolni a Mammont (pénzt, földi kincseket, anyagi javakat). Olyant sem mondott soha, hogy nem a szombatot kell megszentelni, hanem valamely másik napot, például a vasárnapot. Sőt, Jézus maga is ugyanúgy szombaton ment a zsinagógába, ahogyan a többi zsidó is tette azt.

Figyeljük meg a Bibliában azt a részt is, amelyben Jézus azt mondta, hogy:

"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." (Máté 5:17-19)

Tehát, akkor mit is tett és tesz mind a mai napig is a keresztény vallások nagy része? Jézusra hivatkozva, a katolikus egyház megváltoztatta - és a keresztény egyházak nagyrésze elfogadta és követi a katolikus egyházat ebben - azoknak a törvényeknek egy részét, amelyekről Jézus maga jelentette ki, hogy nem azért jött, hogy eltörölje vagy érvénytelenné tegye, és, hogy azokból a törvényekből (a Tízparancsolatból) semmit nem szabad kivenni vagy megváltoztatni (még egyetlen pontocskát sem), és nem szabad azokat másként tanítani az embereknek!

Márpedig sajnos pontosan ez történt: a keresztények megváltoztatták a törvényt, és ami még rosszabb: mindezt Jézus nevében teszik! És - a régi hagyományokkal ellentétben - ma már nem csak a gyakorlatban történt meg a változtatás, hanem a Bibliában, a Tízparancsolat leírásában is. Ha kézbe vesszük a Biblia régi, Károli Gáspár-féle fordítását, és a revideált, új fordítású Bibliát (amelyet 2014-ben adott ki először a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, a Magyar Bibliatársulat megbízásából), akkor a következő változtatásokat vehetjük észre (félkövérrel kiemeltem és aláhúztam a legfontosabb különbségeket a régi és az új verzió között):

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." (Mózes 2. 20:8-11, régi, Károli-féle fordítású Biblia)

"Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az ÚR a nyugalom napját és megszentelte azt." (Mózes 2. 20:8-11, revideált, új fordítású Biblia)

Mit láthatunk tehát a fenti két különböző fordítású idézetben? Azt, hogy az eredeti fordításban lévő szombat napot teljesen eltüntették az új fordítású Bibliában, mintha soha nem is lett volna megnevezve a szombat, mint a nyugalom napja a Tízparancsolatban. És, mivel ma már hivatalosan is áttették a vasárnapot a hét végére, így a hét első napjából a hét utolsó, hetedik napja lett, és, ezért a mai emberek már csak nem is gyanakodhatnak, ha az új fordítású Bibliában találkoznak először a Tízparancsolattal. Hiszen, mivel a szombat nap említésre sem kerül benne, így "minden rendben van", a Tízparancsolat is azt írja, hogy a hetedik nap a nyugalom napja, ez pedig ma már a vasárnap! Soha senkinek meg nem fordulhat majd a fejében az, hogy valakik ennyire megváltoztatták ezt a parancsolatot...

Nézzük meg azt is, hogy mit ír a Wikipédia a vasárnapnak, mint pihenőnapnak történt bevezetésével kapcsolatban:

"Az asztrológiában a vasárnapot a Naphoz kötik (lásd az angol Sun-day kifejezést, német Sonn-tag, mindkét nyelvben a Nap napja).

Az ókorban a napokat a hét akkor ismert bolygónak (köztük a Napnak és a Holdnak) rendelték alá. Az ókori latin és germán népek pedig isteneikről nevezték el őket (ez még tetten érhető egyes angol és német nap-elnevezésekben), vagyis a Nap, mint a legfőbb isten napja lett a vasárnap. A kialakuló keresztény egyház – részben azért, mert hangsúlyozni akarta különbözőségét a zsidóságtól – az Úr pihenőnapját is a legfőbb napon, vasárnapon ünnepelte.^[12] Ezt a módosítást egyes keresztény közösségek, elsősorban az adventisták, a Tízparancsolat meghamisításának tartják." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vasárnap)

Tehát, ha megfontoljuk azt, amit a Wikipédia ír, akkor arra kell rájönnünk, hogy a vasárnap egy pogány ünnepnap volt, tulajdonképpen nem más, mint a nap bálványozásának ünnepnapja. És a keresztények úgy gondolták, hogy ők megváltoztathatják Isten parancsolatát, részben azért, hogy különbözzenek a zsidóktól.

Nézzük csak meg, hogy mit ír a Katolikus Egyház Katekizmusa minderről:

"1166 "Az Egyház a húsvéti misztériumot a Krisztus föltámadása napjából eredő apostoli hagyományra támaszkodva, a nyolcadik napon ünnepli, melyet méltán neveznek Úr napjának, dies dominicának." [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.] Krisztus föltámadásának a napja egyszerre "a hét első napja", a teremtés első napjának emlékezete és a "nyolcadik nap" is, melyen Krisztus a maga nagy szombati "nyugalma" után megkezdi azt a Napot",melyet az Úr alkotott" (Zsolt 118,24), a napot, az "alkony nélküli napot". [Vö. húsvéti matutinum a bizánci szertartásban, 9. Óda] Középpontjában az "úr vacsorája" áll, mert abban találkozik a hívők egész közössége a föltámadott Krisztussal, aki meghívja őket ünnepi lakomájára: [Vö. Jn 21,12; Lk 24,30.]

"Az Úr napja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Az Úr napjának nevezzük, mert az úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

1167 Az Úr napja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek", hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által": [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]" (http://www.depositum.hu/vasarnap.html#biblia)

Azonban a másik ok pedig az, - amit sem a Wikipédia nem ír, sem a katolikus katekizmus, viszont az interneten több forrás is utal arra, hogy a The Catholic Record, 1923 Szeptember 1. számában olvasható - hogy a katolikus egyház kb. Kr.u. 364-ben a laodiceai zsinaton a szombat szentségét azért helyezte át vasárnapra, mert ezzel akarta demonstrálni a katolikus egyház hatalmát a keresztények felett.

Mivel mára gyakorlatilag majdnem minden keresztény egyház beállt a katolikus egyház mögé a sorba, és átvette a vasárnap ünneplését, ezzel gyakorlatilag elismerte a katolikus egyházat, mint felette álló hatalmat, és mellőzte az eredeti Tízparancsolat negyedik parancsát, miszerint megemlékezzünk az Úrnak szombatjáról, mint a nyugalom napjáról. Ez elég rosszul hangzik, ránk, keresztényekre nézve, nemde? Mert akár igaz, amit néhol írnak a változtatás tényleges okáról, akár nem, beleestünk az emberkövetés csapdájába. Mert, ha X.Y. (bárki, aki ember vagy emberi szervezet) azt mondja, hogy mostantól a vasárnapot kell ünnepelni, nem az Isten által kijelölt szombatot, és mi követjük őt ebben, akkor nem az Isten parancsolatát tartjuk fontosabbnak megtartani, hanem inkább az embereknek, emberi hatalmaknak akarunk megfelelni. 

Nézzük csak meg, hogy mit mondott Jézus erre vonatkozóan:

"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.

(...)

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim (...)" (János 10:1-5, 14)

Tehát, ha megfigyeljük, Jézus azt mondta, hogy Ő "a jó pásztor", nem pedig "egy jó pásztor" a sok közül, hanem "a jó pásztor", ami azt jelenti, hogy Ő az egyetlen jó pásztor, és az összes többi pásztor nem igazán jó pásztor. És az övéi hallják az Ő hangját, és Őt követik, nem pedig másokat. Innen nézve is már láthatjuk azt, hogy az, hogy emberek parancsolatait követve letérünk az Isten által kijelölt, és Krisztus által kijelentett útról, tévútra vezet.

És, ha netán valaki azt hinné, hogy nincs annak valódi jelentősége, hogy a hét melyik napján pihenünk, akkor figyeljük meg azt is, hogy Ezékiel próféta könyvének 20. fejezetében (elég hosszasan leírva) azt láthatjuk, amint az Úristen azért háborog, mert az Ő népe az Ő szombatait nem tartotta tiszteletben, "megfertéztették", ahogyan a Károli-féle fordításban olvasható. Mivel ez tényleg hosszú, ezért ide csak egy kissebb részt idézek itt belőle:

"És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök. De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem őket.

(...)

Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem őket, és nem vetettem nékik véget a pusztában. És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeit meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek. Én vagyok a ti Uratok, Istenetek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek. És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (Ezékiel 20:12-13, 20:17-20)

Amint a fenti idézetben is jól látható, igenis van jelentősége annak, hogy megszenteljük-e a szombatot vagy nem. Mert az Úr a szombatot jegyül adta közte és az Ő népe között. És ez nem csak a zsidókra vonatkozik, hanem mindenkire, aki az Úristent tartja Istenének, és nem mást (pl. embereket, egyházi vagy bármilyen hagyományokat). Hiszen ma már nem attól tartozik valaki Isten népéhez, hogy zsidó vagy nem zsidó, hanem attól, hogy Isten parancsolatait megtartja-e vagy nem. Jézus Krisztus elmondta, hogy az tartozik Istenhez, aki megtartja az Ő parancsolatait:

"A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." (János 14:21)

Összegezve tehát, igenis fontos megtartani a szombatot, de nem babonásan, azt bálványozva, hanem úgy, ahogyan Jézus Krisztus kijelentette azt: Ő nem a törvényeket eltörölni jött, hanem, hogy betöltse azokat (ez a szombatra is vonatkozik, mert Ő azt sem törölte el), valamint, szabad jót cselekedni szombaton.

Azonban, ne feledjük azt sem, hogy csupán a szombat szigorú megtartása önmagában nem elegendő, ez senkit nem fog megmenteni, sem üdvözíteni, ha máskülönben nem járunk a Lélek útjain, és nem cselekszünk Isten akarata szerint. Mindazonáltal, Isten iránti tiszteletünk jeléül mégis fontos, hogy azt a napot tartsuk meg a nyugalom napjaként, amelyet Isten adott nekünk, és ne egy másik napot - pl. a vasárnapot - ehelyett. Mert ezzel egyrészt embereket követnénk Isten akarata és parancsa helyett, másrészt pedig Isten fölé helyeznénk magunkat: úgy tennénk, mintha mi okosabbak lennénk, mint maga Isten, és mi azt jobban tudnánk, hogy melyik napot kell a nyugalom napjaként megtartani.